BH 2012.12.303 Az ingyenes szolgáltatás ígéretével összeegyeztethetetlen bármely költségviselés, fizetési kötelezettség. Versenyügy értelmezése az illetéktörvényi szabályozás szempontjából [2008. évi XLVII. tv. 3. §, 1996. évi LVII. tv. 8. §, 1990. évi XCIII. tv. 39. §, 43. §, 50. §].

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30194/2010/7., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27546/2010/6., Kúria Kfv.37467/2011/8. (EH 2012.09.K15, *BH 2012.12.303*)

***********

Az alperes a 2009. december 1. napján kelt határozatában azt állapította meg, hogy a felperes az OTP Alap és az OTP Net számlacsomagok vonatkozásában 2007 novembere és 2009 júliusa között egyes kommunikációs eszközeinek alkalmazásával ("Tetszés szerint választhat!" elnevezésű prospektusában, DM levelében, internetes honlapján, és telefonmarketing keretében) a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított, illetőleg a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, amely miatt a felperest 10 000 000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Határozatának indokolása szerint a felperes 2008. augusztus 31-ig tanúsított magtartásával megsértette a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. §-ának (2) bekezdés c) pontját, míg 2008. szeptember 1-je után a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 3. §-ának (4) bekezdésére és az Fttv. mellékletének 20. pontjára tekintettel az Fttv. 3. §-ának (1) bekezdését egyrészt azzal, hogy az OTP Alap számlacsomaggal kapcsolatos tájékoztatásaiban díjmentes kártyás vásárlási lehetőséget ígért, ugyanakkor elhallgatta, hogy 2008. szeptember 1-jén bevezette a tételdíjat, amelyet az ötödik, az adott hónapban nem a felperes által kezdeményezett, nem költség jellegű terhelő tranzakciót követően számít fel; másrészt pedig azzal, hogy az OTP Alap számlacsomag és az OTP Net számlacsomag esetében díjmentesként, ingyenesként kínált egyes szolgáltatások esetén utólagos jóváírást alkalmazott. Határozatában utalt arra az alperes, hogy a Tpvt. 2008. szeptember 1-je előtt hatályos III. fejezetével kapcsolatos, a fogyasztói döntési folyamat, illetve az ésszerűen tájékozott fogyasztó fogalmára vonatkozóan a bíróságok és a hatóság által tett elvi megállapítások megfelelően irányadók az Fttv. alkalmazása során is.

A felperes keresetében elsődlegesen jogsértés hiányában a határozat megváltoztatását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Azzal érvelt, hogy az OTP Alap számlacsomaggal kapcsolatban a tételdíj nem az ingyenesként kommunikált áru (részszolgáltatás) vonatkozásában került felszámolásra, az a bankkártyás vásárlás díjmentességét nem érintette. Kifogásolt kommunikációiban a szolgáltatás ingyenességét nem hirdette. Kérte annak figyelembevételét, hogy valamennyi kommunikációban feltüntette, hogy a tájékoztatás nem teljes körű, az Üzletszabályzat, valamint a kapcsolódó hirdetmények alapján a fogyasztó megismerhette a díjköteles és a díjmentes szolgáltatásokat, továbbá az elszámolás feltételeit. Hangsúlyozta, hogy az átlagfogyasztó megfelelően tudta értelmezni a tájékoztatóját, ezzel kapcsolatban panasz nem is érkezett. Az utólagos jóváírás körében előadta, hogy a fogyasztó azt a szolgáltatást kapja, amelyet a kommunikáció ígér, ezért a kereskedelmi gyakorlata nem lehet tisztességtelen. A fogyasztótól elvárhatónak ítélte az Fttv. 4. §-a szerinti megfelelő mértékű információkeresést, ezért kifogásolta, hogy az alperes nem vetette össze a kommunikáció valamennyi eszközét a szolgáltatás jellemzőivel. Vitatta a Tpvt. 2008. szeptember 1-je előtt hatályos rendelkezéseire alapított gyakorlat alkalmazhatóságát a 2008. szeptember 1-je utáni jogi környezetben. A bírságkiszabás törvényességét, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ának megfelelőségét is vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatának bírságkiszabást tartalmazó rendelkezését megváltoztatta és a bírságot 9 000 000 forintra mérsékelte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a kereset a jogalap tekintetében megalapozatlan, a bírságkiszabás körében részben - a jogellenes magatartás tanúsításának ideje tekintetében - alapos.

A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperest - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - további 526 500 forint kereseti részilleték megfizetésére kötelezte, és megállapította, hogy a fennmaradó 60 000 forint kereseti részilletéket az állam viseli. Kötelezte továbbá 540 000 forint fellebbezési illeték megfizetésére.

Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat megfelelően értékelve helyesen állapította meg a tényállást és a rendelkezésre álló peradatok alapján okszerű következtetésre jutott a felperes magatartása és az alkalmazott szankció jogi megítélését illetően. Az elsőfokú bíróság jogi indokolásával a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett. Rögzítette, hogy a felperes a fellebbezésében kizárólag az Fttv. ítéleti értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban fogalmazott meg kifogásokat, annak ellenére, hogy az alperes a felperes 2007 novemberétől 2008. szeptember 1-jéig tartó kommunikációját a Tpvt. 8. §-ának (2) bekezdés c) pontjába ütközőnek minősítette. Ez okból a Tpvt. rendelkezésének vizsgálatát mellőzte.

A másodfokú bíróság a kereskedelmi gyakorlat fogalmát nem a hétköznapi szóhasználat, hanem az Fttv. 2. §-ának d) pontja alapján értelmezte. Megállapította, hogy e rendelkezésben felsoroltak egymással nem állnak konjunktív viszonyban, ezért azok bármelyike kereskedelmi gyakorlatnak minősül. Eszerint az áru fogyasztók részére történő értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével közvetlen kapcsolatban álló reklám is, de a marketing tevékenység is, és az egyéb kereskedelmi kommunikáció is a vállalkozás kereskedelmi gyakorlatának minősül. Nem fogadta el, hogy a reklám a kereskedelmi gyakorlatnak csupán része. Az Fttv. 2. §-ának d) pontja szerint a reklámot önmagában kereskedelmi gyakorlatnak minősítette.

Megállapította, hogy adott esetben egyetlen reklám, egyetlen információközlés is lehet kereskedelmi gyakorlat, amellyel a vállalkozás megsértheti az Fttv. 3. §-ának (1) bekezdését. Álláspontja szerint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megállapításának ezért nem feltétele a vállalkozás valamennyi kommunikációjának együttes vizsgálata, a jogsértés attól függetlenül fennáll, hogy a fogyasztó utóbb, illetve egyéb helyekről teljes körűen megismerheti a valós információkat.

Érvelt az Fttv. 3. §-ának (1)-(4) bekezdésében, valamint az Fttv. Mellékletének 20. pontjában foglaltakkal, és kiemelte, hogy a felperes az OTP Alap számlacsomaggal kapcsolatos tájékoztatásaiban azt ígérte, hogy a kártyás vásárlás díjmentes. Álláspontja szerint ezzel azt a téves képzetet keltette a fogyasztókban, hogy a kártyás vásárlás lehetősége minden esetben ellenszolgáltatás nélkül biztosított a számlacsomag megvásárlása esetén. Hangsúlyozta, hogy a díjmentesség ingyenességet jelent, így perbeli esetben azt, hogy a kártyás vásárlás után semmit, se díjat, se költséget nem kell fizetni, a fogyasztót semmilyen jogcímen semmilyen fizetési kötelezettség nem terheli. Ezzel szemben állónak ítélte a felperes 2008. szeptember 1-jén bevezetett tételdíját, amely vonatkozik a bankkártyás vásárlásra is. Állította, hogy a felperes által meghatározott ötödik tranzakciót követően a fogyasztónak a kártyás vásárlás, mint tranzakció után tételdíjat kell fizetnie, azaz számára a kártyás vásárlás mégsem díjmentes. A díjmentesség - a másodfokú bíróság értelmezése szerint - az Fttv. mellékletének 20. pontja szerinti elkerülhetetlen költségen felül - kizár bármiféle jogcímen való fizetési kötelezettséget. Mivel a bankkártyás fizetés a meghatározott számú tranzakció után ténylegesen mégsem díjmentes, ezért az ezzel ellentétes tartalmú tájékoztatást az Fttv. 3. §-ának (1) bekezdésébe ütközőnek minősítette. A jogsértés megállapítása szempontjából nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a tételdíj mögött pénzben is kifejezhető felperesi szolgáltatás áll.