A Kúria Pfv.21000/2012/8. számú precedensképes határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §]

A határozat elvi tartalma:

Nem színlelt az adásvételi szerződés önmagában amiatt, hogy azt a felek meghatározott cél (pl. kedvezményes hitel felvétele) érdekében kötik, ha legalább egyikük részéről a valós tulajdonszerzési szándék fennáll. 1959. IV. Tv. 205. § (1), 1959. IV. Tv. 207. § (1), 1959. IV. Tv. 207. § (5)

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék P.22024/2010/26., Szegedi Törvényszék P.22024/2010/28., Szegedi Ítélőtábla Pf.20733/2011/2., *Kúria Pfv.21000/2012/8.* (BH 2013.12.339)

***********

Pfv.II.21.000/2012/8.

A Kúria a felperesnek az I. r., II. r., valamint a III. r. alperesek ellen ajándék visszakövetelése iránt a Csongrád Megyei Bíróságon 1.P.22.024/2010. számon folyamatban volt és a Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.733/2011/2. számú ítéletével elbírált perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 34. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. április 9. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 15 napon belül 260.000 (kettőszázhatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak, külön felhívásra, 1.040.000 (egymillió-negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. és a II. r. alperesek házastársak, azonban az életközösségük megszűnt, a házasság felbontása és a házastársi közös vagyon megosztása iránti per van közöttük folyamatban.

A felperes a II. r. alperes édesanyja.

Az I. és II. r. alperesek a házassági együttélést a felperes tulajdonát képező Sz., K. utca alatti ingatlanában kezdték meg, az ingatlant közösen használták a tulajdonos felperessel.

A felperes és a I-II. r. alperesek 2003. május 14-én adásvételi szerződést kötöttek, mellyel az I. és a II. r. alperesek megvásárolták a perbeli ingatlant 12.000.000 forint vételárért. A szerződés szerint a vevők 6.000.000 forint vételárrészt már kifizettek az eladónak, a fennmaradó 6.000.000 forint megfizetésére pedig a III. r. alperes sz.-i fiókjától igényelt lakásvásárlási kölcsönből vállaltak kötelezettséget. A szerződés 3. pontja értelmében a felperes mint eladó kikötötte, hogy családtagként továbbra is kizárólagosan használhatja a földszinti lakószobát, egyes helyiségek közös használata mellett. E kikötés miatt a pénzintézet a kölcsön folyósítását nem vállalta, így a szerződést az érintettek 2003. május 15-én felbontották, majd a következő napon, tehát május 16-án újabb adásvételi szerződést kötöttek, immár a felperes használati jogára vonatkozó rendelkezés nélkül. Ezen szerződést 2003. június 6-án akként módosították, hogy a vételárat - a banki értékbecslésre tekintettel - 10.400.000 forintra mérsékelték. A szerződésmódosítás értelmében a vevők a vételárból 5.340.000 forintot kötelesek a felperesnek a lakásvásárlási kölcsönből megfizetni, míg az eladó - arányosan - 940.000 forint visszafizetését vállalta, melynek átvételét a vevők elismerték.

A felperes a III. r. alperes által folyósított 5.340.000 forintot a vételárhátralék teljesítéseként átvette, ezt a 2003. június 13-án kelt adásvételi elismervénnyel elismerte. Az I. és II. r. alperesek 1/2-1/2 arányú tulajdonjoga a felperes engedélye alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert, egyidejűleg a kölcsönt folyósító III. r. alperes javára jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom is bejegyzésre került. Ezt követően az ingatlanon jelentős volumenű felújítási, átalakítási munkálatok történtek.

Az 5.340.000 forintot a felperes meghatalmazása alapján az alperesek a saját bankszámlájukra utalták át, majd 2004. február 3-án ezen pénzeszköz felhasználásával a II. r. alperes megvásárolta a Sz., K.II. utca alatti lakásingatlant, a felperes haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperes módosított keresetében - amely eredetileg ajándék visszakövetelésére irányult - az I-II. r. alperesek tulajdonjogának törlése mellett tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzését kérte a K. utcai ingatlan vonatkozásában és a III. r. alperes ennek tűrésére történő kötelezését.

Állította, hogy a perbeli adásvételi szerződés érvénytelen, mert jogszabályba, valamint a jóerkölcsbe ütközik, továbbá színlelt is. Előadta, hogy a feleknek tulajdonátruházásra irányuló szándéka nem volt, a szerződéskötésre kizárólag azért került sor, hogy az I. és II. r. alperesek kedvező kamatozású kölcsönhöz jussanak. Vételár kifizetése nem történt, a kölcsön összegét pedig az I. és II. r. alperesek a K.II. utcai lakás megvásárlására fordították.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az adásvételi szerződés a felek valós szerződési akaratát tükrözte és a vevők a vételárfizetési kötelezettségüknek is eleget tettek. 1997 és 2003 között részletekben, összesen 6.000.000 forintot fizettek meg a felperesnek és a felperes a pénzintézeti kölcsönből fedezett vételárrészt is felvette, abból került megvásárlásra a K.II. utcai ingatlan a II. r. alperes különvagyonaként, a felperes haszonélvezeti jogával terhelten.

A II. r. alperes a keresetet elismerte.

A III. r. alperes az ingatlanon bejegyzett jogainak fennmaradása esetén a kereset teljesítését nem ellenezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetének helytadva megkeresni rendelte az illetékes földhivatalt a felperes tulajdonjogának 1/1 arányú visszajegyzése érdekében. A III. r. alperest ennek tűrésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vitatott adásvételi szerződés nem ütközik kógens jogszabályi rendelkezésbe és nem tekinthető a jóerkölcsbe ütközőnek sem. Ugyanakkor megalapozottan hivatkozott a felperes a szerződés színleltségére. A perben meghallgatott tanúk egybehangzóan vallották és a felperes naplóbejegyzései is azt támasztották alá, hogy a felek szándéka nem irányult adásvételi szerződés megkötésére. A céljuk az volt, hogy kedvezményes kamatozású kölcsönhöz jussanak, illetve az ingatlanon tervezett értéknövelő beruházások után ne kelljen majd öröklési illetéket fizetni.

A fentiekkel összefüggésben nem nyert igazolást az az I. r. alperesi előadás, hogy 1997-től kezdődően több részletben 6.000.000 forint vételárrészt már megfizettek volna a felperesnek, figyelemmel arra, hogy a kedvezményes kölcsön lehetősége csak 2003-ban merült fel és annak megszerzéséhez volt szükség - formálisan - adásvételi szerződést kötni. A 6.000.000 forint előzetes megfizetését az I-II. r. alperesek jövedelmi-vagyoni viszonyai sem tették volna lehetővé. A valós tulajdonátruházási szándék hiányaként értékelte az elsőfokú bíróság azt is, hogy a vételár kifizetéséhez nyújtott kölcsönből vásárolták meg az alperesek a II. r. alperes nevére a K.II. utcai lakást, azt ugyanakkor nem a felperes mint haszonélvező, hanem az I. r. alperes hasznosította.