1004/1995. (I. 20.) Korm. határozat

a jogszabályok deregulációs követelmények szerinti felülvizsgálatáról

1. a) A deregulációs célú általános felülvizsgálat teljes körben kiterjed a Kormány hatályos rendeleteire és az ennél alacsonyabb szintű hatályos jogszabályokra. Az ilyen szintű jogszabályok előkészítés alatt álló tervezeteit értelemszerűen vizsgálni kell abból a szempontból is, hogy a javasolt szabályozás összhangban van-e az e határozatban megállapított követelményekkel. Részleges deregulációs felülvizsgálat alá vonható a törvény (törvényerejű rendelet), amennyiben az általános deregulációs felülvizsgálat körébe tartozó végrehajtási jogszabály csak a törvény egyes rendelkezéseivel együtt bírálható felül, illetve ha a törvény rendelkezései olyan államigazgatási hatósági jogalkalmazással érvényesülnek, amely a hatóság vagy az ügyfél számára indokolatlanul nagy korlátozást, bürokratikus túlterhelést jelent.

b) A hatályos jogszabályok utólagos és tervezeteik előzetes felülvizsgálatakor értékelni kell

- a szabályozásban megjelenő állami beavatkozás (korlátozás) célját;

- a célt megvalósító állami módszereket, formákat és eszközöket;

- a szabályozás gyakorlati érvényesülését (megvalósíthatóságát).

c) A dereguláció alapvető célja, hogy annak során meg kell szüntetni a túlszabályozást és a túl bonyolult szabályozást. A dereguláció a szabályozó állam oldalán csökkentse annak beavatkozását, a beavatkozásból adódó adminisztratív terheket, ugyanakkor növelje a szabályozással érintett állampolgárok cselekvési szabadságát, valamint a gazdasági-társadalmi szervezetek önszervező önállóságát. A dereguláció keretében többek között - a külön útmutatóban részletezett - alábbi deregulációs követelményeket (szempontokat) kell figyelembe venni:

- az elavult, a társadalmi és gazdasági viszonyok befolyásolására alkalmatlan jogszabályok, egymást átfedő vagy egymással ütköző jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezése, a szükségesnek tartott szabályozás külön indokolással való megvédése;

- az indokolt szabályozási cél (beavatkozás) állami megvalósításának lehető legegyszerűbb köre, módja, szervezete, eljárási mozzanata és eljárási fokozata;

- az állami beavatkozás helyettesítése, ösztönző célú kiegészítése egyszerűbb és hatékonyabb, nem állami (piaci, köztestületi, társadalmi önszerveződési) megoldásokkal;

- a bizalmi elv - indokolt esetben való - érvényesítése a jogi szabályozást önként követő állampolgárok és szervezeteik tekintetében, e célból az egyedi hatósági engedélyezéssel és kötelezéssel áttételesen érvényesülő jogszabályok helyett - ahol szükséges - önkéntes jogkövetéssel és utólagos ellenőrzéssel, valamint utólagos szankcionálással megvalósuló jogszabályi megoldások alkalmazása hatósági igazolások helyett az ügyfél felelős nyilatkozatának a megengedése;

- a határidő rövidítésével, formanyomtatványok kötelező szolgáltatásával és más módokon, az eljárások gyorsítása, a túl gyakran ismétlődő határidők ritkításával az ügyfelek és a hatóságok terheinek csökkentése;

- a kisebb méretben és szervezetben megvalósuló tevékenységet (pl. a kis- és középvállalkozásokat) érintően kevesebb, egyszerűbb előírás, mint a nagyobb méretű tevékenység és szervezet esetében;

- felesleges centralizálás helyett olcsóbb decentralizálás és fordítva (pl. célszerűbb munkamegosztás a központi és a helyi jogalkotás között), különböző közigazgatási szervezeteknél széttagoltan és aránytalanul nagy költséggel jelentkező hasonló feladatok egy szervezetbe való összevonása, illetve társult módon történő megoldása;

- a jogszabályokban előírt kötelezettségek gyorsabb, egyszerűbb és szélesebb körű teljesítését előmozdító ellenőrzési és szankcionálási megoldások bevezetése;

- a költségtakarékos eljárások, költségcsökkentő és a költségráfordítás hatékonyságát növelő módszerek alkalmazása;

- a félreérthető, nehezen érthető jogszabályi megfogalmazások felváltása egyértelmű és világos rendelkezésekkel, a többszintű végrehajtási jogszabályok helyett egyszintű végrehajtási szabályozás, a széttagolt jogszabályi rendelkezések egy jogszabályba való szerkesztéssel történő egyszerűsítése, a kategorikus szabályozás helyett az indokolt esetekben megengedő szabályozási módszerek alkalmazása, az egymást ismétlő vagy egymással ütköző jogszabályi rendelkezések kiiktatása.

d) A szükségtelen szabályozásnak - a fenti követelmények szerinti - hatályon kívül helyezése, vagy a jogszabályok módosításával, az életviszonyok újraszabályozásával megvalósuló egyszerűsítés nem csökkentheti, illetve nem veszélyeztetheti az állam indokolt közérdekű fellépését, a jogállami garanciák érvényesülését.

2-10.[1]

11. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.