A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27085/2016/16. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §, 340. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 99/2002. (XI. 5.) FVM rendelet (Szarvasmarha ENAR rendelet) 2. §, 3. §, 21. §, 23. §, 119/2007. (X. 18.) FVM rendelet (TIR rendelet) 2. §] Bíró: Varga András

Kapcsolódó határozatok:

*Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27085/2016/16.*, Kúria Kfv.35540/2017/4. (BH 2018.7.207)

***********

Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

16.K.27.085/2016/16.

A bíróság a Réti, Antall és Társai Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: dr. G. Szabó Tibor) által képviselt Kft. felperesnek, dr. Mészáros Krisztina jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (9022 Győr, Liszt Ferenc u. 13-15.) alperes ellen - adóügyben hozott - közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében - amely perhez a bíróság az ugyanazon felek között folyamatban volt K.27.001/2014. számú pert egyesítette - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság az alperes 3759006574 és 3758949115. számú határozatait - az elsőfokú 1907668397 és 1907659357. számú határozatra is kiterjedően - megváltoztatja, akként, hogy a felperes terhére 2008 és 2009 adóévekre általános forgalmi adó adónemben adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megállapítását mellőzi.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 254.000 (kétszázötvennégyezer) Ft perköltséget.

A feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A bíróság a keresetlevél, az alperes ellenkérelme és a becsatolt közigazgatási iratok, a felek tárgyaláson tett nyilatkozata, a felperes ügyvezetőjének meghallgatása, a tanúvallomás, továbbá a peres eljárásban keletkezett iratok alapján a perrel összefüggésben az alábbi tényállást állapította meg.

A felperes élőállat-nagykereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, a 2008-2009 években is szarvasmarhák felvásárlásával foglalkozott, az állatokat külföldi vágóhidak felé értékesítette. A felvásárlókkal a felperes közvetítő útján tartotta a kapcsolatot, akivel megbízási szerződést kötött. A közvetítő, illetve a szállító járművet vezető sofőr feladata volt a megadott helyen az állatok felrakodása, a súly ellenőrzése, és a vételár számla ellenében történő átadása. A szarvasmarhák a szükséges állatorvosi és egyéb okmányokkal rendelkeztek, azokat a felperes Ausztriában működő vágóhidak felé exportálta.

A felperes 2008. évben a vágómarhák felvásárlása kapcsán számlákat fogadott be "1." Bt-től és "1." Kft-től, 2009 évben "1." Bt-től, "2." Kft-től és 3. Kft-től, melyek kapcsán adólevonási jogát gyakorolta.

A NAV Győr-Moson-Sopron Megyei Adóigazgatósága, mint elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél a fenti adóévekre vonatkozóan, általános forgalmi adó (Áfa) adónemben.

2008. évre vonatkozóan 2013. június 27. napján hozott elsőfokú határozatot 1907659357 szám alatt, amelyben a felperest 9.100.000,- Ft adókülönbözet megfizetésére kötelezte, adóbírságot, mulasztási bírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg.

Az indokolásban utalt a felperes és a közvetítő közötti kapcsolatra, a felperesi ügyvezető nyilatkozatára.

Az "1." Bt-vel kapcsolatban rögzítette, hogy a számlákon kizárólag az értékesített vágómarhák súlya szerepel, egyedi azonosítójuk nem. A felperes belső nyilvántartása ugyanakkor a súlyt nem tartalmazza, csak az egyedi azonosítót. A Bt-nél lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményére utalva leszögezte, hogy a Bt. felvásárlási bizonylatain szereplő adatok jelentős eltérést mutattak az általa bevallott összegekhez képest. Az ENAR adatbázis adatait is felhasználva a revízió megállapította, hogy 386 állat esetében a Bt. nem tudta bizonylattal igazolni a beszerzést, ebben a körben nyilatkozattételre hívta fel az állatok utolsó tartóit az értékesítés vonatkozásában. A beérkezett válaszokat összegezve megállapította, hogy a Bt. nem rendelkezett hiteles bizonylattal az állatok beszerzésére vonatkozóan, 26 db állat esetében a tulajdonszerzése nem igazolt, így azokat a felperesnek sem értékesíthette, az ehhez kapcsolódó számlákon feltüntetett gazdasági események a felek között nem történhettek meg, a kibocsátott bizonylatok nem hitelesek. Azon állatok kapcsán kiállított számlák is hiteltelenek, amelyeket a Bt. a tenyésztőtől szerzett be, a tenyésztőnél végzett hatósági vizsgálat adatai szerint bizonyos egyedek a nyilvántartásában nem szerepeltek, így azokat a Bt. sem vásárolhatta meg, tehát a felperes részére sem értékesíthette tovább.

Az "1." Kft-nél lefolytatott ellenőrzés ismertetése alapján a revízió megállapította, hogy a társaság adott időpontokban nem rendelkezett annyi szarvasmarhával, mint amennyit a könyvelési iratanyaga szerint értékesített, kiszámította, hogy erre tekintettel legfeljebb mekkora súlyú tételt tudott értékesíteni, az ezen túli gazdasági események nem valósultak meg a revízió szerint, az ezekről kiállított számlák nem valós teljesítést tartalmaznak, hiteltelenségükből következően a felperes az adólevonási jogát nem jogszerűen gyakorolta. Valamennyi megállapítás kapcsán hivatkozott a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Sztv.) 15.§ (3) bekezdésére, 166.§ (2) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII törvény (Áfa tv.) 120.§ a) pontjára, 127.§ (1) bekezdés a) pontjára.

Rögzítette azt is, hogy az egyes gazdasági társaságokkal a felperes kizárólag megbízottja révén tartotta a kapcsolatot, akinek kötelessége lett volna elvárható gondossággal eljárnia, a felvásárlások jogszerűségét ellenőriznie kellett volna. A felperesi észrevételekre válaszul további 2 db állatbeszerzést elismert, de kifejtette, hogy a felperes a számlák befogadása során nem tanúsított kellő körültekintést, ugyanis neki vagy megbízottjának kötelessége lett volna a felvásárlások jogszerűségét ellenőrizni, ehhez képest semmilyen információval nem rendelkezett az állatok eredetére vonatkozóan, és erre nézve ellenőrzést sem végzett. Nem vonta kétségbe, hogy a felperes az állatok felett tulajdonjogot szerzett, továbbá a kiszállításuk tényét sem vitatta, de azokat a felperes nem a számla szerinti társaságoktól szerezte be, mivel tulajdonszerzésük nem igazolt.

A felperes fellebbezése alapján másodfokon eljárt NAV Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága, mint alperesi jogelőd a 2013. október 18. napján kelt 3758949115 számú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta.

A fellebbezésre reagálva kitért az Európai Unió Bíróságának (EUB) felhívott ítéleteire, ezen belül hangsúlyozta, hogy a felperesnek is minden ésszerű intézkedést meg kellett volna tennie annak érdekében, hogy ne vezessen az ügylet adókijátszáshoz, kellő körültekintés hiányában az adólevonási jog megtagadható.

Az elsőfokú határozat indokolásával egyezően kifejtette, hogy a felperes kizárólag megbízottja révén tartotta a kapcsolatot a számlakibocsátókkal, nem tett meg minden tőle telhetőt a felvásárlások jogszerűségének ellenőrzése érdekében, illetve az állatok eredetére vonatkozóan. Azt is rögzítette, hogy a kellő körültekintés vizsgálata nem merülhet fel, mivel az adóhatóság bizonyította, hogy a számlakibocsátók nem szereztek tulajdonjogot az állatok felett, így azokat nem is értékesíthették a felperesnek, vagyis a felperes nyilvánvalóan tudatában volt annak, hogy az állatokat nem tőlük szerezte be.Megbízottja nyilatkozata szerint az "1."Bt-től szervezői díjat is kapott.