BH 1996.9.481 Az adózó, ha az ellene foganatosított adóvégrehajtást sérelmezi, jogvédelmet közvetlenül az illetékes adóhatóságtól kérhet, az adóvégrehajtásra vonatkozó különös és a közigazgatási eljárás általános szabályai szerinti eljárás keretében [1990. évi XCI. tv. (Art.) 87. § (1)-(2) bek., 1994. évi LIII. tv. 41. §, 56. §, Pp. 366. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek az alperes által folytatott végrehajtás megszüntetése iránti keresete tárgyában a pert megszüntette, a megállapítás iránti keresetet pedig elutasította, egyben a felperest kötelezte a le nem rótt 750 000 forint kereseti illeték megfizetésére.

A felperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását kérte és annak megállapítását, hogy az alperes által a felperessel szemben folytatott adó-végrehajtási eljárásban nincs végrehajtható okirat, és erre alapítottan szüntesse meg a bíróság a folyamatban lévő adó-végrehajtási eljárást. A felperes a fellebbezési kérelme indokaként a következőkre hivatkozott.

A Ptk. 7. §-a alapján a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik. Nincs olyan törvény, amely azt írná elő, hogy az adózó ne állíthassa azt, illetve ne indíthasson olyan pert a bíróság előtt, amelyben bizonyítani kívánja, hogy vele szemben a speciális jogosítványokkal felruházott adóhatóság nem rendelkezik az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 87. §-a (2) bekezdésében meghatározott végrehajtható okirattal. Nem azt kell vizsgálni a jelen eljárásban, hogy milyen tartozása áll fenn, illetőleg fennáll-e a felperesnek, hanem azt, hogy az alperes rendelkezik-e a hivatkozott rendelkezésnek megfelelő végrehajtható okirattal. A felperes továbbra is azt állítja, hogy nincs végrehajtható okirat, ezért alappal kéri az ellene foganatosított végrehajtás megszüntetését. Az adóhatóság által folytatott végrehajtásra a bírósági végrehajtás szabályait kell alkalmazni, figyelembe véve azt is, hogy az Art. 87. §-ának korábban hatályos szövege a Vht.-re utalt, akkor pedig a végrehajtás-megszüntetési perek a Vht.-ben szerepeltek, amelyeket az új törvény már nem tartalmaz.

Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, a fellebbezési eljárásban felmerült költségei megtérítésére azonban nem tartott igényt.

A felperes fellebbezése nem alapos.

A felperes fellebbezésében előadottakból is egyértelműen az következik, a keresete arra irányul, hogy a bíróság az ellene folyamatba tett adó-végrehajtási eljárást szüntesse meg. Az erre irányuló kérelem érdemi elbírálhatósága szempontjából nem annak van jelentősége, hogy az adós, adott esetben a felperes mire alapítottan kéri a végrehajtás megszüntetését - így például azért, mert a behajtandó követelést megfizette, vagy azért, mert már a végrehajtás elrendelésére sem adott okot végrehajtható okirat hiányában -, hanem annak, hogy a keresett előterjesztésekor még irányadó 1979. évi 18. tvr. 43. §-a alapján, majd a Pp. XXV. fejezetében szabályozott végrehajtás-megszüntetési per szabályai alkalmazásával kérhető-e a közigazgatási hatáskörben elrendelt és foganatosított adóvégrehajtás megszüntetése.