BH 2013.12.339 Nem színlelt az adásvételi szerződés önmagában amiatt, hogy azt a felek meghatározott cél (pl. kedvezményes hitel felvétele) érdekében kötik, ha legalább egyikük részéről a valós tulajdonszerzési szándék fennáll [Ptk. 205. § (1) bek., 207. § (1) és (5) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék P.22024/2010/26., Szegedi Törvényszék P.22024/2010/28., Szegedi Ítélőtábla Pf.20733/2011/2., Kúria Pfv.21000/2012/8. (*BH 2013.12.339*)

***********

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. és a II. r. alperesek házastársak, azonban az életközösségük megszűnt, a házasság felbontása és a házastársi közös vagyon megosztása iránti per van közöttük folyamatban.

A felperes a II. r. alperes édesanyja.

Az I. és II. r. alperesek a házassági együttélést a felperes tulajdonát képező Sz., Köztársaság utcai ingatlanban kezdték meg, az ingatlant közösen használták a tulajdonos felperessel.

A felperes és a I-II. r. alperesek 2003. május 14-én adásvételi szerződést kötöttek, mellyel az I. és a II. r. alperesek megvásárolták a perbeli ingatlant 12 000 000 forint vételárért. A szerződés szerint a vevők 6 000 000 forint vételárrészt már kifizettek az eladónak, a fennmaradó 6 000 000 forint megfizetésére pedig a III. r. alperestől igényelt lakásvásárlási kölcsönből vállaltak kötelezettséget. A szerződés 3. pontja értelmében a felperes mint eladó kikötötte, hogy családtagként továbbra is kizárólagosan használhatja a földszinti lakószobát, egyes helyiségek közös használata mellett. E kikötés miatt a pénzintézet a kölcsön folyósítását nem vállalta, így a szerződést az érintettek 2003. május 15-én felbontották, majd a következő napon, tehát május 16-án újabb adásvételi szerződést kötöttek, immár a felperes használati jogára vonatkozó rendelkezés nélkül. Ezen szerződést 2003. június 6-án akként módosították, hogy a vételárat - a banki értékbecslésre tekintettel - 10 400 000 forintra mérsékelték. A szerződésmódosítás értelmében a vevők a vételárból 5 340 000 forintot kötelesek a felperesnek a lakásvásárlási kölcsönből megfizetni, míg az eladó - arányosan - 940 000 forint visszafizetését vállalta, melynek átvételét a vevők elismerték.

A felperes a III. r. alperes által folyósított 5 340 000 forintot a vételárhátralék teljesítéseként átvette, ezt a 2003. június 13-án kelt adásvételi elismervénnyel elismerte. Az I. és II. r. alperesek 1/2-1/2 arányú tulajdonjoga a felperes engedélye alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzést nyert, egyidejűleg a kölcsönt folyósító III. r. alperes javára jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom is bejegyzésre került. Ezt követően az ingatlanon jelentős volumenű felújítási, átalakítási munkálatok történtek.

Az 5 340 000 forintot a felperes meghatalmazása alapján az alperesek a saját bankszámlájukra utalták át, majd 2004. február 3-án ezen pénzeszköz felhasználásával a II. r. alperes megvásárolta az Sz., Kossuth utcai lakásingatlant, a felperes haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperes módosított keresetében - amely eredetileg ajándék visszakövetelésére irányult - az I-II. r. alperesek tulajdonjogának törlése mellett tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő visszajegyzését kérte a Köztársaság utcai ingatlan vonatkozásában és a III. r. alperes ennek tűrésére történő kötelezését.

Állította, hogy a perbeli adásvételi szerződés érvénytelen, mert jogszabályba, valamint a jóerkölcsbe ütközik, továbbá színlelt is. Előadta, hogy a feleknek tulajdonátruházásra irányuló szándéka nem volt, a szerződéskötésre kizárólag azért került sor, hogy az I. és II. r. alperesek kedvező kamatozású kölcsönhöz jussanak. Vételár kifizetése nem történt, a kölcsön összegét pedig az I. és II. r. alperesek a Kossuth utcai lakás megvásárlására fordították.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte.

A II. r. alperes a keresetet elismerte.

A III. r. alperes az ingatlanon bejegyzett jogainak fennmaradása esetén a kereset teljesítését nem ellenezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetének helytadva megkeresni rendelte az illetékes földhivatalt a felperes tulajdonjogának 1/1 arányú visszajegyzése érdekében. A III. r. alperest ennek tűrésére kötelezte.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság döntésének megfelelő, a kereseti kérelmének helytadó határozat hozatalát kérte.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A személyesen eljárt II. r. alperes észrevételeiben egyetértett a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Ptk. 207. §-ának (5) bekezdése szerint a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés alapján kell megítélni. A színlelés kétoldalú tudatos magatartás, amikor a felek közös akarata arra irányul, hogy azt a szerződést, amely jognyilatkozataik alapján keletkezne, ne kössék meg, illetőleg helyette más tartalmú és más joghatást kiváltó szerződést kössenek. Színlelt szerződésnek csak az a szerződés minősíthető, amelynek megkötését mindkét fél színleli, de egyik fél sem akar valójában szerződési nyilatkozatot tenni. A szerződés színlelt jellege, s ebből következően annak semmis volta nem állapítható meg, ha több szerződő fél közül akár csak az egyik fél akarata irányul is az adott szerződés megkötésére (BH 2000.457.).

A Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. A 207. § (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kellett. Ez pedig jelen esetben egyértelműen adásvételi szerződés megkötésének kinyilvánítását tükrözi.

A fenti, ún. nyilatkozati elvvel szemben a perben a felperesnek kellett volna kétséget kizáróan bizonyítania, hogy egyik szerződő fél akarata sem irányult adásvételi szerződés megkötésére.

Kétségtelen, hogy a felperest és a II. r. alperest alapvetően a kedvezményes kölcsön igénybevételének lehetősége késztette az adásvételi szerződés megkötésére, azonban - ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott - az, hogy a felek milyen érdektől vezérelve kötnek szerződést, jelentőséggel nem bír, azaz az érvényesség szempontjából a szerződés megkötésének motívuma nem releváns. Az adásvételi szerződés megkötésének jogkövetkezményeivel a felperes is tisztában volt, erre figyelemmel kívánt használati jogot kikötni magának az ingatlan értékesítését követő időszakra.

Az I. r. alperes vonatkozásában azonban a perben semmiféle adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy az akarata nem adásvételi szerződés megkötésére és az abban foglaltak teljesítésére irányult volna. A II. r. alperes a 2011. január 11-i tárgyaláson kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az I. r. alperes tulajdonrészt szeretett volna szerezni a perbeli ingatlanban. A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos személyes észrevételében pedig előadta, hogy "az I. r. alperes nyereségvágyból és furfangos módon kihasználva édesanyám, valamint az én jóhiszeműségemet akarta megszerezni egy kétszintes, négyszobás ingatlan fél tulajdoni részét."