3242/2024. (VI. 25.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.V.39.099/2024/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] Az indítványozó személyesen eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése és a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 233. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, kérve a Kúria Kvk.V.39.099/2024/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, arra hivatkozással, hogy az sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.
[2] 1. A rendelkezésre álló iratokban (helyi és fővárosi választási bizottság határozatai, az indítványozó nyilatkozata, a Kúria végzése) foglaltak alapján az alkotmányjogi panasz előzménye a következőképpen foglalható össze.
[3] 1.1. Az indítványozó a FIDESZ-KDNP polgármesterjelöltje az Európai Parlament tagjai, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők közös eljárásban lebonyolított 2024. évi általános választásán. E minőségében kifogást terjesztett elő a Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimrei Helyi Választási Bizottságnál (a továbbiakban: HVB), kérve annak megállapítását, hogy Szaniszló Sándor - a kerület polgármestere, aki egyben polgármesterjelölt is - és az általa vezetett önkormányzat kampánytevékenysége megsértette a Ve. 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt, a jelöltek, jelölőszervezetek esélyegyenlőségére és a jóhiszemű joggyakorlásra vonatkozó alapelveket. Kérte továbbá a jogsértéstől való eltiltást és bírság kiszabását.
[4] Álláspontja szerint a polgármester és az általa vezetett önkormányzat közpénzből népszerűsítette a polgármesterjelöltként újra induló hivatalban lévő polgármestert. Ezt alátámasztandó előadta, hogy a választási kampányt megelőzően a hivatalban lévő polgármester nevét, fotóját, a "Ránk lehet számítani" jelmondatot tartalmazó (kék színű) plakátok kerültek elhelyezésre az önkormányzati hirdetőtáblákon. A kampányidőszak kezdetét követően újabb, az előzőhöz vizuálisan nagyban hasonlító, szintén a hivatalban lévő polgármestert népszerűsítő, "Van Jövőnk" szlogent tartalmazó (zöld színű) plakátokat helyeztek el. A plakátok impresszumaként Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata (a továbbiakban: önkormányzat) volt feltüntetve. Ezt követően jelentek meg a hivatalban lévő polgármester - fentiekhez hasonló vizuális elemeket és jelmondatokat tartalmazó - polgármesterjelölti plakátjai, amelyek impresszuma már a jelölőszervezet volt.
[5] 1.2. A HVB 227/2024. (V. 22.) számú határozatával - az Alkotmánybíróság és a Kúria határozataira hivatkozással - megállapította, hogy amennyiben a hivatalban lévő polgármester egyúttal jelölt is, akkor e kettős szerepéből fakadóan köteles ellátni közhatalmi feladatait is, ugyanakkor egyértelműen ki kell derülnie, hogy mikor lát el közhatalmi feladatot és mikor végez kampánytevékenységet. A tárgyi esetben a HVB azt állapította meg, hogy az önkormányzat - már a kampány kezdete előtt - elindított és működtetett honlapján (egyuttfejlodunk18.hu) törvényi feladatának eleget téve tájékoztatja a helyi polgárokat a kerületet érintő fejlesztésekről. A plakátok tehát nem minősültek kampányeszköznek, különös tekintettel arra, hogy nem utaltak a 2024. évi választásra és a polgármester sem jelöltként tűnik fel rajtuk. A polgármester mint jelölt által használt plakátok valóban hasonlítottak az önkormányzati plakátokra, azonban az, hogy egy jelölőszervezet kampányában felhasználja az önkormányzat szlogenjeit, nem jogszabálysértő, nem sérti az esélyegyenlőséget. Fentiekre tekintettel a HVB a kifogást elutasította, megállapítva, hogy sem a polgármester, sem az önkormányzat nem követett el jogszabálysértést.
[6] 1.3. Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Fővárosi Választási Bizottság (a továbbiakban: FVB) 175/2024. (V. 24.) FVB számú határozatával a HVB határozatát megváltoztatva megállapította, hogy a polgármester a jogellenesség szintjéig összemosta a közhatalmi megbízatásából eredő feladatának teljesítését a polgármesterjelölti kampányolással. Ezért az önkormányzat hivatalban lévő polgármestere kampánytevékenysége a Ve. alapelveibe (esélyegyenlőség, rendeltetésszerű és jóhiszemű joggyakorlás) ütközése folytán jogsértő volt, ezért őt a további jogsértéstől eltiltotta.
[7] Az FVB határozata ellen Szaniszló Sándor polgármester (a bírósági eljárásban kérelmező) terjesztett elő közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (a továbbiakban: bírósági felülvizsgálat) iránti kérelmet a Ve. 222. § (1) bekezdése alapján. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Ve. 222. § (1) bekezdése szerinti "bírósági felülvizsgálat" szófordulatot azonosítja a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának jogintézményével. A jelző nélküli felülvizsgálat kifejezést pedig a peres eljárásokban a rendkívüli perorvoslatok között szereplő felülvizsgálattal tekinti azonosnak, így kerülve el a fogalmi keveredést.
[8] 1.4. A Kúria Kvk.V.39.099/2024/4. számú végzésével az FVB határozatát megváltoztatta és a HVB határozatát a bírósági felülvizsgálati kérelemmel támadott részében helybenhagyta.
[9] A Kúria szerint a bírósági felülvizsgálati kérelem alapos a következők okán. A bírósági felülvizsgálat körét behatárolja, egyben megszabja a bírósági felülvizsgálati kérelem tartalma [a Ve. 228. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 115. § (2) bekezdése és a 108. § (1) bekezdése] és a jogorvoslattal támadott határozat tartalma. A Kúria megállapítása szerint a bírósági felülvizsgálati kérelem az önkormányzattal szemben előterjesztett kifogás elutasítását nem támadta, nem támadhatta, mert az a döntési rész elsőfokon jogerőre emelkedett, így az nem volt a bírósági felülvizsgálat tárgya. A Kúria végzésében kifejtette, hogy az indítványozó fényképfelvételekkel és tanú nyilatkozattal igazolta a polgármestert népszerűsítő plakátok kampányidőszakban való láthatóságát, ezért ezt a Kúria, mint valósággal egyezőt elfogadta, ahogyan megállapította azt is, hogy a kifogás határidőben érkezettnek tekintendő.
[10] Megállapította továbbá azt is, hogy az esetleges jogsértő tevékenység elkövetőjeként az önkormányzat felelőssége vizsgálható, mivel a tárgyi honlapokon az impresszum szerint az önkormányzat tette közzé tevékenysége eredményét, a polgármester arcképét tartalmazó plakátokon pedig ezen internetes honlapok címe jelenik meg. Az indítványozó választási kifogásában állította, hogy a helyi közhatalmat gyakorló önkormányzatnak egy választási kampányban meg kell őriznie semlegességét és saját felületén nem népszerűsíthet jelöltet, vagy jelölő szervezetet, kérelme ezért a jogsértés megállapítására, valamint az önkormányzatnak és a polgármesternek a további jogsértéstől való eltiltására, illetve az önkormányzattal szemben bírság kiszabására irányult.
[11] Az FVB ugyanakkor határozatában Szaniszló Sándor polgármesterjelölt kampánytevékenységének jogsértő jellegéről határozott, az önkormányzat felelőssége körében döntése rendelkezést nem tartalmaz, melyből következően az elsőfokú választási bizottság határozata az FVB által nem érintett, a polgármesterjelölt kampánytevékenysége jogsértő jellegének megállapítását meghaladó részben, azaz az önkormányzat tevékenysége megítélése körében jogerőre emelkedett. A Kúria a polgármestert népszerűsítő plakátok kapcsán a polgármester/polgármesterjelölt általi kampánytevékenység végzését nem állapította meg, a plakátok kihelyezése - mivel költségvetési forrást igényel - nem a polgármester egyedi döntése, az képviselő-testületi döntést igényel, azonban az önkormányzat felelősségének megítélése a kifejtettek szerint nem lehetett ennek az eljárásnak a tárgya. A Kúria megállapítása szerint tévedett az FVB, amikor a polgármesterjelölttel szemben jogsértést állapított meg, határozata jogszabálysértő, ezért azt a Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, és az elsőfokú választási bizottság határozatát a bírósági felülvizsgálati kérelemmel támadott részében helybenhagyta.
[12] 2. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, az Abtv. 27. § (1) bekezdése és a Ve. 233. § (1) bekezdése alapján kérte a Kúria Kvk.V.39.099/2024/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állítva.
[13] Az alkotmányjogi panasz előzményeit illetően kiemelte, hogy a HVB érdemi vizsgálatával a kifogását elutasította, amellyel szemben fellebbezéssel élt, kérve a jogsértés megállapítását, továbbá azt, hogy az önkormányzatot és annak jelenleg hivatalban képviselőjeként a polgármestert az FVB tiltsa el a további jogsértéstől, és a választási szabályok megsértése miatt szabjon ki bírságot az önkormányzattal szemben. Az FVB az elsőfokon hozott döntést megváltoztatta és - a kifogástól (amely az önkormányzat és a polgármester marasztalását kérte) eltérően - a polgármesterjelölt esetében a választási alapelvek megsértését megállapította, egyben el is tiltotta őt a további jogsértéstől. Az FVB határozatával szemben Szaniszló Sándor bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely a Ve. 228. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kp. 2. § (6) bekezdése alapján az indítványozó számára nyilatkozattételi lehetőséget biztosított.
[14] Az indítványozó ennek alapján jogi képviselője útján akként nyilatkozott, hogy a jogsértésért az önkormányzatot és a polgármestert kell, hogy terhelje a jogi felelősség. Az indítványozói nyilatkozat szerint továbbá kifogása határidőben érkezett ezért nem lehet helye a kifogás érdemi vizsgálat nélküli elutasításának, a jogsértés bizonyíthatóan megállapítható, ezért a kifogás érdemben történő elutasításának sem lehet helye, úgyszintén nem lehet helye a jogsértés ismeretlen elkövetővel szembeni megállapításának, mivel a jogsértés elkövetője megállapítható. Mindezekre tekintettel kérte az indítványozó az FVB támadott határozatának helybenhagyását.
[15] A Kúria a megsemmisíteni kért ügydöntő végzésével az FVB határozatát megváltoztatta és a HVB határozatát a bírósági felülvizsgálati kérelemmel támadott részben helybenhagyta.
[16] Az indítványozó szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti alapjoga sérelmét az okozta, hogy a Kúria - a Ve. 228. § (2) bekezdése szerinti eljárása során - érintettként nyilatkozattételi lehetőséget biztosított számára, ahelyett, hogy érdekeltként (rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálati ellenkérelem előterjesztésére hívta volna őt fel. Az indítvány szerint a Kp. 118. § (4) bekezdése és a Kp. 20. §-ának rendelkezései ez utóbbi jogállásra lehetőséget biztosítanak, tehát, ha a tartalma szerint (rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálati ellenkérelemnek tekintették volna a nyilatkozatát, akkor a Kúriának nem kellett és nem is lehetett volna leszűkíteni a vizsgálódását a felülvizsgálati kérelem keretei közé. Az indítványozó maga is "ténykérdésként" szögezi le, hogy az FVB jogsértést és a jogsértő személyét is megállapító határozatával szemben nem nyújtott be bírósági felülvizsgálati kérelmet. Ugyanakkor álláspontja szerint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát sérti, hogy a Kúria vizsgálódása a bírósági felülvizsgálati kérelem keretei között maradt és a jogsértés megállapítása iránt benyújtott kifogása teljes mértékben elenyészett. Álláspontja szerint az Alaptörvény hivatkozott rendelkezésének az felelne meg ezekben a választási ügyekben, ha a Kúria nem csak az érintetti nyilatkozattétel lehetőségét biztosítaná. Jelen esetben ez azt jelenthette volna, hogy a Kúria oly módon változtatja meg az FVB határozatát, hogy az önkormányzat jogsértését megállapítja, annak jogkövetkezményeivel együtt. Indítványozói álláspont szerint a helyzet analóg az Alkotmánybírság előtt IV/2242/2024. szám alatt folyamatban volt üggyel, amelynek során a Kúria döntése megsemmisítésre került. Végül hivatkozva a 9/2015. (IV. 23.) AB határozatra, ismételten leszögezte, hogy az ügyében született kúriai határozat nem felel meg az alkotmányos elvárásoknak.
[17] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Ügyrendben meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. §-ok szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. §-ok szerinti feltételeket.
[18] 3.1. A Ve. 233. § (1) bekezdése szerint a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz a sérelmezett döntés közlésétől számított három napon belül nyújtható be az Alkotmánybírósághoz. A (2) bekezdés kimondja, hogy az Alkotmánybíróság a Ve. alapján, a választási szerv határozatával kapcsolatos jogorvoslati eljárásban hozott bírói döntés elleni alkotmányjogi panaszról az Abtv. 56. §-a szerint a beérkezésétől számított három munkanapon belül, a befogadott alkotmányjogi panaszról további három munkanapon belül dönt.
[19] 3.2. Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel a sérelmezett kúriai végzéssel zárult eljárásban érintettként szerepelt, míg az azt megelőző, a választási szervek előtti eljárásban kifogástevőként ugyancsak érintett volt. Az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, további jogorvoslat nincs számára biztosítva.
[20] 3.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által benyújtott alkotmányjogi panasz a törvényes határidőn belül, azaz a támadott végzés kézhezvételétől számított három napon belül érkezettnek minősül [Ve. 233. § (1) bekezdés].
[21] 3.4. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére hivatkozott.
[22] 3.5. Az indítvány megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott - a határozott kérelemre vonatkozó - törvényi feltételeknek. Az indítvány megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indítvány benyújtását indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jogok sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg a bírói döntés megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[23] 3.6. Az Abtv. 29. §-a az indítvány befogadhatóságának tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az - egyéb törvényi feltételeknek megfelelő - alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását (lásd pl.: 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]). A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[24] 4. A továbbiakban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy helye van-e az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére alapozott alkotmányjogi panasz befogadásának.
[25] 4.1. Az indítványozó arra hivatkozva állította a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmét, hogy a Kúria előtti eljárásban őt "érintettként" csak nyilatkozattételére hívták fel, a helyett, hogy "érdekeltként" vonták volna be az eljárásba és ennek megfelelően (rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálati ellenkérelemmel élhetett volna. Ennek eredményeképp a Kúria csak a Szaniszló Sándor által előterjesztett bírósági felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta az FVB határozatot. Amennyiben ő "érdekeltként" (rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálati ellenkérelemmel élhetett volna, úgy sor kerülhetett volna az önkormányzat jogsértésének vizsgálatára is.
[26] 4.2. Az Alkotmánybíróság áttekintette az alkotmányjogi panasszal érintett eljárást és annak eredményeképp az alábbi megállapításokat teszi.
[27] Az indítványozó nem fogadta el a HVB döntését, ezért fellebbezett. Az FVB döntése nem egyezett az indítványozó álláspontjával (a polgármesterjelöltkénti marasztalás a polgármester és az önkormányzat helyett, továbbá a bírság kiszabásának mellőzése), ennek ellenére ezt a döntést - a határozat jogorvoslati tájékoztatója ellenére - bírósági felülvizsgálattal nem támadta meg. A polgármester bírósági felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria az FVB határozat bírósági felülvizsgálata során a Kp. 2. § (6) bekezdése alapján (érintettként) nyilatkoztatta a jogi képviselővel eljáró indítványozót, aki az FVB döntés helybenhagyását kérte, amelynek a kúriai döntés nem tett eleget. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz és lényegét illetően azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság felülbírálva a HVB, az FVB és a Kúria döntését, adjon helyt az elsőfokú választási szervhez benyújtott kifogásának.
[28] A Kúria végzésének hivatkozásában a Kp. 115. §-ra alapította eljárását (Indokolás [26] és [31] pontjai), amely a peres eljárásokra vonatkozó szabályok között a rendkívüli perorvoslatok között szerepel. Nyilván a Kúria fenti hivatkozása indította az indítványozót arra, hogy a Kp. 20. §-ára [érdekelt] és a 118. § (4) bekezdésére [(rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálati ellenkérelem] alapítva kérje annak megállapítását, hogy az FVB határozatának bírósági felülvizsgálatakor sérült a tisztességes eljáráshoz való joga.
[29] A fentiekkel kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a Ve. 228. § (2) bekezdés második mondata valóban rögzíti, hogy Ve. szerinti bírósági eljárásban a Kp. rendelkezéseit kell - a Ve.-ben foglalt eltérésekkel - megfelelően alkalmazni. A Ve. 229. § (2) bekezdése alapján pedig a bíróság nemperes eljárásban vizsgálja a választási bizottságok határozatait. Ugyanakkor egyrészt a Kp.-nak a rendkívüli perorvoslatokat tartalmazó XIX. fejezete alapvetően a peres eljárásokra vonatkozóan szabályozza a (rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálat lehetőségét, másrészt a közigazgatási határozatok bírósági kontrollját jelentő bírósági felülvizsgálat jogintézménye nem azonos a peres eljárásokban a rendkívüli perorvoslatok között szabályozott (rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálat jogintézményével. A Kúria végzésében tehát tévesen utalt a Kp. XIX. fejezetének alkalmazhatóságára a Ve. 228. § (2) bekezdése alapján. Megjegyzendő, hogy amennyiben a Kúria a Kp. 115. §-a alapján járt volna el, úgy a kérelemnek számos törvényi feltételnek kellett volna megfelelnie, azonban ezek vizsgálata (rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálati eljárás hiányában nyilvánvalóan elmaradt. Nem maradhat azonban figyelmen kívül az sem, hogy az indítványozót a Kúria érintettként nyilatkoztatta, ahogyan az sem, hogy annak ellenére, hogy kérhette volna az FVB határozat megváltoztatását is [Ve. 231. § (5) bekezdés b) pontja], ő nyilatkozatában annak helybenhagyását [Ve. 231. § (5) bekezdés a) pontja] kérte. Végezetül nyomatékosan hangsúlyozandó: az indítványozó attól sem volt elzárva, hogy ő maga kérje az FVB határozat bírósági felülvizsgálatát. Ennek ellenére, az eset összes körülményeit figyelembe véve, az Alkotmánybíróság úgy véli, hogy az indítványozó a téves jogszabályi hivatkozással kiadott kúriai végzés alapján joggal feltételezhette a (rendkívüli perorvoslati) felülvizsgálat szabályainak alkalmazhatóságát az FVB határozat bírósági felülvizsgálata során.
[30] 4.3. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]; 3480/2020. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3480/2020. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [27]).
[31] Az Alkotmánybíróság indokoltnak látja kiemelni, hogy választási ügyekben sem szuperbíróságként jár el, következetes gyakorlata szerint kizárólag a hatósági és bírósági döntések alkotmányossági kontrollját végzi. Jelen ügyben - függetlenül attól, hogy a Kúria helytelenül alkalmazta a közigazgatási peres eljárás szabályait egy Ve. szerinti nemperes eljárásban - azt állapította meg, hogy az indítványozó választási kifogását az arra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervek érdemben bírálták el, a vonatkozó törvények szerint előbb fellebbezési, majd bírósági felülvizsgálati lehetőséget biztosítottak számára. Ezt követően a Kúria a bírósági felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselővel eljáró indítványozót nyilatkoztatta, aki nyilatkozatát érintettként tette meg. Mindezek okán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-elleneség, sem alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel az ügyben.
5. A fentiek szerint az alkotmányjogi panasz nem felelt meg az Abtv. 29. §-ának, ezért azt az Alkotmánybíróság - az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdése alapján eljárva - az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2024. június 6.
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott Dr. Juhász Imre előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott Dr. Juhász Miklós alkotmánybíró helyett
Dr. Horváth Attila s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott Dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/2363/2024.