A Debreceni Ítélőtábla Bf.358/2018/5. számú határozata emberölés bűntette (KÜLÖNÖS KEGYETLENSÉGGEL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 79. §, 80. §, 92. §, 160. §, 339. §, 459. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 574. §, 590. §, 592. §, 593. §, 595. §, 599. §, 604. §, 605. §, 613. §, 868. §, 870. §, 876. §] Bírók: Bakó József, Balla Lajos, Répássy Árpádné dr. Németh Laura

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék B.478/2016/90., Egri Törvényszék B.19/2017/31., Debreceni Ítélőtábla Bf.358/2017/51., *Debreceni Ítélőtábla Bf.358/2018/5.*, Kúria Bfv.1431/2018/5.

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.I.358/2018/5. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2018. szeptember hó 13. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben az Egri Törvényszék 2018. április 10. napján kihirdetett 11.B.19/2017/31. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztés tartamát 15 (tizenöt) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú határozat kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe.

A másodfokú eljárásban 25.000,- (huszonötezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel.

I n d o k o l á s

Az ügyben első fokon eljárt Egri Törvényszék a rendelkező részben megjelölt ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont] és garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés d) pont], ezért - halmazati büntetésül - 17 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. Döntött a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi időpontjáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelek további jogi sorsáról, közülük az elkövetés eszközeként használt farudak és vasvilla elkobzása felől. Érdemben elbírálta a magánfélként fellépő ... Nyrt. sértett által bejelentett polgári jogi igényt, döntve annak illetékvonzatáról is, végül a bűnösnek talált vádlottat köztelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen a vádlott és védője egyaránt a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész tudomásul vette a határozatot.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.191/2018/1-I. számú átiratában észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával lefolytatott bizonyítási eljárása során ügyfelderítési kötelezettségének a vád tárgyát képező tényekre vonatkozóan eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége alapján megalapozott tényállást állapított meg, melyből helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére, az iratok tartalmával összhangban annak is indokát adva, hogy a tényállást miért csak részben alapította a vádlott vallomására. Az elsőfokú ítéletben értékelt terhelő bizonyítékok mentén arra kívánt rámutatni, hogy a megállapított sérülések számából és jellegéből egyértelmű következtetés vonható a sértett hosszabb időn át történő bántalmazására, a vádlott által kifejtett bántalmazás és a sértett halála közt közvetlen ok-okozati összefüggés áll fent és az elemzett bizonyítékok elegendő alapot szolgáltatnak az emberölés motívumának a megállapításához is.

A vádlott bűnösségére vont következtés tehát helytálló, és a minősítés jogi indokolása teljeskörű, ez alapján egyetértett annak megállapításával is, hogy a vádlottnak egyenes ölési szándéka volt a sértett bántalmazásakor. A garázdaság bűntettének törvényi tényállását kimerítő magatartása kifejtésekor pedig személy és dolog elleni erőszakot egyaránt alkalmazott.

A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a törvényszék által feltárt és megfelelően értékelt bűnösségi körülményekhez képest az első fokon halmazati büntetésül kiszabott szabadságvesztés neme törvényes és mértéke is kellően igazodik a cselekmény tárgyi súlyához, a vádlott bűnösségének fokához, érvényre juttatva a büntetéskiszabási célokat és elveket. Törvényesnek írta le a járulékos rendelkezéseket is. Összességében a súlyosító hatással járó bűnösségi körülmények nagy nyomatéka okán a minősített emberölésnél méltányos elbírálás alkalmazására nem látott lehetőséget, ezért a középmértéket meghaladó, a büntetési tételkeret felső határának közelébe elmozduló szabadságvesztés enyhítését nem tartva alaposnak, a védelmi fellebbezéseket nem támogatva, az elsőfokú határozat helybenhagyására tett indítványt.

Az ítélőtábla a jelzett perorvoslatokat nyilvános ülésen vizsgálta, melyen a vádlott védője változatlan tartalommal tartotta fenn fellebbezése indokait, az első fokon feltárt enyhítő körülményekre, különösképp a terhet büntetlen előéletére, illetve azon vallomására alapítottan, mely szerint nem volt tudatában annak, hogy a cselekmény során vasvillát használt, ekként visszaemlékezésében is akadályoztatva volt, enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség képviselője minden tekintetben az írásban kifejtettek szerint érvelt, kifejtve, hogy a vádlott védekezésének a vizsgálatát is magában foglaló bizonyítási eljárás számba vett eredménye alapján megállapított, megalapozott tényállás mellett a vádlott terhére róható kiemelt tárgyi súlyú élet elleni bűntett minősített esete és a köznyugalom elleni bűncselekmény miatt halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés enyhítésére nem nyílhat lehetőség. A feltárt súlyosító körülmények száma és nyomatéka indokolttá teszi a büntetési tétel felső határa felé elmozduló szabadságvesztés kiszabását, ezért változatlanul az elsőfokú határozat helybenhagyását indítványozta azzal, hogy az ítélőtábla a vádlott által az elsőfokú ítélet meghozatala óta előzetes fogvatartásban töltött további idő beszámításáról is rendelkezzen.

A vádlott saját védelmében az utolsó szó jogán annak figyelembevételét kérte, mégpedig nagy nyomatékkal, hogy magát a bántalmazás megtörténtét nem vitatta, ebben a körben beismerő vallomást tett, mint ahogyan elismerte ittas állapotát is. Ugyanakkor azt már vitatta, hogy szándékában állt volna élettársa életének kioltása, írásban megfogalmazott észrevételei szerint azzal nem volt egyértelműen tisztában, hogy a sértett milyen sérüléseket szenvedett el, és azok ennyire súlyos eredménnyel járhatnak. Amennyiben ugyanis ölési szándék vezette volna, a leírtaknál jóval súlyosabb sérülések okozására is lehetősége adódott volna. Ilyen körülmények mellett álláspontja szerint enyhébb minősítésű cselekmény megállapításának, vagy a különös kegyetlenséggel történő elkövetési mód mellőzésének lehet helye, mely felveti az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének szükségességét, illetve a büntetés lényeges enyhítését.