1/2013. Büntető jogegységi határozat
a távollévő terhelttel szemben folyó eljárást szabályozó Be. 529. § (2) bekezdésének értelmezése tárgyában
A Kúria Büntető Jogegységi Tanácsa a legfőbb ügyész által indítványozott jogegységi eljárásban Budapesten, a 2013. év február hó 11. napján megtartott ülésen meghozta a következő
jogegységi határozatot:
Amennyiben a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően ismeretlenné válik, és a vele szemben kibocsátott elfogatóparancs nem vezetett eredményre, az eljárás a terhelt távollétében a Be. XXV. Fejezete szerinti külön eljárás szabályainak alkalmazásával akkor folytatható, ha erre az ügyész a Be. 529. § (2) bekezdése alapján indítványt tesz.
A bíróság a Be. 529. § (4) bekezdésére figyelemmel köteles az eljárást felfüggeszteni, ha az ügyész a Be. 529. § (2) bekezdésében számára meghatározott tizenöt napos határidőben akként nyilatkozik, hogy nem indítványozza az eljárásnak a vádlott távollétében történő folytatását, vagy e határidőt elmulasztva nem nyilatkozik.
A felfüggesztés oka ilyenkor - a Be. 266. § (1) bekezdés a) pontjára és a 188. § (1) bekezdés a) pontjára is figyelemmel - az, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben távollétében az eljárás ügyészi indítvány hiányában nem folytatható.
Nincs azonban akadálya annak, hogy a felfüggesztést követően az ügyész utóbb indítványt tegyen az eljárás folytatására a vádlott távollétében a Be. XXV. Fejezete szerinti külön eljárás szabályainak alkalmazásával.
Miután az eljárás folytatásának akadálya - az ügyész erre vonatkozó indítványának hiánya - így elhárul, az eljárás felfüggesztésének egyik feltétele, és ezzel a felfüggesztés oka megszűnik. Ezért a bíróságnak - az ügyészi indítvány alapján - a Be. 266. § (5) bekezdésére figyelemmel az eljárást folytatnia kell.
Indokolás
I. A legfőbb ügyész a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti felhatalmazás alapján eljárva jogegységi eljárást kezdeményezett az 1998. évi XIX. törvény (Be.) - a távollévő terhelttel szemben folyó eljárást szabályozó - XXV. Fejezetén belül az 529. § (2) bekezdésének értelmezése kapcsán.
Indítványában arra hivatkozott, hogy e törvényi rendelkezés alkalmazásában az ítélkezési gyakorlat megosztott. A legfőbb ügyész által az indítványban ennek igazolására felhívott bírósági határozatok a következők:
1. A Székesfehérvári Városi Bíróságon a terheltek ellen lopás bűntette miatt indult büntetőeljárás 6.B.407/2012. szám alatt. Az eljárás során a II. r. terhelt ismeretlen helyre távozott, ezért a bíróság vele szemben elfogatóparancsot bocsátott ki. Miután az elfogatóparancs nem vezetett eredményre, erről az ügyészt tájékoztatta.
A tájékoztatást követően az ügyész akként nyilatkozott, hogy a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő megtartására nem tesz indítványt.
Erre tekintettel a bíróság az eljárást 2011. május 31. napján kelt határozatával felfüggesztette.
A felfüggesztést követően - 2012. április 12. napján - az ügyész a Be. 529. § (2) bekezdésére utalva indítványt tett a tárgyalásnak a II. r. vádlott távollétében történő megtartására.
Az ügyészi indítványt a városi bíróság - az ügy új számra iktatását követően - a 2012. április 25. napján kelt 6.B.407/2012/2. számú végzésével elutasította.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a bíróságnak a Be. 529. § (2) bekezdésén alapuló felhívására az ügyész már nyilatkozott, és a bíróság ugyanezen törvényhely (4) bekezdésére figyelemmel e nyilatkozat alapján függesztette fel az eljárást. Miután pedig a Be. 266. § (5) bekezdése szerint a felfüggesztett eljárás folytatásának akkor van helye, ha a felfüggesztés oka megszűnt, és az adott ügyben ez nem állapítható meg, a korábbival ellentétes ügyészi indítvány alapján az eljárás folytatására nincs lehetőség.
A Székesfehérvári Törvényszék az ügyész által bejelentett fellebbezés alapján eljárva ezt a végzést a 2012. június 19. napján kelt Bkf.246/2012/2. számú határozatával helybenhagyta.
Végzésének indokolása szerint ugyan az ügyész a korábbi nyilatkozatához nincs kötve, azonban olyan körülmény, amely az ügyész számára ne lett volna ismert a korábbi nyilatkozatának megtételekor, nem merült fel, azaz az adott ügyben a felfüggesztésre okot adó körülmények nem változtak; az eljárás folytatásának az azt megalapozó új körülmény hiányában pedig nincs helye.
A legfőbb ügyész utalt arra is, hogy a Székesfehérvári Törvényszék másodfokon eljárva további két ügyben foglalt el ezzel azonos álláspontot; ugyanezen indokok alapján hagyta helyben Bkf.245/2012/2. számú végzésével a Székesfehérvári Városi Bíróság 7.B.1218/2009/44. számú, illetve Bkf.366/2012/2. számú végzésével a Dunaújvárosi Városi Bíróság 1.B.322/2011/23. számú - az ügyésznek az eljárás folytatására irányuló indítványát elutasító -határozatát.
2. A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt lopás vétsége miatt indult büntetőeljárás során a vádlott ismeretlen helyre távozott, ezért a bíróság vele szemben elfogatóparancsot bocsátott ki. Miután annak eredménytelenségéről a bíróság tájékoztatta, az ügyész úgy nyilatkozott, hogy nem indítványozza a tárgyalás vádlott távollétében történő megtartását. Ezért a bíróság a 2010. november 4. napján kelt 12.B.25.450/2010/12. számú végzésével az eljárást felfüggesztette.
Az ügyész 2012. április 24. napján az eljárás folytatására és a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő megtartására tett indítványt, ezt azonban a bíróság a 2012. június 26. napján kelt 12.B.25.450/2010/6. számú végzésével elutasította. Határozatának indokolása szerint a Be. 529. § (2) bekezdése alapján akkor, ha az ismeretlen helyre távozó vádlottal szemben kibocsátott elfogatóparancs nem vezetett eredményre, az ügyésznek a bíróság erről szóló tájékoztatásától számítottan tizenöt nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy nyilatkozzon: indítványozza-e a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő megtartását; e határidőn túl az ügyésznek nincs törvényes lehetősége az ilyen indítvány megtételére.
Emellett utalt arra is, hogy a felfüggesztés tartama alatt olyan újadat, amely az ügyet előbbre vihetné, nem merült fel, a korábbiakhoz képest így nincs olyan változás, ami indokolttá tenné az eljárás folytatását a terhelt távollétében. A Fővárosi Törvényszék az ügyészi fellebbezés alapján eljárva felülbírálta a kerületi bíróság határozatát, és azt megváltoztatva a 2012. szeptember 12. napján kelt 23.Bkf.11.521/2012/2. számú végzésével az első fokon eljárt bíróságot a külön eljárás feltételeinek ismételt vizsgálatára utasította.
Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az ügyész számára a Be. 529. § (2) bekezdése szerinti nyilatkozat megtételére nyitva álló tizenöt napos határidő nem jogvesztő; és miután a törvény az ügyész számára biztosítja a jogot ahhoz, hogy indítványozza az eljárás külön eljárási szabályok szerinti folytatását, és ezzel az áttérést az ezen szabályok szerinti eljárásra az ügyész döntésétől teszi függővé, az ügyésznek az eljárás felfüggesztését követően is bármikor joga van - indokolás nélkül - újabb, a korábbitól eltérő indítványt tenni.
A legfőbb ügyész indítványában további két, a Fővárosi Törvényszék által hozott, azonos álláspontot képviselő határozatra is utalt:
- a Fővárosi Törvényszék a 2012. június 27. napján kelt 22.Bkf.9509/2012/2. számú végzésével hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 29.B.25.454/2010/18. számú, az ügyészi indítványt elkésettség okából elutasító határozatát;
- a 2012. szeptember 10. napján kelt 27.Bkf.11.312/2012/2. számú végzésével ugyancsak hatályon kívül helyezte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 22.B.24.014/2010/21. számú, hasonló határozatát.
- - -
A legfőbb ügyész indítványban kifejtett álláspontja a következő:
A Be. idézett rendelkezése szerint az ügyésznek csak abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy indokoltnak tartja-e a tárgyalás terhelt távollétében történő megtartását, és amennyiben igen, erre vonatkozóan kell indítványt tennie. Az indítvány megtételére nyitva álló határidő elmulasztásához a törvény nem fűz jogvesztő következményt.
Miután az ügyészi indítványra előírt törvényi határidő nem jogvesztő, utóbb az ügyész - az elévülési időn belül - bármikor indítványozhatja a tárgyalás vádlott távollétében történő megtartását akkor is, ha korábbi álláspontja ezzel ellentétes volt és a körülményekben nem következett be változás.
Ezért - a Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva - az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi eljárás lefolytatására és ezzel egyező tartalmú jogegységi határozat meghozatalára tett indítványt.
II. A Bszi. 32. § (1) bekezdés a) pontja szerint jogegységi eljárás lefolytatásának van helye, ha elvi kérdésben az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében jogegységi határozat meghozatalára van szükség.
A törvény 33. § (1) bekezdésnek c) pontja szerint pedig a jogegységi eljárást le kell folytatni, ha azt a legfőbb ügyész indítványozza.
Miután a legfőbb ügyész indítványát a jogegységi tanács ülésén is fenntartotta, az eljárást a Kúria - a Be. 439. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Bszi. 34-41. §-ai alapján eljárva - lefolytatta, és a jogegységi határozat meghozatalát az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében szükségesnek találta.
III. Az indítvány által érintett törvényi rendelkezések a következők:
A Be. XXV. Fejezete tartalmazza azokat a külön eljárási szabályokat, amelyek a távollévő terhelttel szembeni eljárásra vonatkoznak.
A Be. 528. § (1) bekezdésére figyelemmel a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el.
A Be. 529. § (1) bekezdése szerint akkor, ha a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően válik ismeretlenné, és megalapozottan feltehető, hogy a vádlott megszökött vagy elrejtőzött, a bíróság a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt indult eljárásban az eljárás felfüggesztése nélkül elfogatóparancsot bocsát ki.
Amennyiben az elfogatóparancs tizenöt napon belül nem vezetett eredményre, a (2) bekezdésnek megfelelően eljárva a bíróság erről tájékoztatja az ügyészt, aki abban az esetben, ha indokoltnak tartja a tárgyalás vádlott távollétében történő megtartását, illetve folytatását, a tájékoztatástól számított tizenöt napon belül erre indítványt tesz.
Ugyanezen törvényhely (4) bekezdése szerint akkor, ha az ügyész nem tesz indítványt arra, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében folytassák, a tanács elnöke az eljárást felfüggeszti.
Az eljárás felfüggesztésére a tárgyalás előkészítése során a Be. 266. §-a szerinti rendelkezések az irányadók; a Be. 307. § (1) bekezdésére tekintettel a tárgyalás megkezdése után is helye van ugyanezen szabályok alapján az eljárás felfüggesztésének.
A Be. 266. § (1) bekezdés a) pontja alapján az eljárás felfüggesztésének van helye a 188. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból; ez utóbbi rendelkezés szerint pedig a terhelt ismeretlen helyen tartózkodása felfüggesztési ok, feltéve, hogy az eljárás a távollétében nem folytatható.
A Be. 266. § (5) bekezdése szerint a felfüggesztett eljárást folytatni kell, ha az eljárás felfüggesztésének oka megszűnt.
IV. A Kúria álláspontja e szabályok helyes értelmezése kapcsán a következő:
A Be. XXV. Fejezetében szabályozott, a távollévő terhelttel szembeni külön eljárásra vonatkozó rendelkezések között a Be. 528. § (1) bekezdése egyértelműen rögzíti: a bíróság az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottal szemben az erre irányuló ügyészi indítványra jár el.
E rendelkezésnek megfelelően a bíróság az erre vonatkozó ügyészi indítvány alapján köteles a külön eljárást lefolytatni, ennek hiányában azonban nem járhat el az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott távollétében.
Ezzel összhangban állnak a Be. 529. § rendelkezései is, amelyek csupán arra az esetre tartalmaznak külön szabályokat, ha a vádlott tartózkodási helye nem a vádemelés előtt, hanem azt követően válik ismeretlenné.
A Be. 529. § (2) bekezdése szerint az elfogatóparancs eredménytelensége esetén az ügyész a bíróság erről szóló tájékoztatásától számított tizenöt nap alatt tesz indítványt a tárgyalás vádlott távollétében történő megtartására, illetve folytatására; a (4) bekezdés alapján pedig a bíróság köteles az eljárást felfüggeszteni, ha az ügyész nem tesz indítványt a tárgyalás vádlott távollétében történő folytatására.
Ebből következően az ügyészt csak akkor kötelezi a törvény indítványtételre, ha az az eljárásnak a vádlott távollétében történő folytatására irányul. Így az eljárást fel kell függeszteni akkor is, ha az ügyész arra tesz indítványt, hogy a bíróság ne alkalmazza a külön eljárás szabályait a terhelttel szemben, és akkor is, ha az ügyész a számára meghatározott tizenöt napos határidőn belül nem nyilatkozik.
Ezek a rendelkezések azonban - függetlenül attól, hogy az eljárás felfüggesztésére azért került sor, mert az ügyész úgy nyilatkozott, hogy nem indítványozza az eljárás vádlott távollétében történő folytatását, vagy azért, mert egyáltalán nem nyilatkozott - nem állítanak korlátot az ügyész számára abban, hogy utóbb indítványt tegyen az eljárás vádlott távollétében történő folytatására.
A vádemelés után a Be. 266. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság az eljárást felfüggeszti a 188. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból; ez utóbbi rendelkezés szerint abban az esetben, ha a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, akkor van helye az eljárás felfüggesztésének, ha az eljárás a távollétében nem folytatható.
Azaz a felfüggesztésnek azon túl, hogy a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, további feltétele, hogy az eljárás a távollétében ne legyen folytatható; így akkor, ha az eljárás terhelt távollétében történő folytatásához a külön eljárási szabályok szerinti feltételek adottak, az eljárást a terhelt távollétében is folytatni kell.
Ebből következően akkor, ha az eljárás felfüggesztésére a Be. 529. § (4) bekezdésére figyelemmel azért került sor, mert az ismeretlen helyen tartózkodó terhelttel szemben az elfogatóparancs eredménytelen volt, és az ügyész nem tett indítványt az eljárásnak a terhelt távollétében történő folytatására, az ügyész utólagos indítványa megteremti az eljárás folytatásának hiányzó törvényi feltételét.
Ennek megfelelően a felfüggesztés oka megszűnik.
Ezért a Be. 266. § (5) bekezdésére figyelemmel a bíróságnak ezen indítvány alapján az eljárást folytatnia kell.
Az ügyész ilyen utólagos indítványát ugyanúgy nem köteles indokolni, mint a Be. 529. § (2) bekezdése alapján előterjesztettet.
Az előbbiekben kifejtettek nem jelentik azt, hogy a bíróság a későbbiekben a Be. 266. §-ában megjelölt egyéb okból nem függesztheti fel ismét az eljárást.
Amennyiben azonban az ismételt felfüggesztésre azért kerülne sor, mert az utóbb ismertté vált adatok szerint a terhelt huzamosabb ideig külföldön - ismert helyen - tartózkodik, figyelemmel kell lenni a Be. 266. § (4) bekezdésében írtakra és az 532. § szerinti külön eljárási szabályokra.
.-.-.-.
A fentiekre figyelemmel a Kúria az ítélkezési gyakorlat egységessége érdekében - a Bszi. 37. § (1) bekezdése szerinti ülésen eljárva - jogegységi döntést hozott, a rendelkező rész szerint határozva.
A jogegységi határozatot a Bszi. 42. § (1) bekezdésére figyelemmel a Magyar Közlönyben, a központi honlapon és a Kúria honlapján közzéteszi.
Budapest, 2013. február 11.
Dr. Kónya István s. k.
a jogegységi tanács elnöke
Dr. Mészár Róza s. k.,
előadó bíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
bíró
Dr. Katona Sándor s. k.,
bíró
Dr. Csere Katalin s. k.,
bíró
a jogegységi tanács tagjai