A Kúria Kfv.37467/2011/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 43. §, 50. §, 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 2008. évi XLVII. törvény (Fttv.) 3. §] Bírók: Fehérné dr. Tóth Kincső, Fekete Ildikó, Kalas Tibor

A határozat elvi tartalma:

Az ingyenes szolgáltatás ígéretével összeegyezhetetlen bármely költségviselés, fizetési kötelezettség. Versenyügy értelmezése az illetéktörvényi szabályozás szempontjából.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30194/2010/7., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27546/2010/6., *Kúria Kfv.37467/2011/8.* (EH 2012.09.K15, BH 2012.12.303)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.467/2011/8.szám

A Kúria jogtanácsos által képviselt felperesnek dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen verseny ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 2.K.30.194/2010. számon indult perben a Fővárosi Ítélőtábla 2011. március 16. napján kelt 2.Kf.27.546/2010/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 16. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.546/2010/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 540.000 (azaz ötszáznegyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2009. december 1. napján kelt Vj-84-031/2009. számú határozatában azt állapította meg, hogy a felperes az és az számlacsomagok vonatkozásában 2007 novembere és 2009 júliusa között egyes kommunikációs eszközeinek alkalmazásával ("Tetszés szerint választhat!" elnevezésű prospektusában, DM levelében, internetes honlapján, és telefonmarketing keretében) a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, illetőleg a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amely miatt a felperest 10.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolása szerint a felperes 2008. augusztus 31-ig tanúsított magtartásával megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8.§-ának (2) bekezdés c) pontját, míg 2008. szeptember 1-je után a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3.§-ának (4) bekezdésére és az Fttv. mellékletének 20. pontjára tekintettel az Fttv. 3.§-ának (1) bekezdését egyrészt azzal, hogy az számlacsomaggal kapcsolatos tájékoztatásaiban díjmentes kártyás vásárlási lehetőséget ígért, ugyanakkor elhallgatta, hogy 2008. szeptember 1-jén bevezette a tételdíjat, amelyet az ötödik, az adott hónapban nem a felperes által kezdeményezett, nem költség jellegű terhelő tranzakciót követően számít fel; másrészt pedig azzal, hogy az számlacsomag és az számlacsomag esetében díjmentesként, ingyenesként kínált egyes szolgáltatások esetén utólagos jóváírást alkalmazott. Határozatában utalt arra az alperes, hogy a Tpvt. 2008. szeptember 1-je előtt hatályos III. fejezetével kapcsolatos, a fogyasztói döntési folyamat, illetve az ésszerűen tájékozott fogyasztó fogalmára vonatkozóan a bíróságok és a hatóság által tett elvi megállapítások megfelelően irányadók az Fttv. alkalmazása során is.

A felperes keresetében elsődlegesen jogsértés hiányában a határozat megváltoztatását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az számlacsomaggal kapcsolatban a tételdíj nem az ingyenesként kommunikált áru (részszolgáltatás) vonatkozásában került felszámolásra, az a bankkártyás vásárlás díjmentességét nem érintette. Kifogásolt kommunikációiban a szolgáltatás ingyenességét nem hirdette. Kérte annak figyelembe vételét, hogy valamennyi kommunikációban feltüntette, hogy a tájékoztatás nem teljes körű, az Üzletszabályzat, valamint a kapcsolódó hirdetmények alapján a fogyasztó megismerhette a díjköteles és a díjmentes szolgáltatásokat, továbbá az elszámolás feltételeit. Hangsúlyozta, hogy az átlagfogyasztó megfelelően tudta értelmezni a tájékoztatóját, ezzel kapcsolatban panasz nem is érkezett. Az utólagos jóváírás körében előadta, hogy a fogyasztó azt a szolgáltatást kapja, amelyet a kommunikáció ígér, ezért a kereskedelmi gyakorlata nem lehet tisztességtelen. A fogyasztótól elvárhatónak ítélte az Fttv. 4.§-a szerinti megfelelő mértékű információkeresést, ezért kifogásolta, hogy az alperes nem vetette össze a kommunikáció valamennyi eszközét a szolgáltatás jellemzőivel. Vitatta a Tpvt. 2008. szeptember 1-je előtt hatályos rendelkezéseire alapított gyakorlat alkalmazhatóságát a 2008. szeptember 1-je utáni jogi környezetben. A bírságkiszabás törvényességét, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-ának megfelelőségét is vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatának bírságkiszabást tartalmazó rendelkezését megváltoztatta és a bírságot 9.000.000 forintra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a kereset a jogalap tekintetében megalapozatlan, a bírságkiszabás körében részben - a jogellenes magatartás tanúsításának ideje tekintetében - alapos.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperest - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - további 526.500 forint kereseti részilleték megfizetésére kötelezte, és megállapította, hogy a fennmaradó 60.000 forint kereseti részilletéket az állam viseli. Kötelezte továbbá 540.000 forint fellebbezési illeték megfizetésére.

Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat megfelelően értékelve helyesen állapította meg a tényállást és a rendelkezésre álló peradatok alapján okszerű következtetésre jutott a felperes magatartása és az alkalmazott szankció jogi megítélését illetően. Az elsőfokú bíróság jogi indokolásával a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. Rögzítette, hogy a felperes a fellebbezésében kizárólag az Fttv. ítéleti értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban fogalmazott meg kifogásokat, annak ellenére, hogy az alperes a felperes 2007 novemberétől 2008. szeptember 1-jéig tartó kommunikációját a Tpvt. 8.§-ának (2) bekezdés c) pontjába ütközőnek minősítette. Ez okból a Tpvt. rendelkezésének vizsgálatát mellőzte.

A másodfokú bíróság a kereskedelmi gyakorlat fogalmát nem a hétköznapi szóhasználat, hanem az Fttv. 2.§-ának d) pontja alapján értelmezte. Megállapította, hogy e rendelkezésben felsoroltak egymással nem állnak konjunktív viszonyban, ezért azok bármelyike kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Eszerint az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló reklám is, de a marketing tevékenység is, és az egyéb kereskedelmi kommunikáció is a vállalkozás kereskedelmi gyakorlatának minősül. Nem fogadta el, hogy a reklám a kereskedelmi gyakorlatnak csupán része. Az Fttv. 2.§-ának d) pontja szerint a reklámot önmagában kereskedelmi gyakorlatnak minősítette.