3480/2020. (XII. 22.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.20.918/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Czirmes György ügyvéd) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Pfv.I.20.918/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.630.330/2019/8. számú ítéletére, valamint a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 4.P.24.282/2017/20. számú ítéletére kiterjedő hatállyal, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, E) cikk (2) bekezdését, M) cikk (1) bekezdését, T) cikk (3) bekezdését, I. cikk (1) bekezdését, II. cikkét, IV. cikk (1) bekezdését, V. cikkét, XII. cikk (1) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.

[3] 1.1. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a perben nem álló ingatlanfinanszírozási zrt. (hitelező) 2008. június 20-án kölcsönszerződést kötött az indítványozóval (az alapügy felperese), mely alapján CHF devizanemben nyilvántartott több millió forint kölcsönt adott neki. A kölcsön futamidejét 348 hónapban határozták meg, rendelkeztek a kölcsön kamatáról, a teljes hiteldíjmutató mértékéről, a kölcsönnel együtt járó egyéb díjakról. Az indítványozó kötelezte magát a kölcsön visszafizetésére és járulékainak megfizetésére.

[4] Az indítványozó közel két hónappal a szerződéskötést megelőzően kockázatfeltáró nyilatkozatot írt alá, amelynek értelmében a deviza alapú kölcsönszerződést a kockázatfeltáró okiratban foglalt kockázatok tudatában, azok megfontolt mérlegelését követően köti meg. Kijelentette, hogy tudomása van arról, hogy a kölcsön forinttól eltérő devizanemben történő nyilvántartása többlet kockázatokat tartalmaz, amelynek következtében a kölcsön eredeti devizanemében kifejezett tartozás forint ellenértéke akár rövid idő alatt és akár jelentős mértékben is megnövekedhet, illetve csökkenhet. A devizában nyilvántartott kölcsön törlesztésére és visszafizetésére megállapított összegek forint ellenértéke akár rövid idő alatt és akár jelentős mértékben nőhet, illetve csökkenhet. A devizában nyilvántartott kölcsönök kamata a devizapiacon érvényes kamatlábakhoz igazodik és eltérően mozoghat a forint kamatlábaktól. A deviza árfolyammozgás során felmerülő veszteségekért a hitelező nem tehető felelőssé, a devizában nyilvántartott kölcsönök törlesztőrészletét és kamatait garantálni nem lehet.

[5] Az indítványozó a kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit illetően közjegyzői okiratba foglaltan egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett. A hitelező a kölcsönt folyósította, az indítványozó pedig egy ideig teljesítette törlesztési kötelezettségét. A hitelező követelését az alperesre engedményezte, az alperes pedig a szerződésszerű visszafizetési kötelezettség teljesítésének elmaradása miatt közjegyzői okiratba foglaltan a kölcsönjogviszonyt 2013-ban felmondta és közokirat záradékolásával végrehajtást kezdeményezett az indítványozó ellen.

[6] Az indítványozó a bírósághoz benyújtott keresetében az ellene indult végrehajtás megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre, mert elmaradt az árfolyammal kapcsolatos tájékoztatás, ezért hiányzik az egybehangzó akaratnyilatkozat. A hitelező ismerte a forint árfolyamának kedvezőtlen változását, azonban elhallgatta előle. A bankoknak 2001-től kezdődően tudomásuk volt arról, hogy az árfolyamok miként alakulnak a későbbiekben. Hivatkozott arra is, hogy a szerződés a feleken kívül álló okból ellehetetlenült, így az a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 312. § (1) bekezdése értelmében megszűnt.

[7] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy létrejött a szerződés a felek között, az indítványozó közel két hónappal a szerződés megkötését megelőzően megkapta a szükséges tájékoztatást az árfolyamkockázatról is, így kellő idő állt rendelkezésére a szerződés rendelkezéseinek áttanulmányozására és a tájékozódásra.

[8] Az elsőfokú bíróság - hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban meghozott ítéletével - a keresetet elutasította.

[9] Az indítványozó fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a per fő tárgya tekintetében - helybenhagyta. Az ítéletek indokolása szerint a kölcsönszerződés tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyekre figyelemmel a kölcsönjogviszony létrejött. A hitelező teljesítette tájékoztatási kötelezettségét, de a tájékoztatási kötelezettség egyébként sem vonható azon szerződési feltételek körébe, amelyek kapcsán a megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttéhez vezetne. A tájékoztatás hiánya legfeljebb az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződéses kikötés tisztességtelenségét, így a szerződés teljes vagy részleges érvénytelenségét eredményezhetné, de nem hat ki a szerződés létrejöttére. A szerződés megkötését megelőzően adott árfolyamkockázati tájékoztató egyértelműen és világosan rögzítette, hogy a kedvezőtlen árfolyamváltozás az indítványozót terhelő pénzügyi kötelezettséget akár jelentős mértékben is növelheti, így abból az indítványozó a kockázat korlátozott voltára nem következtethetett. Az indítványozó az árfolyamkockázatra vonatkozó nyilatkozatot aláírta, az abban foglaltakat megismerte és elfogadta.

[10] A jogerős ítélet ellen az indítványozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint az ítéletek sértik a jogi hierarchia elvét, mivel a bíróságok nem az Európai Unió szabályai alapján döntöttek, a hitelező tájékoztatása nem tért ki az árfolyamkockázat gazdasági következményeire, az Európai Unió Bírósága a C-51/17. számú ügyben "a kötelező semmisségi vizsgálatot írja elő". A bankoknak kötelező volt árfolyamkockázatot elemző szabályzatot készíteni. A Budapesti Értéktőzsde 2004. évi 10 évre szóló árfolyam-előrejelzése a Magyar Nemzeti Bank napi árfolyam közlésén alapult, és az abban foglalt becslés 2014-ben be is következett. Ebből következően a hitelező az árfolyamkockázat gazdasági következményeit eltitkolta. A szerződés nem jött létre vagy, ha mégis létrejött, akkor semmis, mert hiányzik a szerződés minden lényeges elemére kiterjedő egybehangzó szándéknyilatkozat, a szerződés jogszabályba ütközik, a szerződéskötés során a tájékoztatási kötelezettség teljesítése elmaradt. A támadott bírósági határozatok érdemi döntést és indokolást nem tartalmaznak, a bíróságok a keresetben foglaltakról nem döntöttek.

[11] A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelmében nem fejtette ki, hogy a bíróságok döntésük során milyen európai uniós szabályt nem alkalmaztak, az általa vélt jogszabálysértést tartalmilag nem írta körül, felülvizsgálati kérelmének ezen része ebből következően érdemben nem bírálható el. A Kúria ezért csak utal arra, hogy az uniós jog elsőbbsége azt jelenti: ha az uniós jog és a tagállami szabályozás nincs összhangban, akkor a tagállami bíróságnak az uniós joggal ellentétes nemzeti szabályt félre kell tennie, azt nem szabad alkalmaznia. A perbeli jogvita eldöntése során nem merült fel, hogy az uniós jog és a tagállami szabályozás ne állna összhangban egymással, a másodfokú bíróság pedig döntése során figyelemmel volt a C-51/17. számú előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott határozatra, amely uniós szabály értelmezését tartalmazza.

[12] A C-51/17. számú ügyből megállapíthatóan az árfolyamkockázati tájékoztatással összefüggésben felállított követelményrendszer szerint a szerződési feltételek világos és érthető megfogalmazása arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak ahhoz, hogy a kölcsönfelvevők megalapozott döntéseket hozhassanak. Az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nem csupán alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó ne csak azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem tudnia kell értékelni az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt gazdasági következményeit is.

[13] Az adott esetben a szükséges követelményszintnek megfelelt a hitelező tájékoztatása, hiszen abból lehetett arra következtetni, hogy a CHF-nek a magyar forinttal szembeni árfolyam alakulása a kölcsön forintban történő visszafizetésének terheit nem csak csökkentheti, hanem növelheti is, ez akár rövid időn belül is bekövetkezhet, jelentős mértékű változás is adódhat. Az árfolyamkockázatot az indítványozónak tulajdonképpen azért kell viselnie, mert a kölcsönszerződés kirovó pénzneme CHF volt, ugyanakkor a jövedelme nem CHF-ben keletkezett. A hitelező arra is felhívta az indítványozó figyelmét, hogy a kockázatfeltárás nem tartalmazza a devizahitel ügyletek valamennyi kockázatát, ez a körülmény az átlagosan tájékozott fogyasztónak éppen azt jelezte, hogy előre nem ismert kockázatokkal, veszélyforrásokkal is számolnia kell, amelyeket maga a hitelező sem tudhatott előre, ezáltal jelezni sem képes. Az indítványozó kijelentette, hogy a devizahitelek kockázatával tisztában van, megfontolt mérlegelést követően köti meg a szerződést, azaz felmérte az árfolyamváltozás gazdasági következményeit, azt, hogy az esetleges kedvezőtlen irányú változás növelheti pénzügyi kötelezettségének súlyát. A hitelező világosan és érthetően megfogalmazta a devizakölcsön felvételével együtt járó árfolyamkockázatot, és mivel a kockázatfeltárásra a szerződés megkötését megelőzően közel két hónappal korábban került sor, kellő idő állt az indítványozó rendelkezésére annak átgondolására, hogy az ismert feltételekkel megköti-e a szerződést. Az indítványozó több évtizedes futamidőt vállalt: ilyen hosszú időszak alatt nem várt, az árfolyamkockázatot jelentősen befolyásoló gazdasági események is bekövetkezhetnek. Természetesen a hitelező tájékoztatási kötelezettsége nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás várható irányára, előre nem látható mértékére. Az indítványozó nem volt elzárva annak lehetőségétől sem, hogy amennyiben úgy ítélte meg, hogy információhiány miatt nem tud megalapozott döntést hozni, további tájékoztatást kérjen a hitelezőtől. Erre azonban adat nem merült fel, mint ahogy arról sem, hogy a hitelező az árfolyamkockázat gazdasági következményeit eltitkolta volna az indítványozó elől.

[14] A 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. a) pontja szerint a bíróságnak csak a rendelkezésére álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható, nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A PK vélemény 4. b) pontja kimondja, hogy a semmisség hivatalból történő észlelése a másodfokú eljárásban is kötelezettsége a bíróságnak, ha az elsőfokú eljárás adataiból a semmisségi ok fennállása egyértelműen megállapítható. Ezek a körülmények azonban jelen esetben nem állnak fenn.

[15] A másodfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a tájékoztatási kötelezettség nem vonható azon szerződési feltételek körébe, amelyeket illetően a megállapodás hiánya a szerződés létre nem jöttéhez vezetne. A tájékoztatás hiánya legfeljebb az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötés tisztességtelenségét, így a szerződés teljes vagy részleges érvénytelenségét eredményezheti. A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges [Ptk. 205. § (2) bekezdés]; visszterhes szerződés esetén lényeges tartalmi elem a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás meghatározása. kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni [Ptk. 523. § (1) bekezdés], azaz a kölcsönszerződés létrejöttéhez a szerződő feleknek meg kell állapodniuk egyrészt a hitelező által folyósítandó kölcsön összegében, másrészt az adós visszafizetési kötelezettségében. A perbeli esetben mindennek a szerződő felek megállapodása teljes mértékben megfelelt.

[16] A felülvizsgálati érveléssel ellentétben mindkét bíróság érdemi döntést hozott, az elsőfokú bíróság döntött a keresetről, a másodfokú bíróság elbírálta az indítványozó fellebbezését. A bíróságok ítéletüket kellő mértékben megindokolták. A keresettel érvényesíteni kívánt igény teljes körűen elbírálást nyert.

[17] A fent kifejtettekből következően a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a kúria hatályában fenntartotta.

[18] 1.2. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria Pfv.I.20.918/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.630.330/2019/8. számú ítéletére, valamint a Budapesti II. és III. kerületi Bíróság 4.P.24.282/2017/20. számú ítéletére kiterjedő hatállyal, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, E) cikk (2) bekezdését, M) cikk (1) bekezdését, T) cikk (3) bekezdését, I. cikk (1) bekezdését, II. cikkét, IV. cikk (1) bekezdését, V. cikkét, XII. cikk (1) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.

[19] Az indítványozó szerint sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését és az E) cikk (2) bekezdését, hogy a bíróságok nem biztosították az uniós jog elsőbbségét, így nem alkalmazták a jelen ügyre irányadó EUB C-51/2017. számú határozatot, valamint a 93/13/EGk irányelv több rendelkezését. Ennek alapján a bíróságoknak a kölcsönszerződés semmisségét hivatalból meg kellett volna állapítaniuk, ugyanis a hitelező tájékoztatása nem tért ki az árfolyamkockázat gazdasági következményeire, a szerződés feltételei tisztességtelen rendelkezéseket tartalmaztak, azok nem voltak világosak és érthetőek. A végtelenített összegű kölcsön adóssal való vállaltatása feltétel semmis, mert lehetetlen szolgáltatásra irányul. Az indítványozó szerint a tisztességes tájékoztatás hiánya az árfolyamkockázat gazdasági következményeire nézve a szerződés létrejöttének akadálya, vagyis a szerződés semmis. Álláspontja szerint sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, mivel a bíróságok figyelmen kívül hagyták a kúria 2019. június 19-ei állásfoglalását, a Ptk. 205/A. § (2) bekezdését, 227. § (2) bekezdését és 312. § (6) bekezdését. Az indítványban foglaltak szerint ez utóbbi rendelkezés kimondja, hogy ha a szerződés olyan okból szűnik meg, amelyikért egyik fél sem felelős, akkor a szerződés megszűnik. Mivel az árfolyam megemelkedése egyik félnek sem volt felróható, ezért a teljesítés lehetetlenné vált. A bíróságok a Ptk. rendelkezéseit nem megfelelően értelmezték és alkalmazták, a tényállás-feltárási kötelezettségüknek nem tettek eleget, az adós által előterjesztett bizonyítékokat, valamint a bankot terhelő bizonyítási terhet figyelmen kívül hagyták. A bankoknak kötelező volt árfolyamkockázatot elemző szabályzatot készíteni. A Budapesti Értéktőzsde 2004. évi 10 évre szóló árfolyam előrejelzése a Magyar Nemzeti Bank napi árfolyam közlésén alapult és az abban foglalt becslés a 2014. évben be is következett. Ebből következően a hitelező bank az árfolyamkockázat gazdasági következményeit eltitkolta előle. A támadott bírósági határozatok érdemi döntést és indokolást nem tartalmaznak, a bíróságok a keresetben foglaltakról nem döntöttek. Az indítványozó szerint sérti emberi méltósághoz való jogot, a törvény előtti egyenlőség és a fegyverek egyenlőségének elvét, hogy a bíróságok nem vizsgálták a forinthitelek kamatainak indokolatlan, többszörös felemelését és az árfolyamkockázat maximum eltörlését, a forinthitelesekkel szembeni hátrányosabb helyzetét. A bíróságok nem vették figyelembe a bank erőfölényét, a korlátok nélküli egyoldalú szerződésmódosításának a jogát, a felek alkupozíciójának különbözőségét, az adós gazdaságilag gyengébb, a jogban és a pénzügyekben járatlanabb helyzetét, valamint a tájékoztatás és a felkészülési idő hiányát. Az indítványozó szerint a támadott bírósági döntések sértik gazdasági szabadságát, nem biztosították a vállalkozás szabadságát és a tisztességes gazdasági verseny feltételeit. A tulajdonhoz való joga és az Alaptörvény V. cikke tekintetében kifogásolta, hogy a bíróságok nem állapították meg a devizaalapú kölcsönszerződés feltételeinek a semmisségét, így vagyonában indokolatlan hátrányt okoztak, a bank többletfizetési követelését helybenhagyták további vagyonának kilátásba helyezett "elkobzásával".

[20] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben foglalt befogadhatósági feltételeknek.

[21] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Pfv.I.20.918/2019/7. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz határidőben érkezett és azt az Abtv. 27. §-a szerint benyújtásra jogosult és érintett nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően.

[22] A befogadhatóság további feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.

[23] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény megsértett rendelkezéseiként jelölte meg - többek között - a B) cikk (1) bekezdését, E) cikk (2) bekezdését, M) cikk (1) bekezdését, T) cikk (3) bekezdését, I. cikk (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatálybalépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben - a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén - lehet alapítani (3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]). Mivel jelen esetben az indítvány ilyen irányú indokolást nem tartalmazott, ezért a B) cikk (1) bekezdésének sérelme érdemben nem vizsgálható. Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésével, M) cikk (1) bekezdésével, T) cikk (3) bekezdésével, I. cikk (1) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy valamely államcél vagy egyéb alaptörvényi rendelkezés megsértésének a megállapítása alkotmányjogi panasz keretében nem indítványozható. Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései nem minősülnek az Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi rendelkezések címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre alapítani. Ezért az utalt alaptörvényi rendelkezésekkel összefüggésben érdemi vizsgálat lefolytatásának nincs helye (3231/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [21]; 3203/2015. (X. 14.) AB végzés, Indokolás [9]; 3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]).

[24] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) pontja alapján az indítványnak az alkotmányjogi panasz esetén meg kell határoznia az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének a lényegét, az e) pontja értelmében pedig nem elegendő az Alaptörvény egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alaptörvény egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért döntés miért és mennyiben sérti. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében meghatározott feltételeknek, mert nem tartalmaz az Alaptörvény II. cikkével, IV. cikk (1) bekezdésével, V. cikkével, XII. cikk (1) bekezdésével, XIII. cikk (1) bekezdésével és XXVIII. cikk (7) bekezdésével összefüggésben alkotmányjogilag értékelhető indokolást, érdemben elbírálható érvelést arra vonatkozóan, hogy a támadott ítélet miként sérti ezeket az Alaptörvényben biztosított jogokat. Az Alkotmánybíróság ezért ezen alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában nem folytatott le érdemi vizsgálatot (34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]).

[25] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[26] Az Alkotmánybíróság az indítványozónak az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével, a törvény előtti egyenlőség és XXVIII. cikk (1) bekezdésével, a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal összefüggésben előadott érveivel kapcsolatban a következőket állapította meg.

[27] A támadott bírósági ítélettel kapcsolatos indítványozói felvetésekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza: az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]). Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon (3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]). A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat (3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [11]).

[28] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza valójában a bírósági eljárás felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, az eljáró bíróságok tényállás-megállapításának, bizonyítékértékelésének, valamint jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja és a támadott ítéletben foglalt döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.

[29] Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az indokolási kötelezettség konkrét ügyben történő megsértésének kételye sem merül fel, az eljáró bíróságok határozataikban számot adtak az érdemi döntést alátámasztó lényeges érvekről. Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint "a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása" (3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [38]; 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]). Az Alkotmánybíróság itt is hangsúlyozza, hogy "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).

[30] Mindezek alapján az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett aggályok a támadott bírói döntés érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé, mert az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.

[31] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjában, 52. § (1b) bekezdésében és 29. §-ában meghatározott törvényi feltételeknek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2020. december 8.

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Czine Ágnes

alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Horváth Attila

előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Sulyok Tamás

alkotmánybíró helyett

Dr. Juhász Imre s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott

dr. Juhász Miklós

alkotmánybíró helyett

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/600/2020.