3346/2022. (VII. 21.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 118. §-a és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.444/2020/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A gazdasági társaság indítványozó jogi képviselője (dr. Habó Gábor ügyvéd) útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.

[2] Az indítványozó elsődlegesen - az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.444/2020/2. számú végzése, másodlagosan az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései sérelmére hivatkozással.

[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege az ügyben előterjesztett beadvány és a bíróságok által hozott határozatok alapján a következőképpen foglalható össze.

[4] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban az indítványozó jogi személy felperesként vett részt.

[5] Az elsőfokú adóhatóság - megismételt eljárásban - a 4321491687 számú határozatával 2015. szeptember hónapra általános forgalmi adónemben az indítványozó terhére 13 095 000 forint jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 3 273 000 forint adóbírságot szabott ki. Az indítványozó fellebbezését követően alperes a 2019. január 25. napján kelt 2235459403. számú határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta.

[6] Az első fokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék 101.K.700.338/2020/11. számú 2020. július 2-án kelt jogerős ítéletével az indítványozó mint felperes által az adóhatóság határozatával szemben előterjesztett keresetét elutasította.

[7] Az elsőfokú bíróság az indokolásában rögzítette, hogy az adóhatóság megfelelően értékelte a rendelkezésére bocsájtott bizonyítékokat, és a gazdasági esemény valós tartalmát kellő mértékben feltárta. A tényállás tisztázása során nyilatkoztatta a felperes képviselőit, vizsgálta a felperes tudattartamát, a szállítás, a raktározás folyamatait, a pénzügyi teljesítés körülményeit, a számlakibocsájtó társaságok működését, és az azokhoz köthető személyeket. Részletesen ismertette továbbá azokat az okokat, amelyek miatt nem fogadta el hitelt érdemlőnek az indítványozó, mint felperes által csatolt dokumentumokat.

[8] Megállapította, hogy az alperesi határozat megfelel az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) és Kúria által kimunkált joggyakorlatnak, a Kúria 5/2016. (IX. 26.) KMK véleményében (a továbbiakban: KMK vélemény) foglaltaknak, és jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az indítványozó esetében a KMK vélemény 2. pontja szerinti eset áll fenn. Az adóhatóság helytállóan hivatkozott arra, hogy az indítványozó nem tett meg minden tőle elvárható intézkedést azért, hogy ne váljon adókijátszás részesévé, és kellő körültekintés mellett tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy adókijátszásban vesz részt. Az alperes a tényállást a szükséges mértékben feltárta, a bizonyítékokat egyenként és összességében értékelte, indokolási kötelezettségének eleget tett, a határozata nem jogszabálysértő.

[9] Az indítványozó a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek befogadásának jogszabályi alapjaként a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) és ad) alpontjait és a b) pontját jelölte meg.

[10] Az indítványozó a felülvizsgálati kérelem befogadására irányuló kérelmét a jogi indokolásba foglalta bele, arra nézve részletes indokolást nem terjesztett elő. A b) pont vonatkozásában a Kúria Kfv.I.35.706/2019/9. (BH 2020.250) számú határozatára hivatkozott.[1]

[11] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.444/2020/2. számú 2020. október 29-én kelt végzésével megállapította, hogy felülvizsgálati kérelem befogadására - az alábbiak szerint - nincs lehetőség.

[12] "A Kp. 118. § (1) szerint a Kúria a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha

a) az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata

aa) a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása

ab) a felvetett jogsértések különleges súlya, illetve társadalmi jelentősége,

ac) Az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának a szükségessége

ad) a kérelmező alapvető eljárási jogának valószínűsíthető sérelme, vagy az ügy érdemére kiható egyéb eljárási szabályszegés,

illetve

b) a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés miatt indokolt."

[13] A Kúria mindenekelőtt rögzítette, hogy a Kp. 117. § (4) bekezdése értelmében, a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni a kérelem befogadhatóságának okát, azonban annak fennállását bizonyítani és azt - a 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti ok kivételével - indokolni nem kell. A 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti ok esetében meg kell jelölni azt a közzétett kúriai határozatot és annak azt a részét, amelytől a felülvizsgálni kért határozat jogkérdésben eltér. A fél által megjelölt befogadhatósági okhoz a bíróság nincs kötve.[2]

[14] A Kúria kiemelte, hogy a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek tehát részletesen meg kell indokolnia, hogy az elsőfokú bíróság milyen alapvető eljárásjogi sérelmet okozott a számára, vagy hogyan valósított meg az ügy érdemére kiható egyéb szabályszegést. A Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti befogadásra irányuló kérelem esetében az indokolásnak el kell különülnie a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelem jogi indokaitól, ugyanis e körben a Kúriának nincs jogszabályi lehetősége arra, hogy a felülvizsgálati kérelem jogi indokolásából befogadási indokot találjon. A felperes azonban kérelmében nem indokolta meg a befogadás alapjául szolgáló jogsértéseket, ezért a Kúria az indítványozónak a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontjára történő hivatkozását, valamint az ezzel összefüggésben a jogi indokolás körében tett előadásait nem vizsgálhatta, figyelemmel arra is, hogy e körben hiánypótlásnak nincs helye a Kp. 117. § (5) bekezdése alapján.

[15] A Kúria végzésében rámutatott, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában meghatározott, a joggyakorlat egységének biztosítása, illetve a joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása befogadási okok elkülönülnek egymástól. A Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelmet akkor fogadja be, ha a bírói gyakorlat nem egységes, illetve a kérelemben megjelölt okból a jogerős ítélet folytán a jogegység sérült, vagy sérülhet. A joggyakorlat továbbfejlesztésének biztosítása érdekében a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására akkor kerül sor, amennyiben a kialakult és egységes bírói joggyakorlat a befogadási kérelemben megfogalmazott elvi ok(ok)ból történő változtatása indokolt lehet, vagy olyan új jogkérdés merült fel a perben, mely a Kúria állásfoglalását igényli.[3]

[16] A Kúria álláspontja szerint az indítványozó kérelmében nem jelölte meg, hogy a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének érdekében milyen okból tartja indokoltnak a felülvizsgálati kérelem befogadását, kizárólag a bizonyítékok értékelését vitatta.

[17] A Kúria ugyanakkor rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság - a KMK véleményben foglaltak szerint - értelmezte az adólevonási joggal kapcsolatos joggyakorlatot, és döntése indokolásában részletesen ismertette álláspontját, a keresetet elutasította. A jogerős ítélet jogszerűségének, a bizonyítékok értékelésének és az indokolás megfelelő kimunkálásának vizsgálata érdemi felülvizsgálat, és nem a befogadás körébe tartozik. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban jogkérdésben dönt, ténykérdést nem vizsgálhat, bizonyítékot nem mérlegelhet felül. Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárást folytatott le, a bizonyítékokat értékelte, valamint indokolási kötelezettségének is eleget tett. Eljárása ezért megfelel az egységes bírói joggyakorlatnak, melynek továbbfejlesztésére nem látott okot a Kúria. A Kp. 118. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától eltérő ítéleti rendelkezés esetében az állított jogszabálysértés felülvizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha a kérelmező a "Kúria által közzétett" eseti döntésre hivatkozik.

[18] Az indítványozó hivatkozott a Kúria Kfv.I.35.706/2020/9. számú ítéletére. A Kúria e hivatkozás tekintetében rámutatott, hogy az elsőfokú ítélet attól jogkérdésben nem tér el, ugyanis az adóhatóság a felperes tudattartamának vizsgálatát követően állapította meg, hogy a számlán szereplő gazdasági események nem az abban feltüntetett tartalommal valósultak meg, mely körülményt az elsőfokú bíróság is értékelt eljárása során.[4]

[19] A Kúria az egyedi ügyben felmerülő bizonyítékok értékelésével kapcsolatban a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pont ab) és ac) alpont szerinti befogadási okok alapján sem találta a felülvizsgálati kérelem befogadását indokoltnak.

[20] A Kúria döntése szerint nincs jogszabályi lehetőség az előterjesztett befogadási kérelem alapján a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására, ezért a Kúria annak befogadását a Kp. 118. § (1) és (2) bekezdéseinek alkalmazásával megtagadta.

[21] 2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. § (1) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszát.

[22] Az indítványozó szerint a Kúria alaptörvény-ellenes végzése sérti az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogát azzal, hogy az indítványozó által egyébként minden alaki és tartalmi feltételnek - ideértve a befogadhatósági ok megjelölését és szükségszerű indokolását is - megfelelő felülvizsgálati kérelmének befogadását megtagadta az alábbi indokolással: "A felperes a felülvizsgálati kérelem befogadására irányuló kérelmét a jogi indokolásába foglalta bele, arra nézve részletes indokolást nem terjesztett elő." Az indítványozó nehezményezte, hogy a Kúria annak ellenére indokolta ekként a végzését, hogy a Kp. 117. § (4) bekezdése szerint a kérelem befogadhatósága okának fennállását bizonyítani és azt - a 118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja szerinti ok kivételével - indokolni nem kell.

[23] Az indítványozó hangsúlyozta, hogy az általa megjelölt befogadhatósági okok közül a Kp. 118. § (1) bekezdés a) pontja aa) alpontjára és b) pontjára alapított okok nem igényelnek indokolást és bizonyítást, egyedül a Kp.118. § (1) bekezdés a) pont ad) alpontja, amely az indítványozó álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelem jogi indokolásban megfelelően indokolásra került.

[24] Az indítványozó állítja, hogy a Kúria azon indokolása, mely szerint a befogadás indokolásának el kell különülnie a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelem jogi indokaitól teljes mértékben törvényellenes megállapítás és alaptörvény-ellenes is, tekintettel arra, hogy sem a Kp., sem annak indokolása, e tekintetben (az indokolásra vonatkozóan) részletes előírást nem tartalmaz. Az indítványozó szerint a Kúria ezen megállapítása az alkalmazott jogszabály célszemléletű értelmezésének ellent mond, ekként a jogalkotó akaratának is.

[25] Az indítványozó szerint, tekintettel arra, hogy a Kúria olyan indokolás rögzítése hiányának indokával tagadta meg az indítványozó felülvizsgálati kérelmének befogadását, melyet a Kp. nem ír elő, sőt a Kp. 117. § (4) bekezdése annak szükségtelenségét rögzíti, a Kúria a Kp. 118. §-ának, és 117. § (4) bekezdésének figyelembevétele nélküli értelmezésével, és az alapján történt hibás jogalkalmazással az indítványozó Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való joga sérült.

[26] Az indítványozó szerint a Kúria döntése ellentmondást is tartalmaz.

[27] Mindezekre tekintettel az indítványozó álláspontja szerint a Kúria Kp. 118. §-ának jogértelmezése és az ebből fakadó jogalkalmazásának hibája olyan mértékű, hogy a meghozott végzés az indítványozó Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogainak sérelmét idézi elő.

[28] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett panasz vonatkozásában az indítványozó a támadott jogszabályi rendelkezés, és az ahhoz kapcsolódó más törvényi rendelkezések, és törvény(javaslatok)hoz fűzött indokolás ismertetését követően az alábbiakkal indokolta a panasz előterjesztését.

[29] Az indítványozó álláspontja az, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezése által a Kúria szubjektíven gyakorolhatja a döntési jogát a felülvizsgálati kérelem befogadása tekintetében. Azáltal, hogy a törvény nem kötelező erejű befogadást ír elő a Kúria számára azokra az esetekre, amennyiben a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél az alaki és tartalmi követelményeknek megfelelő befogadási kérelmet terjeszt elő, a Kúria szubjektív megítélése alapján dönt, hogy indokoltnak tartja-e azt, vagy sem.

[30] Mindezekre tekintettel - az indítványozó álláspontja szerint - a Kúria a Kp. 118. §-ának jogértelmezése és az ebből fakadó jogalkalmazásának hibája olyan mértékű, hogy a támadott végzés az indítványozó Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogának a sérelmét idézi elő.

[31] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben.

[32] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt. A tanács vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[33] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontjára [Abtv. 26. § (1) bekezdés] és az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjára [Abtv. 27. § (1) bekezdés] alapította.

[34] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására - az Abtv. 26. § (1) bekezdésére és 27. § (1) bekezdésére hivatkozással - a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az Abtv. 53. § (2) bekezdése értelmében pedig az alkotmányjogi panasz iránti indítványt - a 26. § (2) bekezdése szerinti eset kivételével - az ügyben első fokon eljáró bíróságnál kell az Alkotmánybírósághoz címezve benyújtani.

[35] A Kúria Kfv.I.35.444/2020/2. számú végzését 2020. november 23-án kézbesítették az indítványozó jogi képviselőjének. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2021. január 4-én nyújtotta be elektronikus úton az első fokon eljáró bíróságra.

[36] Az indítványozó tehát az alkotmányjogi panaszt a Kúria Kfv.I.35.444/2020/2. számú végzésével szemben a törvényi határidőn belül terjesztette elő.

[37] Az indítvány az Abtv. 26. § (1) bekezdés b) pontjának és a 27. § (1) bekezdés b) pontjának is eleget tesz, mivel az indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget kimerítette.

[38] 3.2. Az indítványozó a bírósági eljárásban félként részt vett. Az indítványozó jogosultnak tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben nyújtotta be az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetőleg 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszát.

[39] 3.3. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszt az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet nyújthat be. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó - mely jogi személy a peres eljárásban félként vett részt - tekintetében a Kp. 118. §-ában foglalt jogszabályi rendelkezéseket az eljáró bíróságok alkalmazták, így érintettnek minősül, mert az állított sérelmek az indítványozó egyedi ügyével kapcsolatosak, és a saját, az Alaptörvényben biztosított, vagy biztosítottnak vélt egyes jogaira vonatkoznak.

[40] Az Abtv. 27. § (2) bekezdése értelmében jogállásától függetlenül érintettnek minősül az a személy vagy szervezet, a) aki (amely) a bíróság eljárásában fél volt; b) akire (amelyre) a döntés rendelkezést tartalmaz; vagy c) akinek (amelynek) jogára, kötelezettségére, magatartása jogszerűségére a bíróság döntése kiterjed.

[41] 3.4. Az Alkotmánybíróság az indítványoknak az Abtv. tárgyi hatályra vonatkozó rendelkezéseinek történő megfelelését vizsgálta.

[42] Az Alkotmánybíróság e tekintetben elsőként az indítványnak a Kp. egyes rendelkezéseit sérelmező eleme befogadhatóságát vizsgálta. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában kimondta: "Az Abtv. 26. §-ára alapított alkotmányjogi panasznak - az Abtv. 27. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasszal ellentétben - nem kifejezett előfeltétele az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés" (lásd például: 3057/2015. (III. 31.) AB határozat, Indokolás [21]-[23]).

[43] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó - Alaptörvényben biztosított - jogát sérti [a) pont első fordulat].

[44] E rendelkezésből az következik, hogy a bírói döntések közül csak a bírósági eljárást - az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal - befejező döntések ellen van helye az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasznak (lásd például: 3090/2014. (IV. 1.) AB végzés, Indokolás [22]; 3131/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3239/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [10]; 3349/2017. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [6]; 3152/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [18]; 3091/2020. (IV. 23.) AB végzés [42]).

[45] Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében rögzített tárgyi hatályának megállapítása során elsődlegesen tehát az vizsgálandó, hogy a támadott bírói döntés (határozat) a bírósági eljárást befejező határozatnak tekinthető-e. Mivel az Abtv. nem határozza meg a bírósági eljárást - az ügy érdemében hozott, vagy egyéb határozattal - befejező bírói döntések körét, ezért az Alkotmánybíróságnak esetenként kell eldöntenie, hogy a támadott bírói döntés az Abtv. 27. § tárgyi hatálya alá tartozik-e Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az Abtv. 27. §-a tárgyi hatálya alá tartozás tárgyában történő döntés során a panasz alapjául szolgáló bírósági eljárást szabályozó törvény rendelkezéseit kell alapul venni.

[46] Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban is rámutatott, hogy a bírósági eljárásokra vonatkozó szabályokra figyelemmel a bírósági eljárást befejező végzésnek azok a végzések minősülnek, amelyeknek joghatásaként a bírósági eljárás (vagy annak valamely szakasza) befejeződik (3239/2017. (X. 10.) AB végzés, Indokolás [11]; 3349/2017. (XII. 20.) AB végzés, Indokolás [7]; 3152/2018. (V. 7.) AB végzés, Indokolás [21]).

[47] A Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt illetően az Alkotmánybíróság fenntartja állandó gyakorlatát, melynek értelmében a Kúria felülvizsgálati kérelem befogadását megtagadó végzése a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, és alkotmányjogi panasszal támadható (lásd pl. 3245/2019. (X. 17.) AB végzés, Indokolás [14]; 3188/2020. (V. 27.) AB végzés, Indokolás [11]).

[48] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó által támadott végzés a tárgyi hatály szempontjából megfelel az Abtv. 27. § (1) bekezdésében meghatározott feltételnek.

[49] 3.5. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése a) pontja és a 27. § (1) bekezdés a) pont első fordulata értelmében e rendelkezések alapján az alkotmányjogi panasz előterjesztésének feltétele az indítványozó - Alaptörvényben biztosított - jogának sérelme.

[50] 3.6. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, ennek feltételeit az 52. § (1b) bekezdése részletezi.

[51] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) pontja szerint a kérelem határozott, ha egyértelműen megjelöli az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét.

[52] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság támadott végzése tekintetében az indítványozó által az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában nem jelölte meg az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét.

[53] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában a Kp. 118. § (2)-(4) bekezdései tekintetében az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései vonatkozásában nem jelölte meg az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét.

[54] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó kérelme az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) pontjában írott feltételnek - az ismertetett vonatkozásokban - nem felel meg.

[55] Az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó hivatkozást tartalmaz.

[56] Az indítványozó alkotmányjogi panasza a Kp. 118. § (1) bekezdése és a Kúria támadott végzése tekintetében a XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában, a Kp. 118. § (1) bekezdése tekintetében pedig a XXVIII. cikk (7) bekezdése vonatkozásában is megjelölte az Alaptörvényben biztosított jog vélt sérelmének lényegét is.

[57] 4. Az Alkotmánybíróság tehát a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései tekintetében vizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényben előírt további feltételeinek való megfelelést.

[58] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése alapján az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia.

[59] 4.1. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az indítványozó panaszának az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozással a Kp. 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett kérelmét vizsgálta.

[60] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panasz indokolásában, e tekintetben azzal érvel, hogy a Kp. 118. § (1) bekezdésében foglalt, a közigazgatási ügyekben hozott bírósági ítéletek kúriai felülvizsgálatának lehetőségét szűkítő rendelkezések olyan mérlegelési lehetőséget adnak a Kúriának, amely a 118. § (1) bekezdésben biztosított lehetőség alkalmazását adott esetben akár ki is zárhatja. Ez az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel konkrét ügyében a Kúria a felülvizsgálati kérelmének a befogadását megtagadta. Az indítványozó által támadott mérlegelési jog megengedhetősége kérdésének a vizsgálata a jogorvoslathoz való jog szabályozásának a módját érintő kérdés.

[61] Az indítványozó panaszának az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésére hivatkozással a Kp. 118. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett kérelmét vizsgálva az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.

[62] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a jogalkotó joga és felelőssége, hogy olyan jogorvoslati eljárásokat alakítson ki, és azokat azok céljának megfelelő módon szabályozza, amelyek az egyes jogsérelmek, jogsértések esetén a megfelelő jogvédelmet biztosítani tudják. Az indítványozó által benyújtott beadvány időpontjában létező jogorvoslatok összetett rendszert képeztek, és képeznek ma is.

[63] Az indítványozó kimerítette a közigazgatási eljárásban számára rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket. Ennek eredménytelenségét követően a másodfokú közigazgatási határozat ellen a bírósághoz fordult keresettel. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében mindenkinek jogában áll jogorvoslattal élni az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntéssel szemben, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata meghatározza a jogorvoslati rendszerrel szemben támasztott követelményeket. Az Alkotmánybíróság a 14/2018. (IX. 27.) AB határozatban átfogóan áttekintette a jogorvoslathoz való joggal kapcsolatos gyakorlatát, amely során utalt arra, hogy a jogalkotó a különböző eljárásokra irányadó szabályozásokban határozza meg az igénybe vehető jogorvoslati lehetőségeket, azok igénybevételének módját, az Alaptörvény azonban nem tartalmaz előírást azzal kapcsolatban hogyan épüljön fel a jogorvoslat rendszere (3097/2022. (III. 10.) AB végzés, Indokolás [15]).

[64] Ezen túlmenően az Alaptörvény azzal kapcsolatban sem tartalmaz követelményt, hogy a jogorvoslati fórumrendszer hány fokon érvényesüljön, ily módon adott esetben a jogorvoslati fórumrendszer egyfokúsága is megfelel az Alaptörvény követelményeinek (lásd pl. 22/2014. (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [95]; 3097/2022. (III. 10.) AB végzés, Indokolás [15]).

[65] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó valójában a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog állított sérelmén keresztül is a bíróság által alkalmazott, támadott jogszabályi rendelkezéseknek a bíróságtól eltérő jogértelmezése miatt azoknak a megsemmisítését kérte.

[66] Az alkotmányjogi panasz indokolása nem támasztotta alá a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességét, és a panaszban megtalálható indokolás sem vetett fel azok tekintetében alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést.

[67] 4.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszának a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.444/2020/2. számú végzése az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére hivatkozással állított alaptörvény-ellenességének megállapítására és a megsemmisítésére vonatkozó elemét vizsgálta.

[68] Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem befogadására vonatkozó rendelkezések alaptörvény-ellenes értelmezésével megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát.

[69] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Abtv. 27. §-ára hivatkozással indítványozó a bírói törvényértelmezés helyességét, valamint a bíróságok által mindezekből levont következtetéseit vitatja, azaz az alkotmányjogi panasz indokolása a számára kedvezőtlen bírói döntések tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját jelenti. Az indítvány azt célozza, hogy a bíróságok által eldöntött tény- és jogkérdéseket felülbírálati bíróságként vizsgálja felül az Alkotmánybíróság, és a támadott döntésektől eltérően értékelje.

[70] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz indokolása ebben a vonatkozásban is az indítványozó számára kedvezőtlen bírói döntések tartalmi, törvényességi szempontú kritikáját jelenti.

[71] A bírósági határozatokkal kapcsolatos indítványozói felvetésekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza: "Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor" (3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).

[72] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza nem fogadható be, mert az egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, a bíróságok jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá, és a támadott határozatokban foglalt döntést magát (annak hátrányos voltát) tekinti alapjogi sérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében (vö. pl. 3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [21]).

[73] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz indítvány akkor fogadható be, ha az abban kifejtettek a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet támasztanak alá, vagy ha alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetnek fel. Ezen alternatív feltételek bármelyikének megléte indokot ad a befogadásra.

[74] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg ezeknek a követelményeknek, mert az indítványozó egyértelműen a Kúria jogértelmezését tartotta alaptörvény-ellenesnek.

[75] 5. A fentiekre tekintettel az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban felvetett aggályok a támadott bírói döntés érdemi alkotmányossági vizsgálatát nem teszik lehetővé, mert az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában meghatározott törvényi feltételek egyikének sem felel meg.

[76] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességét vetne fel, ami a panasz befogadását és érdemi elbírálását indokolttá tenné.

[77] Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) bekezdése b) pontjában és a 29. §-ában foglaltak, illetve az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontjai alapján visszautasította.

Budapest, 2022. június 28.

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Czine Ágnes s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Imre előadó alkotmánybíró helyett

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/279/2021.