62011CJ0526[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2013. szeptember 12. IVD GmbH & Co. KG kontra Ärztekammer Westfalen-Lippe. Az Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Közbeszerzés - 2004/18 irányelv - Az 1. cikk (9) bekezdése második albekezdésének c) pontja - A »közjogi intézmény« fogalma - A tevékenység állami, területi, települési önkormányzat vagy egyéb közjogi intézmény általi finanszírozására, illetve az irányítás vagy a tevékenység ezek általi felügyeletére vonatkozó feltétel - Orvosi szakmai kamara - Az e kamara tagjai által fizetett tagdíjakból történő, törvény által előírt finanszírozás - A szóban forgó kamara közgyűlése által meghatározott mértékű tagdíjak - E kamarának a ráruházott, jogszabályban előírt feladatai terjedelme és végrehajtása részletes szabályai meghatározásának tekintetében fennálló önállósága. C-526/11. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2013. szeptember 12. ( *1 )

"Közbeszerzés - 2004/18 irányelv - Az 1. cikk (9) bekezdése második albekezdésének c) pontja - A »közjogi intézmény« fogalma - A tevékenység állami, területi, települési önkormányzat vagy egyéb közjogi intézmény általi finanszírozására, illetve az irányítás vagy a tevékenység ezek általi felügyeletére vonatkozó feltétel - Orvosi szakmai kamara - Az e kamara tagjai által fizetett tagdíjakból történő, törvény által előírt finanszírozás - A szóban forgó kamara közgyűlése által meghatározott mértékű tagdíjak - E kamarának a ráruházott, jogszabályban előírt feladatai terjedelme és végrehajtása részletes szabályai meghatározásának tekintetében fennálló önállósága"

A C-526/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) a Bírósághoz 2011. október 18-án érkezett, 2011. október 5-i határozatával terjesztett elő az előtte

az IVD GmbH & Co. KG

és

az Ärztekammer Westfalen-Lippe

között,

a WWF Druck + Medien GmbH

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, A. Rosas, Juhász E., D Šváby (előadó) és C. Vajda bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. november 8-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- az IVD GmbH & Co. KG képviseletében J. Eggers Rechtsanwalt,

- az Ärztekammer Westfalen-Lippe képviseletében S. Gesterkamp és T. Schneider-Lasogga Rechtsanwälte,

- a cseh kormány képviseletében M. Smolek és T. Müller, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Noll-Ehlers, A. Tokár és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2013. január 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) 1. cikke (9) bekezdése második albekezdése c) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelem előterjesztésére az IVD GmbH & Co. KG (a továbbiakban: IVD) és az Ärztekammer Wesfalen-Lippe (vesztfália-lippei orvosi kamara, a továbbiakban: Ärztekammer) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az utóbbi egy közbeszerzési eljárást követően valamely szerződést másik vállalkozásnak ítélt oda.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdésének második és harmadik albekezdése értelmében: "»Közjogi intézmény« minden olyan intézmény, A második albekezdés a), b) és c) pontjában említett szempontoknak megfelelő közjogi intézmények és intézménykategóriák nem kimerítő jegyzékét a III. melléklet tartalmazza. [...]"

a) amely kifejezetten olyan közérdekű célra jött létre, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű;

b) amely jogi személyiséggel rendelkezik; valamint

c) amelyet többségi részben az állam, vagy a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény finanszíroz; vagy amelynek irányítása ezen intézmények felügyelete alatt áll; vagy amelynek olyan ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő testülete van, amely tagjainak többségét az állam, a területi vagy a települési önkormányzat, vagy egyéb közjogi intézmény nevezi ki.

4 A Németországi Szövetségi Köztársaság tekintetében az említett melléklet a szövetségi, állami vagy helyi szervek által létrehozott testületek között említi a szakmai kamarákat, többek között az orvosi kamarákat (III. rész, 1.1 kategória, második francia bekezdés).

A német jog

5 Az egészségügyi szakmákról szóló észak-rajna-vesztfáliai tartományi törvény (Heilberufsgesetz des Landes Nordrhein-Westfalen, a továbbiakban: HeilBerG NRW) 6. cikke (1) bekezdésének 1-5. pontja értelmében az Ärztekammer feladata különösen:

"1. feladatkörében támogatja az egészségügyi és az állategészségügyi ellátórendszert, különösen javaslatot tesz az egészségügyi szakmát és a közegészségügyet érintő minden kérdésben;

2. a felügyeleti hatóságok kérésére állásfoglalást bocsát ki, illetve az illetékes hatóságok kérésére szakvéleményt ad és szakértőt jelöl ki;

3. orvosi és fogorvosi ügyeletet biztosít a rendelési időn kívül eső időszakban, ezt közzéteszi, és szabályozza az ügyeleti rendet;

4. elősegíti és szervezi a kamarai tagok szakmai továbbképzését, ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a kamara tagjainak a szakma ellátáshoz szükséges tudása, készségei és képességei a szakma gyakorlása időtartamának egésze során megfeleljenek a tudomány és a gyakorlat mindenkori állásának, a jelen törvény rendelkezései szerint szabályozza a továbbképzést, továbbá szakképesítésekre vonatkozó tanúsítványokat bocsát ki; [...]

5. elősegíti és lefolytatja a minőségbiztosítást az egészségügyben és az állategészségügyben, továbbá különösen az érintettekkel egyeztetve hitelesítéseket bocsát ki."

6 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy ugyanezen törvény:

- többek között azzal bízza meg az Ärztekammert, hogy az őrizze meg a szakma magas szintjét, védje tagjai szakmai érdekeit, gondoskodjon a tagok közötti megfelelő kapcsolatokról, hozzon létre tagjai és azok családtagjai számára jóléti intézményeket, illetve tevékenységeiről, valamint a szakmával kapcsolatos kérdésekről tájékoztassa a nyilvánosságot (a 6. cikk (1) bekezdésének 6-8., 10. és 12. pontja);

- az összes, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban szakmáját gyakorló vagy az e tartományban állandó lakhellyel rendelkező orvost e kamara tagjának nyilvánítja (2. cikk);

- főszabály szerint e kamara összes tagja részére szavazati jogot alapít a közgyűlésben (a 12. cikk (1) bekezdése);

- feljogosítja az Ärztekammert arra, hogy a ráruházott feladatok ellátása érdekében tagjaitól tagdíjat szedjen (a 6. cikk (4) bekezdésének első mondata);

- előírja, hogy a tagdíj mértékét a kamara közgyűlése által megalkotott szabályzatban kell meghatározni (a 23. cikk (1) bekezdése);

- előírja, hogy e szabályzatot a felügyeleti hatóságnak jóvá kell hagynia (a 23. cikk (2) bekezdése), a jóváhagyás célja azonban csupán az említett kamara kiegyensúlyozott gazdálkodásának biztosítása, továbbá

- előírja, hogy a felügyeleti hatóság utólagos, az Ärztekammer feladatai ellátásának a jogi szabályozásnak való megfelelésére vonatkozó általános felügyeletet gyakorol (a 28. cikk (1) bekezdése).

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

7 Az Ärztekammer közbeszerzési eljárást indított hírlevelének nyomtatására, terjesztésére, hirdetésszerzésre és előfizetések értékesítésére vonatkozóan, és az Európai Unió Hivatalos Lapja 2010. november 5-i számában hirdetményt tett közzé. Két másik ajánlattevő elutasítását követően az IVD és a WWF Druck + Medien GmbH közötti választás során végül az utóbbi ajánlatát fogadták el.

8 Az IVD kifogásban vitatta ezt az odaítélést, majd jogorvoslati kérelemmel fordult a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos kifogások eldöntésére hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatósághoz, a Vergabekammerhez, arra hivatkozva, hogy az ajánlattevő nem mutatott be bizonyos, az Ärztekammer által megkövetelt referenciákat. Kérelmét e hatóság megalapozatlanság miatt elutasította.

9 A hivatkozott hatóság határozata elleni kereset tárgyában eljáró Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi tartományi felsőbíróság, Németország) úgy döntött, hogy hivatalból vizsgálja az Ärztekammer ajánlatkérő minőségének kérdését, amelytől az IVD által előterjesztett kereset elfogadhatósága függ.

10 E bíróság megítélése szerint a HeilBerG NRW 6. cikke (1) bekezdésének 1-5. pontjában a kamarára ruházott feladatok a közérdeket szolgálják, és nem ipari vagy kereskedelmi jellegűek. Egyébiránt a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy az említett kamara jogi személyiséggel rendelkezik. Ennélfogva a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének a) és b) pontjában foglalt feltételek teljesülnek.

11 Ugyanakkor e bíróság választ vár arra, hogy az Ärztekammert megillető tagdíjszedési jog a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontjában foglalt feltételnek megfelelő közvetett állami finanszírozást jelent-e.

12 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a C-337/06. sz., Bayerischer Rundfunk és társai ügyben 2007. december 13-án hozott ítéletből (EBHT 2007., I-11173. o.), valamint a C-300/07. sz., Hans & Christophorus Oymanns ügyben 2009. június 11-én hozott ítéletből (EBHT 2009., I-4779. o.) az következik, hogy akkor áll fenn ilyen közvetett állami finanszírozás, amikor vagy maga az állam határozza meg a tagdíjak összegét, vagy - a jogi személy által teljesítendő szolgáltatások pontos leírása, illetve a díj mértékének meghatározására vonatkozó rendelkezések révén - azt oly mértékben befolyásolja, hogy a jogi személy számára a díj meghatározását illetően csak szűk mozgástér marad.

13 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az alkalmazandó jogszabály nem állapítja meg az Ärztekammer által szedett tagdíj mértékét, és nem határozza meg a ráruházott feladatok terjedelmét és végrehajtásának szabályait olyan módon, hogy a kamara csak szűk keretek között határozhatná meg a tagdíj mértékét. Ellenkezőleg, a feladatai teljesítése során széles mérlegelési mozgástérrel rendelkező kamara hasonló mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a finanszírozási szükségleteinek meghatározását illetően, és így a tagdíjak mértékének meghatározását illetően is. A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt rámutat arra is, hogy - bár a felügyeleti hatóság általi jóváhagyás rendszere létezik - e jóváhagyás célja csupán az említett kamara kiegyensúlyozott gazdálkodásának biztosítása.

14 Tekintettel ezekre a sajátos körülményekre, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az Ärztekammer nem rendelkezik a Bíróság a jelen ítélet fenti 12. pontjában hivatkozott ügyekben említett jellegzetességekkel, és arra vár választ, hogy ezek elengedhetetlenek-e a közvetett állami finanszírozás létezése feltételének teljesüléséhez.

15 E körülmények között az Oberlandesgericht Düsseldorf úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: "A[ 2004/18 irányelv] 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontja értelmében »többségi részben az állam által finanszírozottnak« minősül-e valamely közjogi intézmény (a jelen esetben szakmai kamara), illetve az »irányítása« az állam »felügyelete alatt« áll-e, ha:

- a szervezet a törvény erejénél fogva jogosult tagjaitól tagdíjat szedni, azonban a törvény sem a tagdíj mértékét, sem a tagdíjakból finanszírozandó szolgáltatások körét nem határozza meg,

- ugyanakkor a tagdíjszabályzathoz állami jóváhagyás szükséges?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

16 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy valamely, szakmai kamarához hasonló közjogi intézmény eleget tesz a többségi részben az állami hatóságok általi finanszírozással kapcsolatos szempontnak, amennyiben többségében a tagjai által fizetett tagdíjakból kerül finanszírozásra, és a tagdíjak mértékét a törvény erejénél fogva ezen intézmény jogosult meghatározni, valamint azt tagjaitól beszedni, továbbá e törvény nem határozza meg a szervezetre ruházott, jogszabályban előírt feladatok végrehajtása keretében folytatott azon tevékenységének terjedelmét és részletes szabályait, amelyeket e tagdíjak hivatottak finanszírozni, vagy megfelel az állami hatóságok által gyakorolt felügyelettel kapcsolatos szempontnak önmagában azért, mert a felügyeleti hatóságnak kell jóváhagynia azt a határozatot, amellyel a közjogi intézmény meghatározza a szóban forgó tagdíjak mértékét.

17 Elöljáróban - a kérdést előterjesztő bírósággal egyetértve - meg kell jegyezni, hogy az Ärztekammer a 2004/18 irányelv III. mellékeltében szerepel, amely mellékletben tagállamonként felsorolásra kerülnek az irányelv 1. cikke (9) bekezdésének második albekezdésében hivatkozott közjogi intézmények és közjogiintézmény-kategóriák. E melléklet Németországról szóló III. része 1.1 pontjának - amely "az állami vagy helyi szervek által létrehozott testületek által létrehozott testületek[re]" vonatkozik - "szakmai egyesületek" alcsoportra vonatkozó második francia bekezdése említi többek között az "orvosi [...] kamarák[at]".

18 Mindazonáltal - amint arra a főtanácsnok indítványa 20. és 21. pontjában emlékeztetett - az adott intézménynek a listára való felvétele csupán a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdésének második albekezdésében kimondott érdemi szabály megfelelő alkalmazását képezi, ám ebből nem következik olyan megdönthetetlen vélelem, miszerint ez az intézmény a szóban forgó rendelkezés értelmében "közjogi intézménynek" minősülne. Ennélfogva az uniós bíróság feladata az, hogy abban az esetben, ha a nemzeti bíróság indokolt kérelmet nyújt be erre vonatkozóan, biztosítsa ezen irányelv belső koherenciáját annak ellenőrzése útján, hogy az adott intézménynek a hivatkozott listára való felvétele a szóban forgó érdemi szabály megfelelő alkalmazását képezi-e (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Hans & Christophorus Oymanns ügyben hozott ítélet 42., 43. és 45. pontját).

19 E tekintetben a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének megfelelően valamely jogalany e rendelkezés értelmében akkor minősül "közjogi intézménynek", és ennek alapján ezen irányelv rendelkezései akkor irányadók rá, ha három kumulatív feltétel teljesül, vagyis: e jogalany kifejezetten olyan közérdekű célra jött létre, amely nem ipari vagy kereskedelmi jellegű [a) pont], jogi személyiséggel rendelkezik [b) pont], valamint többségi részben az állami hatóságok finanszírozzák, vagy irányítása ezek felügyelete alatt áll, illetve olyan ügyvezető, döntéshozó vagy felügyelő testülete van, hogy tagjainak többségét e szervek nevezik ki [c) pont].

20 A szóban forgó irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontjában megfogalmazott három alternatív feltétel mindegyike az állami hatóságoktól való szoros függést tükrözi. Ez a függés ugyanis lehetővé teszi az állami hatóságok számára, hogy a kérdéses szerv határozatait a közbeszerzési szerződések tekintetében befolyásolják, ami lehetőséget teremt arra, hogy e döntéseket ne csak gazdasági megfontolások vezessék, és különösen fennáll annak kockázata, hogy nemzeti ajánlattevőknek vagy pályázóknak kedvezzenek, ami akadályozná a szolgáltatások és az áruk szabad mozgását, és amit a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó irányelvek éppen hogy meg kívánnak akadályozni (a 2004/18 irányelvet megelőző, megegyező tartalmú rendelkezések kapcsán lásd a C-237/99. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben a 2001. február 1-jén hozott ítélet [EBHT 2011., I-939. o.] 39., 41., 42., 44. és 48. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

21 E célkitűzések tükrében e szempontok mindegyikét funkcionálisan (lásd a 2004/18 irányelvet megelőző, megegyező tartalmú rendelkezések kapcsán a Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 43. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fent hivatkozott Bayerischer Rundfunk és társai ügyben hozott ítélet 40. pontját), vagyis az alkalmazás alaki szabályaitól függetlenül kell értelmezni (lásd analógia útján a C-360/96. sz. BFI Holding ügyben 1998. november 10-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-6821. o.] 62. és 63. pontját), és úgy kell tekinteni, hogy mindegyik szempont az állami hatóságoktól való szoros függést hoz létre.

22 Először is a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontjában kimondott, a többségi részben az állami hatóságok általi finanszírozással kapcsolatos első szempont tekintetében a finanszírozás fogalma pénzügyi eszközöknek az érintett jogalany tevékenységei támogatása érdekében való, különös ellenszolgáltatás nélküli átruházását jelenti (lásd a 2004/18 irányelvet megelőző, megegyező tartalmú rendelkezések kapcsán a C-380/98. sz. University of Cambridge ügyben 2000. október 3-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-8035. o.] 21. pontját).

23 Mivel e rendelkezést funkcionálisan kell értelmezni, a Bíróság kimondta, hogy a többségi részben az állami hatóságok általi finanszírozással kapcsolatos szempont a közvetett finanszírozási módot is magában foglalja.

24 Az ilyen finanszírozás mind az elvét, mind a mértékét tekintve törvény erejénél fogva előírt és kötelezővé tett járulék formájában valósulhat meg, amely nem foglalja magában azt, hogy az érintett intézmény a részére járulékot fizetni köteles személyeknek az általa nyújtott szolgáltatások révén ténylegesen ellentételezést lenne köteles nyújtani, és e járulék beszedésének szabályai közhatalmi jogosítványokból erednek (lásd ebben az értelemben fent hivatkozott Bayerischer Rundfunk és társai ügyben hozott ítélet 41., 42., 44., 45. és 47-49. pontját).

25 Az a körülmény, hogy alakilag valamely intézmény maga határozza meg a finanszírozásának nagyobb részét biztosító tagdíjak mértékét, nem zárja ki azt, hogy fennálljon a szóban forgó szempontnak megfelelő közvetett finanszírozás. Ugyanígy, amikor az állami társadalombiztosítási pénztárakhoz hasonló intézményeket a tagjaik által vagy helyettük fizetett tagdíjakból, különös ellenszolgáltatás nyújtása nélkül finanszírozzák, amennyiben az ilyen pénztári tagságot és a tagdíjak fizetését törvény teszi kötelezővé, még ha alakilag e tagdíjak mértékét maguk a pénztárak is határozzák meg, azt egyrészt a szóban forgó pénztárak által nyújtott szolgáltatásokat, valamint az azokkal kapcsolatos kiadásokat meghatározó, és tevékenységeik anyagi célból való gyakorlását tiltó törvény a jog eszközeivel teszi kötelezővé, másrészt azt a felügyeleti hatóságnak jóvá kell hagynia, a járulékok beszedése során pedig a közjogi szabályoknak megfelelően kényszer alkalmazható (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Hans & Christophorus Oymanns ügyben hozott ítélet 53-56. pontját).

26 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy olyan intézmény helyzete, mint az Ärztekammeré, nem hasonlít a jelen ítélet előző pontjában leírtakhoz.

27 Ugyanis, bár ezen intézmény feladatait a HeilBerG NRW sorolja fel, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az derül ki, hogy a helyzetét a törvény által részére a feladatai végrehajtása keretében folytatott tevékenységeire vonatkozó szabályok jellege, terjedelme és végrehajtási előírásai meghatározásának, ennélfogva az ehhez szükséges költségvetés, ebből következően pedig a tagjaitól követelt tagdíjak mértéke megállapításának érdekében biztosított nagyfokú önállóság jellemzi. Az a körülmény, hogy a tagdíj összegét megállapító rendelkezést a felügyeleti hatóságnak kell jóváhagynia, nem meghatározó, mivel e hatóság csupán annak ellenőrzésére szorítkozik, hogy a szóban forgó intézmény gazdálkodása kiegyensúlyozott-e, vagyis az intézmény a saját maga által megállapított szabályok szerint a tagjaitól beszedett tagdíjak révén és egyéb forrásokból elegendő bevételt biztosít-e a működésével összefüggő összes költség fedezésére.

28 Egyébiránt, amint azt a főtanácsnok indítványának 65. és 66. pontjában megjegyezte, a hatóságoktól való függetlenséget a jelen esetben még inkább megerősíti az a tény, hogy a hivatkozott rendelkezést maga a tagdíjfizetőkből álló közgyűlés fogadta el.

29 Ezt követően a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontjának az állami hatóságok által gyakorolt felügyeletre vonatkozó második szempontja kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy főszabály szerint az utólagos ellenőrzés nem felel meg ennek a szempontnak, mivel az ilyen felügyelet nem teszi lehetővé, hogy a hatóságok a közbeszerzési szerződések tekintetében befolyásolják a kérdéses szerv határozatait (lásd ebben az értelemben a C-373/00. sz. Adolf Truley-ügyben 2003. február 27-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-1931. o.] 70. pontját). Így főszabály szerint ilyen eset az, amikor a felügyeleti hatóság utólagosan általános törvényességi felügyeletet gyakorol, és még inkább az, amikor az adott intézménynek a finanszírozása nagy részét biztosító tagdíjak mértékét meghatározó határozata jóváhagyásában nyilvánul meg e hatóság beavatkozása, amely annak ellenőrzésére szorítkozik, hogy a szóban forgó intézmény gazdálkodása kiegyensúlyozott-e.

30 Ennélfogva úgy tűnik, hogy egyrészt ugyan a törvény meghatározza az Ärztekammerhez hasonló intézmény feladatait és azt, hogy finanszírozásának többségi részét hogyan kell megszervezni, valamint előírja, hogy a felügyeleti hatóságnak kell jóváhagynia azt a határozatát, amelyben meghatározza a tagjai által fizetendő tagdíjak mértékét, másrészt az Ärztekammerhez hasonló intézmény ténylegesen szervezetileg és gazdálkodásában önálló, amellyel ellentétes annak megállapítása, hogy ezen intézmény szorosan függ az állami hatóságoktól. Ennélfogva az ilyen intézmény finanszírozásának módja nem minősül többségi részében az állami hatóságok általi finanszírozásnak, és nem teszi lehetővé, hogy ezen hatóságok felügyeljék ezen intézmény irányítását.

31 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/18 irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely, szakmai kamarához hasonló közjogi intézmény nem tesz eleget a többségi részben az állami hatóságok általi finanszírozással kapcsolatos szempontnak, amennyiben többségében a tagjai által fizetett tagdíjakból kerül finanszírozásra, és a tagdíjak mértékét a törvény erejénél fogva ezen intézmény jogosult meghatározni, valamint azt tagjaitól beszedni, továbbá e törvény nem határozza meg a szervezetre ruházott, jogszabályban előírt feladatok végrehajtása keretében folytatott azon tevékenységének terjedelmét és részletes szabályait, amelyeket e tagdíjak hivatottak finanszírozni, illetve nem felel meg az állami hatóságok által gyakorolt felügyelettel kapcsolatos szempontnak sem önmagában azért, mert a felügyeleti hatóságnak kell jóváhagynia azt a határozatot, amellyel a közjogi intézmény meghatározza a szóban forgó tagdíjak mértékét.

A költségekről

32 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (9) bekezdése második albekezdésének c) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely, szakmai kamarához hasonló közjogi intézmény nem tesz eleget a többségi részben az állami hatóságok általi finanszírozással kapcsolatos szempontnak, amennyiben többségében a tagjai által fizetett tagdíjakból kerül finanszírozásra, és a tagdíjak mértékét a törvény erejénél fogva ezen intézmény jogosult meghatározni, valamint azt tagjaitól beszedni, továbbá e törvény nem határozza meg a szervezetre ruházott, jogszabályban előírt feladatok végrehajtása keretében folytatott azon tevékenységének terjedelmét és részletes szabályait, amelyeket e tagdíjak hivatottak finanszírozni, illetve nem felel meg az állami hatóságok által gyakorolt felügyelettel kapcsolatos szempontnak sem önmagában azért, mert a felügyeleti hatóságnak kell jóváhagynia azt a határozatot, amellyel a közjogi intézmény meghatározza a szóban forgó tagdíjak mértékét.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.