BH 2006.2.50 A vállalkozó a késedelmének kimentése céljából nem hivatkozhat sikeresen olyan akadályokra, amelyek a szerződés módosítása előtt merültek fel, és amelyekre tekintettel a szerződésmódosítás kapcsán a teljesítési határidő meghosszabbítását nem kezdeményezte [Ptk. 405. §].

A felperes az alperessel 2001. március 4-én kötött építési szerződésben elvállalta az alperes tulajdonában álló ingatlanon épülő melléképület, garázs épületgépészeti munkáinak kivitelezését 1 719 000 forint bruttó vállalkozói díjért 2001. június 10-ei befejezési határidővel. 2001. április 29-én a teljesítési határidőt módosították és a felperes a kulcsrakész átadást 2001. május 30-ára vállalta. A felperes napi 15 000 forint, egy hét elteltével napi 30 000 forint kötbér fizetésére vállalt kötelezettséget késedelmes teljesítés esetére. A szerződésben rögzített munkálatokon túl az alperes a felperestől pótmunkák elvégzését is megrendelte.

2001. július 2-án átadás-átvételi jegyzőkönyv készült, amelyben az alperes bejelentette a kötbérigényét azzal, hogy amennyiben a különböző kivitelezők határidőre a hiánypótlásokat nem fejezik be, úgy azt bíróság útján érvényesíti. A felperes 2001. július 15-éig vállalta a hibák kijavítását. A felperes által készített villamoshálózat az érintésvédelmi, valamint a tűzvédelmi előírásoknak a 2001. július 25-ei felülvizsgálat alkalmával felelt meg. 2001. július 28-án kelt emlékeztetőben újabb hibákat rögzítettek, majd 2001. augusztus 28-án ismét hibák feltárására került sor. A végső műszaki átvétel időpontját a felek 2001. augusztus 31-ére tűzték ki. A felperes által kiépített fűtési rendszer beüzemelésére nem került sor, így annak hibái csak később derültek ki. A felperes - a minőségi hibákat figyelembe véve - 2 221 083 forint vállalkozói díjra tarthat igényt, amelyből az alperes 1 763 849 forintot fizetett meg részére.

A felperes módosított keresetében 457 234 forint vállalkozói díj és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, aki a kereset elutasítását kérte. A felperes késedelmes teljesítésére hivatkozva 2001. július 1. napjától 2001. szeptember 14. napjáig terjedő időre összesen 3 165 000 forint kötbér iránti igényt érvényesített beszámítási kifogásként a felperes követelésével szemben.

A másodfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes beszámítási kifogásának helyt adó, és a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alperest 457 234 forint és járulékai felperes javára történő megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek a 2001. május 30-i átadási határidőt akként módosították, hogy az átadási határidőnek azt az időpontot tekintették, amikor a felperes a munkát készre jelenti. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a 2001. július 2-án készült jegyzőkönyvben az alperes által biztosított időtartam alatt július 15-éig a felperes a villamosrendszerrel kapcsolatos hiányosságok elhárítása körében 2001. július 14-én az érintésvédelmi jegyzőkönyvek megküldésével eleget tett, míg a fűtés tekintetében az alperest jogosulti késedelem terhelte, miután a Ptk. 405. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét nem teljesítette, ezért a fűtésrendszer hiányosságai körében az alperes átvételi késedelme a felperes késedelmét kizárta. A másodfokú bíróság az alperes késedelmi kötbér megfizetésére irányuló beszámítási kifogását alaptalannak ítélte, és a keresetnek helyt adva kötelezte az alperest a felperes részére vállalkozói díj fizetésére.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a keresetet elutasító elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogszabályt sértve ítélte alaptalannak a kötbér iránti igényét. Érvelése értelmében tévesen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felperes részéről nem történt késedelmes teljesítés. Szerinte a felperes is elismerte, hogy nem szerződésszerűen teljesített, ezért sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság alaptalannak ítélte a kötbérigényét. Arra is hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pp. 206. §-át is sérti, mivel a másodfokú bíróság a bizonyítékokat helytelenül mérlegelte, és iratellenes következtetéseket levonva állapította meg a tényállást.

A Legfelsőbb Bíróság az Alkotmánybíróság 42/2004. (XI. 9.) AB határozata folytán a Pp. 270. § (2) bekezdés alapján azt vizsgálta, hogy a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A jogerős ítélet sérti a Pp. 206. § (1) bekezdését.

A bírói gyakorlat értelmében a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó jogszabályt sérti az ítélet, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes, illetőleg ha a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességében való értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott.

A másodfokú bíróság Sz. Gy. érdektelen tanú vallomása alapján azt állapította meg, hogy a felek "legalábbis ráutaló magatartással" úgy módosították az átadási határidőt, hogy "az az időpont, amikor a felperes a munkát készre jelenti".