BH 2021.1.12 A hozzátartozó elvesztése miatt érvényesített tartást pótló járadékigény összegének meghatározása során nem vehető figyelembe az özvegyi nyugdíj összege [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:529. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes házastársa, a II. és III. rendű felperes édesapja 2014. május 28-án az alperes biztosítottja által okozott közlekedési balesetet szenvedett, amelynek következtében 2014. július 3-án elhunyt.

[2] Az I. rendű felperes saját jogú öregségi nyugdíja havonta 89 470 forint, míg elhunyt házastársának saját jogú öregségi nyugdíja 204 535 forint volt. Az I. rendű felperes férje halálát követően ideiglenes özvegyi nyugdíjban, 2015. július 3-ától állandó özvegyi nyugdíjban részesül, amely elhunyt házastársa saját jogon megszerzett nyugdíjának 30%-a. Az I. rendű felperes teljes nyugellátása havi 153 550 forint.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperesek keresetükben közeli hozzátartozójuk elvesztése miatti vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényeiket érvényesítették az alperessel szemben. Ezek között az I. rendű felperes havi 150 000 forint tartást pótló járadék megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A kereset jogalapját teljes egészében vitatta.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest a felperesek javára különböző összegű sérelemdíjak megfizetésére, továbbá az I. rendű felperes javára 2015. április 6. napjától kezdődően véghatáridő nélkül havonta 57 533 forint járadék megfizetésére is. A járadékigénnyel kapcsolatos döntését a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:527. § (2) bekezdésére és 6:529. §-ára alapította. Ezzel kapcsolatosan kifejtette, hogy a tartást pótló járadékigény mértéke a korábbi életszínvonal, ezt azonban az I. rendű felperes megfelelően nem bizonyította a perben. Utalt az EBH 2008.1769. számú eseti döntésben kifejtettekre, amely szerint nem jelent káronszerzést a károkozó magatartás következtében elhunyt házastárs után kapott özvegyi nyugdíj, mert a nyugellátás rendeltetését tekintve nem kompenzáló jellegű. Ezért az özvegyi nyugdíj összegét nem vette figyelembe a jövedelempótló járadékigény elbírálása során. Tekintettel volt arra, hogy az I. rendű felperes öregségi nyugdíja havi 89 470 forint, míg elhunyt házastársának saját jogú öregségi nyugdíja 204 535 forint volt, ebből a balesetet megelőző idő egy főre jutó jövedelmét 147 001 forintban számította, és az alperest az I. rendű felperes baleset előtti egy főre eső jövedelmének, valamint az őt megillető saját jogú nyugdíja különbözetének megfizetésére kötelezte.

[6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. Ennek keretében mellőzte az alperest havi 57 533 forint járadék megfizetésére kötelező rendelkezést.

[7] Indokolása szerint a tartást pótló járadékot a Ptk. 6:529. §-a szerint kell megállapítani, ennek (3) bekezdése értelmében a tartást pótló járadék meghatározása során a kiesett tartást és a járadékot igénylő jövedelmét kell figyelembe venni, az I. rendű felperes jövedelme pedig az özvegyi nyugdíjjal növelt ellátás. A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróság e jövedelemrész figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos álláspontját, amelyet a Ptk. idézett rendelkezésével ellentétesnek talált. Megítélése szerint nincs olyan indok, ami miatt ez a jövedelemrész, amelyben az I. rendű felperes éppen a balesettel összefüggésben részesül, figyelmen kívül hagyható lenne a baleset anyagi következményeinek vizsgálata során. Rögzítette, hogy az I. rendű felperes a baleset előtt 147 003 forint jövedelemhez jutott, míg az özvegyi nyugdíjjal növelt ellátása havi 150 831 forint. Utalt arra is, hogy önmagában ez még nem zárná ki a tartáspótló járadék megállapítását, de ahhoz a felperesnek az életszínvonalában beállt csökkenést kellett volna bizonyítania, amit viszont az elsőfokú bíróság megállapítása szerint nem teljesített.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak részbeni hatályon kívül helyezése és - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes járadékfizetésre kötelező rendelkezése helybenhagyása iránt. A másodfokú bíróság által megsértett anyagi jogszabályhelyekként jelölte meg a Ptk. 6:529. §-ának (3) és (5) bekezdését, 6:528. §-ának (5) bekezdését, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tb. tv.) 45. § (1) bekezdését és 46. § (1) bekezdését. Hivatkozott az EBH 2008.1769. számú eseti döntésre is. A másodfokú bíróság által megsértett eljárási jogszabályhelyekként jelölte meg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 253. § (2) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését és 239. §-át.

[13] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályában való fenntartására irányult, annak helyes indokai alapján.

A Kúria döntése és jogi indokai

[14] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[16] Az I. rendű felperes a felülvizsgálati kérelmében azt sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően az özvegyi nyugdíjat az alperes helytállási kötelezettsége körébe tartozó kártérítés összegébe beszámította, ezzel csökkentve az alperes fizetési kötelezettségét.

[17] A Legfelsőbb Bíróság az EBH 2008.1769. számon közzétett Pfv.VIII.20.091/2008. számú eseti döntésében elvi éllel fejtette ki, hogy a Tb. tv. 45-46. §-ain alapuló özvegyi nyugdíj nem jelent káronszerzést a károkozó magatartása következtében elhunyt házastársa részéről. Döntése indokolásában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette, hogy az özvegyi nyugellátás rendeltetését tekintve nem kompenzáló jellegű, és akkor sincs kapcsolatban a felperes által elszenvedett kár mértékével, ha a károkozó helyett helytálló biztosítónak megtérítési kötelezettsége keletkezik az özvegyi nyugdíj tekintetében a társadalombiztosítással szemben. A jogosultság a házastárs elvesztésén alapul, a házastárs halálának okától függetlenül. A Legfelsőbb Bíróság indokolása szerint az ellenkező álláspont elfogadásával indokolatlan hátrányt szenvedne a károkozó magatartás folytán elhunyt személy károkat is elszenvedő házastársa a "természetes halállal" elhunyt személy házastársával szemben. Előbbi az özvegyi nyugdíj beszámításával lényegében özvegyi nyugdíját (vagy annak a kártérítéssel egyező részét) elvesztené. A beszámítás elmaradása nem eredményez kétszeres kártérítést, viszont a beszámítás a nyugellátás rendeltetésével ellentétes módon az özvegyi nyugdíjtól fosztaná meg a jogosultat.

[18] Az elsőfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság fenti iránymutatását követve hozta meg ítéleti döntését. A másodfokú bíróság ezzel az iránymutatással egyet nem értve, tudatosan tért el az EBH-ban megfogalmazott és a jogegységesítés szándékával közzétett állásponttól. Önmagában ezzel az eltéréssel a másodfokú bíróság jogszabályt nem sértett, mert az EBH követésére őt jogszabály nem kötelezte. A Kúria azonban nem kíván eltérni az EBH-ba foglalt jogi állásponttól, azt továbbra is fenntartja. Ennek nyomatékosítása érdekében rámutat arra, hogy a saját jogú nyugellátás mellett folyósított özvegyi nyugdíjra való jogosultság megszerzésének alapjához nem tartozik hozzá, hogy az özvegy elhunyt házastársa kártérítési felelősséget magalapozó esemény folytán veszítse életét. Az olyan esetekben is igényelhető, amikor az özvegy a házastársa elvesztése miatt senkivel szemben nem érvényesíthet kártérítési igényt. Ehhez képest rögzítette a Legfelsőbb Bíróság a fent idézett döntése indokolásában is, hogy a kártérítési felelősséggel nem terhelt esetekhez képest éppen a kártérítésre jogosult túlélő házastárs helyzete válna hátrányosabbá az özvegyi nyugdíjnak a kártérítési összegbe való beszámításával, miközben az özvegyi nyugdíj rendeltetése nem kárkompenzáció, az arra való jogosultság megszerzésének alapja pedig nem polgári jogi értelemben vett káresemény, hanem bármilyen okú haláleset, és a társadalombiztosítási juttatások célja végképp nem a károkozók kárfelelősségéből fakadó terheinek enyhítése.