BH 2005.8.291 Az adós lefoglalható vagyontárgya hiányában szünetelő végrehajtási eljárásban a végrehajtási jog elévülése bekövetkezhet a szünetelés tartama alatt [Vht. 57. §; Pp. 366. §; Ptk. 326-327. §].

A jelen per felperesét jogerős ítélet kötelezte 6 246 439 Ft és járulékai megfizetésére, a hitelt adó bank részére, mert K. A. és házastársa kölcsönvevők szerződésszerű teljesítéséért készfizető kezesi felelősséget vállalt, T. Zs.-vel és G. M.-mel együtt. A felperessel mint adóssal szemben - a végrehajtást kérő bank kérelmére - a kiállított végrehajtási lap tartalmazza: az adós tartozásáért egyetemlegesen felel K. A.-né, K. A., G. M. és T. Zs. A felperessel szemben 1996. június 27. napján foganatosítottak helyszíni végrehajtási cselekményt; az eljáró önálló bírósági végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv szerint azt állapította meg, hogy az eljárás - lefoglalható vagyontárgy hiányában - a Vht. 52. §-a alapján szünetel. Jogerős végzéssel megállapítottan a végrehajtást kérő bank jogutódja az alperes.

A felperes keresetében kérte a vele szemben indult végrehajtás megszüntetését valójában arra alapítottan, hogy az alperes végrehajtási joga elévült.

Az alperes az elsőfokú eljárásban előterjesztett ellenkérelmében, és a felperes fellebbezésére tett észrevételében is a kereset elutasítását kérte, mert szerinte a készfizető kezes járulékos jellegű kötelezettsége önmagában, az adós kötelezettségétől függetlenül nem évülhet el. Állította, hogy követelése a "főadósokkal" szemben nem évült el.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A határozata indokolása szerint a készfizető kezes járulékos kötelezettsége az adós kötelezettségéhez igazodik. Ebből következően az elévülést is a végrehajtás kérő és az adós egymás közötti jogviszonya alapján kell vizsgálni. A rendelkezésre álló adatokból arra a következtetésre jutott: nem állapítható meg, hogy a végrehajtást kérő követelése a "főadósokkal" szemben elévült, különös tekintettel arra: a Ptk. 329. § (2) bekezdése szerint a kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ítélkezése alapjául elfogadta; az arra alapított döntéssel érdemben egyetértett, de eltérő indokból.

Érvelése szerint téves az elsőfokú bíróság álláspontja, miszerint a készfizető kezesi felelősség járulékos jellege miatt a Ptk.-nak a kezességre vonatkozó szabályait kell a végrehajtási eljárásban is alkalmazni, amelynek következtében a felperessel szembeni követelés a főkötelezettekkel szembeni követelés elévüléséhez igazodik. A végrehajtás alapjául szolgáló jogerős marasztaló ítélet folytán a felperes készfizető kezesi minősége megszűnt, ezért úgy foglalt állást, - hivatkozva a Legfelsőbb Bíróság PJD V. 110. szám alatt közzétett eseti döntésében foglaltakra is - hogy a végrehajtási eljárásban a követelés elévülését minden adóstárs esetében külön-külön kell vizsgálni, az egyik adóstárssal szemben foganatosított végrehajtási cselekmény, a másik adóstárs vonatkozásában az elévülést nem szakítja meg. Jogi álláspontja szerint azonban az elévülés a felperes vonatkozásában mégsem következett be, figyelemmel a 1996. június 27-ei eredménytelen foglalási jegyzőkönyvben foglaltakra, amikor a végrehajtó a Vht. 52. § a) pontja [jelenleg d) pontja] alapján állapította meg a végrehajtási eljárás szünetelését az adós lefoglalható vagyona hiányában. A Vht. 54. § a) pontja [jelenleg d) pontja] szerint a végrehajtási eljárást akkor lehet folytatni, ha valószínűsítették, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható vagy értékesíthető. Mindezekből az következik, hogy a hivatkozott ok miatti szünetelés esetén a jogosult az igényérvényesítésben akadályoztatva van, igényét menthető okból érvényesíteni nem tudja, emiatt a végrehajtási eljárásban az elévülés a Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében nyugszik. Ezt az érvelést támasztják alá a Legfelsőbb Bíróság PK-GK 2. számú kollégiumi állásfoglalásának II. pontjában foglaltak is.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását kérte. Hivatkozása szerint a jogerős ítéletben felhívott PK-GK 2. számú kollégiumi állásfoglalását a Legfelsőbb Bíróság a PK 289. számú állásfoglalásával - 1995-ben - hatályon kívül helyezte, ezért az adott esetben elvi iránymutatásul nem szolgálhat. A másodfokú bíróság téves jogszabály-értelmezésre alapítottan hozta meg döntését, amikor arra az álláspontra helyezkedett: menthető oknak minősül - és az elévülés nyugvását eredményezi - a végrehajtási eljárás során az a tény, ha az adósnak lefoglalható vagyona nincs, vagy az nem lelhető fel. Ez a megállapítás sérti az elévülés nyugvására vonatkozó Ptk. 326. § (2) bekezdésében foglaltakat. A szünetelés alatt ugyanis a végrehajtást kérőnek bármikor módjában áll a végrehajtási eljárás folytatását kérnie, valószínűsítve, hogy az adósnak van lefoglalható vagyontárgya. A végrehajtást kérő végrehajtási eljárás folytatására irányuló kérelme bármikor megszakítja az elévülést. Hangsúlyozta, hogy 1996. június 27-e óta vele szemben végrehajtási cselekmény foganatosítására nem került sor, a végrehajtást kérő az eljárás folytatására irányuló kérelmet nem terjesztett elő. Hivatkozott a Pp. 137. § (2) bekezdésében írtakra, mely szerint a szünetelés a határidők folyását nem érinti, ebből következően az elévülés a szünetelés alatt is bekövetkezhet.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A felülvizsgálati eljárásban már nem volt vitatott a másodfokú bíróság arra vonatkozó álláspontjának jogszerűsége, miszerint az egyetemleges adóstársak esetében a végrehajtási jog elévülését valamennyi adóstárs vonatkozásában - egymástól függetlenül - külön-külön kell megvizsgálni, illetőleg megállapítani. A Legfelsőbb Bíróság ezért - a felperes felülvizsgálata kapcsán - kizárólag [Pp. 275. § (2) bekezdés] azt az elvi jogkérdést bírálhatta el, hogy az adós lefoglalható vagyona hiányában szünetelő végrehajtás tartama alatt bekövetkezhet-e a végrehajtási jog elévülése.