BH 1987.1.7 I. A gazdasági munkaközösség részéről a gazdálkodó szervezetek között áruk közvetítésével kapcsolatos ügynöki tevékenységnek megfelelő jogosultság nélküli folytatása üzérkedésnek minősül [Btk. 299. § (1) bek. a) pont I. ford.].

II. Megalapozza a társadalomra veszélyesség hiányára alapított tévedés megállapítását, ha a gazdasági munkaközösség az ügynöki tevékenységet a törvényességi és szakfelügyeletet ellátó szerv (városi tanács vb. ipari csoportja) tudtával és engedélyével végzi [Btk. 27. § (2) bek.].

A városi bíróság a terhelteket az üzérkedés bűntette miatt ellenük emelt vád alól felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltek 1981. év végén társasági szerződést kötöttek gazdasági munkaközösség létesítésére. A létrehozott gazdasági munkaközösség tevékenységi körét a szerződés akként határozta meg: különböző gazdasági szervezetek termelő tevékenységének elősegítése érdekében szabad termelési kapacitások felkutatása; különböző termelési együttműködések elősegítése; elfekvő készletek és beszerzési lehetőségek felkutatása; esetenként anyagbeszerzés.

A társasági szerződést a székhely szerint illetékes városi tanács vb ipari csoportja jóváhagyta.

A gazdasági munkaközösség társasági szerződését ezt követően 1983. évben tanácsi jóváhagyással módosították, ez a módosítás már egyértelműen tartalmazta, hogy a GMK további feladata ügynöki tevékenység folytatása háztartási vegyiárukkal, valamint vegyes iparcikkekkel, illetve tüzelő- és építőanyagokkal.

A GMK megalakulását követően a terheltek vállalkoztak különböző anyagok beszerzésére, illetve elfekvő készletek értékesítésére állami vállalatok, termelőszövetkezetek, gazdasági egységek és magánszemélyek adtak megbízást részükre. A GMK minden üzletkötés alkalmával megbízás alapján járt el a vevő, illetve eladó kívánságának megfelelően.

A GMK 1982. január 1-től 1983. december 31-ig összesen mintegy 30 millió forint értékűi áruval foglalkozott, és - az általában felszámított 5 % jutalék alapján - csaknem másfélmillió forint haszonra tett szert.

A számlázás módja az volt, hogy a GMK képviselői az anyagokat a GMK nevében vásárolták meg. Az eladó a számlát a GMK-hoz nyújtotta be, a GMK pedig az áru értékét és az általa felszámolt jutalékot elkülönítve számlázta a megrendelőnek, illetőleg a vevőnek.

A vevő az áru értékét és a jutalékot a GMK-nak fizette be, ahol a jutalék levonása után a pénzösszeget az eladóhoz továbbították.

A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága a GMK-nál több ellenőrzést is végzett. Az 1982. szeptemberben végzett tájékozódó ellenőrzésről írásbeli jegyzőkönyv nem készült.

Az 1983. szeptemberben végzett ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv megállapította, hogy a GMK a társasági szerződésben nem szereplő, valamint tiltott, illetve engedélyhez kötött tevékenységet folytatott.

A terheltek 1983. októberében a Belkereskedelmi Minisztériumtól kérték az ügynöki tevékenység engedélyezését meghatározott ügyletekre, melyet meg is kaptak.

Az ügyészség vádiratában a Btk. 299. §-a (1) bekezdése a) pontjának I. fordulatában meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő üzérkedés bűntette miatt emelt vádat a terheltek ellen. A vádiratban kifejtett álláspont szerint a terheltek figyelmen kívül hagyták azt, hogy a gazdasági munkaközösség kereskedelmi tevékenységet nem végezhet. Amikor a különböző gazdálkodó szervektől a GMK részére termékeket vásároltak, és azok vételárát kifizették, majd ezt követően az általuk korábban megvásárolt terméket változatlan állapotban a GMK nevében értékesítették - általában 5 %-kal magasabb eladási áron - lényegében adásvételi ügyleteket bonyolítottak le.

A városi bíróság álláspontja szerint a terheltek cselekménye nem bűncselekmény, és ezért őket a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján az ellenük emelt vád alól felmentette.

A bíróságnak az ítéletben kifejtett jogi álláspontja szerint az alkalmazott számlázási rendből az következne, hogy a GMK és a vádlottak adás-vételben álló kereskedelmi tevékenységet folytattak, és mivel erre jogosultságuk nem volt, üzérkedést valósítottak meg. A bíróság álláspontja szerint azonban a számlázási módszerben csupán formai szabálytalansági valósult meg. A tényállásból és a bizonyítékokból az volt megállapítható, hogy a GMK minden ügyletkötés során rendelkezett megbízással, illetve megrendeléssel, melynek során pontosan a megrendelt mennyiségű árut szerezték be, illetve a megjelölt mennyiségű árura kerestek vevőt. A GMK árukészletet soha nem halmozott fel, így ténylegesen a tevékenységi körükben meghatározott anyagbeszerzői tevékenységet folytattak, illetve ügynöki, közvetítői teendőket láttak el. A számlázási mód figyelmen kívül hagyásával a tényleges tevékenységből kiindulva tett az elsőfokú bíróság éles különbséget a megbízás teljesítéséből történő vásárlás, illetve a továbbeladás céljából történő visszterhes megszerzés között. A megbízásból folyó adásvétel - a bíróság álláspontja szerint - kívül esik az üzérkedés fogalmi körén. Az adott esetben tehát nem kereskedelemről, hanem közvetítői tevékenységről volt szó, és ezért az üzérkedés nem valósult meg.

A GMK nevében a terheltek az eredeti és a módosított társasági szerződésben megjelölt tevékenységi körben közvetítői, anyagbeszerzési, ügynöki teendőket láttak el, az ügynöki teendők elvégzésére pedig utólag engedélyt kaptak. E tényleges tevékenység mögött húzódik meg az a formai szabálytalanság, hogy a számlázást helytelenül végezték, vagyis a GMK-t jelölték meg eladónak, illetve vevőnek.

A városi bíróság álláspontja szerint a büntetőjogi következmények szempontjából a kereskedelmi tevékenység nem azonos a kereskedésről kialakított köznapi fogalommal; annál részben szélesebb, részben szűkebb körű. A bíróság szerint kereskedelmen a nagykereskedelmet és a kiskereskedelmet kell érteni a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. számú törvény rendelkezéseire figyelemmel.

A megyei bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A terheltek terhére emelt törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a városi bíróság ítélete és a megyei bíróság végzése a terheltek felmentése miatt törvénysértő. A terhelteknek a tényállásban megállapított tevékenysége - a hatályos törvényi fogalommeghatározásokra figyelemmel - nem ügynöki, hanem szinte kizárólag nagykereskedelmi tevékenység volt.

A terheltek nem csupán "számlázási szabálytalanságot' követtek el, amikor a megbízásból kötött szerződések során vevőként vagy eladóként szerepeltek, hanem a gazdasági munkaközösség nevében adásvételi szerződéseket kötöttek, s ezáltal a polgári jog szabályai szerint visszterhesen tulajdont szereztek, illetve tulajdonjogot ruháztak át. Ennek a csökkentésére végeztek piackutató tevékenységet és csak akkor vásároltak, ha az áru elhelyezését biztosítva látták.

A törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a kereskedelmi tevékenység fogalma jól körülírt gazdasági tevékenység, melynek folytatása során a jogviszonyok változásai a Ptk. által meghatározott szerződéstípusok formáját öltik, s ezek mindegyike visszterhes jogügylet (adásvétel, megbízás, bizomány stb.). Aki pedig üzletszerűen köt ilyen szerződéseket, az kereskedelmi tevékenységet folytat, akár van erre jogosultsága, akár nincs.