BH 2017.4.110 I. Sikkasztást követ el a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, ha a vállalkozási szerződéssel vegyes bizományosi szerződés folytán a cége birtokába, de nem tulajdonába került, számára idegen (a külföldi szerződő fél tulajdonát képező) dolgot (alkatrészeket és azokból összeszerelt félpótkocsikat) eladja, illetve lízingszerződések zálogfedezetéül felajánlja, leköti [1978. évi IV. tv. 317. § (1) bek., (2) bek. c) pont].

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.12/2012/144., Fővárosi Ítélőtábla Bf.214/2014/12., Kúria Bfv.152/2016/7. (*BH 2017.4.110*)

***********

II. A gazdasági társaság vezető tisztségviselői (önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetői) társtettesei a csalás bűntettének, ha cégük eladósodása és folyamatosan további tartozásokat felhalmozó helyzete miatti fizetésképtelenségüket eltitkolva egyikük úgy köt lízingszerződéseket, hogy a lízingcégeknek valótlanul azt ígéri, hogy a futamidő végén az esedékes lízingdíjakat megfizetik, holott tudják, erre semmi kilátásuk sincs, a másik pedig ezzel egy időben a hitelszerződések biztosítékául garanciaszerződéseket - készfizető kezességvállalási szerződést, illetve készfizetői kezességi megállapodást - ír alá, s ezáltal a lízingcégeket megtévesztik.

A csalás befejezettségéhez szükséges károkozás a hitelszerződések megkötésével következik be [1978. évi IV. tv. 20. § (3) bek., 318. § (1) bek.].

[1] A törvényszék a 2014. április 10. napján meghozott és kihirdetett ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan, társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 317. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (7) bek. b) pont], és 3 rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, két esetben (6) bek. b) pont, míg egy esetben (7) bek. b) pont].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 2 év börtönbüntetésre, 1 000 000 forint pénzmellékbüntetésre és 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a börtönbüntetésből - végrehajtásának elrendelése esetén - a háromnegyed rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén 10 000 forintonként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni.

[3] A II. r. terheltet az ellene - további 1 rendbeli - csalás bűntette [korábbi Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (6) bek. b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[4] Az U. L. I. T. Zrt. és az L. L. Zrt. magánfelek polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította. Rendelkezett a büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetéséről.

[5] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész által a büntetés súlyosítása végett, a II. r. terhelt és védője által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljárt ítélőtábla a 2015. március 10. napján tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában megváltoztatta: a III. tényállás alatti cselekményeket (3 rendbeli csalás bűntette) társtettesként elkövetettnek minősítette. A szabadságvesztés tartamát 3 évre súlyosította, és a terheltet 2 év közügyektől eltiltásra is ítélte. A kiszabott szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztését és a pénzmellékbüntetést mellőzte. A bűnügyi költség megfizetésére vonatkozó rendelkezést helyesbítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletnek a fellebbezés folytán felülbírált részét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[6] A jogerős ügydöntő határozat ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és - figyelemmel a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) pontjára - c) pontja alapján arra hivatkozással, hogy az eljárt bíróságok a II. r. terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg és a 3 rendbeli társtettesként elkövetett csalás bűntetteként értékelt cselekmény tekintetében a törvényes vád hiányában jártak el. A védő ezért elsődlegesen a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a támadott határozatok megváltoztatását és a II. r. terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

[7] A védő felülvizsgálati indítványában az anyagi jogi jogsértés körében abból indult ki, hogy a másodfokú bíróság a II. r. terheltet a tényállás III. pontjában részletezett csalás bűntettében - eltérően az elsőfokú bíróság által megállapított bűnsegédként történő minősítéssel - társtettesnek minősítette. Az ítélőtábla ítéletének indokolásából idézve rögzítette: "az iratokból megállapítható, hogy e szerződések megkötésekor a II. r. terhelt a tényállás kiegészítésében szereplő garanciaszerződéseket, készfizetői kezességvállalási szerződést, illetve készfizetői kezességi megállapodást kötött. Mivel a szerződések megkötésére a II. r. terhelt ilyen közreműködése nélkül nem került volna sor, azzal pedig ő is tisztában volt, hogy a lízingszerződésekben foglaltaknak nem fognak tudni eleget tenni, ezen magatartása nemcsak részesi segítségnyújtás, hanem törvényi tényállást megvalósító tettesi magatartás volt, melyből az következik, hogy ezen cselekményeket az I. r. terhelttel társtettesként követték el".

[8] A védő szerint a másodfokú bíróság azon megállapítása, hogy a II. r. terhelt által kötött szerződések az I. r. terhelt által megvalósított bűncselekmény feltételét képezték, tényekkel alá nem támasztott feltételezés, tekintettel arra, hogy a társtettesség alanyi oldalának ismérvei teljes mértékben hiányoznak. Kiemelte, hogy az eljárás folyamán sem az I. r. terhelt, sem a tanúk nem tettek olyan vallomást, hogy a II. r. terhelt tudomással bírt volna az S.-S. esetleges tulajdonjogáról. A II. r. terhelt vonatkozásában a vádkiterjesztésig fel sem merült annak a lehetősége, hogy a tényállásban írt cselekményeket - melyek döntő többsége kizárólag az I. r. terheltet terhelik - felismerhette, illetve hozzájárulását adhatta olyan ügyletek lebonyolításához, melyek a tényállás III. pontjában rögzített csalás bűntettének megvalósítását vonnák maguk után. Ezért téves az ítélőtáblának az a következtetése, amely a terhelt által kötött garanciaszerződések, illetve készfizető kezesi szerződések meglétét az I. r. terhelt által megvalósított csalás előfeltételévé teszik. A jogtalan haszonszerzés célzatával történő, tévedésbe ejtő, illetve tévedésben tartó magatartás tekintetében sem az elsőfokú bíróság, sem az ítélőtábla, de maga a vádirat sem fejti ki azokat a konkrét tényeket, illetve nem jelöli meg azokat a bizonyítékokat, melyek arra utalnak, miben merül ki a II. r. terhelt szándéka a bűncselekmény elkövetésére. Adott esetben tehát a II. r. terhelt magatartásának célzatosan kellett volna előidézni az S.-S. vonatkozásában azt a hamis tudattartalmat, amely így a sértett megkárosítására vezetett. Arra vonatkozóan azonban, hogy ilyen magatartást a II. r. terhelt akár szóban, akár írásban megtett volna, sem a vádirat, sem a bíróság nem tud érdemi bizonyítékot felmutatni. Ezért megállapítható, hogy a II. r. terhelt bűncselekményt nem követett el, ekként felmentő ítélet meghozatala indokolt.