62011CJ0523[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2013. július 18-i ítélete. Laurence Prinz kontra Region Hannover (C-523/11) és Philipp Seeberger kontra Studentenwerk Heidelberg (C-585/11). Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek: Verwaltungsgericht Hannover - Németország és Verwaltungsgericht Karlsruhe - Németország. Uniós polgárság - EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk - A szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog - Valamely tagállam állampolgárának egy másik tagállamban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatás - A származási tagállamban a tanulmányok megkezdése előtt legalább három évig fennálló lakóhelyre vonatkozó kötelezettség. C-523/11. és C-585/11. sz. egyesített ügyek

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2013. július 18. ( *1 )

"Uniós polgárság - EUMSZ 20. cikk és EUMSZ 21. cikk - A szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog - Valamely tagállam állampolgárának egy másik tagállamban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatás - A származási tagállamban a tanulmányok megkezdése előtt legalább három évig fennálló lakóhelyre vonatkozó kötelezettség"

A C-523/11. és C-585/11. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Verwaltungsgericht Hannover (Németország) és a Verwaltungsgericht Karlsruhe (Németország), a Bírósághoz 2011. október 13-án és november 24-én érkezett, 2011. október 5-i és november 16-i határozataival terjesztett elő az előttük

Laurence Prinz

és

a Region Hannover (C-523/11),

valamint

Philipp Seeberger

és

a Studentenwerk Heidelberg (C-585/11)

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnökhelyettese, a harmadik tanács tagjaként eljáró bíró, E. Jarašiūnas, A. Ó Caoimh (előadó) és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: E. Sharpston,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. november 29-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- P. Seeberger képviseletében M. Y. Popper Rechtsanwalt,

- a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

- a dán kormány képviseletében V. Pasternak Jørgensen és C. Thorning, meghatalmazotti minőségben,

- a görög kormány képviseletében G. Papagianni, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében B. Koopman és C. Wissels, meghatalmazotti minőségben,

- az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer és G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében M. Pere és J. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

- a svéd kormány képviseletében A. Falk, C. Stege és U. Persson, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében S. Grünheid, D. Roussanov és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2013. február 21-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EUMSZ 20. cikk és az EUMSZ 21. cikk értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket az egyrészt az L. Prinz német állampolgár és a Region Hannover (Hannover régió, képzéstámogatási szolgálat), másrészt a P. Seeberger, ugyancsak német állampolgár és a Studentenwerk Heidelberg, Amt für Ausbildungsförderung (a heidelbergi egyetem diákjóléti szervezete, képzéstámogatási hivatal, a továbbiakban: "Studentenwerk") közötti eljárás keretében terjesztették elő, a Németországi Szövetségi Köztársaságon kívüli tagállamokban található oktatási intézményben folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatáshoz való jog tárgyában.

Jogi háttér

3 Az egyéni képzési támogatásról szóló szövetségi törvény módosításáról szóló huszonkettedik törvénnyel 2008. január 1-jén módosított, az egyéni képzési támogatásról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über individuelle Förderung der Ausbildung, [Bundesausbildungsförderungsgesetz], BGB1. I, 3254. o.; a továbbiakban: BAföG) "Külföldi képzés" címet viselő 5. §-a kimondja az alábbiakat: "(1) "E törvény alkalmazásában állandó lakóhelyen azt a helyet kell érteni, ahol az érintett érdekeltségeinek a központja - nem csak átmeneti jelleggel - található, függetlenül az állandó letelepedésre irányuló szándéktól; az a hely, ahol valamely személy kizárólag tanulmányai folytatása céljából tartózkodik, nem tekinthető állandó lakóhelyének. (2) Azok a diákok, akiknek állandó lakóhelye belföldön van, és külföldön található oktatási intézményben folytatják tanulmányaikat, képzési támogatásra jogosultak, amennyiben: [...] [...]"

3. az Európai Unió valamely tagállamában vagy Svájcban található oktatási intézményben kezdik meg vagy folytatják tanulmányaikat.

4 A BAföG "A külföldön élő német állampolgároknak nyújtott képzési támogatás" címet viselő 6. §-a akként rendelkezik, hogy azok a német állampolgárok, akik másik államban rendelkeznek állandó lakóhellyel, és e lakóhelyről a lakóhelyük szerinti országban vagy valamelyik szomszédos államban található oktatási intézményt látogatnak, képzési támogatásban részesülhetnek, amennyiben azt a konkrét ügy különleges körülményei igazolják.

5 A BAföG "A külföldi képzési támogatás időtartama" című 16. §-ának szövegezése az alábbi:

"(1) Az 5. § (2) bekezdésének 1. pontja vagy (5) bekezdése szerinti külföldi képzés esetén a képzési támogatás legfeljebb egyéves időtartamra nyújtható. [...]

[...]

(3) "A képzési támogatásra az 5. § (2) bekezdésének 2. és 3. pontja szerinti esetekben nem vonatkozik az (1) és (2) bekezdésben előírt időbeli korlátozás; mindazonáltal az 5. § (2) bekezdésének 3. pontja szerinti esetekben, amennyiben a diák 2007. december 31-ét követően kezdte meg külföldi tartózkodását, a támogatás csak akkor nyújtható egy éven túl, ha már legalább három éve belföldön rendelkezett állandó lakóhellyel."

Az alapjogviták előzményei és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A C-523/11. sz. ügy

6 L. Prinz 1991-ben született Németországban, és családjával tíz éven keresztül Tunéziában lakott, ahol édesapja egy német cég alkalmazásában állt. Miután 2007 januárjában visszatért Németországba, az érintett Frankfurtban (Németország) befejezte középiskolai tanulmányait, és 2009 júniusában érettségit ("Abitur") szerzett. 2009 szeptember 1-jén megkezdte tanulmányait a rotterdami Erasmus Egyetemen (Hollandia).

7 Miután L. Prinz 2009. augusztus 18-án képzési támogatás iránti kérelmet nyújtott be a 2009/2010-es tanévre vonatkozóan, a Region Hannover 2010. április 30-i határozatával megítélte e támogatást a 2009 szeptemberétől 2010 augusztusáig tartó időszakra.

8 Ezzel szemben az L. Prinz által a 2010/2011-es tanévre vonatkozóan benyújtott kérelmet a Region Hannover 2010. május 4-i határozatával elutasította azzal az indokkal, hogy az érintett, mivel nem teljesíti a BAföG által előírt, lakóhelyre vonatkozó feltételt, nem igényelhet határozatlan időre képzési támogatást, mivel e törvény 16. §-ának (3) bekezdése értelmében jogosultsága korlátozott ideig, egy évig áll fenn.

9 E határozat ellen L. Prinz 2010. június 1-jén keresetet terjesztett elő. Arra hivatkozott, hogy mivel 1993 szeptemberétől 1994 áprilisáig, valamint 2007 januárjától 2009 augusztusáig, vagyis összesen három évig és négy hónapig, Németországban rendelkezett lakóhellyel, teljesíti az említett feltételt. Azt állította, hogy a BAföG által előírt, lakóhelyre vonatkozó feltétel ellentétes az EUMSZ 21. cikkel, és az érintett tagállammal fenntartott kapcsolataira hivatkozott előadta, hogy ott született, német állampolgársággal rendelkezik, e tagállamot apja áthelyezése miatt hagyta el, és hazájával mindig is kapcsolatban maradt. L. Prinz véleménye szerint nem egy további négy hónapos tartózkodás járult volna hozzá e kapcsolatainak jelentős mértékű megerősítéséhez.

10 A Region Hannover azt állítja, hogy a BAföG 16. §-ának (3) bekezdésében előírt legalább hároméves időtartam szükségképpen egybefüggő időszaknak felel meg. E törvény egyáltalán nem sérti a szabad mozgásra és tartózkodásra vonatkozó uniós jogot, mivel e jogból nem következik, hogy a tagállamokat kötelezettség terhelné arra vonatkozóan, hogy saját állampolgáraikat korlátozás nélküli támogatásban részesítsék.

11 A kérdést előterjesztő bíróság kételyeket táplál a tekintetben, hogy az uniós joggal összeegyeztethető-e a lakóhelyre vonatkozó olyan feltétel, mint amelyről az alapügyben szó van. Úgy véli, hogy az egyéni képzési támogatásról szóló szövetségi törvény módosításáról szóló huszonkettedik törvény hatálybalépését megelőzően alkalmazott feltételhez hasonlóan, miszerint az érintettnek legalább egy éven keresztül német oktatási intézményben kell folytatnia tanulmányait, az alapügy tárgyát képező feltétel alkalmas arra, hogy eltántorítsa az uniós polgárokat attól, hogy egy másik tagállamban kezdjék meg tanulmányaikat, mivel egy év elteltével többé már nem jogosultak képzési támogatásra. E bíróság álláspontja szerint megengedett, hogy a tagállam csak azoknak a diákoknak nyújtson képzési támogatást, akik igazolták, hogy bizonyos fokig beilleszkedtek e tagállam társadalmába, a külföldi tartózkodás megkezdése előtti hároméves egybefüggő németországi tartózkodás feltétele azonban alkalmatlan e beilleszkedés igazolására.

12 E körülmények között a Verwaltungsgericht Hannover úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"Az uniós polgárok számára az [EUMSZ] 20. cikk és EUMSZ 21. cikk által biztosított szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jognak az [uniós] jog értelmében nem igazolható korlátozását valósítja-e meg az, ha egy Németországban állandó lakóhellyel rendelkező és az Európai Unió egyik tagállamában található oktatási intézményben tanuló német állampolgárnak a [BAföG] alapján a külföldi oktatási intézmény látogatására tekintettel csupán egy évig biztosítanak képzési támogatást, mivel az állampolgár külföldi tartózkodása kezdetén még nem rendelkezett legalább 3 éve németországi állandó lakóhellyel?"

A C-585/11. sz. ügy

13 P. Seeberger 1983-ban született Németországban, és a szüleivel, akik szintén német állampolgárok, 1994-ig ott is élt. 1989-tól 1994-ig Münchenben (Németország) járt általános iskolába és középiskolába. Az érintett 1994-től 2005-ig a szüleivel Mallorcán (Spanyolország) élt, ahol az édesapja üzleti tanácsadóként dolgozott mint önálló vállalkozó.

14 P. Seeberger szülei 2006 januárjában Kölnbe (Németország) költöztek. P. Seeberger azt állítja, hogy állandó lakóhelye, noha őt Münchenben csak 2009. október 26-án vették lakossági nyilvántartásba, 2006 januárjától kezdve Németországban volt.

15 2009 szeptemberében P. Seeberger a Palma de Mallorcán (Spanyolország) található Baleár-szigeteki Egyetemen közgazdasági tanulmányokba kezdett, és a Studentenwerknél képzési támogatás iránti kérelmet nyújtott be e tanulmányokra vonatkozóan.

16 A Studentenwerk e kérelmet elutasította azzal az indokolással, hogy az a tény, hogy az érintett nem teljesíti a BAföG 16. § -ának (3) bekezdésében előírt, lakóhelyre vonatkozó feltételt, akadályozza, hogy e törvény 5. §-a (2) bekezdése első mondatának 3. pontja alapján ilyen támogatásban részesüljön.

17 P. Seeberger a szabad mozgáshoz való uniós polgári jogára hivatkozva e határozattal szemben panaszt nyújtott be, amelyet a Studentenwerk 2010. június 14-i határozatával elutasított.

18 P. Seeberger a Verwaltungsgericht Karlsruhe előtt benyújtott keresetében azt állította, hogy a BAföG 16. §-ának (3) bekezdésében előírt, lakóhelyre vonatkozó feltétel sérti szabad mozgáshoz való jogát, mivel ezáltal arra kényszerül, hogy feladja valamely másik tagállambeli állandó lakóhelyét, vagy állandó lakóhelyét időben Németországba helyezze vissza, mert máskülönben kockára tenné a spanyolországi tanulmányaival kapcsolatos képzési támogatás nyújtását. E tekintetben P. Seeberger kiemeli, hogy egyetemlátogatási engedélyét csak Spanyolországban ismerik el, és tanulmányait teljes egészében e tagállamban kívánja elvégezni.

19 A Studentenwerk arra hivatkozik, hogy mivel a BAföG által előírt, lakóhelyre vonatkozó kötelezettség ugyanolyan feltételekkel alkalmazandó minden állampolgárra, a szabad mozgáshoz való joggal rendelkező, más tagállamból származó uniós polgárok tekintetében is alkalmazható. E kötelezettség csupán pontosítja a szociális juttatásokat nyújtó állam azon jogos érdekét, hogy az adókból fenntartott államháztartás azon személyi körre korlátozza pénzbeli juttatásait, amely legalább minimális kapcsolatot mutat a kifizetést nyújtó tagállammal.

20 A Verwaltungsgericht Karlsruhe előzetes döntéshozatalra utaló határozatában megállapítja, hogy az alapügy tárgyát képező, lakóhelyre vonatkozó feltétel nem alkalmazható Németországban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatásra. E bíróság megállapítja, hogy ezen, lakóhelyre vonatkozó feltétel alkalmas arra, hogy a személyes kellemetlenségek, többletköltségek, valamint az ezzel járó esetleges késedelmek folytán eltántorítsa az uniós polgárokat attól, hogy a Németországot elhagyják azért, hogy egy másik tagállamban folytassanak tanulmányokat. E bíróság kételyeket táplál a tekintetben, hogy azon követelmény, miszerint a kérelmezőnek legalább három éve Németországban kell lakóhellyel rendelkeznie tanulmányai megkezdésekor, igazolható-e, és felveti, hogy az e tagállam társadalmába való beilleszkedés e tagállam által jogszerűen megkövetelhető mértékének fennállása a jelen ügyben nem ismerhető-e el már pusztán azért, mert a felperes német állampolgárként a szüleinél Németország területén nőtt fel, és a 6. osztályba kerülésig ott végezte iskolai tanulmányait, míg tizenkét évesen el nem költözött a családjával, mert az apa gyakorolta az EUMSZ 45. cikk és EUMSZ 49. cikk szerinti jogait. Az említett bíróság álláspontja szerint egy meghatározott időpontot és a külföldi képzés megkezdése előtti utolsó hároméves időszakot alapul vevő feltétel teljesülése eleve csak rendkívül korlátozott mértékben képes bizonyítani a megkövetelt beilleszkedést.

21 E körülmények között a Verwaltungsgericht Karlsruhe úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"Ellentétes-e az uniós joggal az a nemzeti szabályozás, amely a másik tagállamban folytatandó felsőfokú tanulmányokkal kapcsolatos képzési támogatás odaítélését kizárólag azért tagadja meg, mert a szabad mozgás jogát gyakorló hallgató a felsőfokú tanulmányok kezdetekor nem rendelkezik legalább három éve állandó lakóhellyel a származása szerinti tagállamban?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

22 Kérdéseikkel, amelyeket együtt célszerű vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróságok lényegében arra keresnek választ, hogy az EUMSZ 20. cikket és az EUMSZ 21. cikket akként kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amely valamely másik tagállamban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatás egyéves időszakot meghaladó nyújtását olyan kizárólagos feltételhez köti, mint amely a BAföG 16. §-ának (3) bekezdésében szerepel, és amely szerint a kérelmezőnek az e törvény értelmében vett állandó lakóhellyel kell rendelkeznie belföldön az említett tanulmányok megkezdését megelőző hároméves időszakban.

23 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy L. Prinz és P. Seeberger mint német állampolgárok az EUMSZ 20. cikk (1) bekezdése szerinti uniós polgár jogállással rendelkeznek, tehát esetlegesen, még származási tagállamukkal szemben is, hivatkozhatnak az e jogálláshoz kapcsolódó jogokra (lásd a C-192/05. sz., Tas-Hagen és Tas ügyben 2006. október 26-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-10451. o.] 19. pontját, valamint a C-11/06. és C-12/06. sz., Morgan és Bucher egyesített ügyekben 2007. október 23-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-9161. o.] 22. pontját).

24 Ahogyan azt a Bíróság már több alkalommal kimondta, az uniós polgárság intézményének célja, hogy biztosítsa a tagállamok állampolgárainak alapvető jogállását, lehetővé téve az azonos helyzetben lévő tagállami állampolgárok számára, hogy állampolgárságuktól függetlenül és az e tekintetben kifejezetten előírt kivételek sérelme nélkül ugyanolyan jogi bánásmódban részesüljenek azokon a területeken, amelyekre az EUM-Szerződés tárgyi hatálya kiterjed (a C-184/99. sz. Grzelczyk-ügyben 2001. szeptember 21-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-6193. o.] 31. pontja, a C-224/98. sz. D'Hoop-ügyben 2002. július 11-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-6191. o.] 28. pontja és a C-46/12. sz. N-ügyben 2013. február 21-én hozott ítélet 27. pontja).

25 A közösségi jog tárgyi hatálya alá tartoznak többek között a Szerződés által garantált alapvető szabadságok gyakorlásának, különösen az EUMSZ 21. cikkben rögzített, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog gyakorlásának esetei (a fent hivatkozott Tas-Hagen és Tas ügyben hozott ítélet 22. pontja; a C-76/05. sz., Schwarz és Gootjes-Schwarz ügyben 2007. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-6849. o.] 87. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 23. pontja).

26 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy - amint azt a német kormány és a Bizottság kiemelte - noha az EUMSZ 165. cikk (1) bekezdése értelmében a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel az oktatás tartalmára és az oktatási rendszer szervezeti felépítésére vonatkozóan, e hatáskör gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, különösen a Szerződésnek az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésben rögzített, a tagállamok területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogra vonatkozó rendelkezéseit (lásd a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 24. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

27 Meg kell állapítani továbbá, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely egyes állampolgárait pusztán azért hozza hátrányos helyzetbe, mert éltek a más tagállamban való szabad mozgás és tartózkodás jogával, az EUMSZ 21. cikk (1) bekezdésében valamennyi uniós polgárnak biztosított szabadságok korlátozását jelenti (lásd a C-406/04. sz. De Cuyper-ügyben 2006. július 18-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-6947. o.] 39. pontját, a fent hivatkozott Tas-Hagen és Tas ügyben hozott ítélet 31. pontját, valamint a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 25. pontját).

28 Ugyanis a Szerződés által az Unió polgárai számára a szabad mozgás terén biztosított lehetőségek nem fejthetik ki teljes hatásukat, ha valamely tagállam állampolgárát eltántoríthatják e jog gyakorlásától a fogadó tagállamban való tartózkodása elé a származási állam e jogok gyakorlását büntető szabályozása miatt állított akadályok (lásd e tekintetben a fent hivatkozott D'Hoop-ügyben hozott ítélet 31. pontját; a C-224/02. sz. Pusa-ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-5763. o.] 19. pontját, valamint a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 26. pontját).

29 Ez a megállapítás különös jelentőséggel bír az oktatás területén, az EUMSZ 6. cikk e) pontjában és az EUMSZ 165. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt célok, nevezetesen a diákok és a tanárok mobilitásának ösztönzése tekintetében (lásd a fent hivatkozott D'Hoop-ügyben hozott ítélet 32. pontját, a C-147/03. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyben 2005. július 7-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-5969. o.] 44. pontját, valamint a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 27. pontját).

30 Következésképpen: amennyiben valamely tagállam olyan képzési támogatási rendszert biztosít, amely lehetővé teszi a hallgatók számára, hogy támogatásban részesüljenek, ha tanulmányaikat egy másik tagállamban folytatják, az előbbi tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy e támogatás nyújtásának módja ne képezze a tagállamok területén az EUMSZ 21. cikk által biztosított szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog indokolatlan korlátozását (lásd a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 28. pontját).

31 Meg kell állapítani, hogy a három évig folyamatosan lakóhellyel rendelkezésre vonatkozó olyan feltétel, mint amely a BAföG 16. §-ának (3) bekezdésében szerepel, noha különbségtétel nélkül alkalmazandó a német állampolgárokra és a többi uniós polgárra, az EUMSZ 21. cikk értelmében valamennyi uniós polgárt megillető szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jog korlátozását valósítja meg.

32 Egy ilyen feltétel alkalmas arra, hogy valamely tagállam saját állampolgárait, mint például az alapeljárások felpereseit, eltántorítsa a más tagállamban való szabad mozgásra és tartózkodásra vonatkozó joguk gyakorlásától, tekintettel arra, hogy e szabadság gyakorlása befolyásolhatja a képzési támogatáshoz való jogukat.

33 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Szerződés által garantált szabadságot korlátozó jellegű szabályozás, csak akkor igazolható, ha az érintett személyek állampolgárságától független, közérdekű objektív szempontokon alapul, és a nemzeti jog által jogszerűen megállapított célkitűzéssel arányos (lásd a fent hivatkozott De Cuyper-ügyben hozott ítélet 40. pontját, a fent hivatkozott Tas-Hagen és Tas ügyben hozott ítélet 33. pontját, valamint a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 33. pontját). Ugyancsak a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy valamely intézkedés akkor arányos, ha - amellett, hogy alkalmas az elérni kívánt cél megvalósítására - nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket (a fent hivatkozott De Cuyper-ügyben hozott ítélet 42. pontja, a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 33. pontja, valamint a C-379/11. sz. Caves Krier Frères ügyben 2012. december 13-án hozott ítélet 48. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34 A jelen ügyekben a német kormány arra hivatkozik, hogy a BAföG közérdekű objektív szempontokon alapul. E törvény 16. §-ának (3) bekezdése lehetővé teszi ugyanis képzési támogatás biztosítását a külföldön folytatott tanulmányok teljes egésze vonatkozásában, és ilyen támogatásban kizárólag azon diákok részesülnek, akik igazolták, hogy kellő mértékben beilleszkedtek a német társadalomba. A beilleszkedés minimális szintjének megkövetelése ekként a képzési támogatás nemzeti rendszerét úgy tartja fenn, hogy közben a kifizetést nyújtó államot védi az indokolatlan gazdasági teher viselésétől.

35 Az említett kormány szerint ekként jogszerű, hogy csak azoknak a diákoknak nyújtanak pénzügyi támogatást a külföldön folytatott tanulmányok teljes egésze vonatkozásában, akik Németországgal kellő mértékű integrációs kapcsolat meglétét igazolták, mivel e kapcsolat minden olyan diák tekintetében bizonyítható, aki teljesíti a három évig folyamatosan lakóhellyel rendelkezésre vonatkozó feltételt.

36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a Bíróság elismerte, hogy egyrészt valamennyi tagállam számára megengedett, hogy annak érdekében, hogy a másik tagállamból származó diákok megélhetési költségeinek fedezésére szolgáló támogatások nyújtása ne váljék olyan indokolatlan teherré, amely az általa nyújtható támogatások általános szintjére is hatással lehet, csak azoknak a diákoknak nyújtson ilyen támogatást, akik igazolták, hogy bizonyos fokig beilleszkedtek ezen állam társadalmába, másrészt, ha fennáll annak kockázata, hogy valamely tagállamnak ilyen indokolatlan terhet kell viselnie, főszabályként a fentiekhez hasonló megfontolások alkalmazhatók a más tagállamban tanulmányokat folytatni kívánó diákoknak nyújtott képzési támogatás említett tagállam általi megítélését illetően (a fent hivatkozott Morgan és Bucher egyesített ügyekben hozott ítélet 43. és 44. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37 Mindazonáltal, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a valós beilleszkedési kapcsolat fennállásának igazolásához a tagállam által megkövetelt bizonyíték nem lehet túlzottan kizárólagos jellegű, amely indokolatlanul olyan tényezőt részesít előnyben - kizárva minden más jellemző tényezőt -, amely nem szükségszerűen tükrözi a kapcsolat valós és tényleges mértékét a kérelmező és e tagállam között (lásd a fent hivatkozott D'Hoop-ügyben hozott ítélet 39. pontját; a C-503/09. sz. Stewart-ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6497. o.] 95. pontját és a fent hivatkozott Bizottság kontra Ausztria ügyben hozott ítélet 62. pontját).

38 Noha a beilleszkedés bizonyos foka bizonyítottnak tekinthető annak megállapításával, hogy valamely diák egy bizonyos időszak folyamán abban a tagállamban rendelkezett lakóhellyel, ahol képzési támogatás iránt kérelmet nyújt be, a lakóhelyre vonatkozó olyan kizárólagos feltétel, mint amelyről az alapeljárásokban szó van, azzal a kockázattal jár, amint azt a főtanácsnok kiemelte indítványának 95. pontjában, hogy kizárhat az érintett támogatásból olyan diákokat, akiknek annak ellenére, hogy közvetlenül a külföldi tanulmányok kezdetét megelőzően nem rendelkeztek három évig folyamatosan németországi lakóhellyel, kellő mértékű kapcsolatuk áll fenn a német társadalommal. A kapcsolat fennállhat például akkor, ha a diák az adott tagállam állampolgára, és ott hosszabb ideig iskolai tanulmányokat folytatott, vagy más olyan tényezők alapján, mint a családja, munkahelye, nyelvtudása vagy más szociális vagy gazdasági kötelék fennállása. Ezen felül az alapügy tárgyát képező szabályozás egyéb rendelkezései maguk is elismerik, hogy a támogatás kérelmezőjének állandó lakóhelyétől eltérő tényezők is relevánsak lehetnek mind az érintett érdekeltségei központjának megállapítása, mind annak meghatározása szempontjából, hogy az érintett támogatás nyújtásának feltételei teljesülnek-e az adott tagállam azon saját állampolgárai esetében, akik külföldön létesítettek állandó lakóhelyet.

39 A fentiekre tekintettel a nemzeti bíróság feladata, hogy elvégezze az annak értékeléséhez szükséges vizsgálatokat, hogy az érdekeltek a német társadalommal fennálló olyan, kellő mértékű integrációs kapcsolat meglétét tudják-e igazolni, amely alkalmas annak bizonyítására, hogy beilleszkedtek e társadalomba.

40 Tehát a három évig folyamatosan lakóhellyel rendelkezésre vonatkozó feltétel túlságosan általános és kizárólagos jellegű, és túllépi a megvalósítani kívánt cél eléréséhez szükséges mértéket, következésképpen nem tekinthető arányosnak.

41 A fenti megfontolások összességének fényében az előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 20. cikket és az EUMSZ 21. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amely a valamely másik tagállamban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatás egyéves időszakot meghaladó nyújtását olyan kizárólagos feltételhez köti, mint amely a BAföG 16. §-ának (3) bekezdésében szerepel, és amely szerint a kérelmezőnek az e törvény értelmében vett állandó lakóhellyel kell rendelkeznie belföldön az említett tanulmányok megkezdését megelőző hároméves időszakban.

A költségekről

42 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 20. cikket és az EUMSZ 21. cikket akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan tagállami szabályozás, amely a valamely másik tagállamban folytatott tanulmányok tekintetében nyújtott képzési támogatás egyéves időszakot meghaladó nyújtását olyan kizárólagos feltételhez köti, mint amely az egyéni képzési támogatásról szóló szövetségi törvény módosításáról szóló huszonkettedik törvénnyel 2008. január 1-jén módosított, az egyéni képzési támogatásról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über individuelle Förderung der Ausbildung, [Bundesausbildungsförderungsgesetz] 16. §-ának (3) bekezdésében szerepel, és amely szerint a kérelmezőnek az e törvény értelmében vett állandó lakóhellyel kell rendelkeznie belföldön az említett tanulmányok megkezdését megelőző hároméves időszakban.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.