BH 1994.10.552 A bankszámlaszerződés megszegése a bank részéről azáltal, hogy a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül teljesít kifizetést a számláról, önmagában a kifizetett összegnek megfelelő mértékű kártérítést nem von maga után. A számlatulajdonosra háruló bizonyítási teher [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 355. § (4) bek., 529. § (1) bek., Pp. 164. § (1) bek., 39/1984. (XI. 5.) MT r. 4. § (3) bek.*, 3/1992. (MK 34.) MNB rek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek kártérítés címén összesen 4 470 079 Ft tőkét, ennek kamatait, valamint 338 205 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes vezeti a felperes bankszámláját, amellyel szemben a beavatkozó 4 470 079 Ft összegre 1992. szeptember 17-én határidős megbízást nyújtott be. A felperes az inkasszó ellen kifogást emelt, az alperes azonban a felperessel kötött bankszámlaszerződést megszegve a kifogásolást figyelmen kívül hagyta és a felperes számláját az inkasszóban írt összeggel 1992. szeptember 25-én megterhelte. A szerződésszegéssel, valamint a 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet 4. §-ának (3) bekezdésében, továbbá a 3/1992. (MK 34.) MNB rendelkezés szabályainak megsértésével az alperes a felperesnek az átutalt összeggel azonos összegű kárt okozott, amelyet a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint a 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles a felperesnek megtéríteni, ennek a Ptk. 301. §-ának (1) és (4) bekezdése, valamint a 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet alapján járó késedelmi kamataival együtt.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Fellebbezésének indokolásában mindenekelőtt arra hivatkozott, hogy a felperesnek nem az alperes, hanem a P. Bank Rt. ellen kellett volna a keresetet megindítania, az alperes ugyanis az inkasszóban szereplő követelés teljesítésében a P. Bank Rt. teljesítési segédjének minősül. Eljárása a P. Bank Rt. eljárásának tekintendő, következésképpen a Ptk. 315. §-a szerint az alperes tevékenységéért a felperessel szemben a P. Bank Rt.-nek kellett volna helytállnia. Ehhez képest az elsőfokú bíróságnak az alperessel szemben a keresetet a jogviszony hiányára hivatkozással el kellett volna utasítania.

Arra az esetre, ha a számlaszerződés megszegése miatt a bíróság az alperes kártérítési felelősségét megállapítaná,

előadta, hogy bár nem vitatja a felperessel kötött bankszámlaszerződés formális megszegését, álláspontja szerint azonban ez önmagában az alperes kártérítési felelősségét nem alapozza meg. A hozzá benyújtott iratokból azt állapította meg, hogy a felperes megtérítési váltóadósa a P. Bank Rt.-nek, ez a felperessel szemben támasztott olyan érvényes követelés volt, amit a felperesnek mindenképpen teljesítenie kellett. A felperes nem is állította, hogy ez a tartozás nem áll fenn, és pert indított a P. Bank Rt. ellen az átutalt összeg visszatérítése iránt. Álláspontja szerint kártérítés megfizetésére csak kimutatható vagyoncsökkenés esetében kerülhet sor, az alperesi teljesítés viszont - a fennálló felperesi tartozásra figyelemmel - nem tekinthető a felperes vagyonában előállott olyan csökkenésnek, amely az alperes kártérítési felelősségét megalapozná. Arra az esetre, ha a bíróság a fizetési kötelezettségét mégis megállapítaná, kármegosztás alkalmazását kérte arra hivatkozással, hogy a felperes nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének, a P. Bank Rt. ellen ugyanis pert nem indított, és nem kérte a téves könyvelés helyesbítését sem. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását és az alperes perköltségekben marasztalását kérte.

A beavatkozó fellebbezési ellenkérelmet nem nyújtott be. A fellebbezés a következők szerint alapos.

Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy közötte és a felperes között nem jött létre olyan jogviszony, amelynek alapján - egyéb feltételek fennállásától függően - a kártérítési felelőssége megállapítható lenne.