A Szolnoki Törvényszék Mf.20900/2011/14. számú határozata fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése tárgyában. [1993. évi LIX. törvény 16. §, 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.) 39. §, 55. §] Bírók: Hainfahrt Mártonné, Kövér Lászlóné, Sándorné dr. Nagy Erika

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.704/2010/24., *Szolnoki Törvényszék Mf.20900/2011/14.*, Kúria Mfv.10242/2012/6. (BH 2013.4.102)

***********

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság

4.Mf.20.900/2011/14. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság, dr. Kosza Yvette ügyvéd által képviselt felperesnek - ifj. dr. Tóta Áron ügyvéd által képviselt alperes ellen - fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 3.M.704/2010/24. számú ítélete ellen a felperes 29. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és az alperes 9/2010. számú és Ig.18.A/9-14/2010. számú fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy a felperest eredeti munkakörében továbbfoglalkoztassa.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.286.746,- (hárommillió-kettőszáznyolcvanhatezer-hétszáznegyvenhat) forint elmaradt illetményt.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000,- (kettőszázezer) forint első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 189.900,- (egyszáznyolcvankilencezer-kilencszáz) forint eljárási illetéket és 17.640,- (tizenhétezer-hatszáznegyven) forint előlegezett költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

A felperes az alperes jogelődjénél 2007. április 1-től létesített jogviszonyt, pártfogó felügyelői munkakörben dolgozott.

A felperessel szemben az általános munkáltatói jogkört az IM PJSZ OH főigazgatója gyakorolta. Átruházott munkáltatói jogkör gyakorlója a felmentési, kinevezési és

fegyelmi jogkör kivételével 1. számú tanú, közvetlen szakmai felettese pedig az IM PJSZ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hivatal fiatalkorú elkövetők pártfogói osztályának vezetője 3. számú tanú volt.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Bűnügyi Osztálya 2010. január 19-én az alpereshez érkezett megkeresésében a 10. számú tanú környezettanulmányának elkészítését kérte, mert vele szemben eltitkolt terhességet követő gyermekszüléssel összefüggésben büntetőeljárás indult. A környezettanulmányt a felperes készítette el.

A 10. számú tanú ügyében a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Gyermekvédő Intézet és Gyermekotthon (GYIVI) 2010. február 12-én gyermekelhelyezési értekezletet tartott, amelyen külső szakértőként a felperes és 1. számú tanú is részt vettek.

A gyermekelhelyezési értekezletet követően a GYIVI igazgatójának előzetes engedélye alapján 1. számú tanú, a felperes és 10. számú tanú, valamint szülei, 8. számú tanú és 9. számú tanú további megbeszélést tartottak a korábban elkészített környezettanulmány kiegészítése érdekében. Az igazgatónő a családhoz kérdéseket intézett.

Ezt követően 8. számú tanú és 9. számú tanú a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosához panasszal éltek az elhelyezési értekezletet követően tartott megbeszélésen az 1. számú tanú részéről elhangzottak miatt.

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa (ombudsman) a panaszbeadvány alapján vizsgálatot indított, amelyről 1.számú tanú is tudomást szerzett.

Ezt követően 1. számú tanú 2010. június 15-én kelt, az Igazságügyi Hivatal főigazgatója részére küldött levelében fegyelmi eljárást kezdeményezett a felperessel szemben arra hivatkozással, hogy a felperes hatáskörét túllépve járt el, jogosulatlanul befolyást gyakorolt a 10. számú tanú ügyében.

A főigazgató a felperessel szemben Ig.18.A/9-2/2010. szám alatt az 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiak Iasz.) 55-76. §-aiban foglaltak szerint fegyelmi eljárást rendelt el, vizsgálóbiztosnak 1.számú személyt, a fegyelmi tanács elnökének 2.számú személyt, tagjainak 3.számú személyt és 4. számú személyt jelölte ki. A határozat indokolása szerint felperes a munkavégzés keretében konkrét üggyel kapcsolatban tanúsított igazságügyi alkalmazotthoz, párfogó felügyelőhöz méltatlan magatartást, ezzel az Igazságügyi Hivatal munkáját, illetve a hivatal szakmai megítélését is veszélyezteti. Ezzel sérti az Iasz. 39. § (2) bekezdésében foglaltakat.

A vizsgálóbiztos a vizsgálat lefolytatását követően elkészítette 2010. augusztus 29-én kelt jelentését, amelyben javasolta a felperes fegyelmi felelősségének megállapítását és vele szemben fegyelmi büntetés kiszabását, mert megszegte az Iasz. 39. §-ban foglalt kötelezettségeit. Megállapítása szerint a 8. számú tanú családja erre irányuló kifejezett felhatalmazása és ilyen irányú akarata nélkül, megtévesztésükkel a nevükben 1. számú tanú ellen megalapozatlan tartalmú panaszlevelet írt a Nemzeti és Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosának. A panaszlevélben foglaltak alkalmasak arra, hogy 1. számú tanú (és közvetve az Igazságügyi Hivatal) tekintélyét csorbítsák. Megállapította a vizsgálóbiztos azt is, hogy a felperes a fegyelmi eljárás során nem volt tőle elvárható mértékben együttműködő és nyilatkozata során igazmondása megkérdőjelezhetővé vált.

A vizsgálóbiztos jelentésében utalt arra is, hogy a felperes feladatait köteles pártatlanul végezni, ezzel szemben az ügyfelek félrevezetésével olyan módon intézkedett, melynek folytán a velük és 1. számú tanúval szemben pártatlanságának igénye sérült. Feladatainak ellátása során feljebbvalójával nem működött együtt. Olyan magatartást tanúsított, amelynek következtében 1. számú tanú jogellenesen hátrányt szenvedett a vele szemben indult eljárás révén. Munkahelyén kívül nem tanúsított munkaköréhez méltó magatartást felperes azáltal, hogy a társszervekkel folytatott kommunikációjában az együttműködést nem segítette elő.

A fegyelmi tanács 9/2010. számú és Ig.18.A/9-8/2010. számú fegyelmi határozatával a felperes fegyelmi felelősségét az Iasz. 69. § a) pontja alapján megállapította és felperest az Iasz. 70. § (1) bekezdés f) pontja alapján elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Megállapította, hogy a felperes az Iasz. 39. § (1) bekezdés b), c), e) pontjában, továbbá az Iasz. 39. § (2) bekezdésében foglalt szolgálati viszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte. Ezzel az Iasz. 55. §-a szerint fegyelmi vétséget követett el.

A fegyelmi határozat indokolása tartalmazza az ügy előzményeit, a vizsgálóbiztos eljárását, a fegyelmi tanács eljárását, a feltárt bizonyítékokat, amelyek a fegyelmi tanács megállapítása szerint alátámasztották a felperes tagadásával szemben azt, hogy az ombudsmannak írt levelet ő készítette. A hivatalos ügyekben járatlan ügyfeleket félretájékoztatta, 1. számú tanú által elmondottakat igaztalanul olyan színben tüntette fel, amelyeket ellenségesnek tekintettek, ezzel őket rábírta, hogy az általa szerkesztett beadványt kézjegyükkel ellássák. Ezzel a magatartásával felperes korábbi ügyfeleit (a panaszlevél megírására a környezettanulmány elkészítése után került sor) igazolhatóan kedvezőtlen helyzetbe hozta, őket zavarba, félelembe ejtette. 1. számú tanú jogos érdekei úgyszintén sérültek, amennyiben ellene az ombudsmani hivatalnál vizsgálat indult és ő ezzel kapcsolatosan magát védeni kényszerül. A kialakult helyzetről munkatársai és egyes együttműködő szervek is tudomást szereztek, ezért napi munkavégzése során is kellemetlenségei származtak.