ÍH 2018.23 A KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉG SZEMPONTJAI A FOKOZOTT BIZTONSÁGI KOCKÁZATOT JELENTŐ FOGVATARTOTTAL SZEMBEN FOGANATOSÍTOTT BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁSI INTÉZKEDÉSEK MIATT

A fokozott biztonsági kockázatot megvalósító fogvatartottal szemben - különös figyelemmel korábbi szökési és öngyilkossági kísérleteire - alkalmazott intézkedés nem alapozza meg a büntetés-végrehajtási intézet kártérítési felelősségét, ha az nyilvánvaló és kirívó okszerűtlenségi hibában nem szenved, és a speciális jogállású fogvatartottal szemben a büntetés-végrehajtási feladatok szükségszerű és hatékony, a bármely jellegű veszélyhelyzetet elhárítani törekvő megvalósításával önmagában indokolható.

Alkalmazott jogszabályok: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 355. §-ának (1), (2) és (4) bekezdései; a Polgári perrendtartásáról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 217. §-ának (1) és (3) bekezdései.

A felperes börtönbüntetését 2009. június 19. és 2010. szeptember 10. között a II. rendű alperesi országos parancsnokság részéről kijelölt I. rendű alperesi büntetés-végrehajtási intézetben töltötte.

A 13/1996. (XII. 23.) IM rendelet szerinti kártalanítási eljárást követően és az abban született határozattal szemben indult perben a felperes módosított kereseti kérelmeiben kérte annak megállapítását, hogy az I. és II. rendű alperesek megsértették a személyhez fűződő jogait, elégtétel adásként kérte az alperesek kötelezését arra, hogy az elkövetett jogsértések miatt magánlevélben fejezzék ki sajnálkozásukat, továbbá kérte az I. rendű alperes összesen 3 000 000 Ft összegű, a II. rendű alperes összesen 1 500 000 Ft összegű és az I-II. rendű alperesek egyetemlegesen 500 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítés, vagylagosan az I. és II. rendű alperesek egyetemlegesen 4 000 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését. Ezen kereseti kérelmeit az alábbi kereseti hivatkozásokra alapította:

A II. rendű alperesi országos parancsnokság:

- indokolás nélkül döntött a felperes áthelyezéséről az I. rendű alperesi büntetés-végrehajtási intézetbe,

- nem a lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetet jelölte ki a felperes fogvatartási helyéül,

- indokolás nélkül rendelte el és tartotta fenn a felperes különleges biztonságú körleten való elhelyezését,

- az általa hozott országos parancsnoki intézkedések által a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékű izolációnak és korlátozásnak tette ki a felperest.

Az I. rendű alperesi büntetés-végrehajtási intézet vonatkozásában:

- a büntetés-végrehajtás foganatosítása során a feltétlenül szükségesnél nagyobb mértékű izolációnak és korlátozásnak tette ki a felperest azzal, hogy:

- a felperes számára nem biztosította az elhelyezéséül szolgáló zárka és körlet megfelelő fizikai körülményeit (a felperes zárkájában nem biztosított megfelelő természetes világítást, nem biztosított megfelelő mesterséges világítást, nem biztosított megfelelő természetes szellőzést, nem biztosított megfelelő higiéniás körülményeket, míg a körleten a szabad levegőn tartózkodásra kialakított 5 × 4 m-es helyiség horizontális kilátást nem biztosított, a sportolás céljára kialakított helyiség pedig szellőzés hiánya miatt a rendeltetésére alkalmatlan volt),

- a zárkán kívüli mozgatása során minden alkalommal bilincs használatára került sor,

- korlátozásra került a kapcsolattartási joga a telefonálás és látogatófogadás körében,

- nem biztosította a különleges biztonságú körleten történő elhelyezés negatív hatásainak ellensúlyozását,

- hozzájárult ahhoz, hogy a felperesnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának megváltoztatására irányuló kérelme elutasításra kerüljön azzal az eljárásával, hogy a jutalmazás körében jutalomként nem a saját, hanem más büntetés-végrehajtási intézet által kiszabott fenyítés törléséről rendelkezett.

A 2016. január 22-én előterjesztett kereset-kiterjesztésében a felperes kérte a személyiségi jogai I. rendű és II. rendű alperesi megsértésének megállapítását, valamint elégtétel adásként az alperesek sajnálkozó nyilatkozat kiadására kötelezését és az I-II. rendű alperesek egyetemlegesen 125 000 Ft összegű, továbbá az I. rendű alperes összesen 750 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését. Ezen kereseti kérelmeinek alapjául az I. és II. rendű alperesekkel szemben egyaránt hivatkozott arra, hogy a felperessel szemben kiszabott börtönfokozatú szabadságvesztéshez képest súlyosabb hátrányokkal járó, kiemelt biztonságú körleten került sor a büntetésének foganatosítására, míg az I. rendű alperessel szemben hivatkozott továbbá arra, hogy:

- nem tették lehetővé a felperes számára laptop használatát a zárkában és egyéb módon sem biztosították számítógép használatát részére a vele szemben folyamatban volt más büntetőeljáráshoz kapcsolódó eljárási jogai gyakorlásához,

- a homloküreg polippal és nyakcsigolyakopással összefüggő betegségi tekintetében nem részesítették megfelelő egészségügyi ellátásban,

- az éjszakai pihenő alatt ellenőrzése körében rendszeresen felkapcsolták az ún. hessz-lámpát.

Az I. és II. rendű alperesek perbeli érdemi ellenkérelmükben a felperesi kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság a jogi indokolás körében a pert részlegesen - kizárólag a 2016. január 22-i kereset-kiterjesztésben kizárólag az I. rendű alperessel szemben és kizárólag a keresetnek a kártérítés megfizetésére vonatkozó részében - megszüntető rendelkezését azzal indokolta, hogy noha a felperes 2012. február 2. napján szabadult, utóbb, a kereset-kiterjesztés előterjesztésekor ismét fogvatartott volt előzetes letartóztatottként, így a kereset-kiterjesztés előterjesztésekor vonatkoztak rá a büntetés-végrehajtási jogági szabályok, márpedig a laptop használattal összefüggésben a pert megelőző kártérítési határozattal szemben a 30 napos határidőn belül kártérítési keresetét nem terjesztette elő, míg a homloküregpolippal és a nyakcsigolyakopással összefüggő nem megfelelő egészségügyi ellátására, valamint az éjszakai pihenő alatti lámpa kapcsolásokra alapítottan pert megelőző kártérítési eljárást nem kezdeményezett. Ezen körülmények miatt pedig a vonatkozó kártérítési keresetek tekintetében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 157. §-ának a) pontja, valamint a 130. §-a (1) bekezdésének c) és h) pontjai szerinti permegszüntetésnek van helye.

A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetet teljes egészében elutasító ítéleti rendelkezését az elsőfokú bíróság azzal indokolta, hogy a II. rendű alperes oldalán jogellenesség egyetlen kereseti hivatkozás tekintetében sem állapítható meg. A felperes különleges biztonságú körleten történő elhelyezésének 2007. április 16-i elrendelése, majd annak az időszakos felülvizsgálatai és ennek során annak időszakos fenntartása a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 45. és 47. §-ain alapultak, egyben az adott jogszabályi rendelkezéseknek megfeleltek. Noha az elrendelést tartalmazó rendelkezés a felperessel közölt indokolást nem tartalmazott, ilyen indokolási kötelezettséget a korabeli jogszabályi környezet nem írt elő, arra figyelemmel pedig, hogy az intézkedés elrendeléséről a felperesnek tudomása volt, a korabeli jogszabályi környezet szerinti jogorvoslati lehetőségét, azaz a panasz előterjesztésének lehetőségét gyakorolhatta (volna), így a jogorvoslati joga nem sérült. A kiemelt biztonságú körleten való elhelyezés elrendelése pedig mérlegelés körébe tartozó döntés, melyből a perbeli esetben nem állapítható meg, hogy az okszerűtlen lett volna, külön figyelemmel arra, hogy adat merült fel a szökésének tervezésére, majd utóbb ezzel összefüggő cselekmény miatt a bűnössége jogerős ítélettel megállapításra is került. A különleges biztonságú körleten pedig a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 47. §-ának (8) bekezdése alapján végrehajtási fokozattól függetlenül helyezhető el fogvatartott, míg az ilyen körleten elhelyezett fogvatartottak az IM rendelet 47. §-a alapján kerülnek szigorúbb, és ehhez igazodóan hátrányosabb feltételek alá. A különleges biztonságú zárkába, illetve körletre helyezés szabályairól szóló 1-1/51/2003.OP. intézkedés alkalmazásával pedig szintén nem követett el jogsértést a II. rendű alperes, figyelemmel arra, hogy az intézkedés keretszabályokat fogalmaz meg, mely összhangban van a már utalt 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet rendelkezéseivel.