BH 2009.8.256 Jogszerűen, a természet védelmében erdőterületen elrendelt gazdálkodási korlátozás nem jogosít kártalanításra [1996. évi LIII. tv. 72. §, 37. §, 33. §]

A felperes 2005. április 14-én az alperesnél 30 610 380 forint kártalanítás iránti igényt terjesztett elő, melyet az alperes a 2006. február 7-én kelt határozatával elutasított azzal, hogy a kártalanítási igény egy része védett természeti területen vegetációs időszakban elrendelt termelési korlátozásokon alapult, másik része tekintetében hatósági határozaton alapuló korlátozás előírásra nem került.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, a perben beszerzett szakvéleményre alapítva megállapította, hogy az alperes kártalanítási igényt elutasító határozata jogszerű volt.

A védett természeti területen a vegetációs időszakra előírt korlátozás a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt.) 33. § (4) bekezdése alapján jogszerűen került előírásra, a természet védelme érdekében előírt jogszerű korlátozás esetén a Tvt. 72. § (2) bekezdés a) pontja alapján kártalanítási igény nem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a védett természeti területet nem károsította, de a jogszerű korlátozások a védett természeti terület károsításának megelőzésére és megakadályozására szolgáltak, így ezért azok a Tvt. 33. § (4) bekezdésére figyelemmel kizárják a kártalanítási igényt. A felperes a folyamatos vízborítás alatt álló erdőrészletek után szintén jogalap nélkül igényelt kártalanítást, mert ezekre az erdőterületekre a Tvt. 72. § (1) bekezdése alapján gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom előírásra nem került, ezért kártalanítás sem igényelhető.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítéletet részbeni a vegetációs időszakban elrendelt termelési korlátozáson alapuló kártalanítási igénye tekintetében előterjesztett keresetét elutasító részében kérte felülvizsgálni és a jogerős ítéletet "megváltoztatva" a keresetének helyt adó döntés hozatalát kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte a Tvt. 72. § (1) bekezdését, (2) bekezdés a) pontját a Tvt. 37. § (3) bekezdésével összefüggésben. A jogerős ítélet a Pp. 221. § (1) bekezdésébe ütköző, mert a bíróság - az ítélet indokolásában kifejtettek szerint - a felperesről jogellenes cselekmény jövőbeni elkövetését feltételezte, ennek megállapításához azonban az ezt alátámasztó bizonyítékokat nem tárt fel. Az elsőfokú bíróság jogsértően jutott arra a következtetésre, hogy a felperes természetet károsító, veszélyeztető magatartása miatt kerültek a korlátozó intézkedések meghozatalra. Semmiféle bizonyíték nem utalt arra, hogy a felperes ilyen tevékenységet végzett vagy a jövőben végezni kívánt volna. Az elsőfokú bíróság álláspontját elfogadva a Tvt. 72. § (1) bekezdése alapján soha nem kerülhetne sor kár megtérítésére. A Tvt. 72. § (2) bekezdés a) pontja csak a Tvt. 37. § (3) bekezdésében meghatározott kár esetén zárja ki a kártalanítási igényt.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.