A Debreceni Ítélőtábla Pf.20260/2014/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 177. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 340. §, 360. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.260/2014/6. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Metzinger Péter ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Czikray Tamás ügyvéd (címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 13.P.20.823/2013/18. számú ítélete ellen az alperes 19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal a szövegezésbeli pontosítással hagyja helyben, hogy az alperes 2011. június 23. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon, 2013. július 1. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat fizetésére köteles.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 15 napon belül 200 000 (Kétszázezer) forint összegű másodfokú perköltséget.

A másodfokú eljárásban felmerült 1 600 000 (Egymillió-hatszázezer) forint eljárási illeték az állam terhén marad.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

R. I. tulajdonában áll a "b" külterület b1, b2 b3 b4 és b5 helyrajzi számú ingatlan 1/1 hányada, a x helyrajzi számú ingatlan 53/135 hányada és a y helyrajzi számú ingatlan 6924/14977 hányada; az ingatlanok haszonbérlője M. L.. M. L. tulajdonában áll a "b" külterület b6 b7 és b8 helyrajzi számú ingatlan. M. L.né tulajdonában áll a S s1 helyrajzi számú ingatlan. Cs. K. 5823/43323 hányad szerinti és M. L.né 37500/43323 hányad szerinti közös tulajdonában áll a "b" külterület b10 helyrajzi számú ingatlan, amelyből 6,3216 hektáron a haszonbérlő ifjabb M. L.. Ifjabb M. L. tulajdonában áll a "b" külterület b11, b12 b13 b14 és b15 helyrajzi számú ingatlan. M. Gy-né 755/847 hányad szerinti és ifjabb M. L. 92/847 hányad szerinti közös tulajdonában áll a "b" külterület....helyrajzi számú ingatlan, amelyből a tulajdonában nem álló hányad haszonbérlője ifjabb M. L..

2007. március 14-én R. I., Cs. K. és M. Gy-né írásban hozzájárultak a tulajdonukban álló földterületek alhaszonbérletbe adásához.

2007. március 24. napján egyrészről M. L., M. L.né és ifjabb M. L. mint haszonbérbeadók, másrészről az alperes mint haszonbérlő között haszonbérleti szerződés jött létre, amely értelmében a szerződés mellékletében megjelölt fenti ingatlanokat termelési integráció céljából a haszonbérbeadók - kijelentve, hogy vagy az ingatlanok tulajdonosai vagy haszonbérlői, utóbbi esetben a tulajdonosok írásbeli hozzájárulásával rendelkeznek - az alperes részére határozott, 12 éves időszakra alhaszonbérletbe adták. A szerződő felek kijelentették, hogy az alperes az ingatlanokon karácsonyfa-ültetvényt létesít.

Az alhaszonbérleti szerződés alapján 2007. március 25. és 2019. december 31. közötti időszakra az alperes haszonbérleti használati jogcíme az ingatlanok földhasználati lapjaira bejegyzésre került.

A haszonbérbe vett összesen 131,7 hektár alapterületű ingatlanokon a felperes a 2007. évben 102,3 hektár területen kaukázusi jegenyefenyő csemetéket telepített. A terület egyik részét 2007. végén, a másik részét 2008. elején 1,9 méter magas, akácoszlopokkal és erősített vadhálóval, valamint fehér műanyag szalaggal ellátott kerítéssel vette körbe.

A fenyőfa csemeték a 2009. évben vad által jelentős károsodásokat szenvedtek; 2009. szeptember 25-én a peres felek között vadkárbecslési eljárásban megkötött egyezség értelmében az alperes vállalta, hogy megfizet a felperes részére 400 000 Ft összegű kártérítést, továbbá a fenyőcsemetéket körbevevő kerítést rendszeresen ellenőrzi, annak hibáit kijavítja úgy, hogy a szükséges kerítéshálót a felperes biztosítja, valamint a területen vadkárelhárító vadászatot tart, amelyen a felperes jogosult részt venni.

A 2011. év elején a felperes munkatársa észlelte, hogy a kerítéssel körbevett területen őzek tartózkodnak, amelyek a telepített csemetékben kisebb mértékű károkat okoztak. A 2011. február 22-én kelt levelével a felperes eredménytelenül hívta fel az alperest a vadkár megtérítésére és a vadkár elhárításhoz szükséges intézkedések megtételére.

2011. márciusában a csemete ültetvényben őz által további jelentős károsodások keletkeztek. A felperes az általa felkért P. J. igazságügyi szakértő által készített magánszakértői vélemény alapján 2011. május 12-én eredménytelenül hívta fel az alperest 10 865 269 Ft vadkár megfizetésére.

A felperes eredeti keresetében kérte kötelezni az alperest 10 865 269 Ft tőke, a tőke után 2011. június 23. napjától a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatai és a perköltség megfizetésére azzal, hogy a vadászatra jogosult alperes köteles megtéríteni a vad által a mezőgazdaságban a felperesnek okozott kár 5 %-ot meghaladó részét; a kár összegszerűségét a magánszakértői vélemény egyértelműen alátámasztja.

Az alperes a felperes földhasználati jogának vitatására, a kár összegszerűségének megalapozatlanságára, jelentős mértékű károsulti közrehatásra hivatkozva a kereset elutasítását, a felperes perköltségében marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság 23.P.21.368/2011/41. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10 865 269 Ft tőkét, a tőke után 2011. június 23. napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamatot és 1 200 000 Ft perköltséget, továbbá úgy rendelkezett, hogy a perben felmerült eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolása szerint a vadkár összegét a perben kirendelt Cs. I. igazságügyi vadkárszakértő megállapításai alapján a csemeték csúcshajtásainak a leharapása miatti növedékvesztésben, a csemeték oldalhajtásainak leharapása miatti értékcsökkenésben, valamint az alakjavítás szükségessége miatti munkabér költségben jelentkező összesen 45 513 340 Ft-ban határozta meg. A felperes jelentős mértékben közrehatott a kár bekövetkezésében, a közrehatás mértékét mérlegeléssel 50 %-ban határozta meg, és ennek alapul vételével a keresetben igényelt követelést alaposnak találta, ezért a keresetnek megfelelően marasztalta az alperest.

Az első fokú ítélettel szemben az alperes által előterjesztett fellebbezés folytán a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.171/2013/4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy mind a felperes, mind az alperes oldalán 250 000 - 250 000 Ft összegű másodfokú perköltség merült fel, továbbá 869 220 Ft összegű fellebbezési eljárási illeték feljegyzésre került. A hatályon kívül helyező végzésben az ítélőtábla felhívta az elsőfokú bíróságot arra, hogy a megismételt eljárásban tisztázza az alperes elnevezését, hívja fel a felperest a földhasználati jogosultság igazolására, továbbá hívja fel a szakértőt a szakvélemény hiányosságainak kiküszöbölésére azzal, hogy a vadkár mértékét a 79/2004. (V.4.) FVM rendelet jogszabályi követelményének megfelelően az erdő értékének alapul vételével határozza meg.