A Szegedi Ítélőtábla Pf.20733/2011/2. számú határozata ajándék visszakövetelése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 235. §] Bírók: Bereczkyné dr. Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Zanóczné dr. Ocskó Erzsébet

SZEGEDI ÍTÉŐTÁBLA

Pf.II.20.733/2011/2.szám

A Szegedi Ítélőtábla dr. Stern Sándor ügyvéd által képviselt felperesnek - dr. Horváth László ügyvéd által képviselt I.r., a személyesen eljáró II.r. és a dr. Bertók Gábor ügyvéd által képviselt III.r. alperesek ellen ajándék visszakövetelése iránt indított perében a Csongrád Megyei Bíróság (Szegedi Törvényszék) 2011. szeptember 29. napján kelt 1.P.22.024/2010/28. számú végzésével kijavított 2011. szeptember 23. napján kelt 1.P.22.024/2010/26. számú ítélete ellen az I.r. alperes 30. sorszám alatt benyújtott fellebbezése alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja.

Mellőzi az elsőfokú ítéletnek az ingatlanügyi hatóság megkeresésére irányuló rendelkezését és az I. r. alperes eljárási illeték és perköltség fizetésére kötelezését.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 500 000 (ötszázezer) Ft elsőfokú és 250 000 (kettőszázötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

A felperes köteles megfizetni az illetékes állami adóhatóság külön felhívására a Magyar Államnak 624 000 (hatszázhuszonnégyezer) Ft elsőfokú és 624 000 (hatszázhuszonnégyezer) Ft másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

Az I. és a II.r. alperesek házastársak, közöttük a házasság felbontása és vagyoni kérdések rendezése tárgyában per van folyamatban. A felperes a II.r. alperes édesanyja. A házastársak a házasságkötést követően a felperes tulajdonát képező (település neve, ingatlan 1. címe) szám alatti ingatlanba költöztek, azt a

- 2 -

felperessel megosztva használták. A peres felek 2003. május 14-én adásvételi szerződést kötöttek egymással, amely szerint az I. és a II.r. alperesek megvásárolták a fenti ingatlant 12 millió forint vételárért. A szerződésben rögzítésre került, hogy a vevők 6 millió forint vételárrészt átadtak az eladónak, a hátralékos 6 millió forint vételár megfizetésére pedig a III.r. alperes szentesi fiókjától igényelt lakásvásárlási kölcsönből vállaltak kötelezettséget. A szerződés 3.) pontjában rögzített, a felperes lakáshasználati jogának biztosítására vonatkozó szerződéses kikötés miatt a pénzintézet a kölcsön folyósítását nem vállalta, ezért a 2003. május 15-én kelt megállapodással a felek a szerződést felbontották. A megállapodás a kifizetett 6 millió forint vételárrész visszafizetésére nézve rendelkezést nem tartalmaz.

A felek 2003. május 16-án újabb adásvételi szerződést kötöttek, amely tartalmilag megegyezik a 2003. május 14. napján kelt megállapodásban foglaltakkal azzal, hogy az nem tartalmazza a felperes használati jogára vonatkozó rendelkezést. A szerződést a felek 2003. június 6. napján módosították akként, hogy az ingatlan vételárát 10 400 000 Ft-ra mérsékelték, figyelemmel az ingatlan banki értékbecslés által megállapított forgalmi értékére. Megállapították, hogy a vevők a vételárból 5 340 000 Ft-ot kötelesek a III.r. alperesi pénzintézettől igényelt lakásvásárlási kölcsönből megfizetni, míg az eladó 940 000 Ft visszafizetését vállalta, amelynek átvételét az I. és a II.r. alperesi vevők elismerték.

A felperes az alperesek között létrejött kölcsönszerződés alapján a III. r. alperes által folyósított 5 340 000 Ft-ot a vételárhátralék teljesítéseként átvette, majd a 2003. június 13-án kelt bejegyzési engedélye alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került az I. és a II. r. alperesek ½-½ arányú tulajdonjoga. Egyidejűleg a III. r. alperes által nyújtott kölcsön biztosítására 5 340 000 Ft és járulékai erejéig az ingatlanügyi hatóság a III. r. alperes javára jelzálogjogot valamint elidegenítési és terhelési tilalmat jegyzett be az ingatlan tulajdoni lapjára. A III.r. alperes által folyósított összeg felhasználásával a II. r. alperes megvásárolta a (település neve, ingatlan 2. címe) alatti lakásingatlant a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten.

A felperes módosított keresetében kérte a perbeli ingatlan vonatkozásában az I. és a II.r. alperesek tulajdonjogának törlése mellett saját tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási visszajegyzését, s a III.r. alperes ennek tűrésére kötelezését. Keresetét arra alapította, hogy a perbeli adásvételi szerződés érvénytelen, mert jogszabályba, valamint jóerkölcsbe ütközik, továbbá színlelt. Előadta, hogy a felek között tulajdon-átruházásra irányuló szándék nem volt, a szerződést azért kötötték meg, hogy az I. és a II.r. alperesek kedvező kamatozású kölcsönhöz jussanak. Állítása szerint a vételár kifizetése nem történt meg, a kölcsön összegét az I. és a II.r. alperesek használták fel a (ingatlan 2. címe) utcai lakás megvásárlására.

- 3 -

Pf.II.20.733/2011/2.szám

Az I.r. alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az adásvétel a felek valós szerződési akaratát tükrözte, az abban foglaltaknak megfelelően vételár fizetési kötelezettségüknek a II. r. alperessel együtt eleget tettek; az 1997. és 2003. közötti időszakban néhány százezer forintos részletekben összesen 6 millió forintot megfizettek a felperesnek, s a pénzintézeti kölcsönből fedezett vételárrészt is felvette a felperes, annak felhasználásával került megvásárlásra a II.r. alperes különvagyonaként kezelt lakás a felperes haszonélvezeti jogával terhelten.

A II.r. alperes a keresetet elismerte.

A III.r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte, amennyiben az ingatlanon bejegyzett jogai változatlan tartalommal fennmaradnak.

Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével a kereset szerint marasztalta az alpereseket, s kötelezte az I.r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 600 000 Ft perköltséget, valamint 600 000 Ft le nem rótt illetéket. Határozatának indokolása szerint nincs olyan kógens jogszabályi rendelkezés, amely az érintett tartamú adásvételi szerződés megkötését tiltaná, ezért az nem ütközik jogszabályba. A perbeli szerződés sem a szerződő felek, sem mások jogait, illetve törvényes érdekeit nem sérti, ezért jóerkölcsbe ütközőnek sem tekinthető. Ugyanakkor a szerződés színleltségére vonatkozó felperesi hivatkozást az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta. Kifejtette, hogy a perben meghallgatott tanúk (tanúk neve) vallomása igazolta azt a felperesi előadást, miszerint a feleket a szerződés megkötése során adásvételi szándék nem vezette, céljuk az volt, hogy kedvezményes kamatozású kölcsönhöz jussanak, valamint az, hogy az ingatlanon tervezett értéknövelő beruházások után a jövőben ne kelljen öröklési illetéket fizetni. Ezt alátámasztó bizonyítékként értékelte a felperes naplóbejegyzéseit, továbbá (ügyvéd neve) okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomását, amely nem igazolta az I.r. alperes azon állítását, miszerint a szerződés módosítása kapcsán a felperes 940 000 Ft-ot visszafizetett a részükre. Nem fogadta el azt az I.r. alperesi előadást sem, hogy 1997-től kezdődően került több részletben kiegyenlítésre a 6 millió forint. Rámutatott, az I.r. alperes nem tudta ésszerű magyarázatát adni annak, hogy miért fizettek ilyen összeget évekkel korábban, amikor az adásvételi szerződés kötésének az ötlete csak 2003-ban merült fel. Álláspontja szerint azt, hogy ilyen összegű készpénzzel rendelkeztek, a jövedelmi adatok sem támasztják alá, miután az I.r. alperes 1997. és 2000. közötti teljes jövedelme tett ki 6 millió forintot, 2000. évtől kezdődően pedig a II.r. alperes gyesen volt, mindemellett nem vitásan rendelkeztek 1,5 millió forint megtakarítással és többször vettek részt külföldi utazásokon. A valós tulajdon-átruházási szándék hiányát alátámasztó körülményként értékelte továbbá, hogy a vételár kifizetéséhez nyújtott kölcsönből vásárolták meg az alperesek a (ingatlan 2. címe)