A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21331/2009/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 16/1997. (III. 5.) FM rendelet (FM Vhr.) 23. § (1) bek.] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23849/2006/16., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21331/2009/4.*, Kúria Pfv.20619/2010/6., 446/B/2003. AB határozat

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9. Pf. 21.331/2009/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, a dr. Füsthy Zsolt ( Füsthy és Mányai Ügyvédi Iroda, ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. felperesnek a dr. Ódry Krisztián Zsolt (Fővárosi Földhivatal, 1051 Budapest, Sas u. 19. ) jogtanácsos által képviselt Budapesti 1. számú Körzeti Földhivatal (1111 Budapest, Budafoki út 59. ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. április 1. napján kelt 24. P. 23.849/2006/16. számú ítélete ellen a felperesek 2009. július 7. napján 17. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi egyetemlegesen a felpereseket, hogy 15 ( tizenöt ) napon belül fizessenek meg az alperesnek 5.000 ( ötezer ) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperesek eredetileg 2006. június 6. napján a Budai Központi Kerületi Bíróságon előterjesztett keresetükben a Ptk. 339. § (1), 349. § (1) bekezdésére alapozott kártérítés iránti keresetet terjesztettek elő, melyben az alperest 201.000 Ft, ennek 1994. március 21. napjától számított évi 20 %-os kamata és a perköltség megfizetésére kérték kötelezni. Előadták, hogy 1994. március 21. napján kelt adásvételi szerződéssel megvették a Budapest, "............" hrsz-ú ingatlant, mely a szerződés szerint 762 m2 alapterületű volt. A térmértéket alátámasztotta a Főváros i Önkormányzat Központi Nyilvántartó és Mérnöki Iroda 1994. április 22-i helyszínrajza, a Fővárosi Kerületek Földhivatala 1999. december 6. napján kelt 125.537/1997.07.09. számú határozata. A 2001. október 20. napján meghozott 3083/1/2001. számú határozat viszont az ingatlan területeként 699 m2-t tüntetett fel. E végzéssel szembeni kijavítási kérelmüket az alperes 2005. október 6. napján 4318/2/2005. szám alatt elutasította hivatkozva egy 90/1996. számú határozatra, amit a felpereseknek csak 2005. november 14-én kézbesítettek, tartalmát tehát ekkor ismerhették meg. A felperesek a 90/1996. és a 4318/2/2005. számú határozatokkal szemben fellebbezéssel éltek, de azokat elutasították, bár az indokolás elismerte, hogy a 762 m2 hibásan lett kiszámítva. A kereset szerint a hibás számítás az alperes érdekkörében felmerült okból következett be. A felperesek az adásvételt a közhiteles ingatlan-nyilvántartásban bízva kötötték meg, de mára kiderült, hogy csak egy jóval kisebb területű ingatlannak a tulajdonosai lettek. Rámutattak, hogy az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elve a jogbiztonság egyik tartópillére, a közhitelesség elvének gyakorlati megvalósulása és folyamatos megvalósítása az alperes kiemelkedő fontosságú és felelősségteljes feladata lett volna. Állították, hogy az alperes maga is beismerte, hogy neki felróható módon térképezési és területszámítási hibát tartalmazott az ingatlan-nyilvántartás. Nem vitatták, hogy a vétel előtt az ingatlant megtekintették, és annak lemérése nem történt meg, de ennek oka az volt, hogy bíztak az ingatlan-nyilvántartás közhitelességében. A vételkor nem volt egyetlen olyan körülmény sem, ami alapján kételkedniük kellett volna az ingatlan területnagyságában. Káruk mind közgazdasági, mind jogi vetületből kimutatható, hiszen köztudomású: az ingatlanok vásárlásakor az egyik alapvető szempont a területnagyság, bár az is köztudomású, hogy a magyarországi szerződéses gyakorlatban nem szokás szerepeltetni az adásvételi szerződésekben a vételár m2-re visszavetített számítását. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére és 13. §-ára is hivatkoztak abban az értelemben, hogy tulajdonjoguk az alperes térképezési hibája miatt jelentős mértékben csorbult.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és perrel felmerült költségei megtérítését kérte. A felperesek vonatkozásában 1997-ben folyamatban volt ingatlan-nyilvántartási eljárás, ha akkor a felperesek megtekintik a papíralapú tulajdoni lapot, tudomást szerezhettek volna arról, hogy az ingatlan területe ténylegesen 699 m2. A terület mértékének kijavítása hivatalból történik. Álláspontja szerint a felperesek a vételkor ingatlant vettek és nem térmértéket, és a vételár meghatározását nem a terület mértéke befolyásolta, mert az ingatlant a vétel előtt megtekintették. A felperesek ugyanakkora területet vettek birtokba, mint amivel ma is rendelkeznek. A felperesek az ingatlant nem m2 árban, hanem egyben vették meg. A felpereseket nem érte kár, az érvényesített kár számítási módja egyébként is ismeretlen. És mert érthetetlen számára, hogy a felpereseknek milyen jogcímen keletkezett az érvényesített kára, vitatta az összegszerűséget.

A Fővárosi Bíróság 2009. április 1. napján meghozott 24. P. 23.849/2006/16. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 10.000 Ft perköltséget.

Az ítélet jogi indokolásában abból indult ki, hogy a felperesek a kárigényüket az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett területmérték csökkentésére alapították. A Ptk. 339. § (1) és a 349. § (1) bekezdésének ismertetése után kifejtette, hogy az államigazgatási hatóság kártérítésre kötelezése akkor lehetséges, ha fennáll a jogellenesség, ezzel okozati összefüggésben keletkezett kár, az államigazgatási szerv vétkessége, a jogorvoslati jog igénybevétele, és ezzel a kár nem volt elhárítható. Bármelyik feltétel hiányában marasztalásra nincs mód. Az alperes maga sem vitatta, hogy az eljárása során térképezési hibát vétett, ezért az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy ezzel okozati összefüggésben a felpereseket érte-e kár. A perbeli adatok szerint annak a teleknek a nagysága, melyet a felperesek a vétel előtt megtekintettek, a térképezési hiba korrigálása után a legcsekélyebb mértékben sem változott meg. A felpereseket tehát ténylegesen kár nem érte, a vásárláskori terveiknek megfelelően módosítás nélkül felépíthették az elképzeléseik szerinti házat. Az elsőfokú bíróság a beszerzett szakvéleménnyel összhangban megállapította, hogy a felperesi követelés teljesítéséhez hiányzik a kár bekövetkezte.

A felperesek igényét nem alapozzák meg az Alkotmány 8. § (1), 13. § (1) és (2) bekezdései sem. A felperesek ingatlanának nagysága az ingatlan-nyilvántartási adatok korrigálása miatt a valóságban nem csökkent, ezért a hivatkozott alkotmányos előírások nem sérültek. Megjegyezte az elsőfokú bíróság, hogy ha a megtekintett telekméret mellett a felpereseket az ingatlan-nyilvántartásban a vételkor tévesen megjelölt négyzetméter nagyság befolyásolta a kikötött vételár elfogadásakor, úgy az ebből eredő követelésüket az eladóval szemben érvényesíthetik.