BH 2020.8.250 Nem elegendő az értékesítési láncban távolabb álló adózók magatartásából következtetni a felperes aktív magatartására, ahhoz legalább az elősegítés vagy a támogatás formáját öltő saját közreműködésnek kell fennállnia. Ennek bizonyítása hiányában az adólevonási jog megtagadásához elengedhetetlen a "tudta vagy tudhatta volna" feltételek fennállásának igazolása [2003. évi XCII. tv. (Art.) 12. §, 97. §, 100. §, 2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 120. §, 127. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes műanyag vegyiáru- és papírtermék, valamint kristálycukor nagykereskedelmével foglalkozó gazdasági társaság, amely 2016. március-április hónapokban műanyagárut értékesített a szlovén illetőségű K. O.-nak (továbbiakban: szlovén társaság) a belföldi L. M. Kft.-től (továbbiakban: Kft.1.) történt árubeszerzést követően, és az E. F. SA román társaság részére kristálycukrot értékesített, a G. Kft.-től (továbbiakban: Kft.2.) történő beszerzést követően.

[2] Az elsőfokú adóhatóság a felperes kereskedelmi tevékenységéhez kapcsolódóan széles körű vizsgálatot folytatott le, melynek keretében felhasználta a számlakibocsátóknál, valamint azok partnereinél végzett kapcsolódó ellenőrzések eredményeit és a nemzetközi megkeresésekre adott válaszokat. Figyelemmel volt továbbá a NAV Észak-magyarországi Bűnügyi Igazgatósága, a NAV Közép-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága és a NAV Észak-alföldi Bűnügyi Igazgatóság által folytatott különböző személyekkel szembeni büntetőügyben beszerzett nyilatkozatokra is. Ezen túlmenően a számlázási láncolat lényegi azonosságára tekintettel figyelembe vette a 2015. május 1. és 2015. augusztus 31. közötti időszakra lefolytatott ellenőrzés során feltárt tényeket, körülményeket is.

[3] A műanyagáru közösségi termékértékesítésével kapcsolatban rögzítette, hogy a felperes mint szállító és a szlovén társaság mint megrendelő között határozatlan időre kötött szállítási szerződés alapján került sor a Kft.1-től beszerzett termék továbbértékesítésére. A szlovén partnerrel 2016. március, április hónapokra fennállt gazdasági kapcsolatának körülményei megegyeztek a 2015. május 1. - augusztus 31. közötti időszakra folytatott adóellenőrzés során feltártakkal. A felek 2014. június 25. napján kötöttek szerződést egymással, a felperesi oldalról a kapcsolattartó V. B., L. Z., M. Gy., míg a szlovén cég részéről V. A. volt. A megrendeléseket telefonon és e-mailben egyeztették, a szállítás Győrből történt Szlovéniába, Mariborba saját eszközzel, illetve bérfuvarozóval. A fel- és lerakodáskor a gépkocsivezető, a raktáros, targoncás volt jelen, az árut a logisztikai cég képviselője vette át. A szállítást a felperes rendelte és fizette, az áruk beérkezését követően azt mennyiségre és minőségre nem ellenőrizték, azt változatlan formában szállították ki a szlovén cég részére. A lefolytatott nemzetközi megkeresések alapján rögzítést nyert, hogy az Európai Unión belül különböző cégek láncolatán keresztül folytatott árukereskedelmet azért bonyolították le, hogy csalárd módon adót igényeljenek vissza. A cégek nem voltak elérhetők, bevallást nem tettek, az adóhatósági felhívásokra nem reagáltak.

[4] Vizsgálta a felperes beszerzéseit, melynek kapcsán feltárta, hogy a felperes a Kft.1. képviselőivel személyesen nem találkozott, a vállalkozás székhelyén nem járt, az adatbázisban ellenőrizte le a társaságot. A Kft.1. képviselőjével V. B. tartotta a kapcsolatot, az árut szállításra alkalmas módon vették át, termékenként szortírozva és rakományonként a zsugorfóliás csomagolásra ragasztották a specifikációt. A felperesi képviselő az árut nem tekintette meg, annak eredetéről nem volt tudomása. A Kft1. az általa kiállított számlák után általános forgalmi adót nem vallott, annak képviselője akként nyilatkozott, hogy a vállalkozás semmilyen tevékenységet nem végzett, tárgyi eszközökkel, alkalmazottakkal nem rendelkezett. A cég ügyeinek vitelével T. F.-et bízta meg. Az adóhatóság felhasználta a NAV Közép-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága által végzett nyomozási cselekmények során beszerzett bizonyítékokat, melyben egy adatainak zárt kezelését kérő személy elmondta, hogy a láncolatos értékesítésben összesen 3 kamionnyi árut használtak fel az ügyletre, ugyanaz az áru érkezett, csak a becsomagolt árukon a feliratozást cserélték, az értékesített áru darabszáma volt sok, hogy magas értéket lehessen feltüntetni a számlákon, de szinte értéktelen, eladhatatlan áruról volt szó. A szlovén cég képviselőjét a felperes bízta meg a hálózat felépítésével, a beszerzéseket a felperes finanszírozta, ő utalta át a pénzt a Kft.1.-nek, amely tovább utalta a külföldi társaságok felé.

[5] Az adóhatóság szerint az ügyletben részt vevők olyan mesterséges láncolatot hoztak létre, amelynek célja az adó-visszaigénylés megteremtése volt. Az ügyletben részt vevő felek szándéka nem az árrés realizálására irányult, hanem a csekély piaci értéket képviselő termékek nagy tételben való körbeutaztatása révén a költségvetés terhére megvalósuló jogosulatlan adóelőny elérése volt a cél úgy, hogy a termékek eredete, valamint a végfelhasználó azonosíthatatlan. Miután a termékek Magyarországról történő kiszállítása megtörtént, emiatt az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 89. § (1) bekezdése szerint számszaki megállapítást a felperes értékesítési oldalán nem tett, de utalt a határokon átnyúló láncolat mesterséges jellegére, és azt állította, hogy a számlázási láncolat haszonhúzója a felperes volt, annak aktív részese volt.

[6] Az adóhatóság ellenőrizte a kristálycukor-értékesítést és -beszerzést is, melynek kapcsán rögzítette, hogy a felperes 2013. évtől állt kapcsolatban a Kft.2.-vel. A Kft.2. működését a cégkivonat bemutatásával ellenőrizte és a vállalkozás székhelyén is járt a felperesi alkalmazott, L. Z., ahol találkozott a Kft.2. képviselőjével. A cukrot L. Z.-től rendelte meg a felperes, aki továbbította a megrendelést a Kft.2. beszállítójának. A termékek ellenőrzését a felperes részéről M. Gy. raktárvezető végezte, a szállítás saját eszközzel vagy bérfuvarral történt. A felrakodásra Budapesten, míg a lerakodásra Miskolcon került sor a raktárvezető felügyelete mellett. Ezt követően Közösségen belül értékesítették a kristálycukrot egy olyan adózó részére, amellyel 17 éve áll a felperes kapcsolatban.

[7] A Kft.2. beszerzési kapcsolatainak ellenőrzése során az adóhatóság egy számlázási láncolatot tárt fel, amelynek célja szintén az adókijátszás megteremtése volt. Feltárta, hogy a külföldről származó kristálycukor első magyarországi értékesítője a nettó beszerzési árnál alacsonyabb árat alkalmazott, az alkalmazott árak irányított módon kerültek kialakításra. Hangsúlyozta, hogy a Kft.2. nevében L. Z. a felperes alkalmazottja járt el, ekként a felek nem tekinthetők függetlennek. Utalt arra, hogy az ügyletben a felperes alatt elhelyezkedő számlakibocsátók és a láncolat további szereplői valós pénzügyi tevékenységet nem végeztek, a felperes román vásárlója részére minimális haszonnal értékesített, úgy hogy valóságos pénzmozgás ténylegesen nem keletkezett.