BH 1981.10.407 A szerződéses örökös az örökhagyó hitelezőivel szembeni anyagi helytállásra nem kötelezhető. - Az öröklési szerződés alapján nyújtott szolgáltatás a hagyatékkal szemben hagyatéki hitelezői igényként nem érvényesíthető [Ptk. 679. §, 655. § (1) bek.].

Az egy szobás, komfort nélküli tanácsi bérlakás bérlője K. Gy. volt, aki 1976. nyarától tartózkodott rokonánál, az alperesnél. 1977. február 3-án a felperes és a K. Gy. megbízásából eljárt alperes írásban megállapodtak abban, hogy a felperes az ugyanabban a házban levő, földszint 7. szám alatti szükséglakást K. Gy. lakásával elcseréli és ezért 15 000 forintot fizet. A pénz átadása ekkor megtörtént.

K. Gy. a lakáscsere-szerződés hatósági jóváhagyása előtt, 1977. március 19-én meghalt, a lakásügyi hatóság ezért a szerződés jóváhagyását megtagadta. A felperes keresetében 25 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy a lakáscserével kapcsolatosan ilyen összeget adott át az alperes részére. Mivel a lakáscsere szerződést nem hagyták jóvá, ez az összeg visszajár a felperesnek. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint K. Gy. megbízottjaként járt el, csupán 15 000 forintot vett át a felperestől, ezt az összeget pedig átadta K. Gy-nak.

Az első fokú bíróság ítéletével a keresetnek részben helytadva az alperest 15 000 forint, ennék 1977. február 3. napjától járó évi 5%-os kamata, valamint 1000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Tényként megállapította, hogy az alperes a felperestől a lakáscserével kapcsolatosan 15 000 forintot átvett, őt terhelte annak bizonyítása, hogy "azt olyan jogcímen vette át, amely miatt visszafizetni nem köteles." Az alperes K. Gy. megbízására ugyan hivatkozott, de felhívás ellenére sem tudott bizonyítást felajánlani arra, hogy a 15 000 forintot a nevezettnek átadta volna.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatva megállapította, hogy a felperest K. Gy. hagyatékával szemben 15 000 forint hagyatéki hitelezői követelés megilleti. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a Ptk. 474. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, továbbá az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 90. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel K. Gy. és az alperes között érvényes megbízási szerződés nem jöhetett létre a lakáscsere-szerződés megkötésére. A lakáscsere-szerződés érvényességéhez ugyanis írásbeli alak szükséges, az ezzel kapcsolatos megbízási szerződéshez is ezt az alakszerűséget kívánja meg a jogszabály. Ennek hiányában az alperes csupán megbízás nélküli ügyvivőnek tekinthető. Mivel beavatkozása helyénvaló volt, őt a megbízott jogai illetik meg. Bizonyítást nyert, hogy az alperes a felperestől kapott 15 000 forintot átadta K. Gy-nak, így a megbízójával elszámolt. A felperes ezért azt az összeget K. Gy. jogutódjával szemben hagyatéki hitelezőként érvényesítheti.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes 1977. januárjában öröklési szerződést kötött K. Gy-val, melyben a nevezett őt a neki nyújtott tartás fejében 4000 forint értékű ingóságai örökösévé tette. E szerződés jóváhagyása K. Gy. halála után megtörtént. Az alperes ezért mint jogutód a hagyatéki tartozást jelentő 15 000 forintért a Ptk. 679. §-ának (1) bekezdése alapján a hagyaték tárgyaival és hasznaival felelősséggel tartozik. Mivel a hagyatékhoz csupán 4000 forint ingóság tartozott, és ezt felemésztette az alperesnek a K. Gy. részére 10 hónapon keresztül nyújtott tartással kapcsolatos - a Ptk. 677. §-a (1) bekezdésének c) pontján alapuló - követelése, ez idő szerint nincs olyan aktív hagyaték, amelyre figyelemmel az alperes marasztalására sor kerülhetne. Így a másodfokú bíróság csupán megállapította a követelés fennállását.