BH 2011.6.175 A kisajátítás jogalapjának megállapításához nemcsak a kisajátítási cél közérdekűségét kell vizsgálni, hanem azt is, hogy a közérdekű cél megvalósítására kizárólag az adott ingatlanon kerülhet sor, ennek bizonyítása azonban az ezt állító fél kötelessége [2007. évi CXXIII. tv. 3. §].

A felperes perbeli ingatlanjai a főút Cs. várost elkerülő szakaszának 1996. évben jogerősen engedélyezett nyomvonala mentén fekszenek. Az út megépítése érdekében adásvételi szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalások nem vezettek eredményre, ezért a II. r. alperes kérte a felperes ingatlanai meghatározott részének kisajátítását. Az I. r. alperes 2008. szeptember 29. napján kelt négy határozatával a kisajátításról az alábbiak szerint döntött. A 2189-10/2008. számú határozattal a Cs. külterület 0200/7 hrsz.-ú 6 ha 5248 m2-es ingatlanból 3 916 800 Ft kártalanítás fejében 4687 m2-t, a 2109-10/2008. számú határozattal a 0200/6 hrsz.-ú 1 ha 9428 m2-es ingatanból 5 584 800 Ft fejében 7804 m2-t, a 2192-10/2008. számú határozattal a 0198/7 hrsz.-ú 4 ha 3427 m2-es ingatlanból 77 900 Ft fejében 68 m2-t, végül a 2194-10/2008. számú határozattal a 0198/5 hrsz.-ú 10 ha 6682 m2-es ingatlanból 8 578 600 Ft fejében 1 ha 1141 m2 területet sajátított ki.

A felperes keresetében a határozat jogalapját és a kártalanítás összegszerűségét is vitatta és az I. r. alperes határozatának hatályon kívül helyezését, egyben a II. r. alperes kisajátítási kérelmének elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy az elkerülő út nyomvonala más ingatlanon keresztül kisebb érdeksérelemmel megvalósítható lett volna. Indítványozta igazságügyi földmérő, útépítő és műszaki szakértő szakvéleményének beszerzését annak tisztázására, hogy a közérdekű cél megvalósítása más ingatlanok terhére lehetséges-e.

A megyei bíróság az ügyben közbenső ítéletet hozott, melyben a jogcímet vitató keresetet elutasította. Indokolása szerint az út nyomvonala az építési engedélyezési eljárásban korábban jogerősen kijelölésre került, mely döntés a kisajátítási eljárásban már nem vizsgálható és vitatható, volt tehát jogalapja a kisajátításnak, mert a nyomvonal megváltoztatását a felperes a kisajátítási perben nem kérheti.

A jogerős közbenső ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra utasítását kérte. Előadta, hogy az építési engedélyezési eljárás lefolytatása szabálytalan volt. Hivatkozott arra is, hogy az alperes köteles lett volna vizsgálni az út máshol való megvalósításának lehetőségét. Jogszabálysértésként a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 1. §-át, 3. § (1) bekezdésének c) pontját, az Alkotmány­bíróság egy határozatát, az Alkotmányt és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163., 164. és 336. §-át jelölte meg.

Az I. r. és a II. r. alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte arra hivatkozva, hogy a kisajátítás az engedélyezett nyomvonalat érintette, így helyes döntés született az ügyben.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.