BH+ 2001.10.470 A kórház ellen indított kártérítési perben a szakértői vélemények alapján a bíróságnak kell megállapítania, hogy az orvos eljárása a legnagyobb gondosság és körültekintés követelményeinek megfelelt-e [Ptk. 199. §, 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 1972. évi II. tv. 43. § (1)-(2) bek., Pp. 177. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes intézetében 1992. május 18-án végezték el a felperes gerincműtétét. A felperes súlyos maradványtünetekkel gyógyult, gerincmozgásai beszűkültek, a bal alsó végtag izmai sorvadtak, a bal lábfejét nem képes mozgatni, Achilles reflexe mindkét oldalon kiesett, a bal comb és lábszár bőre érzéketlen, járását bottal segítve közlekedik.

A felperes a keresetében 2 000 000 forint nem vagyoni kára és járulékainak megtérítésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy károsodása az alperes nem megfelelő orvosi beavatkozása folytán következett be.

Az alperes és a pernyertessége érdekében beavatkozott biztosító intézet a kereset elutasítását a jogalap hiányára hivatkozással kérték.

Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes az 1992. május 18-án elvégzett műtét kapcsán bekövetkezett, felperest ért kárért kártérítési felelősséggel tartozik. Ítélete indokolásában az elsőfokú bíróság a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése, valamint az ügy elbírálásakor irányadó és korábban hatályban volt, az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 43. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján állapította meg az alperes kártérítő felelősségét, kifejtve azt, hogy az általa végzett beavatkozás és a felperes károsodása között az okozati összefüggés fennáll, az alperes pedig a kártérítő felelősség alól kimenteni magát nem tudta. Az elsőfokú bíróság részletesen megjelölte, hogy döntésénél milyen orvosi iratokat, szakvéleményeket és szakirodalmat vett figyelembe, és a műtét kivizsgálása, a műtéti indikáció, a műtét helye és technikája, a kialakult károsodás oka, valamint az utókezelés kapcsán az egyes szakvélemények részletes egybevetése alapján rögzítette azt az álláspontot, amelyre a döntését alapította. Ennek eredményeként az elsőfokú bíróság - nem osztva az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának a büntetőeljárás során előterjesztett felülvéleményében foglaltakat sem - azt állapította meg, hogy az alperest mulasztás terheli, mert a műtétet a megelőző másfél évnél korábbi - és nem közvetlenül a műtét előtti - kivizsgálás adataira alapozva végezte el. Az elsőfokú bíróság az orvosi adatok és szakvélemények egybevetése alapján megállapította továbbá, hogy abszolút és relatív műtéti indikáció nem állott fenn, a hiányos dokumentáció folytán pedig a műtét pontos helye, elvégzésének módja nem rekonstruálható, csak annyi, hogy a műtéti feltárás szélesebb volt egy csigolyaközti résnél. Az alperes orvosi beavatkozása azonban az operáció előtt is meglévő kóros elváltozásokat nem oldotta meg maradéktalanul, viszont azok károsító hatását növelte. Az alperes terhére róható továbbá az elsőfokú bíróság szerint, hogy a kialakult neurológiai károsodások okának felderítése az utókezelés során nem megfelelően történt. Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a tájékoztatási kötelezettség megszegése miatt az alperest kártérítési felelősség nem terheli.

A felperes a közbenső ítélet indokolása miatt fellebbezett, mert jogi álláspontja szerint az alperes a tájékoztatási kötelezettségét is megszegte.

Az alperesi beavatkozó fellebbezése az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányult, mert az elsőfokú bíróság az általa kirendelt szakértő véleményét nem fogadta el, ugyanakkor azonban az ellentmondásokat feloldó szakértői vélemény hiányában nem mérlegelhette volna a rendelkezésére álló egyes szakvéleményeket. Indítványozta az ETT IB felülvéleményének beszerzését.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezését alaptalannak tartotta, kiemelve, hogy a műtéttel kapcsolatban aláírt nyilatkozatot a felperes a Ptk. 199. §-a alapján megtámadhatja, de az ezzel kapcsolatos bizonyítási kötelezettséget nem háríthatja át az alperesre. A beavatkozó fellebbezése kapcsán a másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az abban részletezett bizonyítás lefolytatását szükségesnek tartotta, azonban ez elmaradt, mert a beavatkozó a szakértői költséget felhívás ellenére nem előlegezte.

A beavatkozó felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére irányult, elsődlegesen azért, mert a másodfokú bíróság az ítéletében valótlan tényállásra alapítva mellőzte az ETT IB felülvéleményének beszerzését, és ezáltal megfelelő indokolás nélkül maradt a magánszakértői vélemények elfogadása, a SOTE IOI és az ETT IB véleményével szemben. A beavatkozó okirati bizonyítékot is csatolt arra nézve, hogy a szakértői díjat az előírt határidőn belül előlegezte. A beavatkozó jogi álláspontja szerint fellebbezése egyébként is pótolta a költségmentes alperes fellebbezését, így a másodfokú bíróság által is szükségesnek tartott további bizonyításnak nem volt akadálya.