62006CJ0286[1]

A Bíróság (második tanács) 2008. október 23-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Spanyol Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - 89/48/EGK irányelv - Munkavállalók - Oklevelek elismerése - Mérnökök. C-286/06. sz. ügy

C-286/06. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Spanyol Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - 89/48/EGK irányelv - Munkavállalók - Oklevelek elismerése - Mérnökök"

Az ítélet összefoglalása

1. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók - A legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerése - 89/48 irányelv

(89/48 tanácsi irányelv, 3. cikk)

2. Személyek szabad mozgása - Letelepedés szabadsága - Munkavállalók - A legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerése - 89/48 irányelv

(89/48 tanácsi irányelv, 3. cikk)

1. Nem teljesíti a 2001/19 irányelvvel módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48 irányelvből, és különösen annak 3. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely megtagadja a kizárólag az érintett tagállamban zajlott egyetemi képzés alapján valamely más tagállamban megszerzett mérnöki szakmai képesítések elismerését.

Az említett irányelv 4. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, annak 3. cikke első albekezdésének a) pontja minden, valamely tagállamban a szabályozott szakma gyakorlását lehetővé tevő, az ezen irányelv értelmében vett "oklevéllel" rendelkező kérelmező számára biztosítja a jogot ugyanezen szakma valamely másik tagállamban történő gyakorlására. Egyébiránt, a 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett "oklevél" több, a képesítés megszerzéséről szóló tanúsítványból is állhat együttesen.

Ennélfogva, a 89/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja a fogadó tagállam számára a kötelezettséget, hogy annak igazolásaként, hogy az oklevél elismerésének feltételei fennállnak, minden esetben elfogadja a többi tagállam illetékes hatóságai által kiállított tanúsítványokat és dokumentumokat. Következésképpen a fogadó tagállam nem vizsgálhatja azt, hogy mi alapján állították ki e dokumentumokat, ugyanakkor lehetősége van ellenőrzéseket végezni a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjában meghatározott azon feltételeket illetően, amelyek fennállása nem derül ki az említett dokumentumok szövegéből.

Egyébként, bár a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjában szereplő "oklevél" fogalmának meghatározása lehetővé tesz bizonyos fenntartásokat ezen irányelvnek a harmadik államokban szerzett képesítésekre való alkalmazhatóságát illetően, sem az irányelv 1. cikkének a) pontja, sem annak más rendelkezései nem tartalmaznak korlátozást a tekintetben, hogy a kérelmezőnek mely tagállamban kell megszereznie a szakképesítését.

Ugyanis az említett 1. cikk a) pontjának első franciabekezdéséből kifejezetten az következik, hogy elegendő, ha a képzésre "túlnyomórészt a Közösség területén" került sor. E kifejezés felöleli mind a kérdéses képzésről szóló tanúsítványt kiállító tagállamban zajlott képzést, mind a részben vagy egészben valamely más tagállamban zajlott képzést. Az efféle korlátozást semmi sem indokolná, mivel a fő kérdés az, hogy a kérelmező rendelkezik-e felhatalmazással valamely tagállamban a szabályozott szakma gyakorlására. Az irányelv által létrehozott rendszer szerint az oklevelet nem az azt megelőző képzés belső értéke miatt ismerik el, hanem azért, mert az lehetővé teszi a szabályozott szakma megkezdését abban a tagállamban, ahol azt kiállították vagy elismerték.

Ezenfelül, a 89/48 irányelv által létrehozott általános elismerési rendszer célja pontosan az, hogy lehetővé tegye a valamely tagállamban a szabályozott szakma gyakorlására feljogosított tagállami állampolgárok számára ugyanezen szakmának a többi tagállamban való megkezdését és gyakorlását. E körülmények között az, hogy valamely tagállamnak a szabályozott szakmát gyakorolni óhajtó állampolgára valamely tetszése szerinti tagállamban szeretné e szakmát gyakorolni, önmagában még nem tekinthető a 89/48 irányelv által létrehozott általános elismerési rendszer visszaélésszerű alkalmazásának. Ugyanis valamely tagállam állampolgárainak azon joga, hogy megválaszthassák azt a tagállamot, amelyben a szakképesítésüket meg akarják szerezni, a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok egységes piacon belüli gyakorlásának velejárója. A fogadó tagállam - esetleges kiegyenlítő intézkedések fenntartásával - a 89/48 irányelv 3. cikke első albekezdésének a) pontja értelmében nem csupán azokat a valamely más tagállambeli mérnöki okleveleket köteles elismerni, amelyek megszerzését megelőzően a képzés teljes egészében vagy részben e tagállamban zajlott, hanem azokat az e tagállambeli illetékes hatóságok által kiállított okleveleket is, amelyek kiállítását megelőzően a képzés teljes egészében a fogadó tagállamban zajlott.

(vö. 54., 55., 61-64., 71-73., 83. pont és a rendelkező rész)

2. Nem teljesíti a 2001/19 irányelvvel módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló 89/48 irányelvből, és különösen annak 3. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely a valamely más tagállamban szakmai képesítést szerzett mérnökök esetében a közszolgálatban az előmenetelhez szükséges belső vizsgákra való bocsátást e képesítések felsőfokú elismerésétől teszi függővé.

A 89/48 irányelv 3. cikke úgy rendelkezik, hogy egy adott tagállamban kiállított oklevelek a jogosultjaik számára nem csupán a szabályozott szakma más tagállamban való megkezdését teszik lehetővé, hanem e szakma ugyanolyan feltételek mellett történő gyakorlását is, mint amelyek a nemzeti oklevelek jogosultjaira vonatkoznak. Következésképpen a nemzeti hatóságok feladata annak biztosítása, hogy a valamely más tagállamban szerzett szakképesítéssel rendelkezőknek ugyanolyan lehetősége legyen az előmenetelre, mint az azzal egyenértékű nemzeti szakképesítéssel rendelkezőknek.

Ugyanis mihelyt megtörténik a valamely másik tagállamban kiállított oklevél elismerése a 89/48 irányelv alapján, adott esetben azt követően, hogy kiegyenlítő intézkedésekre kerül sor, az ugyanolyan szakképesítést nyújt, mint az egyenértékű nemzeti oklevél. E körülményekre tekintettel az a tény, hogy a valamely más tagállamban kiállított oklevél jogosultjait kizárólag amiatt nem engedik ugyanazon előmeneteli lehetőségek előnyeiből részesülni, mint az egyenértékű nemzeti oklevél jogosultjait, hogy ezen oklevelet egy rövidebb ideig tartó képzés végeztével szerezték meg, oda vezetne, hogy hátrányosan kezelnék a másik tagállam oklevelével rendelkezőket pusztán amiatt, hogy ők rövidebb idő alatt szerezték meg az egyenértékű képesítést.

Következésképpen a honosítás követelménye nem egyeztethető össze a 89/48 irányelv 3. cikkével még az olyan jelöltek esetében sem, akik kizárólag valamely más tagállamban kiállított oklevelet szeretnének érvényesíteni és a 89/48 irányelv alapján elismertetni, legalábbis abban az esetben, ha e követelmény előfeltételét képezi az előmenetelhez szükséges belső vizsgákra bocsátásnak.

(vö. 79-83. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2008. október 23.(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - 89/48/EGK irányelv - Munkavállalók - Oklevelek elismerése - Mérnökök"

A C-286/06. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2006. június 29-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: H. Støvlbæk és R. Vidal Puig, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Spanyol Királyság (képviseli: M. Muñoz Pérez, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot, K. Schiemann (előadó), J. Makarczyk és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: M. M. Ferreira főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2007. szeptember 13-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy:

- mivel megtagadta az Olaszországban megszerzett mérnöki szakmai képesítések elismerését, illetve

- mivel a valamely más tagállamban szakmai képesítést szerzett mérnökök esetében a közszolgálatban az előmenetelhez szükséges belső vizsgákra való bocsátást e képesítések felsőfokú elismerésétől tette függővé,

a Spanyol Királyság nem teljesítette a 2001. május 14-i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 206., 1. o.) módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelvből (HL L 1989., L 19., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o.; a továbbiakban: "a 89/48 irányelv"), és különösen annak 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2 A jelen ügyben feltett fő jogkérdés hasonló az azon ügyben feltett kérdéshez, amelyben szintén ma születik ítélet (C-274/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügy; az ítéletet az EBHT-ban még nem tették közzé). Mindkét ügy azzal a kérdéssel kapcsolatos, hogy mennyiben lehet a 89/48 irányelv rendelkezéseire hivatkozni valamely tagállam arra való kötelezése érdekében, hogy az elismerje a saját területén folytatott tanulmányokat követően valamely más tagállam hatóságai által kiadott okleveleket.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 89/48 irányelv harmadik és negyedik preambulumbekezdéséből az következik, hogy az irányelv célja egy olyan általános rendszer bevezetése a felsőfokú oklevelek elismerése terén, amely megkönnyíti az európai polgárok számára az olyan szakmai tevékenységek gyakorlását, amelyek folytatásának a fogadó tagállamban a középfokú oktatást követő (felsőfokú) képzés elvégzése a feltétele, amennyiben olyan oklevéllel rendelkeznek, amely e tevékenységekre felkészítő, legalább három évig tartó tanulmányokat igazol, és amelyet valamely másik tagállamban állítottak ki.

4 A 89/48 irányelv ötödik preambulumbekezdésének szövege a következő:

"mivel azoknak a foglalkozásoknak az esetében, amelyek gyakorlásához a Közösség nem határozta meg a szükséges képzés alapvető színvonalát [helyesen: minimális szintjét], a tagállamok fenntartják maguknak annak lehetőségét, hogy ezt a színvonalat [helyesen: e szintet] úgy határozzák meg, hogy általa biztosítani tudják a területükön nyújtott szolgáltatások minőségét; mivel azonban nem írhatják elő egy másik tagállam állampolgára számára a Szerződés [10]. cikkében foglalt kötelezettségeik sérelme nélkül, hogy olyan képesítéseket szerezzen, amelyeket rendszerint a saját, nemzeti képzési rendszerük keretein belül kiállított oklevelekre állapítanak meg, ha az érintett személy ezeket a képesítéseket egészében vagy részben egy másik tagállamban már megszerezte; mivel ezért minden fogadó tagállamnak, amelyben egy foglalkozást szabályoztak [helyesebben: amelyben az adott szakmára nézve létezik külön szabályozás], figyelembe kell vennie a többi tagállamban szerzett képesítéseket, és meg kell ítélnie, hogy azok megfelelnek-e az általa megkövetelt képesítéseknek".

5 A 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

"Ezen irányelv alkalmazásában:

a) oklevél: minden oklevél, bizonyítvány és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány, illetve ezek az oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok együttesen,

- amelyeket az egyes tagállamban annak törvényi, rendeleti és közigazgatási előírásai szerinti illetékes hatósága állít ki,

- amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa legalább három évig tartó felsőfokú képzést vagy egy ennek megfelelő időtartamú részképzést végzett el egy egyetemen, egy felsőoktatási intézményben vagy más azonos szintű intézményben [helyesebben: más, azonos szintű képzést nyújtó intézményben], és a felsőfokú képzésen felül szükséges szakmai gyakorlatot is megszerezte, és

- amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa rendelkezik olyan képesítéssel, amely egy szabályozott szakma megkezdéséhez vagy gyakorlásához az adott tagállamban szükséges,

feltéve, hogy az oklevéllel, bizonyítvánnyal és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvánnyal igazolt képzést az érintett személy túlnyomórészt a Közösség területén szerezte meg [helyesebben: végezte el], vagy ha az oklevél tulajdonosa hároméves szakmai tapasztalattal rendelkezik, amelyet az a tagállam igazol, amely egy harmadik ország oklevelét, bizonyítványát vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványát elismerte.

Az első albekezdésben említett oklevéllel egyenértékű minden olyan oklevél, bizonyítvány és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány, illetve ezek az oklevelek, bizonyítványok vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok együttesen, amelyet az egyik tagállam illetékes hatósága állított ki egy, a Közösségen belül megszerzett, és ennek a tagállamnak az illetékes hatósága által egyenértékűnek elismert képzés befejezésekor, és ebben a tagállamban a szabályozott szakma megkezdésével vagy annak gyakorlásával kapcsolatban ugyanezeket a jogokat biztosítja".

6 A 89/48 irányelv 2. cikkének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:

"Ezt az irányelvet a tagállamok minden olyan állampolgárára alkalmazni kell, aki önálló vállalkozóként vagy munkavállalóként egy másik tagállamban kíván egy szabályozott szakmát gyakorolni".

7 A 89/48 irányelv 3. cikkének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy az a fogadó ország, amelyben valamely szabályozott szakma megkezdését vagy gyakorlását oklevél megszerzésétől teszik függővé, a nem megfelelő képesítésre való hivatkozással nem tagadhatja meg valamely tagállam állampolgárától az adott foglalkozás megkezdésének vagy gyakorlásának jogát, amennyiben a kérelmező rendelkezik az e rendelkezésben meghatározott képesítésekkel. Különösen ez az eset áll fenn olyankor, ha a kérelmező olyan, valamely tagállamban szerzett felsőfokú oklevéllel rendelkezik, amely valamely másik tagállamban a foglalkozásnak az ezen utóbbi ország területén való megkezdéséhez, illetve gyakorlásához előírt.

8 Az említett irányelv 3. cikkének sérelme nélkül annak 4. cikke lehetővé teszi, hogy a fogadó tagállam az ott meghatározott egyes esetekben meghatározott időtartamú szakmai tapasztalat igazolását, legfeljebb három évig tartó adaptációs időszak teljesítését vagy alkalmassági vizsga letételét követelje meg a kérelmezőtől (a továbbiakban: kiegyenlítő intézkedések). Ugyanezen 4. cikk rögzíti az említett kérelmező által igazolt képzés hiányosságainak kiegyenlítése céljából előírható kiegyenlítő intézkedések egyes szabályait és feltételeit.

9 A 89/48 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének értelmében a fogadó tagállam elfogadja a tagállamok illetékes hatóságai által kiállított azon igazolásokat és okmányokat, amelyeket a kérelmezőnek - az ezen irányelv 3. és 4. cikkében foglalt feltételek igazolásaként - csatolnia kell az adott foglalkozás gyakorlására irányuló kérelméhez.

A nemzeti szabályozás

10 Az egyetemi oklevelekre vonatkozó spanyol szabályozás az oklevelek két típusát különbözteti meg, nevezetesen a "hivatalosan elismert okleveleket", amelyek érvényessége az ország egész területén elismert, és amelyek birtokában a szabályozott szakma gyakorlása megkezdhető, valamint a különféle egyetemek által kiállítható olyan "magánokleveleket", amelyek birtokában a szabályozott szakma gyakorlása nem kezdhető meg. E területet az egyetemekről szóló, 2001. december 21-i 6/2001 törvény szabályozza (a BOE 2001. december 24-i 307. száma, 49400. o.).

11 A 6/2001 törvény 34. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az egyetemi oklevelek és a hozzájuk kapcsolódó tanulmányi programokra vonatkozó általános irányelvek rendszere

(1) A hivatalosan elismert és az ország egész területén érvényes egyetemi okleveleket, valamint az ezek megszerzéséhez elvégzendő tanulmányi programokra vonatkozó általános irányelveket, valamint mindezek honosítására vonatkozó szabályokat a kormány saját kezdeményezésre, az egyetemi koordinációs bizottsággal folytatott konzultációt követően, vagy ez utóbbi kezdeményezésére határozza meg.

(2) Az előző bekezdésben említett okleveleket, amelyek a kormány által jóváhagyott, hivatalosan elismert egyetemi oklevelek jegyzékében szerepelnek, a Spanyol Királyság királya nevében azon egyetem rektora állítja ki, ahol azokat megszerezték.

(3) Az egyetemek szervezhetnek magánoklevél vagy magántanúsítvány megszerzésével záruló oktatást, valamint továbbképzés keretében történő oktatást. Ezen okleveleknek és tanúsítványoknak nem ugyanazok a joghatásai, mint a jogszabályi rendelkezések által, az (1) bekezdésben említett oklevelek tekintetében elismertek".

Az elismerési eljárás

12 A 89/48 irányelvet a spanyol jogba a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró, az Európai Unió tagállamaiban kiállított felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1991. október 25-i 1665/1991. sz. királyi rendelet ültette át (a BOE 1991. november 22-i 208. száma, 37916. o.; a továbbiakban: elismerésről szóló királyi rendelet).

13 A 89/48 irányelv 2. cikkének első albekezdését a királyi rendelet 2. cikkének (1) bekezdése ülteti át a spanyol jogba, és a következőképpen rendelkezik:

"A jelen királyi rendeletben megfogalmazott szabályok alkalmazandók az Európai Unió valamely tagállamának azon állampolgáraira, akik az említett Unió valamely tagállamában megszerzett oklevéllel rendelkeznek, és Spanyolországban önálló vállalkozóként vagy alkalmazottként olyan szabályozott szakmát kívánnak gyakorolni, amelynek gyakorlásához legalább hároméves felsőfokú képzés szükséges."

14 Ugyanezen királyi rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Valamely szabályozott szakma gyakorlásának megkezdéséhez a tagállamokban megszerzett és e tagállamokban ugyanazon szakma gyakorlására feljogosító oklevelek ugyanolyan hatállyal kerülnek elismerésre Spanyolországban, mint a vonatkozó spanyol felsőfokú oklevelek".

15 A 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontját az elismerésről szóló királyi rendelet 1. cikkének a) pontja ülteti át a spanyol jogba, a következőképpen határozva meg az "oklevél" fogalmát:

"Minden, valamely tagállam illetékes hatósága által kiállított oklevél, bizonyítvány vagy a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítvány, illetve ezek az oklevelek, bizonyítványok és a képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok együttesen, amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa legalább három évig tartó felsőfokú képzést vagy ennek megfelelő időtartamú részképzést végzett el egyetemen, felsőoktatási intézményben vagy más hasonló szintű képzést nyújtó intézményben, és adott esetben a felsőfokú képzésen felül szükséges szakmai gyakorlatot is megszerezte, és amely azt igazolja, hogy az oklevél tulajdonosa rendelkezik olyan képesítéssel, amely egy szabályozott szakma megkezdéséhez vagy gyakorlásához e tagállamban szükséges, feltéve, hogy az oklevéllel igazolt képzést az érintett személy túlnyomórészt az Európai Közösség területén végezte el, vagy ha az oklevél tulajdonosa hároméves szakmai tapasztalattal rendelkezik, amelyet az a tagállam igazol, amely a harmadik ország oklevelét elismerte. [...]"

16 Ugyanezen királyi rendelet 1. cikkének b) pontja a következőképpen határozza meg a "szabályozott szakma" fogalmát:

"[Olyan] szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek [összessége], amelyek megkezdése vagy gyakorlása, illetve gyakorlásuk módja közvetve vagy közvetlenül oklevélhez kötött, és valamely tagállamban szakmának minősül".

17 Az elismerésről szóló királyi rendelet 3. cikke úgy rendelkezik, hogy e rendelet alkalmazásában "szabályozott szakmának" minősülnek a rendelet I. sz. mellékletében felsorolt szakmák, amelyek között szerepel az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki (spanyolul: "ingeniero de Caminos, Canales y Puertos") és az építőmérnöki (spanyolul: "ingeniero técnico de obras públicas") szakma is. Az építészmérnöki szakma viszont nem szerepel e mellékletben.

A honosítási eljárás

18 Az elismerésről szóló királyi rendeletben szereplő szakképesítések elismerési eljárását meg kell különböztetni az egyetemi oklevelek "honosításának" nevezett eljárástól. Ezen eljárások közül az első célja egy ellenőrzés elvégzése annak eldöntése érdekében, hogy az érintett személy rendelkezik-e az adott szabályozott szakma gyakorlásához megkövetelt képesítéssel, vagy sem. A honosítási eljárás viszont annak ellenőrzésére irányul, hogy az oklevél megszerzése előtt folytatott egyetemi tanulmányok tartalma mely ismeretekre terjedt ki.

19 A honosítási eljárást a külföldi egyetemi oklevelek és a külföldön folytatott felsőfokú tanulmányok honosítása és érvényesítése feltételeinek szabályozásáról szóló, 2004. február 20-i 285/2004 királyi rendelet (a BOE 2004. március 4-i 55. száma, 8996. o.; a továbbiakban: a honosításról szóló királyi rendelet) szabályozza.

20 A honosítás fogalmát a honosításról szóló királyi rendelet 3. cikkének a) és b) pontja a következőképpen határozza meg:

"E királyi rendelet alkalmazásában:

a) a hivatalosan elismert oklevelek jegyzékében szereplő oklevelek valamelyikével való egyenértékűséget megállapító honosítás: a külföldi oklevél megszerzését megelőzően elvégzett képzés hivatalos elismerése, amelynek során azt egyenértékűnek ismerik el az említett jegyzékben szereplő spanyol oklevelek valamelyikének megszerzéséhez előírt képzéssel;

b) a spanyolországi egyetemi tanulmányokat alkotó oktatási szintekkel való egyenértékűséget megállapító honosítás: valamely külföldi oklevél megszerzését megelőzően elvégzett képzés hivatalos elismerése, amelynek során azt nem valamely konkrét oklevéllel, hanem a spanyol egyetemi tanulmányokat alkotó szintek valamelyikével egyenértékűnek ismerik el."

21 A honosításról szóló királyi rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következőképpen határozza meg a honosítás hatályát:

"A honosítás révén - jóváhagyásának és megfelelő tanúsításának kiállítása időpontjától kezdve - a külföldi oklevélnek az ország területén ugyanaz a jogi hatálya, mint azon spanyol oklevélnek vagy oktatási szintnek, amellyel azt - a hatályos jogszabályoknak megfelelően - egyenértékűnek ismerték el."

22 A honosításról szóló királyi rendeletnek "Az Európai Unióban megszerzett egyetemi oklevelek szakmai elismerése" című 22. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az Európai Unió tagállamai által kiállított felsősokú oklevelek szakmai elismerése a közösségi irányelvekben előírt eljárások és az azokat átültető spanyol szabályozás hatálya alá tartozik".

23 Ezenkívül a honosításról szóló királyi rendelethez fűzött, "A közösségi szabályozás" című első kiegészítő rendelkezés a következőképpen utal a közösségi szabályozásra:

"E királyi rendelet rendelkezéseit a Spanyol Királyság Európai Közösséghez való csatlakozásáról szóló szerződés, az Európai Unióról szóló szerződés és a másodlagos közösségi jog e tárgyú rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni".

A mérnöki szakma szabályozása Spanyolországban és Olaszországban

24 A mérnöki szakma Spanyolországban is és Olaszországban is szabályozott szakmának minősül.

- A képzési rendszerek

25 Az olasz és a spanyol képzési rendszer egymással rokon vonásokat mutat a mérnöki szakma területén szerezhető képesítéseket illetően. E két tagállamban három-, illetve ötéves felsőfokú tanulmányokat követően szerezhető ilyen képesítés.

26 Spanyolországban különbséget tesznek a hároméves képzést követően szerzett üzemmérnöki (spanyolul: "ingeniero técnico"), és az ötéves képzés után szerezhető mérnöki (spanyolul: "ingeniero", a továbbiakban: teljes jogú mérnöki) oklevél között. Az üzemmérnöki oklevéllel rendelkezők megszerezhetik a teljes jogú mérnöki végzettséget, az utóbbi oklevél megszerzéséhez szükséges további kétéves képzés sikeres elvégzésével.

27 Olaszországban különbséget tesznek a hároméves képzést követően szerzett, és a segédmérnökök (junior mérnökök) (olaszul: "ingegnere junior") képzését lezáró egyetemi oklevelek (olaszul: "laurea triennale"), valamint a mérnöki (olaszul: "ingegnere", a továbbiakban: teljes jogú mérnök) végzettség megszerzéséért folytatott további kétéves képzés elvégzését követően kiállított oklevelek között. Ez utóbbi okleveleket korábban "szakoklevélnek" (olaszul: "laurea specialistica") nevezték, a 2004. évi jogszabályváltozás óta nevük: "laurea magistrale".

- A mérnöki szakma megkezdésének és gyakorlásának feltételei Spanyolországban és Olaszországban

28 Spanyolországban a üzemmérnöki, illetve a teljes jogú mérnöki szakma megkezdésének feltétele a 6/2001 törvény értelmében az érintett szakmának megfelelő, hivatalosan elismert egyetemi oklevél megszerzése.

29 Olaszországban a segédmérnöki (junior mérnöki) és a teljes jogú mérnöki szakma megkezdése az adott szakmának megfelelő egyetemi oklevélhez, valamint az államvizsga (olaszul: "esame di Stato") sikeres letételéhez kötött (az 1925. október 23-i, 2537. sz. királyi rendelet 4. cikke [Gazzetta ufficiale 1926. február 15-i 37. száma]). Ezen államvizsga, a 2001. június 5-i, 328. sz. köztársasági elnöki rendelet (a GURI 2001. augusztus 17-i 190. számának rendes melléklete) 47. és 48. cikke szerint minimum két írásbeli vizsgából, egy szóbeli és egy gyakorlati vizsgából áll. Az államvizsgát sikeresen teljesítő jelöltek felhatalmazást kapnak a mérnöki szakma gyakorlására (olaszul: "abilitazione all'esercizio della profesione di ingegnere").

30 A mérnöki szakma gyakorlásához mind Spanyolországban, mind Olaszországban valamely szakmai kamaránál vezetett névjegyzékbe történő bejegyzésre van szükség. Spanyolországban szakiránytól és régiótól függően különböző mérnöki kamaráknak ("colegios de ingenieros") van erre hatásköre. Olaszországban minden megyében a mérnökök kamarájának tanácsa ("Consiglio dell'Ordine degli Ingegneri") vezeti a mérnökök névjegyzékét. E névjegyzék két szekcióra oszlik, nevezetesen a teljes jogú mérnökök számára fenntartott A szekcióra, és a segédmérnökök (junior mérnökök) részére fenntartott B szekcióra. E két tagállamban a mérnöki kamaráknál vezetett névjegyzékbe történő bejegyzés egyszerű adminisztratív intézkedést jelent, amely önmagában véve nem tanúsítja az érintett személyek szakmai képesítését, csupán annak biztosítására szolgál, hogy a szakma gyakorlása során betartásra kerüljenek bizonyos szakmai-etikai szabályok.

- Az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki, valamint az építőmérnöki szakma Spanyolországban

31 Spanyolországban, miként az a műszaki oktatásra vonatkozó rendelkezésekről szóló, 1957. július 20-i törvény (a BOE 1957. július 22-i 187. száma, 607. o.) 4. cikkéből következik, az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki szakmát gyakorolni óhajtó személyeknek általában a hivatalosan elismert, valamely spanyol út-, csatorna- és kikötőépítőmérnök-képző oktatási intézmény által kiállított út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki egyetemi oklevéllel kell rendelkezniük a 6/2001 törvény értelmében. E teljes jogú mérnöki oklevél öt évig tartó tanulmányokat követően szerezhető meg.

32 E szakma megkezdésére lehetősége van azoknak a személyeknek is, akik valamely más tagállamban kiállított, és szakmai célból az elismerésről szóló királyi rendeletnek megfelelően elismert oklevéllel rendelkeznek, valamint azoknak a személyeknek is, akik a spanyol út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki oklevéllel egyenértékű, a honosításról szóló királyi rendeletnek megfelelően honosított külföldi egyetemi oklevéllel rendelkeznek.

33 Ezenfelül az érdekelteknek a szóban forgó szakma gyakorlásához minden ilyen esetben be kell jegyeztetniük magukat az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki kamara ("Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos") névjegyzékébe. E bejegyzés nincs vizsga letételéhez kötve. A megfelelő oklevéllel rendelkező és az egyéb jogi feltételeknek megfelelő valamennyi személyt be kell jegyezni a névjegyzékbe.

34 Az építőmérnöki ("ingeniero técnico en construcciones civiles") oklevél hivatalosan elismert oklevélnek minősül a 6/2001 törvény értelmében, amely hároméves képzést igazol. Ennek birtokában kezdhető meg Spanyolországban a szabályozott építőmérnöki szakma. Az ilyen oklevéllel rendelkező személyek is megszerezhetik az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki oklevelet, amennyiben sikeresen elvégzik az ehhez szükséges negyedik és ötödik év keretében valamely spanyol út-, csatorna- és kikötőépítőmérnök-képző oktatási intézmény által nyújtott képzést.

- Az építészmérnöki szakma Olaszországban

35 Olaszországban az építészmérnöki szakmát gyakorolni óhajtó személyeknek általában építészmérnöki egyetemi oklevéllel (olaszul: "laurea in Ingegneria Civile"), azaz öt éves képzést igazoló "laurea magistraléval", valamint az államvizsga sikeres letételét követően kapott felhatalmazással kell rendelkezniük. Ezenkívül e személyeknek be kell magukat jegyeztetniük valamely megye mérnöki névjegyzékének - jelen esetben releváns - A szekciójába.

A valamely másik tagállamban szerzett szakképesítést igazoló tanúsítványok honosításának megkövetelése a közszolgálatban az előmenetelhez szükséges belső vizsgákra való bocsátáshoz

36 A környezetvédelmi miniszter 2003. május 9-i, MAM/1266/2003. sz. rendelete (a BOE 2003. május 23-i 123. száma, 19820. o.) belső versenyvizsgát írt ki a környezetvédelmi minisztérium önálló szerveinek műszaki felsővezetői (spanyolul: "técnicos facultativos superiores de organismos autónomos del Ministerio de Medio ambiente") fokozatba való előléptetés céljából.

37 A MAM/1266/2003. sz. rendelet "A jelentkezőkre vonatkozó feltételek" című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"2.1 A felvételi vizsgákra bocsátáshoz a jelentkezőknek - a jelentkezési határidő utolsó napjától kezdve a köztisztviselőként való munkábaállás időpontjáig - a következő részvételi feltételeknek kell megfelelniük:

[...]

2.1.4 Oklevelek: rendelkezik, vagy az említett határidőig rendelkezni fog a doktori, licenciátusi (négyéves egyetemi végzettséget tanúsító) fokozatot, mérnöki vagy építész végzettséget igazoló tanúsítvánnyal. Külföldön szerzett képesítés esetén rendelkezik a honosítást igazoló tanúsítvánnyal.

[...]"

38 E követelményt általános jelleggel alkalmazták az állam közigazgatási szerveinek állományába vagy fokozataiba történő kinevezések céljából kiírt felvételi eljárásokban.

39 E gyakorlatot később az állam közigazgatási szerveinek állományába vagy fokozataiba történő kinevezések céljából kiírt felvételi eljárásokra irányadó közös szabályokat megállapító, 2005. február 25-i APU/423/2005. sz. közigazgatási miniszteri rendelet kodifikálta (a BOE 2005. február 25-i 48. száma, 6993. o.).

40 Az APU/423/2005. sz. rendelet "A jelentkezőkre vonatkozó feltételek" című 7. paragrafusa a következőképpen rendelkezik:

"1. A felvételi vizsgákra bocsátáshoz a jelentkezőknek - a jelentkezési határidő utolsó napjától kezdve a köztisztviselőként való munkábaállás időpontjáig - a vonatkozó különös rendelkezésekben foglaltak mellett a következő részvételi feltételeknek kell megfelelniük:

[...]

1.3. Oklevelek: rendelkezik vagy az említett határidőig rendelkezni fog az állományba vagy fokozatba való lépéshez az egyes kiírásokban megállapított különös szabályok szerint megkövetelt oklevéllel. Külföldön szerzett képesítés esetén rendelkezik a honosítást igazoló tanúsítvánnyal.

[...]"

A pert megelőző eljárás

A Bizottsághoz érkezett panaszok

41 A Bizottsághoz számos panasz érkezett arra vonatkozóan, hogy az illetékes spanyol hatóságok - jelen esetben a gazdasági és közlekedési minisztérium ("Ministerio de Fomento") - elutasítják az Olaszországban megszerzett mérnöki szakmai képesítések elismerése iránt az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki szakma Spanyolországban való gyakorlása céljából az elismerésről szóló rendelet alapján benyújtott kérelmeket.

42 A panaszosok a 6/2001 törvény értelmében vett hivatalosan elismert, az alicantei egyetem (Spanyolország) által kiállított építőmérnöki, valamint az ugyanezen egyetem által kiállított és a 6/2001 törvény értelmében magánoklevélnek minősülő "építészmérnöki" egyetemi oklevéllel rendelkeznek.

43 Az alicantei egyetem és a marchei műszaki egyetem (Olaszország) között létrejött keretegyezmény értelmében az elsőként említett egyetem által nyújtott "építészmérnöki" képzést a második egyetem koordinálja és felügyeli.

44 E keretegyezményt alkalmazva a marchei műszaki egyetem elismerte a panaszosoknak a fent említett két spanyol egyetemi oklevél és az olasz építészmérnöki ("laurea in ingegneria civile") egyetemi oklevél egyenértékűségét, ezt követően pedig kiállította részükre az építészmérnöki oklevelet. Ezen oklevél birtokában a panaszosok sikerrel letették Olaszországban azt az államvizsgát, amelyet követően megkapják azt a mérnöki szakma megkezdéséhez szükséges felhatalmazást, amely feljogosítja őket e tagállamban az építészmérnöki szakma gyakorlására.

45 A panaszosok ezt követően kérelmezték a gazdasági és közlekedési minisztériumnál az Olaszországban szerzett szakképesítésük elismerését az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki szakma Spanyolországban történő gyakorlása céljából. Az említett minisztérium elutasította e kérelmeket, azzal az indokolással, hogy a panaszosok által elvégzett egyetemi képzés teljes egészében Spanyolországban zajlott, és ennek következtében arra nem alkalmazható sem az elismerésről szóló királyi rendelet, sem a 98/48 irányelv.

46 Ezenkívül az érintett panaszosok egyikétől megtagadták a környezetvédelmi minisztérium ("Ministerio de Medio ambiente") által kiírt, előmenetelhez szükséges belső versenyvizsgán való részvétel lehetőségét azzal az indokolással, hogy a MAM/1266/2003. sz. rendelet értelmében a külföldi oklevéllel rendelkező személyeknek előzetesen a honosításról szóló királyi rendeletnek megfelelően honosíttatniuk kell ezen okleveleket.

A felszólító levél és az indokolással ellátott vélemény

47 Mivel a Bizottság úgy vélte, hogy a spanyol szabályozás nem felel meg a 89/48 irányelvnek, ezért 2004. december 22-én felszólító levelet címzett a Spanyol Királysághoz, amelyre a spanyol hatóságok 2005. február 22-én válaszoltak.

48 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a spanyol hatóságok által szolgáltatott magyarázatok nem kielégítőek, ezért 2005. július 5-én indokolással ellátott véleményt küldött a Spanyol Királyságnak, amelyre a tagállam a 2005. szeptember 20-i levéllel válaszolt.

49 Mivel a Bizottság továbbra sem tartotta kielégítőnek az abban foglalt magyarázatot, a jelen kereset előterjesztése mellett döntött.

A keresetről

A Spanyolországban zajló képzést követően Olaszországban megszerzett képesítések elismerésének hiányára alapított első jogalapról

50 Első jogalapjával a Bizottság azt állítja, hogy a panaszosok eleget tettek a 89/48 irányelv alkalmazhatóságához szükséges valamennyi feltételnek, és ennélfogva a spanyol hatóságok kötelesek lettek volna engedélyezni részükre az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki szakma Spanyolországban történő megkezdését. Azzal, hogy ezt megtagadta tőlük, a Spanyol Királyság nem teljesítette az említett irányelv 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

51 A Bizottság szerint az, hogy a panaszosok által elvégzett képzés kizárólag Spanyolországban zajlott, semmit sem változtat e következtésen. Véleménye szerint a 89/48 irányelv nem írja elő azt, hogy a képzésnek a fogadó államtól eltérő tagállamban kell zajlania. A Bizottság szerint a 89/48 irányelv 1. cikke a) és b) pontjának, valamint 2. és 3. cikkének együttes értelmezéséből az következik, hogy ez utóbbi alkalmazandó akkor, ha az a tagállam, ahol a kérelmező az érintett szakmát gyakorolni óhajtja, eltér attól a tagállamtól, amelyben részére az oklevelet kiállították, függetlenül attól, hogy az oklevél megszerzését megelőző képzés hol zajlott.

52 A Spanyol Királyság vitatja e jogalap megalapozottságát, és úgy véli, hogy két olyan alapvető indok is van, amely igazolja az ügybeli panaszosok oklevelei elismerésére vonatkozó kötelezettség hiányát, nevezetesen az, hogy a képesítéseik elismerését kérelmező személyek képzése teljes egészében Spanyolországban zajlott, és hogy ezen elismerést abból a célból kérik, hogy a szóban forgó szakmát szintén Spanyolországban gyakorolhassák. A Spanyol Királyság elsősorban arra hivatkozik, hogy jelen esetben a 89/48 irányelv rendelkezései nem alkalmazhatók, mivel az ügy szempontjából releváns valamennyi tény egyetlen tagállamban történt. A Spanyol Királyság másodsorban a Bíróság azon gyakorlatára hivatkozik, miszerint a jogalanyok nem alkalmazhatják visszaélésszerűen vagy csalárd módon a közösségi jogi normákat.

53 E jogalap értékelésénél ki kell emelni, hogy a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjában meghatározott "oklevél" fogalma képezi az alapját az ezen irányelvben szereplő, a felsőfokú oklevelek általános elismerésére szolgáló rendszernek.

54 A 89/48 irányelv 4. cikke rendelkezéseinek sérelme nélkül, az irányelv 3. cikke első albekezdésének a) pontja minden, valamely tagállamban a szabályozott szakma gyakorlását lehetővé tevő, az ezen irányelv értelmében vett "oklevéllel" rendelkező kérelmező számára biztosítja a jogot ugyanezen szakma valamely másik tagállamban történő gyakorlására.

55 Azon képesítések értékelését illetően, amelyekre a panaszosok hivatkoznak, először is emlékeztetni kell arra, hogy a 89/48 irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében vett "oklevél" több, a képesítés megszerzéséről szóló tanúsítványból is állhat együttesen.

56 Ezt követően, ami a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontja második franciabekezdésében foglalt feltételt illeti, a panaszosok egyértelműen megfelelnek annak a feltételnek, miszerint az oklevél jogosultjainak valamely egyetemen legalább három évig tartó felsőfokú tanulmányokat kellett folytatnia. Ugyanis a panaszosok részére az alicantei egyetem által kiállított tanúsítványok szerint ők öt évig tartó felsőfokú tanulmányokat folytattak sikerrel.

57 Ezenfelül, a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjának harmadik franciabekezdésében foglalt feltételt illetően meg kell állapítani, hogy miként az a keresetlevélhez csatolt iratokból kitűnik, a marchei műszaki egyetem kiállította a panaszosok részére az építészmérnöki oklevelet ("laurea in ingegneria civile") azon tanulmányok egyenértékűsége alapján, amelyeket ők ezen oklevél megszerzését megelőzően az alicantei egyetemen folytattak. Az említett oklevél megszerzéséből, valamint a panaszosok olasz államvizsgáinak sikerességéből (amelyet követően megadták részükre a mérnöki szakma gyakorlásához szükséges felhatalmazást) az következik, hogy ez utóbbiak rendelkeznek az Olaszországban szabályozott szakma megkezdéséhez előírt szakképesítésekkel.

58 Végül pedig semmiféle kétség nem fér hozzá, hogy a szóban forgó tanúsítványokat egy, a spanyol és olasz törvényi előírásoknak megfelelő illetékes hatóság állította ki, következésképpen a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontja első franciabekezdésében előírt feltétel teljesült.

59 Következésképpen megállapítható, hogy a panaszosok a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjának első franciabekezdése értelmében vett "oklevéllel" rendelkeznek, és ebből kifolyólag ezen irányelv 3. cikke biztosítja számukra - esetleges kiegyenlítő intézkedések mellett - a jogot azon szakma gyakorlására Spanyolországban, amelynek gyakorlására Olaszországban felhatalmazást kaptak.

60 Ellentétben a Spanyol Királyság által hivatkozottakkal, semmilyen olyan feltételre nem lehet következtetni a 89/48 irányelvből, amely szerint az érdekeltek képzése egészének vagy egy részének valamely, Spanyolországon kívüli tagállamban kellett volna zajlania.

61 E tekintetben kiemelhető, hogy a 89/48 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja a fogadó tagállam számára a kötelezettséget, hogy annak igazolásaként, hogy az oklevél elismerésének feltételei fennállnak, minden esetben elfogadja a többi tagállam illetékes hatóságai által kiállított tanúsítványokat és dokumentumokat. Következésképpen a fogadó tagállam nem vizsgálhatja azt, hogy mi alapján állították ki e dokumentumokat, ugyanakkor lehetősége van ellenőrzéseket végezni a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjában meghatározott azon feltételeket illetően, amelyek fennállása nem derül ki az említett dokumentumok szövegéből.

62 Egyébként, bár a 89/48 irányelv 1. cikke a) pontjában szereplő "oklevél" fogalmának meghatározása lehetővé tesz bizonyos fenntartásokat ezen irányelvnek a harmadik államokban szerzett képesítésekre való alkalmazhatóságát illetően, sem az irányelv 1. cikkének a) pontja, sem annak más rendelkezései nem tartalmaznak korlátozást a tekintetben, hogy a kérelmezőnek mely tagállamban kell megszereznie a szakképesítését.

63 Ugyanis az említett 1. cikk a) pontjának első franciabekezdéséből kifejezetten az következik, hogy elegendő, ha a képzésre "túlnyomórészt a Közösség területén" került sor. A Bíróság korábban már kimondta, hogy e kifejezés felöleli mind a kérdéses képzésről szóló tanúsítványt kiállító tagállamban zajlott képzést, mind a részben vagy egészben valamely más tagállamban zajlott képzést (a C-102/02. sz. Beuttenmüller-ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-5405. o.] 41. pontja).

64 Egyébiránt az efféle korlátozást semmi sem indokolná, mivel a 89/48 irányelv alkalmazhatóságának megállapítása szempontjából a fő kérdés az, hogy a kérelmező rendelkezik-e felhatalmazással valamely tagállamban a szabályozott szakma gyakorlására. Az irányelv által létrehozott rendszer szerint az oklevelet nem az azt megelőző képzés belső értéke miatt ismerik el, hanem azért, mert az lehetővé teszi a szabályozott szakma megkezdését abban a tagállamban, ahol azt kiállították vagy elismerték (a fent hivatkozott Beuttenmüller-ügyben hozott ítélet 52. pontja, és a C-330/03. sz. Colegio-ügyben 2006. január 19-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-801. o.] 19. pontja).

65 A felsőfokú oklevelek elismerésének a 89/48 irányelv által kialakított általános rendszere ugyanis a tagállamoknak az általuk adott szakképesítések terén vett kölcsönös bizalmán alapul. E rendszer lényegében vélelmet állít fel a tekintetben, hogy a valamely tagállamban valamely szabályozott szakma gyakorlására feljogosított kérelmező képesítései elegendőek ugyanezen szakmának a többi tagállamban történő gyakorlásához.

66 Jelen esetben semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a panaszosok megfelelő felhatalmazással rendelkeznek a szabályozott mérnöki szakma Olaszországban történő gyakorlására.

67 Lévén, hogy e panaszosok felhatalmazással rendelkeznek a szóban forgó szabályozott szakmának egy olyan tagállamban történő gyakorlására, amely eltér attól, ahol e szakma gyakorlásának engedélyezését kérik, az ő helyzetük ebben az ügyben nem minősül tisztán belső jellegűnek, és ennélfogva el kell utasítani a Spanyol Királyságnak az e tekintetben a Bíróság C-225/95-C-227/95. sz., Kapasakalis és társai ügyben 1998. július 2-án hozott ítéletére ([EBHT 1998., I-4239. o.], 18. és 19. pont) alapított érveit. Miként arra a Bizottság is rámutatott, a Bíróság ebben az ítéletben azt állapította meg, hogy a 89/48 irányelv azért nem alkalmazható, mert az alapügy felperesei nem dolgoztak, nem tanultak, és nem is szereztek diplomát valamely másik tagállamban.

68 A Spanyol Királyság egyébként úgy véli, hogy a 89/48 irányelv alkalmazásának az lenne a következménye, hogy lehetővé tenné a 6/2001 törvény által felállított, a hivatalosan elismert oklevelek és magánoklevelek közötti különbségtétel megkerülését valamely két egyetem között létrejövő olyan egyszerű magánegyezmény révén, amelynek értelmében egy másik tagállam egyeteme automatikusan elismerné a valamely spanyol egyetem által kiállított magánokleveleket. Emlékeztet arra, hogy a panaszosok által hivatkozott építészmérnöki oklevél nem hivatalosan elismert oklevél, csupán az alicantei egyetem által kiállított magánoklevél, amely a 6/2001 törvény értelmében nem rendelkezik azokkal a joghatásokkal, mint amelyek a jogszabályi rendelkezések által a hivatalosan elismert oklevelekhez fűződnek, és amely így tanulmányi vagy szakmai szempontból Spanyolországban nem rendelkezik joghatással. Ebből következően a panaszosok által Spanyolországban szerzett képesítésről szóló tanúsítványok nem teszik lehetővé az út-, csatorna- és kikötőépítő-mérnöki szakma gyakorlását e tagállamban. A tanulmányaikat teljes egészében Spanyolországban végző panaszosoknak az e szakma megkezdése céljából a 89/48 irányelv rendelkezéseire való hivatkozását ezért visszaélésszerűnek, illetve csalárdnak kell minősíteni.

69 E tekintetben meg kell állapítani, hogy kétségtelen, hogy a tagállam állampolgárai nem kísérelhetik meg a Szerződésben biztosított könnyítésekkel visszaélve kivonni magukat a nemzeti jogszabályaik alkalmazása alól. A közösségi jogi rendelkezésekből sem szerezhetnek csalárd módon vagy visszaélésszerűen előnyt (a 115/78. sz. Knoors-ügyben 1979. február 7-én hozott ítélet [EBHT 1979., 399. o.] 25. pontja; a C-61/89. sz. Bouchoucha-ügyben 1990. október 3-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-3551. o.] 14. pontja; a C-212/97. sz. Centros-ügyben 1999. március 9-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-1459. o.] 24. pontja, valamint a C-196/04. sz., Cadbury Schweppes és Cadbury Schweppes Overseas ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7995. o.] 35. pontja).

70 Ugyanakkor, bár a nemzeti bíróságok objektív bizonyítékokat alapul véve esetről esetre figyelembe vehetik az érintett személyek visszaélésszerű vagy csalárd magatartását annak érdekében, hogy adott esetben megtagadják tőlük az általuk hivatkozott közösségi jogi rendelkezések által biztosított kedvezményeket, az ilyen magatartás megítélése során mégis tekintettel kell lenniük a szóban forgó közösségi rendelkezések által követett célokra (a fent hivatkozott Centros-ügyben hozott ítélet 25. pontja).

71 A 89/48 irányelv által létrehozott általános elismerési rendszer célja pontosan az, hogy lehetővé tegye a valamely tagállamban a szabályozott szakma gyakorlására feljogosított tagállami állampolgárok számára ugyanezen szakmának a többi tagállamban való megkezdését és gyakorlását.

72 E körülmények között az, hogy valamely tagállamnak a szabályozott szakmát gyakorolni óhajtó állampolgára valamely tetszése szerinti tagállamban szeretné e szakmát gyakorolni, önmagában még nem tekinthető a 89/48 irányelv által létrehozott általános elismerési rendszer visszaélésszerű alkalmazásának. Ugyanis valamely tagállam állampolgárainak azon joga, hogy megválaszthassák azt a tagállamot, amelyben a szakképesítésüket meg akarják szerezni, az EK-Szerződés által biztosított alapvető szabadságok egységes piacon belüli gyakorlásának velejárója.

73 E megfontolásokból az következik, hogy a Spanyol Királyság - esetleges kiegyenlítő intézkedések fenntartásával - a 89/48 irányelv 3. cikke első albekezdésének a) pontja értelmében nem csupán azokat az olasz mérnöki okleveleket köteles elismerni, amelyek megszerzését megelőzően a képzés teljes egészében vagy részben Olaszországban zajlott, hanem azokat az illetékes olasz hatóságok által kiállított okleveleket is, amelyek kiállítását megelőzően a képzés teljes egészében Spanyolországban zajlott.

74 Mindenesetre, miként azt a Spanyol Királyság ellenkérelmében hangsúlyozza - ellentétben a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetben foglalt kérelmekkel -, a Bizottság által felhozott első jogalap valójában nem arra utal, hogy az illetékes spanyol hatóságok valamennyi olasz mérnöki szakképesítés elismerését kategorikusan elutasítják, hanem csupán arra, hogy elutasítják a kizárólag Spanyolországban zajlott egyetemi képzés alapján Olaszországban megszerzett mérnöki szakképesítések elismerését. Ezért a jelen ítélet rendelkező részét e megfontolások következtében le kell szűkíteni.

A más tagállamban szerzett tanúsítványoknak a spanyol közszolgálatban az előmenetelhez szükséges belső vizsgákra való bocsátáshoz szükséges honosítás követelményére alapított második jogalapról

75 Második jogalapjával a Bizottság azt a MAM/1266/2003. és az APU/423/2005. sz. rendeletekben foglalt követelményt kifogásolja, hogy az állam közigazgatási szerveinél való előmenetelhez minden külföldi oklevelet honosíttatni kell. E követelmény véleménye szerint ellentétes a 89/48 irányelv 3. cikkével, amely egyaránt alkalmazandó a szabályozott szakma gyakorlására és annak megkezdésére.

76 Következésképpen, amikor valamely tagállam állampolgára a mérnöki szakmát az állam közigazgatási szerveinél gyakorolja, ennek feltételei közé tartozik az előmenetel lehetősége is, és ennek következtében a belső versenyvizsgákon való részvételre vonatkozó feltételek is. Az oklevél honosításának követelménye a szervezetrendszeren belüli előmenetelt és végsősoron e szakma gyakorlását nehezebbé teszi azon tagállami állampolgárok számára, akik valamely másik tagállamban megkövetelt szakoklevéllel rendelkeznek, mint amilyen az a Spanyolországban előírt oklevéllel rendelkezők számára.

77 A Spanyol Királyság hangsúlyozza, hogy mivel az állam közigazgatási szerveinél főszabály szerint a köztisztviselők különféle típusú állásokba nevezhetők ki, az állások nem valamely meghatározott szakképesítéstől függően tölthetők be, hanem iskolai fokozatok alapján, nevezetesen a doktori, a licenciátusi (négyéves egyetemi végzettséget tanúsító) fokozat vagy a mérnöki vagy építészi oklevelek alapján. A valamely szabályozott szakma megkezdését lehetővé tevő elismerő határozat nem tartalmaz utalást a megkövetelt iskolai fokozat szintjére vonatkozóan. E körülmények között a honosítást azért írják elő, hogy meg lehessen állapítani azt az egyetemi fokozatot, amelyet a képesítését valamely más tagállamban szerzett jelölt elért.

78 A Bíróság korábban kimondta, hogy a 89/48 irányelv alkalmazásakor az ezen irányelv szabályainak betartására köteles tagállami közigazgatási szerv nem követelheti meg az érdekelt tanúsítványainak az illetékes nemzeti hatóságok általi honosítását a szóban forgó szakma megkezdésének előfeltételeként (lásd ebben az értelemben a C-234/97. sz. Fernandez de Bobadillaügyben 1999. július 8-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-4773. o.] 27. pontját és a C-141/04. sz. Peros-ügyben 2005. július 14-én hozott ítélet [EBHT 2005 I-7163. o.], 35. pontját).

79 A 89/48 irányelv 3. cikke - miként azt a Bizottság is kiemelte - úgy rendelkezik, hogy egy adott tagállamban kiállított oklevelek a jogosultjaik számára nem csupán a szabályozott szakma más tagállamban való megkezdését teszik lehetővé, hanem e szakma ugyanolyan feltételek mellett történő gyakorlását is, mint amelyek a nemzeti oklevelek jogosultjaira vonatkoznak.

80 Következésképpen a nemzeti hatóságok feladata annak biztosítása, hogy a valamely más tagállamban szerzett szakképesítéssel rendelkezőknek ugyanolyan lehetősége legyen az előmenetelre, mint az azzal egyenértékű nemzeti szakképesítéssel rendelkezőknek. Így, ha a jelen esetben az út-, csatorna- és kikötő-építőmérnöki szakma Spanyolországban általában ötéves képzést követően szerzett spanyol oklevél birtokában gyakorolható, akkor a valamely más tagállamban kiállított, és az - adott esetben kiegyenlítő intézkedéseket követően - ugyanezen szakma Spanyolországban történő gyakorlására feljogosító oklevél jogosultja számára ugyanazon előmeneteli lehetőségeket kell biztosítani, mint e spanyol oklevél jogosultjainak. E szempontok függetlenek attól, hogy az említett jogosultnak a szóban forgó oklevél megszerzéséhez hány éves képzést kell elvégeznie.

81 Ugyanis mihelyt megtörténik a valamely másik tagállamban kiállított oklevél elismerése a 89/48 irányelv alapján, adott esetben azt követően, hogy kiegyenlítő intézkedésekre kerül sor, az ugyanolyan szakképesítést nyújt, mint az egyenértékű spanyol oklevél. E körülményekre tekintettel az a tény, hogy a valamely más tagállamban kiállított oklevél jogosultjait kizárólag amiatt nem engedik ugyanazon előmeneteli lehetőségek előnyeiből részesülni, mint az egyenértékű spanyol oklevél jogosultjait, hogy ezen oklevelet egy rövidebb ideig tartó képzés végeztével szerezték meg, oda vezetne, hogy hátrányosan kezelnék a másik tagállam oklevelével rendelkezőket pusztán amiatt, hogy ők rövidebb idő alatt szerezték meg az egyenértékű képesítést.

82 Következésképpen a honosítás követelménye nem egyeztethető össze a 89/48 irányelv 3. cikkével még az olyan jelöltek esetében sem, akik kizárólag valamely más tagállamban kiállított oklevelet szeretnének érvényesíteni és a 89/48 irányelv alapján elismertetni, legalábbis abban az esetben, ha e követelmény előfeltételét képezi az előmenetelhez szükséges belső vizsgákra bocsátásnak.

83 Az előbbi megfontolások egészére tekintettel, azt kell megállapítani, hogy a Spanyol Királyság

- mivel megtagadta a kizárólag Spanyolországban zajlott egyetemi képzés alapján Olaszországban megszerzett mérnöki szakmai képesítések elismerését, illetve

- mivel a valamely más tagállamban szakmai képesítést szerzett mérnökök esetében a közszolgálatban az előmenetelhez szükséges belső vizsgákra való bocsátást e képesítések felsőfokú elismerésétől tette függővé,

nem teljesítette a 89/48 irányelvből, és különösen annak 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

84 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság kérte a Spanyol Királyság költségek viselésére való kötelezését, és ez utóbbi pervesztes lett, ez utóbbit kell a költségek viselésére kötelezni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Spanyol Királyság,

- mivel megtagadta a kizárólag Spanyolországban zajlott egyetemi képzés alapján Olaszországban megszerzett mérnöki szakmai képesítések elismerését, illetve

- mivel a valamely más tagállamban szakmai képesítést szerzett mérnökök esetében a közszolgálatban az előmenetelhez szükséges belső vizsgákra való bocsátást e képesítések felsőfokú elismerésétől tette függővé,

nem teljesítette a 2001. május 14-i 2001/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, 1988. december 21-i 89/48/EGK tanácsi irányelvből, és különösen annak 3. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2) A Spanyol Királyságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.