BH 1978.5.215 Az a körülmény, hogy az ellenérték egy részének megfizetésére irányuló kereset érdemi elbírálásának előkérdéseként a vállalkozói díj helyes összegének a meghatározása szükséges, nem teszi a keresetet megállapításra irányulóvá. Ellenérték megfizetésére irányuló perben nem tekinthető a kereseti kérelem érdemi elbírálásának az olyan bírósági határozat, amely szerint a felek a bíróság által módosított vállalati összeg alapján kötelesek elszámolni [Pp. 122., 123., 213. §, 56/1967. (XII. 19.) Korm. sz. r. 24. §].

A felek által szerelési munkák elvégzése céljából kötött szerződésben a vállalkozói díj 3 358 755 Ft-ban volt megállapítva. A felperes elfogadta az alperes véleményeltérési nyilatkozatát, mely szerint a szerződésben megállapított összeg a felperes egységár-észrevételének és tervezői felülvizsgálatának eredményeképpen módosulhat. A felülvizsgálat megtörténte után az alperes végleges díjként 2 765 789 Ft-ot volt hajlandó elfogadni. Ez az összeg az egyeztetés során 2 854 201 Ft-ra változott. A munka eközben elkészült, a felperes a végszámláját a szerződésben meghatározott összeg figyelembevételével nyújtotta be, azt azonban az alperes csak részben egyenlítette ki.

A fenti tényállás alapján a felperes azt a kereseti kérelmet terjesztette elő, hogy "árszakértő bevonásával 3 358 755 Ft-ban megállapítani szíveskedjék a per tárgyát képező szerződés vállalkozói díját, s szíveskedjék kötelezni alperest, hogy az elvégzett munka ellenértékét a megállapított vállalkozói díj erejéig egyenlítse ki (3 358 755 Ft-2 451 679 Ft=907 076 Ft)".

A felperes utóbb keresetváltoztatást jelentett be. E szerint "vállalatunknak az alperessel szemben megállapítani kért 3 358 755 Ft vállalkozói díja ... 3 176 103 Ft-ra módosul, ill. csökken. Az alperessel szembeni pénzkövetelésünk - az előbbiek miatt - 724 424 Ft",

Az első fokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el arra, hogy a felperes az ártételeket a jogszabályoknak megfelelően alkalmazta-e, a kialakított ár nem jelenti-e a maximált ár túllépését és a költséghelyeket a jogszabálynak megfelelően alkalmazta-e.

A szakértői véleményt az alperes elfogadta, a felperes azonban nem értett vele egyet. A bíróság további bizonyítást kívánt lefolytatni, ezért a Kohó- és Gépipari Minisztérium Árfőosztályát véleményadásra kérte fel abban a kérdésben, hogy "a KGM árjegyzék III/51. számú kötet alapján az épületszerkezetekbe szervesen beépülő elemek (szelemen, merevítő, szélrács) árát a 25-5 termékjeltől eltérően a 25-25 termékjel szerint kell-e kalkulálni, és így ezek a szerkezeti elemek az épületszerkezettől eltérően szabad árformába tartoznak-e". A megkeresett hatóság a kitűzött tárgyaláson idézés ellenére nem jelent meg, eddig írásban sem közölte véleményét. A bíróság a tárgyaláson kihirdette ítéletét, amely után érkezett meg a Kohó- és Gépipari Minisztérium állásfoglalása.

Az első fokú ítélet a vitás szerződést akként módosította, hogy a vállalkozói díj 2 854 201 Ft, s úgy rendelkezett, hogy a felek "ennek az összegnek alapján tartoznak egymással elszámolni". A bíróság a "magasabb vállalkozási összeg meghatározására irányuló felperesi keresetet" elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a szerződés 3 358 755 Ft vállalkozói díjjal létrejött. Az a kikötés, hogy a végleges ár a tervezői állásfoglalástól függ, a szerződési ár várható módosítására utal, nem jelent azonban egyik fél javára sem egyoldalú jogosultságot. A szerződés módosítása a felek megállapodásával történhet. Ilyen megegyezés a felek között nem jött létre, sőt éppen az azzal kapcsolatban keletkezett vitájuk a per alapja.

A felperes a keresetét arra alapította, hogy a szelemenek, a merevítő rács és a szélrács az ITJ 25-25 termékszám alá tartoznak, ennek következtében azokra - a tervezői felülvizsgálattól eltérően - szabad árforma az irányadó. A bíróság ezzel szemben - a kirendelt szakértő véleménye alapján - megállapította, hogy a 3/1971. (ÁT 16.) ÁH sz. utasítás 7. sz. melléklete értelmében a vitás, fémből készült épületszerkezet az ITJ 25-2 termékszám alá tartozik, s a teljes épületszerkezetnek mind a termelői, mind a fogyasztói árára a "hatóságilag korlátozott 5% felső eltéréssel" árforma az irányadó. A szelemenek, a merevítőrács és a szélrács csak akkor lennének az ITJ 25-25 termékszám alá sorolhatók és tartoznának szabad árformába, ha nem födémszerkezet szerves részeként alkalmaznák. A felperes által felhívott ITJ 25-25 termékszám alatt fémből készült korlát, rács, kerítés van felsorolva. A perben vitás tételek egyikét sem lehet ezekkel a szerkezetekkel azonosítani. Elfogadta a bíróság a szakértői véleménynek azt a megállapítását is, mely szerint "a 2 854 201 Ft végösszegű elszámolás megfelel az ármaximáló rendelkezéseknek". A bíróság a szerződést ennek megfelelően módosította, az ezt meghaladó szerződési árnál magasabb árra vonatkozó keresetet pedig elutasította.

Az ítélet ellen a felperes és a beavatkozó fellebbeztek.

A fellebbezések alaposak.

Az első fokú ítélet indokolása helyesen állapította meg, hogy a szerződés

3 358 755 Ft vállalkozói díjjal jött létre, s az alperesnek a vállalkozói díjra vonatkozó, a felperes által elfogadott kikötése a felek szerződésmódosítási szándékának szerződéses kinyilvánítása volt. Azt is helyesen állapította meg a bíróság, hogy a felperes árészrevételeinek felülvizsgálata során a tervező által helyesnek minősített költségvetési összeg nem vált "végleges" árrá, hanem a feleknek meg kellett volna állapodniuk a vállalkozói díj csökkentésében. A felperes eredeti keresete viszont nem a szerződéses összeg (vállalkozói díj) módosítására vonatkozott, hanem éppen a szerződésre, az abban meghatározott díj változatlanságára hivatkozással kérte az alperesnek a hátralékos díj megfizetésére való kötelezését. Igaz ugyan, hogy a marasztalási kérelemmel együtt megállapítási kérelmet is előterjesztett, ez azonban nem minősül önálló keresetnek, mert annak megállapítása, hogy mennyi a vállalkozói díj, a marasztalás iránti kereset elbírálására vonatkozó bizonyítási eljárásnak csak az egyik mozzanata.

Az alperes sem kérte a szerződés módosítását. A védekezése, - amely nem volt sikeres abból a szempontból, hogy a szerződésben kikötött ár helyébe a tervezői felülvizsgálat során meghatározott költségvetési összeg lépett - másodlagosan úgy értékelhető, hogy a kereset a hatósági árat meghaladó díjkövetelést tartalmaz, ezért kell elutasítani.