BH 1995.10.589 Az apport útján a társasági vagyonba bevitt ingatlanra kötött elővásárlási jog nem érvényesülhet. Az elővásárlási jog adásvételi szerződéshez kapcsolódó jogosultság, de mivel az apportőr a társaságba bevitt vagyonért nem ellenértéket, hanem tagsági jogot - ez jogok és kötelezettségek összessége - szerez, ezért az elővásárlási jog gyakorlásának feltételei nem valósulhatnak meg. A Ptk. 6. §-a alkalmazásának lehetősége ilyen esetekben nem kizárt [Ptk. 6. §, 373. § (1)-(3) bek.].

A felperesnek egyik alapító tagja az alperes. A felperest létrehozó társasági szerződést az alapító tagok 1990. január 2-án írták alá. A társasági szerződés mellékletét képező apportlista szerint az alperes apportként - többek között a kezelésében lévő, de a magyar állam tulajdonát képező, a B. községi 115736. hrsz.-ú ingatlan 1273 négyzetmétert (készáru-raktár), 1256,5 négyzetmétert (raktár), 170 négyzetmétert (bemutató terem), 1100 négyzetmétert (szerviz forgácsoló), 445 négyzetmétert (ASZV), 67,3 négyzetmétert (csiszolóműhely), mindösszesen 4311,8 négyzetmétert kitevő alapterületű helyiségekre alapított haszonélvezeti jogát 10 000 000 Ft értékben, valamint 1 db levegőtisztító berendezést 13 000 Ft értékben vitt be a társaságba. Ezt is figyelembe véve a felperest a cégnyilvántartásba bejegyezték.

A társaság tagjai a társasági szerződést 1990. május 24-én módosították. Ennek során - többek között - az 5. pont 17.5 alpontban az alperes bejelentette, hogy a felperesi "társaság tevékenységét érintő termékcsalád gyártásáról és forgalmazásáról a társaság, illetőleg a társaság esetleges fúziója, egyesülése esetén az ilyen módon létrejött társaság javára lemond", a 17.7 alpontban pedig az alperes elővásárlási jogot biztosított a felperes részére az apportként szolgáltatott csarnokokra, az alperes irodaépülete és a felperes üzemi területe közötti területre (ún. előcsarnokra), valamint a felperes számára mellékszolgáltatásként biztosított, összesen 125 négyzetméter iroda, mellékhelyiség és folyosó területre. A felperes 1990. május 24-i taggyűlése az előcsarnokra vonatkozóan a peres felek szerződéskötésével kapcsolatos tárgyalásokat elhalasztotta azzal, hogy e kérdésben 1990. június 30-ig kell dönteni.

Az alperes az 1990. június 29-én megkötött társasági szerződéssel létrehozott A. Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságnak szintén egyik alapító tagja. Az alperes ezen társaság tulajdonába adta apportként a fentebb említett előcsarnokot. Ez a társasági szerződés nem volt az iratok között feltalálható.

A peres felek 1990. november 16-án adásvételi szerződést kötöttek, amely szerint az alperes a kezelésében lévő B. községi 17 203 sz. tulajdoni lapon nyilvántartott 115 736. hrsz.-ú ingatlanon lévő fő irodaépülete mellett elhelyezett 1495 négyzetméter alapterületű "szerviz- és fényezőcsarnok", valamint a 745 négyzetméter alapterületű "asztalos és lakatosműhely féltetővel" megjelölésű területeket eladja a felperesnek. Az adásvételi szerződéshez a vagyonellenőrző bizottság határozatával 1991. március 26-án hozzájárult, de ezt a határozatot a Magyar Köztársaság belügyminisztere az 1991. május 27-én hozott határozatával megváltoztatta, és a jogügyletet nem engedélyezte. A felperes az előcsarnokban szivattyúgyártást végzett az alperes dolgozóival. Az alperes felszámolási eljárását 1993. december 16-án tették közzé.

A felperes 1992. július 31-én keresetet nyújtott be az alperes ellen 130 227 241 Ft szerződésszegésből eredő kár megtérítése iránt. A keresete jogalapját a következőkben jelölte meg.

1. Az alperes azzal, hogy az előcsarnokot a felperes elővásárlási jogát figyelmen kívül hagyva, a felperes megkérdezése nélkül az A. Kft. tulajdonába adta apportként, megszegte a Ptk. 373. §-ában meghatározott szabályokat. Ennek következtében a felperes az elővásárlási jogát nem tudta gyakorolni. A felperes az előcsarnok megszerzésének reményében a korábban már megszerzett ipartelepen jelentős beruházásokat végzett, az előcsarnokban beindítandó csomagolóberendezések termékeire külföldi partnerekkel szerződéseket kötött. A szerződésekben az ár megállapításánál a magyarországi bér- és egyéb költségekre volt figyelemmel. Az előcsarnok megszerzésének meghiúsulása miatt jelentős többletköltséggel külföldi partnereket kellett bevonnia a szerződések teljesítése érdekében, amely a felperes számára 50 millió forint többletköltséget eredményezett.

2. Az alperes megszegte a szivattyúk gyártásának és forgalmazásának jogáról lemondó, az 1990. május 24-i társasági szerződés módosításában rögzített megállapodást, mert nem adta át a felperesnek a szivattyúgyártáshoz szükséges rajzokat és a mintegy 66 millió forint összeget kitevő, a felperes által teljesíthető megrendelésállományt. A szivattyúgyártást és értékesítést az alperes maga is folytatta. Az alperes megtévesztő magatartása miatt a felperesnek mintegy 80 millió forint árbevétel-kiesése volt.

3. A felperest létrehozó társasági szerződésben az alperes apportjaként meghatározott tárgyak közül a levegőtisztítóra tulajdonosi jogait nem tudja gyakorolni, mert az az alperes által utóbb alapított A. Kft. birtokában van, ez a cég pedig megtagadja annak kiadását. A felperes a tevékenysége végzéséhez nélkülözhetetlen levegőtisztítót kénytelen volt megvásárolni, a vételár a számla szerint 227 241 Ft volt. Ez az összeg a felperesnél tényleges kárként merült fel.

A felperes a fentiek alapján összesen 130 227 241 Ft és annak kamata, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint:

1. Az elővásárlási jog nem vonatkozik az ingatlan apportkénti társasági tulajdonba adására, az kizárólag az adásvételi szerződés esetén lenne gyakorolható.

2. Az alperes a szivattyúgyártást csak a raktáron maradt nyersanyag felhasználásával folytatta, a szerződésmódosításban kizárólag az alperes által készített szivattyúk egy fajtájának gyártását kívánták szabályozni, amely korlátozásnak az alperes eleget is tett.

3. A levegőtisztítót a felperes részére átadta a társasági szerződésben meghatározott 30 napos határidő alatt.

Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként 1994. március 9-én hozott az ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a feljegyzett 300 000 Ft eljárási illetéknek a magyar állam javára és 300 000 Ft képviseleti költségnek az alperest képviselő ügyvéd részére történő megfizetésére. Határozatát a következőkkel indokolta.

1. Az elővásárlási jog a tulajdonátruházás speciális fajtájához, az adásvételhez kapcsolódó jogintézmény. Az ingatlan apportkénti társasági tulajdonba adása nem adásvételi szerződéssel történik. Ennek következtében az alperesnek az a magatartása, hogy az apportálást megelőzően - felperes elővásárlási jogát figyelmen kívül hagyva - nem szerezte be az előcsarnok tulajdonjogának átruházásához a felperes hozzájárulását, nem minősül jogszabályszegő magatartásnak. Az alperes magatartásából ugyanis a felperesnek ún. biztatási kára sem keletkezett, beruházásait a saját kockázatára tehette meg.