BH 1990.12.476 Természetes személyek szellemi apportként nem vihetik be gazdasági társaságba a másik alapító tag által harmadik személyekkel kötött - részükre "átadott" - átalánydíjas megbízási szerződések teljesítéséhez szükséges hazzáértésüket. Egy cég "goodwillje" viszont forgalomképes, vagyoni jognak minősül, s mint ilyen apportálható [1988. évi VI. tv. 22. § (2) bek., Ptk. 87. § (2) bek., GK 52. sz.].

P. M., B. S., B. Gy., valamint a M. Rt. korlátolt felelősségű társaság alapítására irányuló társasági szerződést írtak alá 1990. február l-jén. Az alakuló társaság tervezett törzstőkéje 1 640 000 Ft volt. amely 500 000 Ft készpénzből és 1 140 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulásból áll. A tagok törzsbetétje az alábbiak szerint alakult: P. M. és B. S. a társaság törzstőkéjéhez 410 000 Ft - 410 000 Ft nem pénzbeli hozzájárulással, ún. szellemi apporttal, B. Gy. 100 000 Ft pénzbetéttel, míg a M. Rt 400 000 Ft, pénzbeli betéttel és 320 000 Ft nem pénzbeli vagyoni hozzájárulással kívánt teljesíteni. P. M. és B, S. 410 000-410 000 Ft értékű ún. szellemi apportja - a társasági szerződés megjelölése szerint - folyamatosan teljesítendő átalánydíjas szerződéseket foglalt volna magába. Ezeket az átalánydíjas szerződéseket 1988-tól folyamatosan a M. Rt még mint a M. Közös Vállalat kötötte meg különböző termelőszövetkezetekkel. Utóbb - a társasági szerződés aláírása után - ezeket a szerződéseket már a bejegyezni kért Kft kötötte meg ugyancsak különböző jogi személyekkel. Ügyintézőként P. M., illetve B. S. voltak a szerződésben feltüntetve. Ezek az átalánydíjas szerződések arra irányultak, hogy a termelőszövetkezeteknek a M. Közös Vállalat, illetve Rt, valamint a Kft vállalatgazdálkodási tanácskozásokat, tanfolyamokat és konzultációkat szervez. A megbízási díj esetenként 16 500 Ft volt. A M. Rt 1990. április 9-én egy olyan nyilatkozatot tett, hogy ezeket a szerződéseket - az ezekből eredő jogokkal és kötelezettségekkel együtt - 410 000-410 000 Ft értékben mint vagyoni értéket képviselő jogot átadja B. S-nek és P. M-nak. Az átruházás feltétele azonban az, hogy ezeket a nevezett személyek a Kft törzstőkéje javára törzsbetétként mint szellemi apportot rendelkezésre bocsátják. A M. Rt nem pénzbeli vagyoni hozzájárulása 320 000 Ft értékben ún. "goodwill" volt. A társaság részére ugyanis engedélyezte, hogy nevében a "M" szót felvegye.

Az elsőfokú bíróság 1990. március 26-án P. M. és B. S. ügyvezetőt személyesen meghallgatta. A jegyzőkönyvből kitűnően ekkor nem hívták fel az ügyvezetők figyelmét arra, hogy az apportnak nevezett szolgáltatások nem felelnek meg a nem vagyoni hozzájárulással szemben támasztott törvényi követelménynek, és ezért - a kikötés érvénytelensége miatt - a szerződés módosítására van szükség.

Az elsőfokú bíróság a bejegyzési kérelmet 1990. március 30-án elutasította. Az elutasító végzés indokolása szerint az átalánydíjas szerződések, amelyeket a M. Rt kötött megbízóival, P. M. és B. S. tagok javára nem vehetők figyelembe mint nem pénzbeli hozzájárulások. Hiányzik a rendelkezésre bocsátás is, hiszen egyes szerződésekből adódó megbízási díjak kifizetésére, illetve a szerződés teljesítésére csak később fog sor kerülni. Álláspontja szerint a M. Rt által teljesített ún. goodwill sem felel meg a forgalomképesség követelményének.

A végzéssel szemben a cég fellebbezést nyújtott be. Álláspontja szerint az átalánydíjas szerződések alapján P. M. és B. S. szolgáltatása olyan magas szakképzettséget és hozzáértést igényel, amely know-howként mint szellemi apport vehető figyelembe. A Legfelsőbb Bíróság GK 52. számú állásfoglalása is lehetővé teszi know-how-nak nem pénzbeli betétként a társaság rendelkezésre bocsátását. A vagyontárgyak értékelésénél a tagokat amúgy is köti az 1988. évi VI. törvény (továbbiakban: Gt.) 22. § (3) bekezdésében meghatározott vagyoni helytállási kötelezettség. A "goodwill", vagyis az a lehetőség, hogy a Kft cégnevében a "M" elnevezést felveheti, ugyanolyan vagyoni értékű jog, egyben forgalomképes is, így apport tárgyát képezheti.

A fellebbezés csak az alábbiak szerint alapos.

Az elsőfokú bíróság helyesen állapította azt meg, hogy P. M. és B. S. természetes személyek nem pénzbeli vagyoni hozzájárulása a Gt. 22. §-ának (2) bekezdésében meghatározott forgalomképességnek, illetőleg vagyoni értékkel való rendelkezésnek az adott esetben nem felel meg. Az érintett megállapodások ugyanis a Ptk. 474-483. §-ában meghatározott megbízási szerződések. A szerződés alapján mind a megbízót, mind a megbízottat különböző jogok illetik, illetve kötelezettségek terhelik. Magát az egész szerződést a társasági szerződés érvényességi feltételei szerinti módon átruházni nem lehet, legfeljebb annak részjogosítványai adhatók át. A szerződések átruházására vonatkozó megállapodás tehát érvényesen nem jöhetett létre. Ha a szerződést tartalmilag kívánják megváltoztatni, erre a szerződésmódosítás különböző szabályai adnak lehetőséget. Így miután a megbízási szerződés - a maga egészében - nem forgalomképes, a Gt. 22. §-ának (2) bekezdése alapján vagyoni hozzájárulás tárgyát sem képezheti.