BH 2021.4.108 I. Az árfolyamkockázatról történő tájékoztatás során az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó ismereteire kellett figyelemmel lenni, annak egyediesítése nem volt elvárás erre irányuló kifejezett fogyasztói igény hiányában [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. §].

II. A Kúria nem absztraktan, hanem a másodfokú bíróság által vizsgált körben, a jogerős ítéletben megjelent érvrendszer alapján a felülvizsgálati kérelem által érintettek tekintetében vizsgálhatja, hogy a nyújtott tájékoztatás megfelelt-e a tisztességes tájékoztatással szemben felállított követelményrendszernek [rPp. 275. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] 2008. január 24-én a felperes mint adós és a II. rendű alperes mint hitelező ingatlan vásárlásához, illetve tehermentesítéséhez önálló zálogjoggal biztosított devizaalapú kölcsönszerződést kötött. A szerződés 1. pontjában szerepelt, az adós finanszírozási igénye 17 000 000 Ft, a kölcsön nyilvántartásának devizaneme svájci frank (CHF), a kölcsön összege: 117 322 CHF. A szerződés 4. pont (2) bekezdésében rögzítették a felperes kifejezett nyilatkozatát, hogy megértette a hitelező felvilágosítását, amely szerint a kölcsön vonatkozásában jelentős árfolyamkockázata keletkezhet abban az esetben, ha az árfolyam jelentősen változik, a kölcsön fedezete pedig nem devizaforrás és ezen információ tudatában is igénybe kívánja venni az e szerződésben meghatározott kölcsönösszeget, illetve igényli a deviza-nyilvántartást. A szerződés részét képező Általános Szerződési Feltételekben (a továbbiakban: ÁSZF) külön szerkezeti egység tájékoztatta a devizaalapú kölcsön felvevőit az ezzel összefüggő kérdésekről, többek között arról, hogy az adós egyoldalú nyilatkozattal jogosult a szerződést forintalapú kölcsönszerződéssé átalakítani.

[2] A szerződéskötés napján a felperes kockázatfeltáró nyilatkozatot is aláírt, amelyben kijelentette, hogy megismerte a bank által részére bemutatott üzletszabályzatot és általános szerződési feltételeket. Kijelentette továbbá, hogy tudomása van arról, hogy a devizaalapú üzleti feltételű lakáshitel-konstrukció (a továbbiakban: konstrukció) során felmerül a forint/svájci frank árfolyammozgásokból adódóan a veszteség kockázata, a konstrukció ki van téve a devizaárfolyamok piaci mozgásának. Elismerte, tud arról, hogy a svájci frankban megállapított törlesztőrészletek forintban megfizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet és ezzel az árfolyamváltozásoknak ki nem tett forintalapú hitelekhez képest fokozott kockázatot vállal. A felperes kijelentette, miszerint tudomása van arról is, hogy jelen kockázatfeltáró nyilatkozat csak figyelemfelkeltő és a konstrukció jellegéből adódóan nem tartalmazhatja az ügyletkötés során jelentkező valamennyi kockázatot és veszélyforrást.

[3] 2013. október 9-én a II. rendű alperes a szerződést felmondta, 2016. augusztus 4-én arról értesítette a felperest, hogy követelését az I. rendű alperesre engedményezte.

A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme

[4] A felperes módosított keresetében elsődlegesen a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének, másodlagosan részleges érvénytelenségének megállapítását, és a kölcsönszerződés hatályossá nyilvánítását kérte azzal, hogy 2017. február 27-ei tartozása 15 971 976 Ft, amelynek megfizetését vállalta. Az érvénytelenség körében többek között arra hivatkozott, hogy a II. rendű alperesnek az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatása a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) bekezdésébe ütközik, figyelemmel a 93/13/EGK irányelvben megfogalmazott fogyasztói célokra és az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) vonatkozó joggyakorlatában foglaltakra.

[5] Az I. rendű és a II. rendű alperes a módosított kereset elutasítását kérték.

Az első- és a másodfokú határozat

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a perbeli szerződés és a kockázatfeltáró nyilatkozat együttes tartalma világos és egyértelmű tájékoztatást nyújtott a felperes számára az árfolyamkockázatról. A perben meghallgatott tanúk és a felperes személyes előadása alapján a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a szerződéses tájékoztatással ellentétes vagy attól eltérő tartalmú tájékoztatást kapott volna.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés érvénytelen; a kölcsönszerződést akként nyilvánította érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot 182 Ft-on maximalizálta, a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával. Az elsőfokú bíróságot az elszámolás körében újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.

[8] A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: önmagában azzal, hogy a hitelező a fogyasztónak kockázatfeltáró nyilatkozatot ad és írat vele alá, nem teljesíti a tájékoztatási kötelezettségét. Az EUB C-51/17. számú ítélete értelmében a világos és érthető megfogalmazás kötelezettsége alapján a pénzügyi intézménynek elegendő tájékoztatást kell nyújtania a kölcsönfelvevő számára ahhoz, hogy a fogyasztó tájékozott és megalapozott döntést hozhasson. A tájékoztatás alapján az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztónak (a továbbiakban: átlagos fogyasztó) nemcsak azt kell felismernie, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségére gyakorolt, esetlegesen jelentős gazdasági következményeit is. A másodfokú bíróság szerint a perbeli kölcsönszerződés és a kockázatfeltáró nyilatkozat is tartalmaz általános tájékoztatást az árfolyamkockázatról, azonban azokból nem állapítható meg, hogy az teljes mértékben, korlátlanul és kizárólag a felperest terheli és hogy annak nincs felső határa. Önmagában a kölcsönszerződés 4. pontjának az a megfogalmazása, hogy az árfolyamkockázat akár jelentős is lehet, nem teljes körű, nem minden reális kockázatra kiterjedően értelmezhető.

[9] A másodfokú bíróság szerint a tájékoztatásból egyértelműen ki kell derülnie annak is, hogy az árfolyamváltozásnak nemcsak a törlesztőrészletekre, hanem a tőkeösszegre is kihatása van, sőt az kizárólag attól függ. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a II. rendű alperes által alkalmazott ÁSZF a devizakölcsönök vonatkozásában semmilyen számítási metodikát nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy devizakölcsön esetén hogyan számítható ki a tőke és a kamat összege, a kockázatfeltáró nyilatkozatban és a szerződésben sincs erre vonatkozóan bármilyen támpont, képlet. A fogyasztónak így lehetősége sem volt arra, hogy akár maga, akár más által ellenőrizni tudja a bank által közölt számítás helyességét. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla megítélése szerint az árfolyamkockázat fogyasztóra telepítése a perbeli szerződés és kockázatfeltáró nyilatkozat alapján tisztességtelen, ezért a teljes szerződés az rPtk. 209. § (1) bekezdése szerint érvénytelen. A másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 213. § (3) bekezdése alapján az érvénytelenséget megállapította és azt akként nyilvánította érvényessé, hogy a deviza-forint átváltási árfolyamot maximálta, a szerződésben rögzített kamatmérték forintosítási fordulónapig történő érintetlenül hagyásával. Előírta, hogy az elsőfokú bíróság a követelés összegszerűségére irányuló eljárást ennek figyelembevételével folytassa le.