42/2004. (XI. 9.) AB határozat

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló, és a Legfelsőbb Bíróságnak a Pfv.E. 21.562/2003/6. számú, Pfv. 21.399/2003/2. számú, a Kfv.E. 35.520/2003/2. számú, a Kfv.II. 40.006/2002/2. számú, a Kfv.E. 39.063/2004/6. számú, a Kfv. EX. 39.068/2004/6. számú, a Kfv.E. 37.155/2004/2. számú és a Pfv.E. 20.116/2004/2. számú, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak az Mfv. 10.492/2002/1. számú, Kfv.E. 39.479/2003/6. számú, Pfv.II. 21.935/2003. számú, Kfv.E. 39.660/2003/2. számú, Pfv.E. 20.056/2004/2. számú ügyeiben történő alkalmazhatóságáról szóló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére, valamint alkotmányjogi panaszok, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok alapján - dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvéleményével - meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (2) bekezdés "és" szövegrésze, valamint az ezt követő a), b), ba) és bb) pontjai alkotmányellenesek, ezért e rendelkezéseket megsemmisíti.

A megsemmisítés következtében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270. § (2) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:

"(2) A felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő."

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdés első mondata alkotmányellenes, ezért e rendelkezést megsemmisíti.

A megsemmisítés következtében a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdése az alábbi szöveggel marad hatályban:

"(5) Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt."

3. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 270-275. §-ainak - a határozatban elbírált alkotmányjogi összefüggések szerinti -egésze, valamint a 273. § (1) bekezdésének alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdésével összefüggésben előterjesztett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó indítványt elutasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 340. §, 340/A. §, 341. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

6. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénymódosításáról szóló 2001. évi CV. törvény 20. § (4) bekezdése és 20. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

7. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak a - felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján hozott - Pfv.E. 21.562/2003/6. számú, Pfv. 21.399/2003/2. számú, a Kfv.E. 35.520/2003/2. számú, a Kfv.II. 40.006/2002/2. számú, a Kfv.E. 39.063/2004/6. számú, a Kfv. EX. 39.068/2004/6. számú, a Kfv.E. 37.155/2004/2. számú és a Pfv.E. 20.116/2004/2. számú ügyeiben az alkotmányellenessé nyilvánított rendelkezések nem alkalmazhatók.

8. Az Alkotmánybíróság, a Legfelsőbb Bíróságnak a -felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján hozott - Mfv. 10.492/2002/1. számú, Kfv.E. 39.479/2003/6. számú, Pfv.II. 21.935/2003. számú, Kfv.E. 39.660/2003/2. számú, Pfv.E. 20.056/2004/2. számú ügyeiben az alkalmazási tilalom megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett a Polgári perrendtartásról szóló - a 2001. évi CV. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) a felülvizsgálati rendszert szabályozó rendelkezéseivel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette, s azokat egy eljárásban bírálta el.

1. Az egyik indítványozó a megváltozott Pp.-beli szabályokat három területen is alkotmányellenesnek tartotta:

1.1. A Pp. 270. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének feltételeit határozza meg. Az indítványozó szerint a bírói és a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos kapcsolatában átfedést eredményez, hogy a felülvizsgálat megengedhetőségének feltételeként nem elegendő a jogszabálysértés, hanem e mellett - a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjai alapján - további feltétel, hogy a felülvizsgálni kért határozat eltérjen a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy a határozat felülvizsgálatát a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése indokolja. Az indítványozó szerint a Pp. e szabálya az állampolgárok részére a bírói gyakorlatot egységesítő határozatok, illetve elvi jelentőségű egyedi ügyekben foglalt döntések ismeretét teszi kötelezővé. Mindezekhez az állampolgároknak alkalmazkodniuk kell, továbbá - érvel az indítványozó -a Pp. elvárja, hogy az állampolgárok a joggyakorlat egységessége vagy továbbfejlesztése tekintetében is ismeretekkel rendelkezzenek. Az indítványozó szerint a jogszabályoknak nem tekinthető jogforrások jogszabályi erővel való felruházása sérti a törvényhozó és a bírói hatalom közötti elválasztás elvét, ellentétben áll az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe foglalt azon rendelkezéssel, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatai csak a bíróságokra kötelezőek, de a bírói jogalkotás ellentétes az Alkotmány 50. §-ában meghatározott bírósági feladatokkal is. Az indítványozó ezzel összefüggésben felveti, hogy a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdése a jogegységi határozattal azonos rangra emeli a korábbi elvi irányítási eszközöket amikor kimondja, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) "hatálybalépése előtt meghozott irányelv, elvi döntés és kollégiumi állásfoglalás - amíg az a Bsz. alapján alkalmazható - a Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett határozattal azonos megítélés alá esik". E rendelkezéssel a Pp. a jogegységi határozat rangjára emelte a korábbi irányelveket, elvi döntéseket és kollégiumi állásfoglalásokat is, holott ezek feltétlen figyelembevétele egykor nem volt kötelező.

Az indítványozó összefoglalva álláspontját úgy véli, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjai azzal járnak, hogy a jövőben "amikor a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatot hoz, vagy elvi jellegű ügyben ítélkezik, azzal a tudattal dönthet, hogy egyúttal jogszabályt is alkot". Az indítványozó a hatalommegosztásból eredő egyensúly helyreállítása végett kéri a Pp. idézett rendelkezéseinek megsemmisítését.

1.2. Az indítványozó a felülvizsgálati eljárásban bevezetett egyesbíró intézményével kapcsolatosan is több alkotmányossági kifogást fogalmazott meg. A Pp. 273. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyesbíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270. §-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja.

Az indítványozó kifejti, hogy az Alkotmány 46. §-a főszabályként a társas-bíráskodás elvét rögzíti. Bár az Alkotmány lehetővé teszi az ettől való eltérést, de ez nem vonatkozhat olyan esetekre, amikor a tanácsban döntött fellebbezési bíróság ítéletével kapcsolatos jogkérdésről (s nem tényként megállapítható technikai kérdésekről) kell állást foglalni. A Pp. 273. § (1) bekezdése alapján az egyesbíró érdemben és véglegesen határoz, a jogi szempontból igen is vitatható - a Pp. 270. § (2) bekezdésében írt - feltételek meglétéről. E szabály - az indítványozó szerint - ellentétben áll továbbá az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében rögzített nyilvános tárgyalás elvével is. A Pp. 273. § (1) bekezdése alapján az egyesbíró a felek meghallgatása nélkül, nem nyilvános tárgyaláson dönt az érdemi elbírálásra alkalmasságról, mégpedig véglegesen. E szabály még azt a lehetőséget sem adja meg a feleknek - mint a Pp. 274. §-a -, hogy ha a felek kérik, akkor tárgyalást kell tartani.

Az indítványozó szerint a Pp. 273. § (1) bekezdése, és a fentebb ismertetett 270. § (2) bekezdése végeredményben ugyanazt a helyzetet hozta vissza, amelyet korábban - az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme miatt alkotmányellenesnek minősített - törvényességi óvás intézményesített. A vizsgálni kért szabályok a jogbiztonságot több szempontból is sértik.

1.3. Az indítványozó végül a Pp. 340. §, 340/A. §-a és 341. §-ában szabályozott közigazgatási és társadalombiztosítási perekkel kapcsolatban fejtette ki alkotmányos aggályait. Az indítványozó ismertette, hogy ezekben a perekben korábban a felülvizsgálat lehetősége jelentette jogszabálysértés esetén az egyfokú jogorvoslatot. Ugyanakkor e perekre is irányadó a Pp. 270. § (2) bekezdésébe foglalt korlátozás, így a jogorvoslathoz való jog jogszabálysértés esetén aránytalanul és indokolatlanul beszűkült, ami nemcsak az Alkotmány 57. § (5) bekezdését sérti (amely eleve minősített többséget ír elő a jogorvoslati jog korlátozásához), de az Alkotmány 50. § (1) bekezdésében védett értéket, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeinek alkotmányos védelmét az állam közigazgatási hatóságaival szemben. Társadalombiztosítási perekben pedig a nyugdíjhoz való jog érvényesítése esik indokolatlan és méltánytalan korlátozás alá.

Az indítványozó a fenti indokok alapján kéri megsemmisíteni a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjait, 273. § (1) bekezdését, 340. §-át, 340/A. §-át és 341. §-át.

2. A másik indítványozó a Pp.-nek a - 2001. évi CV. törvény által történő - felülvizsgálati eljárást érintő valamennyi módosítása vizsgálatát és hatálybalépéséig visszamenőleges megsemmisítését kérte. (A 2001. évi CV. törvény 9-14. §-ai által módosított Pp. 270-275. §-ok.)

Az indítványozó kifejtette, hogy az Alkotmány 57. § (5) bekezdése értelmében a jogorvoslati jogot csak kétharmados törvény korlátozhat, az Alkotmány nem tesz különbséget rendes és rendkívüli jogorvoslat között. Az egyszerű többséggel elfogadott Pp. módosítás a jogorvoslati jogot vitathatatlanul szűkítette akkor, amikor a jogszabálysértésre hivatkozáson túl további feltételek fennállását követeli meg a felülvizsgálati kérelem elfogadhatóságakor. Az indítványozó kérelmét akként fogalmazta meg, hogy ha az Alkotmánybíróság a minősített többséggel kapcsolatos álláspontját nem találja megalapozottnak, akkor tartalmi vizsgálatot kér a módosított Pp. 273. § (1) bekezdésében bevezetett egyesbíró intézményével szemben. Az egyesbíró a Pp. 270. §-ában foglalt feltételek fennállásának vizsgálatakor szükségképpen mérlegel, érdemi de nem megfellebbezhető döntést hoz. Ennek keretében véglegesen elzárhatja a feleket attól, hogy a felülvizsgálati kérelmet - mint súlyának megfelelő jogorvoslatot - a Legfelsőbb Bíróság tanácsa elbírálja, amely a jogorvoslathoz való jog tartalmát sérti. Véleménye szerint az egyesbíró legfeljebb alaki kérdésekről dönthet.

Az indítványozó kérelmét konkrét ügyekkel összefüggésben, de nem alkotmányjogi panasz keretében terjesztette elő. Visszamenőleges hatályú megsemmisítéssel szeretné elérni, hogy a beadványában jelölt - és egyesbíró által elutasított - ügyek a felülvizsgálati tanács elé kerüljenek.

3. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott újabb indítvány alkotmányjogi panasz és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség hatáskörökben kéri vizsgálni a Pp.-nek a felülvizsgálati eljárással kapcsolatos egyes rendelkezéseit.

3.1. Az indítványozó véleménye, hogy a Pp.-nek a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó - módosított - szabályai rendkívüli és indokolatlan mértékben leszűkítették a felülvizsgálat lehetőségét. A Pp. 270. § (2) bekezdése ugyanis a jogszabálysértésen túl további feltételeket támaszt a meg-engedhetőség tárgyában. Kifejtette, hogy a felülvizsgálat megengedhetőségről ráadásul egyesbíró dönt, ennek keretében az elutasító döntés ügydöntő határozat, hiszen ilyen esetben a felülvizsgálat érdemben való lefolytatása kizárt. Ugyanakkor a Pp. 273. § (5) bekezdése értelmében az eljáró bíró határozata ellen jogorvoslatnak nincs helye. E szabályok azon túl, hogy a jogorvoslathoz való alapjogot sértik, ellentétesek a az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság követelményével. "A jogbiztonság szempontjából elengedhetetlen szempont, hogy adott esetben egy indokolt és jogos felülvizsgálati eljárás egy esetleges téves döntés folytán ne kerüljön mellőzésre"- érvelt az indítványozó. Alkotmányjogi panaszában ezért a Pp. 270. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések olyan jellegű megsemmisítését kérte, amellyel lehetővé válna, hogy önmagában a jogszabálysértés is alapot adjon a felülvizsgálat lefolytatására, továbbá a Pp. 273. § (5) bekezdésének - az egyesbíró határozata elleni jogorvoslatot kizáró szabálynak - megsemmisítésére terjesztett elő kérelmet. Az alkotmányjogi panaszát a Legfelsőbb Bíróság Mfv. 10.492/2002/1. számú a felülvizsgálati kérelmet elutasító egyesbírói döntésére alapozta, idézve az Alkotmánybíróság azon gyakorlatát, amely szerint, ha az alapjogsérelem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, az 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdés szerinti hatvan napot a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott határozat kézbesítésétől kell számítani. Az indítványozó hiánypótlás keretében igazolta, hogy eredeti kérelmét az Abtv. 48. § (2) bekezdésében meghatározott hatvannapos határidő utolsó napján adta postára. Ugyanakkor a hiánypótlásra adott válaszában az eredeti kérelmét fenntartva - s annak indokait bővítve (pl. hogy a felülvizsgálat megengedhetősége korlátlan diszkrecionális joggá változott)-kiterjesztette indítványát a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (4) bekezdésére is. E szerint a törvénynek a felülvizsgálati eljárás szabályait megállapító rendelkezéseit a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a jogerős határozatot még nem hozta meg. Álláspontja szerint e szabály visszamenőleges hatályú, amely ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.

3.2. Az indítványozó beadványaiban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Erre vonatkozó indokolása úgy szól, hogy "a jogalkotó alkotmányellenes helyzetet hozott létre azzal, hogy a felülvizsgálat megengedhetősége tárgyában a jogorvoslatot nem biztosította, illetve az elutasító határozat tárgyában a határozat törvényességének megdönthetőségére irányuló törvényi szabályozást nem hozta létre".

3.3.Ezen indítványozó - a fenti érvekkel - újabb alkotmányjogi panaszokat terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Legfelsőbb Bíróság Pfv. E. 21.562/2003/6. számú, Kfv.E. 39.063/2004/6. számú és a Kfv. EX. 39.068/2004/6. számú a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító egyesbírói döntés ellen. Indítványaiban a Pp. 270. § (2) bekezdésének, 273. § (5) bekezdésének, és a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (4) bekezdésének vizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 47. § (2) bekezdésébe és az 57. § (5) bekezdésébe ütközés miatt. Az indítványozó az Alkotmány 47. § (2) bekezdése alapján utal a Bsz. jogegységi eljárásra vonatkozó rendelkezéseivel való ellentétre, illetve újból megfogalmazta a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelmét is.

4. Újabb indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság Pfv. 21.399/2003/2. felülvizsgálati kérelmet elutasító egyesbírói döntésével kapcsolatban. Álláspontja szerint a Pp. 270. § (2) bekezdése az Alkotmánytöbb rendelkezését is sérti. A Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjai - érvel az indítványozó - alkotmányos felhatalmazás nélkül jogszabálynak nem minősülő jogalkalmazói aktusokat emel törvényi szintre, a "Legfelsőbb Bíróságot pedig törvényhozó jogalkotói szintre". Véleménye szerint mindez sérti az államhatalmi ágak elválasztásának elvét. A vizsgálni kért szabályozás által egyrészt "a bíróságok jogalkalmazásának egységességét biztosító jogalkalmazó szerv törvényrontó, törvénypótló hatást kiváltó jogosítványt szerzett", másrészt - az állampolgárok oldaláról - "a megvalósult törvénysértés ténye önmagában nem elégséges a jogsérelem orvoslásához, a törvényesség érvényre juttatásához". Álláspontja szerint mindez a jogbiztonságot sérti, továbbá az Alkotmány más rendelkezéseivel is ellentétes.

Az indítványozó kifejti továbbá, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdésében szereplő joggyakorlat egysége mint kritérium, annyira elvont fogalom, hogy a Pp. hatályosulása - egyedi ügyeknek e kritérium alapján való mérése - körében nem kezelhető. Rámutat végül, hogy a Pp. vizsgálni kért szabályai által a jogegységi határozatok mindenkire nézve kötelezővé válnak, szemben az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével, melynek értelmében az csak a bíróságokra kötelező.

5. További indítványozó utólagos absztrakt norma-kontrollra irányuló kérelmet nyújtott be a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjai, valamint a 340. § (1) és (2) bekezdése, továbbá a 2001. évi CV. törvény 20. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére.

5.1.Az indítványozó szerint a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjai sértik a törvény előtti egyenlőség elvét [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], mert - más jogorvoslatokhoz képest - indokolatlan és alkotmányellenes feltételeket állítanak az eljárás megindításához. Sérti a bírói függetlenség elvét [Alkotmány 50. § (3) bekezdés], mert hiába veszi észre a bíró, hogy a felülvizsgálni kért határozatjogszabálysértő, a további feltételek hiánya miatt el kell utasítani a felülvizsgálat megindítására irányuló kérelmet. Sérti a hatalommegosztás elvét [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], mert a parlament által hozott törvényekkel szemben "az érintett bíróság 'belső döntéseit' jogszabályi rangra emeli". Ez utóbbi a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvénnyel is ellentétben áll, mert az egységesítő jogértelmezés se nem jogszabály, se nem az állami irányítás egyéb jogi eszköze.

5.2.Az indítványozó kifejti, hogy a 2001. évi CV. törvény 20. § (4) bekezdése a folyamatban lévő ügyekben való alkalmazhatóság kimondásával az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző visszaható hatályú rendelkezést tartalmaz.

5.3.Az indítványozó szerint a Pp. 340. § (1) és (2) bekezdése közigazgatási perekben csak korlátozott, s csak egyes esetekben megengedett "fellebbezést" intézményesít, amely sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében meghatározott törvény előtti egyenlőséget, az ügyfajták szerinti különbségtétel pedig az Alkotmány 70/A. §-át. Véleménye szerint az Alkotmány 70/A. §-ának a sérelme azért is fennáll, mert a közigazgatási perekben az állam az ellenérdekű és perelhető fél, a jogorvoslat megvonása ebben a körben az állam túlsúlyát erősíti.

6. További indítványozó alkotmányjogi panasz hatáskörben a Pp. felülvizsgálatot szabályozó rendelkezéseinek egésze, illetve részbeni megsemmisítésére tett indítványt.

Az indítványozó álláspontja, hogy a felülvizsgálatra vonatkozó hatályos szabályozás a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban alkotmányellenessé nyilvánított törvényességi óvással azonos okból alkotmányellenes. Kifejti továbbá, hogy a Pp. XIV. fejezetében az "elvi jelentőségű jogkérdés" formula alkalmazása is alkotmányellenességhez vezet, mivel - véli az indítványozó - a felülvizsgálat jogintézményének "a jogalkalmazás során felmerült jogkérdéseket kell megválaszolniuk, nem az elvi jelentőségűeket". Részleteiben az indítványozó megsemmisíteni kéri a Pp. 270. §-ának a felülvizsgálat feltételeit meghatározó, a 273. § (1) bekezdés második mondatának a felülvizsgálat feltételeinek meg nem felelő kérelem elutasításáról szóló rendelkezéseit, valamint a 273. § (5) bekezdését, amely az egyesbíró döntése elleni jogorvoslatot kizáró rendelkezést tartalmazza. Az indítványozó a közigazgatási perekkel összefüggésben is érvelt, de a Pp. közigazgatási perekkel kapcsolatos szabályaival összefüggésben határozott kérelmet nem fogalmazott meg. Véleménye, hogy a fentebb konkrétan megjelölt rendelkezések az Alkotmány több szabályával, így: a 2. §-ával, 7. §-ával, 8. §-ával, 50. § (1)-(2) bekezdésével, 51. § (1) és (3) bekezdésével, 54. § (1) és (2) bekezdésével, az 56. §-sal, az 57. § (1) bekezdésével, a 64. §-sal és a 70/A. §-sal is ellentétben állnak.

Az indítványozó a fenti jogi indokokkal alátámasztott alkotmányjogi panaszát a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E 39.479/2003/6. számú, a felülvizsgálati kérelmet elutasító egyesbírói döntésével kapcsolatban terjesztette elő.

7. Alkotmányjogi panasz érkezett továbbá a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II. 21.935/2003. számú, felülvizsgálati kérelmet előzetes vizsgálat során elutasító végzésével szemben. Az indítványozó az egyesbíró által való elutasít-hatóság alkotmányosságát vitatta, azonban ebben az ügyben a perújítási kérelmet elutasító jogerős végzés felülvizsgálatának befogadhatóságára azért nem került sor, mert e végzés - mint ahogy a felülvizsgálati kérelmet elutasító végzés tartalmazza - nem minősül az ügy érdemében hozott végzésnek.

8. A Pp. 270. § (2) bekezdésének utólagos absztrakt normakontroll hatáskörben történő vizsgálatára - a fent jelölt problémakörökben - további indítvány is érkezett. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, 45. § (1) bekezdése, 50. § (1)-(2) bekezdése, 57. § (1) és (5) bekezdése, 70/A. § (1) és (3) bekezdése, valamint a 70/K. §-a sérelmét állította. Az indítványozó ügyvéd bár egyedi üggyel összefüggésben terjesztette elő kérelmét, de a vizsgálatot ebben az ügyben nem alkotmányjogi panasz hatáskörben kezdeményezte. Ugyanezen indítványozó mások képviseletében három alkotmányjogi panaszt terjesztetett elő a fentiekkel azonos érvek alapján. Az alkotmányjogi panaszok a Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelmet előzetesen megvizsgáló Kfv.E. 35.520/2003/2. számú, Kfv.E. 39.660/2003/2. számú és Pfv. E. 20.056/2004/2. számú végzéseit érintették.

9. Újabb alkotmányjogi panasz - a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II. 40.006/2002/2. számú, egyesbírói döntéséhez kapcsolódva - az alkotmányossági vizsgálatot a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjainak az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével és 57. § (5) bekezdésével való ellentéte miatt kezdeményezte. Az indítványozó szerint a vizsgálni kért törvényi szabály a Legfelsőbb Bíróságot törvényhozói jogalkotói szintre emelte.

10.Alkotmányjogi panasz hatáskörben - a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 37.155/2004/2. számú egyesbírói döntésre alapozva - újabb indítványozó a Pp. 270. § (2) bekezdésének és 273. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát és megsemmisítését kérte. Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság sérelmére hivatkozott.

11.Másik indítványozó - a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 20.116/2004/2. számú döntésére alapított alkotmányjogi panasz alapján - a Pp. 273. § (5) bekezdésének megsemmisítésére terjesztett elő kérelmét. Ügyében a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségét elutasító egyesbírói döntés kimondta, hogy a felvetett jogi kérdések a felülvizsgálatot a jog fejődéséhez, a jogalkalmazás egységéhez fűződő érdekből nem indokolják. Az indítványozó szerint a felülvizsgálati kérelemnek Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontján alapuló - a Pp. 273. § (5) bekezdése értelmében - megfellebbezhetetlen elutasítása az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe, a 8. § (2) bekezdésébe és az 57. § (5) bekezdésébe ütközik.

12. Végül szintén egyedi üggyel összefüggésben a Pp.-nek az egyesbírói eljárást szabályozó 273. § (1) és (5) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára önkormányzat terjesztett elő kérelmet. Az önkormányzat nem kérte az alkotmányjogi panasz hatáskörben történő eljárást, csupán a jelölt rendelkezések megsemmisítését kezdeményezte az Alkotmány 47. § (1)-(2) bekezdései és az 57. § (5) bekezdésének sérelmét állítva.

Az Alkotmánybíróság eljárása során beszerezte az igazságügy-miniszter véleményét.

II.

1. Az Alkotmány indítványozók által hivatkozott rendelkezései szerint:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"46. § (1) A bíróság - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - tanácsban ítélkezik.

(2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben.

(3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el."

"47. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Köztársaság legfőbb bírósági szerve.

(2) A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek."

"50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét."

"51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

(...)

(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon -fellép a törvényesség védelmében."

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni."

"56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

"64. § A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

2. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény jelen ügyben irányadó - az indítványok elbírálásakor hatályos - rendelkezései:

"XIV. FEJEZET

Felülvizsgálat

270. § (1) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetében a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része tekintetében - az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.

(2) A felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására ki-hatóan jogszabálysértő, és

a) a határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy

b) felülvizsgálata a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges, mivel

ba) a határozattal kapcsolatban elvi jelentőségű jogkérdés merül fel, és a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdést illetően - a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon - még nem hozott döntést, illetve

bb) a határozat olyan elvi jelentőségű jogkérdést dönt el, amelyre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé.

(3) Nem tekinthető az ügy érdemi elbírálására kihatónak különösen az a jogszabálysértés, amely

a) a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt, továbbá

b) a határozatnak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti.

271. § A felülvizsgálat kizárásáról csak e törvény rendelkezhet. Nincs helye felülvizsgálatnak

a) az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi;

b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az első fokú határozatot helyben hagyta;

c) a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében;

d) az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen - az apaság vélelmét megdöntő részében - ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve, ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni;

e) a helyi önkormányzat ellen indult adósságrendezési eljárásban az adósságrendezés elrendelése tárgyában hozott végzés ellen;

f) a felszámolást elrendelő, illetve a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen;

g) a cég törlését elrendelő végzés ellen;

h) a gyülekezési jog gyakorlása tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata során hozott végzés ellen;

i) a választási eljárásban hozott bírósági határozat ellen;

j) az egyezséget jóváhagyó végzés ellen, továbbá

k) ha a határozatot a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozta.

272. § (1) A felülvizsgálati kérelmet az első fokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg.

(2) A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azokat a tényeket is, amelyek a 270. §-ban meghatározott feltételek fennállását megalapozzák. A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni. A kérelem mindaddig visszavonható, amíg a Legfelsőbb Bíróság tanácsa a határozatát nem hozta meg.

(3) A felülvizsgálati kérelemhez - ha arra korábban nem került sor- csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is. Ügyvédjelölt (jogi előadó) a Legfelsőbb Bíróság előtt nem járhat el.

(4) Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve, ha a felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, az első fokú határozatot hozó bíróság azt a per irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz, a jogerős határozatot hozó bíróságot pedig a felülvizsgálati kérelem másolatának megküldésével értesíti az eljárás megindításáról. Ha a végrehajtás elrendelése már megtörtént, a felülvizsgálati kérelmet beérkezését követően haladéktalanul fel kell terjeszteni.

273. § (1) A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája mint egyesbíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270. §-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja.

(2) Az eljáró bíró elutasítja a felülvizsgálati kérelmet akkor is, ha a kérelem előterjesztője

a) a megadott lakóhelyéről (székhelyéről) nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött, vagy

b) a jogi képviseletéről felhívás ellenére nem gondoskodik, és pártfogó ügyvéd kirendelését sem kéri, illetve kérheti.

(3) A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásának befejezésekor - ha nem kerül sor a kérelem elutasítására - a határozat végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti, illetve a felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényéről - ha a fél a felülvizsgálati kérelemben ezt kérte és annak jogszabályi feltételei fennállanak - értesíti a földhivatalt.

(4) A felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálásának eredményéről az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelemnek a Legfelsőbb Bírósághoz való érkezését követő hatvan napon belül határoz, kivéve, ha az ügyben hiánypótlásra volt szükség. Ebben az esetben a határidő a hiánypótlásra engedélyezhető határidővel, de legfeljebb tizenöt nappal meghosszabbodik.

(5) Az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az eljáró bíró a felülvizsgálati kérelem megvizsgálásáról - elutasítása esetében indokolással ellátott - végzéssel dönt.

(6) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, erről a kérelem előterjesztőjét értesíti. A 274. § (1)-(3) bekezdések rendelkezései folytán szükségessé váló intézkedéseket az előzetes vizsgálatot lefolytató bíró teszi meg.

(7) Ha az eljáró bíró a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendeli, a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében, illetve a világhálón közzéteszi az ügy tárgyát, a felülvizsgálati kérelemben felvetett jogkérdés lényegét és az előterjesztő képviseletében eljáró jogi képviselő nevét, valamint irodájának székhelyét.

(8) A felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Legfelsőbb Bíróság tanácsban jár el. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelő végzés meghozatalától számított hat hónapon belül az ügy érdemében határozattal dönt. Ha a Legfelsőbb Bíróság a 275. § (5) bekezdésében foglaltak szerint jár el, az eljárás felfüggesztésének időtartama a határidő számítása során nem vehető figyelembe.

274. § (1) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri. Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhető.

(2) Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelmében, illetve az ellenfél csatlakozó felülvizsgálati kérelmének kézhezvételétől számított nyolc napon belül, az ellenfél pedig a felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

(3) A csatlakozó felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem előterjesztésére a 244. § és a 257. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.

(4) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson történik, a tanács elnöke a tárgyalást úgy tűzi ki, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a felek részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. Az idézésben figyelmeztetni kell a feleket, hogy távolmaradásuk a felülvizsgálati kérelem elbírálását nem gátolja.

(5) A felülvizsgálati tárgyalásra a 247. §-ban foglalt rendelkezések kivételével a fellebbezési tárgyalás szabályai megfelelően irányadóak.

(6) Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a tanács elnöke jogegységi eljárást kezdeményez, egyidejűleg az ügy elbírálását a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás befejezése után a bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz.

(7) Ha a 273. § (2) bekezdésben meghatározott elutasítási ok a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során merül fel, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet az eljárás bármely szakaszában hivatalból elutasítja. A 273. § (3) bekezdésében megjelölt határozatokat a Legfelsőbb Bíróság a fél kérelmére a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során is meghozhatja.

275. § (1) A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt.

(2) A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert a tárgyalás alapján megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn.

(3) Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok mégsem áll fenn, a jogerős határozatot hatályában fenntartja.

(4) Ha a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapítja meg, hogy az előterjesztő alappal hivatkozott a 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, emellett a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabályokkal, illetve a Legfelsőbb Bíróság korábbi döntésével összhangban álló új határozatot hoz. Ha erre nincs lehetőség, a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

(5) Ha a Legfelsőbb Bíróság a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében korábban közzétett elvi határozatától el kíván térni, a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett az ügyben jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményezi."

"A közigazgatási perek (...)

Fellebbezés. Perújítás. Felülvizsgálat

340. § (1) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - nincs helye.

(2) A bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye, ha a közigazgatási pert olyan határozat bírósági felülvizsgálata iránt indították, amelyet olyan szerv hozott egyfokú eljárásban, amelynek illetékessége az egész országra kiterjed, és e határozatot a bíróság a törvény alapján megváltoztathatja.

(3) A 337. § (2) bekezdését a fellebbezési eljárásban is megfelelően alkalmazni kell.

(4)

340/A. § (1) A 271. § (1) bekezdésének a) pontja közigazgatási perben nem alkalmazható, ha az ítélet ellen a 340. § alapján fellebbezésnek nincs helye.

(2)

(3) Ha a jogerős határozat ellen a fél perújítással élt, az elsőfokú bíróság, ha pedig a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be, a Legfelsőbb Bíróság erről - az eljárás felfüggesztéséről való döntés érdekében - értesíti az eljáró közigazgatási szervet.

(4) A perújítás, illetve a felülvizsgálati kérelem elbírálását követően, ha a bíróság a határozatot megváltoztatta, a közigazgatási szerv a határozatnak megfelelően a közigazgatási eljárást tovább folytatja, vagy megszünteti.

Társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata

341. § A társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt indított perekre ennek a fejezetnek a rendelkezéseit a következő eltérésekkel kell alkalmazni:

a) a határozat ellen a keresetet a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott határidő alatt kell megindítani,

b) a keresetet az első fokú társadalombiztosítási szerv ellen kell megindítani akkor is, ha a felülvizsgálandó határozatot a másodfokon eljáró szerv hozta,

c) a betegségi és az anyasági ellátással kapcsolatos keresetet a munkáltató székhelye (telephelye) szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatóság (kirendeltség) ellen kell megindítani akkor is, ha az első fokú határozatot nem ez a szerv hozta,

d) illetékes az a munkaügyi bíróság, amelynek területén a társadalombiztosítás helyi szervének székhelye van,

e) a bíróság a társadalombiztosítási határozatot megváltoztathatja,

f)-g) "

3. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2001. évi CV. törvény önálló - a Pp.-be be nem épített - vizsgálni kért rendelkezései

"20. § (4) E törvénynek a felülvizsgálati eljárás szabályait megállapító rendelkezéseit a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a jogerős határozatot még nem hozta meg. (...)

(9) A Bsz. hatálybalépése előtt meghozott irányelv, elvi döntés és kollégiumi állásfoglalás - amíg az a Bsz. alapján alkalmazható - a Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett határozattal azonos megítélés alá esik."

III.

Az Alkotmánybíróság először a felülvizsgálat mai rendszerének történeti előzményeit tekintette át.

1. A polgári eljárásjog hazai szabályozásában a felülvizsgálat intézménye régóta ismert. Az 1893: XVIII. t.-cz. harmadfokú fellebbvitelként szabályozta a felülvizsgálatot, amely - német és francia mintára - csak a jogkérdésekre szorítkozott. Az új polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. t.-cz. némileg változtatott a felülvizsgálat rendszerén. Továbbra is fenntartotta azt a megoldást, hogy a felülvizsgálat nem egyéb, mint "harmadfokú korlátozott fellebbezés", de a jogkérdéseken túl - szűk körben - a ténykérdések alapján is lehetővé tette a felülvizsgálatot. Az 1911. évi I. t.-cz. által szabályozott felülvizsgálatnak a funkciója alapvetően nem a jogegység megóvása volt. Az akkori francia semmitőszékkel ellentétben - amely a jogegység biztosítására adekvát eszközzel, az alsóbíróságok ítéleteinek megsemmisítési jogával rendelkezett - a felülvizsgálati bíráskodásra jogosult kir. Kúria (illetve a kir. ítélőtábla) a jogsérelem valódi orvoslására is jogosult volt. Az 1911. évi I. t.-cz.-hez kapcsolódó magyarázat szerint "A mi felülvizsgálati bíróságaink tehát a most kifejtettek szerint rendes harmadfokú bíróságok, amelyek ép ugy gyakorolnak jurisdictiót, mint az alsóbíróságok. Erre mutat az, hogy a felülvizsgálati bíróság nem szorítkozik minden esetben csak a fellebbezési bíróság ítéletének megsemmisítésére, illetőleg feloldására, hanem ha az ügy a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás alapján ítélethozatalra megérett, az ügy érdemében is ítél." (Az új polgári perrendtartás, az 1911. évi I. t.-cz.; szerkesztő: Térfi Gyula, Grill Kiadó 1914. 618.)

Az 1911. évi I. t.-cz.-et a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatálybaléptetéséről és végrehajtásáról szóló 1952. évi 22. törvényerejű rendelet helyezte hatályon kívül. Az 1953. január 1-jén hatályba lépő Pp. "perorvoslat a törvényesség érdekében" elnevezéssel a későbbi törvényességi óváshoz hasonló megoldást vezetett be, a legfőbb ügyész az eljárást befejező vagy felfüggesztő bármely jogerős határozat ellen a törvényesség érdekében perorvoslattal élhetett a Legfelsőbb Bíróság előtt, jogszabálysértésre hivatkozva. Az 1954. évi VI. törvény e jogintézménynek - azt részben átalakítva - a törvényességi óvás nevet adta: a Pp. e szabálya szerint a legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnöke bármely polgári ügyben hozott jogerős határozat ellen törvényességi óvással élhetett, ha a határozat törvénysértő vagy megalapozatlan volt.

2. Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatával megsemmisítette a törvényességi óvás jogintézményét. Az Alkotmánybíróságnak a Pp. vonatkozó rendelkezéseit megsemmisítő döntése után az Országgyűlés megalkotta a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről szóló 1992. évi LXVIII. törvényt, amely a Pp. XIV. fejezetébe, felülvizsgálat címmel új megoldást vezetett be. Az 1993. január 1-jén hatályba lépő felülvizsgálat a "harmadfokú korlátozott fellebbezés" megoldást követte. A Pp. azokat az eseteket sorolta fel, amelyekben nincs helye felülvizsgálatnak, így a felülvizsgálatot mint egyfajta perorvoslati lehetőséget általánossá tette. A jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva a fél, a beavatkozó, az ügyész és az kérhette, akire az rendelkezést tartalmazott. Tehát e megoldásban pusztán a jogszabálysértés valószínűsítésével a felülvizsgálat elérhető volt.

Az igazságszolgáltató hatalmi ágban ezt követően strukturális változások történtek. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.)- többek között - szabályozza az ítélőtáblák működését, a jogegységi eljárást és a jogegységi határozatok meghozatalánakjogi rendjét. A Bsz. - s az ezzel összefüggő alkotmánymódosítás - hatálybalépésével egy időben a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó szabályai még nem változtak meg gyökeresen. A Bsz.-szel párhuzamosan a Pp.-t az 1997. évi LXXII. törvény módosította. A felülvizsgálat és a jogegységi eljárás közötti kapcsolatot a Pp. - 1997. évi LXXII. törvény által módosított - 274. § (6) bekezdése teremtette meg, kimondva: "Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a tanács elnöke jogegységi eljárást kezdeményez, egyidejűleg az ügy elbírálását a jogegységi eljárás befejezéséig felfüggeszti. A jogegységi eljárás befejezése után a bíróság a jogkérdést elvi jelleggel eldöntő jogegységi határozatnak megfelelő határozatot hoz." E rendelkezés jelenleg is hatályban van.

Az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény bár több helyen megváltoztatta a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit, azonban a felülvizsgálat lehetőségének elvi alapjai változatlanok maradtak: továbbra is általános, hogy - a tételesen meghatározott kivételeken túl - a jogerős döntéssel szemben önmagábanjogszabálysértésre hivatkozva is felülvizsgálatot lehetett kérni a Legfelsőbb Bíróságtól.

3. A Pp.-beli felülvizsgálat jogintézményének történetében jelentős változást a jelen ügy tárgyát képező 2001. évi CV. törvénnyel történő módosítás hozott. E módosítás lényegi eleme, hogy magához a felülvizsgálati kérelem előterjesztéséhez (s nem annak elbírálásához) a korábbi rendszerekben ez idáig nem ismert feltételeket vezetett be. A Pp. hatályos 270. § (2) bekezdése a felülvizsgálati kérelem "befogadhatóságaként" előírja, hogy az ügy érdemére kiható jogszabálysértésen túl a joggyakorlat egységesítése körében is fenn kell állni elvi problémának. A befogadhatóság feltételei mintegy "szűrőként", csak azon határozatokat engedik felülvizsgálati elbírálás alá, amelyek a fentebb említett együttes feltételnek (tehát jogszabálysértés és jogegységesítés körében előforduló probléma) megfelelnek. A befogadhatóságról a Pp. 273. § (1) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság hivatalos bírája mint egyesbíró dönt, a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondata szerint a határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak. Ha az egyesbíró úgy ítéli meg, hogy a befogadhatóság -jelen ügyben vizsgált - törvényi feltételei nem állnak fenn, az adott ügy nem kerül a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa elé érdemi elbírálásra.

A 2001. évi CV. törvényhez fűzött miniszteri indokolás kiemelte, hogy "A jogorvoslathoz való jog alkotmányos követelménye egyfokú jogorvoslatot jelent, önmagában tehát még az sem vetne fel alkotmányos problémát, ha a polgári perrendtartás nem adna lehetőséget felülvizsgálati eljárás lefolytatására." Az indokolás ezt követően a törvényességi óvást elbíráló 9/1992. (I. 30.) AB határozatnak a jogerő védelmével kapcsolatos megállapításait idézi, majd arra a következtetésre jut, hogy "Megállapítható tehát, hogy önmagában az ún. anyagi igazságosság szempontja (a fél részéről az igazságos, az anyagi és eljárásjogi jogszabályoknak egyaránt megfelelő döntésre vonatkozó elvárás) nem elegendő alkotmányos előfeltétel a jogerő áttöréséhez. Szükség van emellett olyan további (az anyagi igazságosság megsértésére történő hivatkozással konjunktív viszonyban álló) törvényi előfeltételre, amely a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának létjogosultságát a konkrét eseten túlmutató érdekkel is alátámasztja." Ezt a konjunktív feltételt a Pp.-nek a 2001. évi CV. törvénnyel történő módosítása a jogegység biztosításában, a joggyakorlat továbbfejlesztésében határozta meg, úgy, mint a felülvizsgálati kérelem előterj eszthetőségének előfeltételét.

IV.

1. Az Alkotmánybíróság - az indítványok alapján -elsőként a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjaiban előírt feltételeket az államhatalmi ágak elválasztása szempontjából vizsgálta meg.

1.1. Az Alkotmánybíróságnak az államhatalmi ágak elválasztása elvét a bírói hatalommal összefüggésben értelmező 38/1993. (VI. 11.) AB határozata rámutatott: "Az Alkotmánybíróság a hatalmi ágak elválasztása elvének (mint a jogállamiság alkotóelemének) értelmezése során abból a helyzetből indul ki, ahogy ez a szétválasztás a mai parlamentáris rendszerekben érvényesül, s ahogy azt az Alkotmány is tükrözi. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom "elválasztása" ma lényegében a hatáskörök megosztásátjelenti a Parlament és a Kormány között, amelyek azonban politikailag összefonódtak. A parlamenti többséget alkotó pártok alakítanak Kormányt, a Parlament zömmel a Kormány törvényjavaslatait szavazza meg. A "jog", amely folyamatosan keletkezik, az élet minden területét a választáson győztes pártok politikai programjának megfelelően újra- és újraszabályozhatja. Ilyen körülmények között a bírói hatalom sajátossága az, hogy a másik két, "politikai" jellegű hatalmi ággal szemben állandó és semleges [akkor is, ha a politikai programokat megvalósító törvényeket és rendeleteket (is) alkalmazza]. Ezt a semlegességet fogalmazza meg az Alkotmány 50. § (3) bekezdése azzal, hogy a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve. ..." (ABH 1993, 256, 261-262) .

Az Alkotmánybíróság a fenti megállapításokat a 17/1994. (III. 29.) AB határozatában az alábbiakkal egészítette ki: "Az alkotmányellenes hatalomösszpontosítás veszélye az egyes hatalmi ágakat különbözőképpen és különböző mértékben érintheti, a bírói "túlhatalom" veszélye azonban a kontinentális jellegű jogrendszerekben eleve csekély. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a bírói hatalomkoncentráció - a bíróságoknak az államéletben betöltött sajátos szerepe folytán - kevésbé merülhet fel azokban az alkotmányos rendszerekben, amelyekben elkülönült alkotmánybíráskodás honosodott meg. Ezekben a rendszerekben a bírói hatalom fő megnyilvánulását jelentő ítélkezési tevékenységbe történő bármely külső beavatkozás sokkal súlyosabb fenyegetést jelent az alkotmányos berendezkedésre, mint a bírói hatalom esetleges túlsúlya. Ezért az alkotmányos biztosítékoknak alapvetően arra kell vonatkozniuk, hogy a bíróságok és a másik két hatalmi ág között ne jöjjön létre olyan politikailag meghatározott függés, mint a parlament és a kormány között. Amíg tehát a végrehajtó hatalom korlátozását mind a parlamenti ellenőrzés intézményeinek megteremtésével, mind a közigazgatás bírói kontrolljának általánossá tételével indokolt és alkotmányosan szükséges biztosítani, addig a bírói hatalomba való külső beavatkozásnak szigorúbbak és alapvető garanciális elveken nyugvók az alkotmányos korlátai." [17/1994. (III. 29.) AB határozat, ABH 1994, 84, 85-86.]

Az Alkotmánybíróság jelölt határozataiban a parlamentáris demokráciák sajátosságaira is tekintettel kiemelt hangsúlyt helyezett a semleges "bírói hatalom" függetlenségére. Jelen ügy tárgya ugyanakkor nem az igazságszolgáltató hatalmi ág függetlensége a "politikai" jellegű hatalmi ágaktól, hanem épp fordítva - ahogy az indítványozók kifogásolják - az, hogy a felülvizsgálat lehetőségének az elvi, jogegységi kérdésekkel való szűkítése nem eredményezi-e a jogalkotói (törvényhozói) és bírói hatalom elválasztásának sérelmét a bírói hatalom javára. Az alkotmányossági vizsgálat jelen határozatban tehát csupán arra szorítkozott, hogy elfogadható-e a jogszabályok mellett a jogszabályoknak kötelező jelleggel alkalmazandó tartalmat adó önálló bírói jogértelmezés. E kérdés - a Pp. 270. § (2) bekezdését vizsgálva - a nélkül is eldönthető, hogy az Alkotmánybíróság jelen határozatában állást foglalna a jogegységi határozatok jogforrási minőségéről, s az ezzel kapcsolatos alkotmányvédelmi követelményekről.

1.2. Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése a Legfelsőbb Bíróság feladatává teszi a bírói jogalkalmazás egységességének biztosítását, amelynek keretében a Legfelsőbb Bíróság a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hozhat. A Bsz. 27-33. §-ai rendelkeznek az ítélkezés egységének biztosításáról, ennek során a jogegységi eljárásra irányadó szabályok is meghatározást nyertek. A Bsz. 29. §-a szerint jogegységi eljárásra alapvetően két okból kerülhet sor. Egyrészt, ha a joggyakorlat továbbfejlesztése ezt szükségessé teszi [Bsz. 29. § (1) bekezdés a) pont első fordulat], másrészt elvi kérdésekben az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében [Bsz. 29. § (1) bekezdés a) pont második fordulat]. Lényegileg ez utóbbi körbe sorolható az az esetkör is, amikor az ítélkezési gyakorlat megváltoztatása szükséges, azaz, ha a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától [Bsz. 29. § (1) bekezdés b) pont].

A Pp. -jelen ügyben vizsgált - 270. § (2) bekezdése a Legfelsőbb Bíróság jogegységet biztosító alkotmányos feladataihoz kapcsolódik. A Pp. 270. § (2) bekezdés a) pontja a felülvizsgálat elrendelhetőségének okai között említi a jogegységi határozattól eltérő jogerős határozat felülvizsgálatát, a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontjának megfogalmazása pedig "a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges" fordulat útján megegyezik a Bsz. 29. § (1) bekezdés a) pontjába foglalt szóhasználattal, a jogegységi eljárás okait szabályozó rendelkezéssel. A Bsz. és a Pp. idézett szabályai tehát egymásra épülnek.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a bíróságok önálló jogértelmezése része a bírói függetlenségnek, melynek során - ha az alkotmányos keretek között marad - természetes, hogy a jogszabályok tartalma az esetekhez igazodóan szűkítő vagy bővülő értelmezést kap. Az így létrejött különböző jogértelmezések egységesítése alkotmányos érdek, az igazságszolgáltató hatalmi ág feladata. Az Alkotmány 50. §-ában meghatározott bírósági feladatokon tehát nem terjeszkedik túl a Pp. 270. § (2) bekezdésébe foglalt azon szabály - amely az Alkotmány 47. § (2) bekezdésében meghatározottakra is tekintettel - a jogegységesítést, az elvi jellegű jogkérdésekben való egységes gyakorlat kialakítását is céljául tűzte. A már idézett 38/1993. (VI. 11.) AB határozat rámutatott: "A "jogot" végül is a bíróságok saját értelmezésük szerint állapítják meg. [Erősíti ezt az Alkotmány 50. § (2) bekezdése is, amely szerint a közigazgatási határozatok törvényességét bíróság ellenőrzi.] A csak a törvényeknek való alávetettség nemcsak a másik két hatalmi ág befolyását zárja ki tehát az ítélkezésre, hanem - az Alkotmány határai és követelményei között maradó - független, folyamatos és rendszerképző törvényértelmezés és jogalkalmazás révén is biztosítja a bírói függetlenséget." (ABH 1993, 256, 262.)

Az Alkotmánybíróság szerint a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjaiban található rendelkezések megmaradnak a "folyamatos és rendszerképző törvényértelmezés" - mint az igazságszolgáltató hatalmi ág, élén a Legfelsőbb Bíróság - feladatainak keretei között, e rendelkezésekben az államhatalmi ágak elválasztásának elve nem sérül. A jogalkalmazás egységességének biztosítása érdekében többféle alkotmányos megoldás lehetséges az igazságszolgáltatás rendszerén belül. Önmagában azzal a ténnyel nem sérül a jogalkotói hatalom, benne a törvényhozói hatalmi ág alkotmányos jogköre, hogy a bírói hatalom a jogszabályoknak egységesen alkalmazandó tartalmat ad. A "bírói jogalkotás", amíg az kizárólag a jogszabályok értelmezésén alapul (amíg a bírói-ítélkezési hatalom nem veszi át alapvetően és közvetlenül a jogalkotás funkcióját), nem kerül ellentétbe a hatalommegosztás elvével. Így ezen alkotmányos elv sérelme sem állapítható meg pusztán azon alapon, hogy a jogegység biztosítását a Bsz.-en kívül perjogi szabályok -jelen esetben a felülvizsgálat - is elősegítik. Mindezektől különálló kérdés a jogegységesítést szolgáló határozatok alkotmányos rendelkezéseknek való megfelelősége, amely problémával jelen eljárás nem foglalkozott.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az államhatalmi ágak elválasztásának elvével a Pp. 270. § (2) bekezdés nem ellentétes.

2. Az indítványozók a Pp. felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseivel (270-275. §-ok) általában is - ezen belül a Pp. 270. § (2) bekezdésével - összefüggésben az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog sérelmét állították. Az Alkotmánybíróság ezen indítványokkal kapcsolatban a következőket állapította meg:

Az Alkotmánybíróságnak az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint "a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. Mivel az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő rendelkezés, a törvényhozónak -egyéb alkotmányi rendelkezésekkel összhangban (pl. diszkrimináció tilalma)- teljes szabadságában áll ennek tartalmát és korlátait megállapítani" (ABH 1994, 29, 38.) . Ezt az álláspontot több döntés is tartalmazza, így pl. a 663/D/2000. AB határozat kimondta: "Jelen ügyben is megerősíti az Alkotmánybíróság azt az elvi megállapítását, hogy a jogorvoslathoz való jog - mint alapvető jog -csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével." (ABH 2003, 1223, 1230.)

Az Alkotmánybíróság más döntésében az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt, a jogorvoslati jog korlátozásához előírt minősített többség követelménye alól is kivonta a rendkívüli jogorvoslatot. A 787/D/1999. AB határozat szerint: "a jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált alapvető joga [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] a rendes jogorvoslatra vonatkozik, így a jogkorlátozáshoz megkövetelt "minősített többséggel" elfogadott törvényi szabályozás követelménye is csak a rendes jogorvoslatot érintő szabályozás tekintetében áll fenn." (ABH 2001, 1090, 1094.)

A fenti határozatokban bemutatott alkotmánybírósági értelmezés szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csupán azt a követelményt támasztja - de azt sem abszolút követelményként -, hogy az első fokon meghozott érdemi döntésekkel szemben, azt felülvizsgálandó, magasabb fórumhoz lehessen fordulni, illetve hatósági döntésekkel szemben rendelkezésre álljon a bírói út. Ebből következően a rendkívüli jogorvoslat (amennyiben annak igénybevételét megelőzően a fenti feltételek teljesültek) alkotmányossági megítélése kívül esik az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének érvényesülési körén.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdéséhez tartozó - fent idézett - alkotmánybírósági határozatok alapján megállapítható, hogy akár a Pp. felülvizsgálatot szabályozó XIV. fejezet egészére, akár az azon belüli egyes rendelkezések - így a Pp. 270. § (2) bekezdésére - vonatkozó indítványok nem megalapozottak. Mindez irányadó a minősített többség hiányát kifogásoló indítványozói felvetésekre is. Az Alkotmánybíróság ezért az erre vonatkozó indítványokat elutasította.

Az Alkotmánybíróság az idézett döntéseiben a törvényhozás szabadságát hangsúlyozta a felülvizsgálat tartalmának és korlátainak meghatározásánál, ugyanakkor nem zárta ki a felülvizsgálat jogintézményének, illetve egyes szabályainak más alkotmányos tételek alapján történő vizsgálatát [az 1/1994. (I. 7.) AB határozat kifejezetten hangsúlyozta a más alkotmányos rendelkezésekkel való összhang biztosítását]. Így a felülvizsgálat, mint már biztosítottjogorvoslat esetén a jogorvoslathoz való jog a jogintézmény jogbiztonsági szempontú megítélése során vehető figyelembe, a rendkívüli jogorvoslat működéséből eredő hatások alapján.

3. Jelen ügyben az indítványozók Pp. 270. § (2) bekezdése a), b), ba), bb) pontjai alkotmányellenességének megállapítását a jogállamiságból eredő jogbiztonság sérelme miatt több aspektusból is kérték, illetve felvetették az Alkotmány 47. § (2) bekezdésének sérelmét is.

3.1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság magában foglalja az egyes jogintézmények működésének előreláthatóságát és kiszámíthatóságát. A 9/1992. (I. 30.) AB határozat szerint "a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is." (ABH 1992, 59, 65.) A Pp.-ben szabályozott felülvizsgálat rendszerta-nilag a Pp. harmadik, perorvoslatok címet viselő részében helyezkedik el, mint rendkívüli jogorvoslat. E jogorvoslati jogintézmény - ahogy fentebb a történeti áttekintés is mutatja - hagyományosan a jogszabálysértések kiküszöbölésének kivételes eszköze, rendkívüliségét az adja, hogy a jogerő beállta után is igénybe vehető. A Pp. 270. § (2) bekezdésének első mondata a felülvizsgálat jogorvoslati funkcióját fogalmazza meg. Kimondja, hogy "a felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő...". Ugyanakkor e törvényi rendelkezések a jogszabálysértésen túl további konjunktív feltételként írják elő, hogy a felülvizsgálandó határozatnak el kell térni a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától, vagy a felülvizsgálatát a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése teszi szükségessé, mert olyan elvi jelentőségű jogkérdés merül fel, amelyről a Legfelsőbb Bíróság hivatalosan közzétett módon még nem hozott, vagy hivatalos gyűjteményében korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé. E kiegészítő, konjunktív feltételek a felülvizsgálat jogorvoslati funkcióját háttérbe szorító, jogegység-biztosítási funkciójának biztosítanak dominanciát.

A már befogadott felülvizsgálat jogorvoslati funkciójából eredő következményeket a Pp. 275-275/A. §-ai részletezik, így a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot hatályában fenntarthatja [275. § (3) bekezdés], bizonyos körben a Legfelsőbb Bíróság új határozatot hozhat, illetve a jogerős határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és az ügyben eljárt első vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja [Pp. 275. § (4) bekezdés]. Minderre természetesen csak akkor kerülhet sor, ha a felülvizsgálati kérelem befogadható, azaz a fentebb részletezett, a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontokba foglalt jogegységi, vagy az ítélkezési gyakorlat szempontjából elvi jellegű problémát is tartalmaz.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint önmagában nem vitatható, hogy az ítélkezés egységének biztosításához szükséges eljárásoknak (végső soron az ennek nyomán született jogegységi határozatnak) az ítélkezési gyakorlatból kell "táplálkoznia", azaz önmagában nincs akadálya annak, hogy az egyes eljárási törvények könnyítsék a joggyakorlat egységesítésére szoruló problémák "felszínre kerülését". A Bsz. tartalmaz is erre vonatkozó felhatalmazást: a 32. § (7) bekezdése kimondja, hogy törvény a jogegységi eljárásra vonatkozóan további szabályokat állapíthat meg. Ugyanakkor ettől teljesen különálló kérdés az eljárási törvényekben - így a Pp.-ben is meghatározott -rendes és rendkívüli jogorvoslatok jogi (alkotmányjogi) természete. A jogorvoslat alapvető funkciója a jogsérelem orvosolhatósága, a jogszabálysértések kiküszöbölése. Mint rendkívüli jogorvoslat ilyen a felülvizsgálat jogintézménye is, amely hagyományosan a jogszabályokban biztosított alanyi jogok érvényesítésének rendkívüli eszköze, a jogszabálysértő jogerős döntések kiszűrésének intézménye. A kezdeményezők körét is e szerint határozza meg a Pp. 270. § (1) bekezdése: felülvizsgálatot a fél, a beavatkozó, illetve az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Az Alkotmánybíróság a 22/1995. (III. 31.) AB határozatában a jogorvoslatokra egységesen irányadó megállapítást tett, mely szerint "ahhoz van joga a személynek, hogy állítsa a döntés jogos érdeket vagy jogot sértő voltát. A "sérti" másrészt azt is jelenti, hogy a jogorvoslat szabályainak azt kell a fél számára lehetővé és a jogorvoslati fórumra nézve kötelezővé tenniük, hogy az orvoslási kérelmet a döntés hibás - törvénysértő (megalapozatlan), közigazgatási ügyben, továbbá célszerűtlen - volta esetén teljesítsék. Az az orvoslási eszköz, amelynek nem feltétele az ilyen állítás, alkotmányjogi értelemben nem jogorvoslat." (ABH 1995, 108, 110.) Jelen ügyben - s ez a felülvizsgálat, mint jogorvoslati jogintézmény jogbiztonsági szempontja - a félnek (s egyéb, a felülvizsgálati kérelem benyújtására jogosultaknak) nincs törvényes lehetősége [a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjai miatt] pusztán az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre hivatkozás alapján elérni a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását, holott a jogorvoslati jogintézmény - mint rendkívüli perorvoslat - alkotmányjogi jellegéből ez következne.

Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban - a jogbiztonság sérelmének indokolásaként - úgy foglalt állást, hogy "A törvényességi óvás intézményében úgy vegyül a jogegységi és jogorvoslati funkció, hogy egyiknek sincsenek meg az alkotmányos feltételei, sőt az egyik feladathoz szükséges alkotmányos feltételek megvalósulását a másik feladat nem teszi lehetővé. ..." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 64.] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jelen ügy hasonló megítélés alá esik. Az ügy érdemére kiható jogszabálysértésen túli egyéb ok jelentősen korlátozza, vagy kioltja a jogorvoslati funkciót. A Pp. 270. § (2) bekezdésének a), b), ba) és bb) pontjaiban a felülvizsgálati kérelem előterjesztéséhez meghatározott feltételrendszer alapján a felülvizsgálat - mely tárgya szerint rendkívüli jogorvoslat - lényegében elmozdult a jogegységi eljárás (mintegy) előkészítő eljárásának irányába [lásd még: a Pp. 274. §-ának (6) bekezdését és 275. § (5) bekezdését], illetve az állampolgároknakjogvédelmet csak a jogegységi, elvi jelentőségű jogkérdésekkel összefüggésben biztosít. Abból a tényből eredően, hogy a jogerős döntés és a jogegységi eljárás közé beékelődő felülvizsgálati eljárás megindítására pusztán a jogszabálysértés nem elégséges ok, a jogorvoslati funkció ebben a tekintetben kiüresedik. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy egyidőben a jogegységi funkció maradéktalan érvényesülésének is gátja e szabály. A 9/1992. (I. 30.) AB határozat szerint "A jogegységi döntés célja nem az egyedi ügyben nyújtott jogorvoslat, s nem is lehet tekintettel az utóbbi alkotmányos szempontjaira." (ABH 1992, 59, 64.) Rendkívüli jogorvoslat esetén a fél végül is nem a bíró ellen, hanem ellenfele ellen keresi törvénybiztosította jogát.

A funkcióknak a Pp. vizsgált szabályában való keveredése sérti a jogbiztonságot. Az Alkotmánybíróság több döntésében kimondta, hogy "Ha egy, az anyagi igazságosság érvényesítésére vagy a törvényben való tévedés kiküszöbölésére szolgáló jogintézmény a rendes és rendkívüli jogorvoslatok feltételeihez hasonlíthatóan pontos eljárási garanciák nélkül működik, akkor a jogbiztonság sérelmet szenved." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 59, 66.]

A vizsgált szabályozás a fentiek miatt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével ellentétes.

3.2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjait az Alkotmány 47. § (2) bekezdése (s ezen alkotmányos rendelkezéssel összefüggő jogbiztonsági szempontok) alapján is megvizsgálta.

3.2.1. A Pp. 270. § (2) bekezdés a) pontja a jogszabálysértésen túli felülvizsgálat egyik okaként azt jelöli meg, hogy a jogerős határozat eltér a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatától. Az indítványozók szerint e szabály ellentétes az Alkotmány azon rendelkezésével, amely szerint a jogegységi határozatok csak a bíróságokra kötelezőek. Az Alkotmánybíróság a 12/2001. (V. 14.) AB határozatában megállapította, hogy "a jogegységi határozat hatálya a felekre a bírói jogalkalmazás útján - a kötelezően előírt jogértelmezésen alapuló ítélet közvetítésével - szükségképpen kihat." A már elbírált ügyek esetén, ha a jogegységi határozat szerinti értelmezésre a már létrejött jogviszonyok felülvizsgálatakor nyílik lehetőség a jogegységi határozat tartalma a felülvizsgálati eljárást is befolyásolja: "a jogegységi határozat rendkívüli jogorvoslat (perújítás, felülvizsgálati eljárás) formában történő továbbhatása az Alkotmány 47. § (2) bekezdéséből ("a bíróságokra kötelező" szövegrészből) következik, így azzal nem áll ellentétben" (ABH 2001, 163, 171.) .

A fenti határozat azonban kitért a következőkre is: "Ugyanakkor az Alkotmánybíróság e probléma kapcsán rámutat arra, hogy a Bsz. 32. § (6) bekezdésébe foglalt felhatalmazás ' [A jogegységi határozatnak - ha törvény kivételt nem tesz - a felekre kiterjedő hatálya nincs.]' nem teremt korlátlan lehetőséget arra, hogy a jogegységi határozatnak a felekre közvetlenül kiható hatálya intézményessé váljon. Az eljárási törvények vagy más jogszabályok ilyen tartalmú módosítása, kiegészítése esetén az Alkotmánybíróságnak - erre irányuló indítvány alapján - esetenként kell vizsgálnia, hogy a jogegységi határozat feleket közvetlenül érintő hatálya nem sért-e alkotmányos jogot vagy alapelvet (pl. hogy a jogbiztonságot szolgálja-e, nem töri-e át alkotmánysértő módon a jogerő intézményét), illetve vizsgálnia kell azt, hogy meg van-e a kellő súlyú alkotmányos indoka az adott kivételnek." (ABH 2001, 163, 172.)

A Pp. 270. § (2) bekezdés a) pontja alapján a jogegységi határozat felekre történő kihatása nyilvánvaló (amely hatás az Alkotmánybíróság fenti határozata szerint önmagában nem alkotmánysértő) . Ugyanakkor ez a körülmény a vizsgált szabály alapján nemcsak az érdemi eljárás (a felülvizsgálati tanács előtti eljárás) egyik szempontja, hanem a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségének feltétele is. Tehát nemcsak arról van szó, hogy a jogegységi határozat a felülvizsgálati eljárásban - mint "anyagi jog" -tovább él, hanem arról, hogy az ügy érdemére kiható jogszabálysértéssel azonos "rangon" kezelt jogegységi határozattól való eltérés, mint szempont (eljárási feltétel), a felülvizsgálat, mint jogorvoslati jogintézmény igénybevételének előfeltétele. A jogegységi határozat kötelező ereje ezáltal nemcsak a bírósági (az érdemi felülvizsgálati) eljárásban jelenik meg, hanem közvetlenül is - mint a felülvizsgálat előterjeszthetőségének feltétele, az eljárás igénybevételének korlátja - az érintettek jogérvényesítésénél. A Bsz. 32. § (6) bekezdésében foglalt - fentebb idézett - kivétel körébe biztosan nem tartozik bele, hogy a törvény a jogorvoslati jogosultság igénybevételének eljárási feltételéül a jogegységi határozat kötelező erejét használja fel. Alátámasztja ezt a Bsz. 32. § (6) bekezdéséhez fűzött indokolás is, mely szerint: "A törvény kimondja, hogy a jogegységi határozatnak - ha törvény kivételt nem tesz - a felekre kiterjedő hatálya nincs. A rendelkezés azért szükséges, mert a jogegységi határozat rendeltetésével általában összeegyeztethetetlen, hogy konkrét ügyben a felekre kiterjedő hatállyal bírjon. Büntető ügyben azonban elképzelhető, hogy a jogegységi határozat következményeként az elítéltet fel kell menteni, ilyenkor a jogegységi döntés hatálya kiterjed az elítéltre."

Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése szerint: "A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek". A Pp. 270. § (2) bekezdés a) pontja - a fentebb kifejtettek szerint - kiterjeszti a jogegységi határozatnak az Alkotmány 47. § (2) bekezdésébe meghatározott kötelező erejét.

3.2.2. A Pp. 270. § (2) bekezdés b) pontja a felülvizsgálatot lehetővé teszi, ha a jogszabálysértésen túl a felülvizsgálat a joggyakorlat egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges. A Pp. ennek két esetkörét nevesíti: a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja egyrészt azt, ha olyan elvi jelentőségű jogkérdés merül fel, amelyben a Legfelsőbb Bíróság - határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett módon - még nem döntött, a Pp. 270. § (2) bekezdés bb) pontja másrészt azt, ha a felülvizsgálni kért határozat olyan elvi jogkérdést dönt el, amelyben a Legfelsőbb Bíróság korábban eltérő tartalmú elvi határozatot tett közzé hivatalos gyűjteményében.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az el nem döntött elvi jelentőségű jogkérdés felmerülésének igazolása, vagy az elvi jelentőségű jogkérdéstől való eltérés megjelölése a jogorvoslati funkciótól teljesen idegen, s mint a felülvizsgálat eljárási feltétele alkotmányos alapok nélküli. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy ha a rendes jogorvoslati eljárás alapvetően az érintett jogának vagy jogos érdekének az érvényesítését szolgálja, ehhez valamilyen módon a rendkívüli jogorvoslatnak is illeszkednie kell. A rendkívüli jogorvoslattal való élés korlátozásának a jogbiztonság szempontjából nem alkotmányos eszköze az, hogy formálisan a jogsérelem orvosolhatóságát testesíti meg a jogintézmény, tartalmában mégsem ezt a célt - hanem meghatározó módon a jogalkalmazás egységét - szolgálja (amelynek biztosítása részben jogalakító jellegű) . A jogbiztonság sérelme mellett az Alkotmány 47. § (2) bekezdésével való ellentét is megállapítható a Pp. 270. § (2) bekezdésének b), ba) és bb) pontjai tekintetében. Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése a Legfelsőbb Bíróság feladatává teszi a bíróságok jogalkalmazása egységének biztosítását. Az Alkotmány e rendelkezéséből egyáltalán nem vezethető le, hogy az elvi jelentőségű jogkérdések eljárási korlátként szerepeljenek a jogorvoslati jogintézmény igénybevételénél (ahogy egyébként az Alkotmány e rendelkezésében nevesített jogegységi határozatoknak sem lehet ilyen irányú kötelező ereje) .

3.3. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdésének a konjunktív feltételt megállapító "és" szövegrésze, valamint az ezt követő a), b), ba), bb) pontjai alkotmányellenesek, ezért azokat megsemmisítette.

Az Alkotmánybíróság végül utal arra, hogy álláspontja szerint az Alkotmányból kényszerítően nem következik a Pp.-ben szabályozott felülvizsgálat jogintézményének szükségessége. Ugyanakkor, ha a törvényhozás a Pp. eljárási szabályai között az érintetteknek e rendkívüli jogorvoslati lehetőséget, mint a rendes jogorvoslathoz képest korlátozott jogorvoslatot mégis biztosítja, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a korlátozás alkotmányosan csak az intézmény lényegét jelentő jogorvoslati funkció keretében indokolható. A törvényességi óvást elbíráló 9/1992. (I. 30.) AB határozat kiemelte, hogy a jogorvoslati funkcióval összhangban kell - mindenki számára előrelátható és kiszámítható szabályokkal - a jogerő intézményét védeni. "A jogállamiság lényeges eleme, hogy a törvénynek egyértelműen meg kell határoznia, mikor támadható meg egy bírósági határozat rendes fellebbviteli jogorvoslattal, illetve, hogy a jogerőssé vált határozat megtámadására milyen feltételek alapján van lehetőség, s hogy mikor következik be az az állapot, amikor a jogerős határozat már semmiféle jogorvoslattal nem támadható." (ABH 1992, 59, 66.) Az Alkotmánybíróság jelen határozatában úgy ítélte meg, hogy a jogerő áttörésének a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjaiba foglalt módja sérti az előreláthatóság jogbiztonsági követelményét, bizonytalanságot eredményez, és a jogorvoslati funkcióval is szemben áll. A bírósági eljárás egésze bizonytalanná válik azáltal, hogy az érintettek számára egyáltalán nem kiszámítható: mely esetekben, milyen elvi kérdés lesz az, ami alapján a felülvizsgálati kérelem befogadható, s ami alapján később új határozat meghozatalára vagy a jogerős határozat hatályon kívül helyezésére kerül sor. Az Alkotmánybíróság a fenti határozatában nyomatékosította, hogy "a jog

érvényesülésének kiszámíthatósága magában foglalja a jogalkalmazás, így a bírósági eljárások kiszámíthatóságát is." (ABH 1992, 59, 66.)

Az Alkotmánybíróság a Pp. vizsgált rendelkezéseit határozatának kihirdetése napjával semmisítette meg. Ugyanakkor nem zárta el az utat a törvényhozás elől, hogy a jogbiztonság követelményeinek figyelembevételével döntsön a jogintézmény további szabályozásáról.

4. Egyes indítványozók szerint a felülvizsgálati kérelem befogadhatóságának a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjaiban rögzített feltételrendszere sérti a jogbiztonságot amiatt is, mert a felülvizsgálat előterjesztésére jogosultakat (a fél, a beavatkozó, vagy akire a határozat rendelkezést tartalmaz) jogszabályokon túli joganyag ismeretére kötelezi (s ez szemben áll a jog megismerhetőségénekkövetelményével) . Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme e tekintetben nem állapítható meg.

A Pp. 73/A. § a) pontja szerint "A jogi képviselet kötelező: az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet, valamint az ügy érdemében hozott végzések ellen fellebbezést (csatlakozó fellebbezést), továbbá a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a Pp. 235. §-ban meghatározott fellebbezést (csatlakozó fellebbezést) és a felülvizsgálati kérelmet (csatlakozó felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára." A Pp. 272. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy "a felülvizsgálati kérelemhez - ha arra korábban nem került sor -csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is. Ügyvédjelölt (jogi előadó) a Legfelsőbb Bíróság előtt nem járhat el." A Pp. szerint tehát a felülvizsgálati eljárásban a jogi képviselet kötelező.

Az Alkotmánybíróság - a Pp. korábbi szabályai alapján a 141/B/1993. AB határozatában a kötelező jogi képviseletről általános érvényű megállapítást tett: "A kötelező jogi képviseletet a felülvizsgálati eljárásban írja elő a törvény. A törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás szerint a kötelező jogi képviselet biztosítja a felülvizsgálati kérelmek szakszerűségét és azt, hogy csak valóban indokolt esetben kerüljön sor a Legfelsőbb Bíróság előtti rendkívüli perorvoslat igénybevételére. A felülvizsgálati eljárásban kötelezően résztvevő jogi képviselőtől elvárható, hogy csak a törvényadta esetekben és csak az arra jogosultak képviseletében kezdeményezze a felülvizsgálati eljárást.

A szakszerűség és a felülvizsgálati kérelem megalapozottságának igényét juttatja kifejezésre az a rendelkezés is, amely ügyvédjelölt (jogi előadó) felülvizsgálati eljárásban való részvételének lehetőségét kizárja.

A kötelező jogi képviselet intézménye a perbeli képviseletnek azt a lényegi vonását erősíti, hogy a képviselőnek - különösen pedig a jogi képviselőnek - a szerepe nem csupán a képviselt személy helyettesítése, hanem a képviselt érdekeinek védelme, jogai érvényre juttatásának elősegítése. Az eljárásban ezért önálló perbeli jogai és kötelezettségei is vannak. Ezzel függnek össze a jogi képviselők, illetőleg a képviseletet hivatásszerűen ellátó személyek fokozott szakmai felelősségére vonatkozó szabályok." (ABH 1994, 584, 585-586.)

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint jelen ügyben nem állapítható meg a jog megismerhetőségéhez és kiszámíthatóságához kapcsolódó sérelem pusztán azon az alapon, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdése a jogszabályon túli jogismerethez köti a felülvizsgálati kérelem előterjeszthe-tőségét. A jogi képviseletet ellátó személyek fokozott szakmai felelősségének és felkészültségének ki kell terjedni arra is, hogy a jogszabályokon túl az alkalmazott és értelmezett jogot is ismerjék, s az ezzel kapcsolatos ismereteiket a képviselt személy jogainak, jogos érdekeinek a védelmében a különböző eljárásban érvényesítsék.

Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványokat nem tartotta megalapozottnak.

V.

Számos indítványozó támadta a Pp. azon rendelkezéseit, amely szerint a felülvizsgálat befogadásáról egyesbíró dönt, s a döntése ellen nincs helye jogorvoslatnak. A Pp. 273. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatásos bírája, mint egyesbíró előzetesen megvizsgálja abból a szempontból, hogy a kérelem megfelel-e a 270. §-ban meghatározott feltételeknek, illetve az egyéb törvényes követelményeknek. Ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére előírt jogszabályi feltételek nem állnak fenn, a bíró a felülvizsgálati kérelmet elutasítja. A Pp. 273. § (5) bekezdés első mondata értelmében pedig az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye. Az indítványozók álláspontja szerint a fenti rendelkezések több alkotmányos tételt, ezek között az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiságból eredő jogbiztonságot, az Alkotmány 46. § (1) bekezdésben megfogalmazott társas-bíráskodás elvét, és az Alkotmány 47. § (2) bekezdésben meghatározott, a Legfelsőbb Bíróság jogegységi funkcióját is sértik. Az Alkotmánybíróság ezen indítványokkal kapcsolatban az alábbi álláspontra helyezkedett.

1. A Pp.273. § (1) bekezdése szerinti egyesbírói eljárás hagyományos "szűrőszerepet" tölt be. A különböző jogrendszerekben, s a különböző jogi fórumok előtti eljárásban ismert e megoldás, célja: az érdemi eljárás alá tartozó kérelmek kiválogatása annak érdekében, hogy a döntéshozó szerv elé valóban csak az adott szerv hatáskörébe tartozó, a formai előírásoknak megfelelő kérelem kerüljön. A "szűrőszerep", mint jogi megoldás, funkciója szerint nem jelent érdemi döntéshozatalt, csupán az előre pontosan meghatározott tárgyi feltételeknek való megfelelőség vizsgálatára irányul.

A jelen ügyben vizsgált Pp. 273. §(1) bekezdése alapján az egyesbíró a Pp. 270. §-ában foglalt feltételek egyidejű vizsgálatára jogosult, továbbá vizsgálnia kell az egyéb törvényes követelményeket. A Pp. 270. §-a a felülvizsgálati kérelem beterjesztéséhez mind formai, mind tartalmi követelményeket előír. Így formai vizsgálatot igényel, s pontosan eldönthető kérdés, hogy valóban a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát kérték-e; az nyújtotta-e be, aki a Pp. 270. § (1) bekezdése alapján erre jogosult. Formai vizsgálat alapján eldönthető az is, hogy a felülvizsgálni kért határozat a Pp. 271. §-ában foglalt, a felülvizsgálatból kizárt határozatok közé tartozik-e, illetve, hogy a Pp. 273. § (2) bekezdésében foglalt körülmény fennáll-e. Ezekben a kérdésekben az egyesbírói eljárásnak helye van, a fenti tények tekintetében való döntés nem minősül érdemi döntésnek.

2. Ugyanakkor a Pp. 270. §-a mindezeken túlmenő feltételek egyidejű meglétét írja elő a felülvizsgálati kérelem előterjeszthetőségéhez. Ezek között már tartalmi követelmények is szerepelnek, amelyeket a Pp. 273. § (1) bekezdése alapján az egyesbírónak szintén vizsgálni kell. A Pp. 270. § (2) bekezdése alapján így vizsgálat alá tartozik, hogy az "ügy érdemére kiható jogszabálysértésről" van-e szó, illetve az egyesbíró dönt arról, hogy a kérelem tartalmaz-e a 270. § (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjai szerinti problémát (jogegységi határozattól való eltérést, vagy elvi jellegű kérdést) . Ezen utóbbi feltételekkel mint az egyesbíró által figyelembe veendő szemponttal az Alkotmánybíróság nem foglalkozott, mivel e határozatában a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontjainak alkotmányellenességét már megállapította.

Az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés megítélésében a Pp. 270. § (3) bekezdésében meghatározottak részben iránymutatást adnak. E szerint: "Nem tekinthető az ügy érdemi elbírálására kihatónak különösen az a jogszabálysértés, amely

a) a jogerős határozatnak a kamatfizetésre, a perköltség összegére vagy viselésére vonatkozó, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére kötelező részének meghozatala során történt, továbbá

b) a határozatnak a teljesítési határidővel, a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos rendelkezését vagy az indokolását érinti."

E felsorolás alapján az egyesbíró - a felsorolt tárgykörök tekintetében - előre pontosan meghatározott (s az érintettek által is ismert) feltételek tekintetében dönt, épp ezért a felsorolásba tartozó kérelmek elutasítása nem tekinthető érdemi állásfoglalásnak (az megmarad a "szűrőszerep" keretei között) . A törvényi megfogalmazásból látható ugyanakkor az is, hogy az ügy érdemét nem érintő jogszabálysértés e felsorolás alapján nem dönthető el teljes terjedelmében. A törvény példálózóan fogalmazza ezt meg a "különösen az a jogszabálysértés" bevezető mondattal, tehát nem kimerítő felsorolásról van szó. Ebből viszont az következik, hogy az egyesbírónak a Pp. 273. § (1) bekezdésében biztosított döntése arra vonatkozóan, hogy a felsoroltakon kívül mi nem tekinthető még az ügy érdemére kiható jogszabálysértés alá, érdemi döntéssé változik.

E döntés kereteit (további szempontjait, vagy pl. pozitíve az ügy érdemére kiható jogszabálysértés fogalmát stb.) a törvény nem határozza meg, az egyesbíró döntése végleges, ellene jogorvoslatnak helye nincs. Így azon túl, hogy az egyesbíró döntése érdemi döntés, korlátok nélküli, megfellebbezhetetlen, diszkrecionális döntéssé is válhat. Az Alkotmánybíróság a törvényességi óvás alkotmányellenességét megállapító határozatában már kimondta, hogy "diszkrecionális jogosítvány eleve nem lehet kényszerítően szükséges módja akár a törvényesség, akár az anyagi igazságosság megvalósításának a jogállam stabilitást adó alapértékei kárára. A törvényesség vagy az anyagi igazságosság önkényes válogatás szerinti érvényesülése nem alkotmányos." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 68.]

Alkotmányossági probléma nemcsak a felülvizsgálatot kezdeményezők (akiknek kérelmét erre hivatkozva elutasították) jogbiztonsági szempontjaira tekintettel áll fenn, hanem a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására jogosult felülvizsgálati tanács irányában is. A Pp. 273. § (8) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás lefolytatása során a Legfelsőbb Bíróság tanácsban jár el. E tanács jogosult a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálására, s e tanács tehet meg minden olyan intézkedést is, amely a Legfelsőbb Bíróság - Alkotmány 47. §-ában szereplő - jogegységi funkciójához kapcsolódik. [Így a Pp. 274. § (6) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a tanács elnöke jogegységi eljárást kezdeményezhet.] A felülvizsgálati kérelem befogadhatóságát elbíráló, azt elutasító egyesbírói döntés azonban végérvényesen elzárja a felülvizsgálat tárgyában érdemi döntés meghozatalára hivatott felülvizsgálati tanácsot attól, hogy e funkcióját betöltse, hiszen a Pp. 273. § (1) bekezdésébe foglalt - és a 273. § (5) bekezdése szerint megfellebbezhetetlen - egyesbírói jogosítvány miatt az ügy elé sem kerülhet. Ebben az esetben a Legfelsőbb Bíróság nem tudja betölteni az Alkotmány 47. § (2) bekezdéséből fakadó jogegységesítési funkcióját.

3. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint - mint ahogy e határozatának V/1. pontja tartalmazza - bizonyos ügyekben az egyesbírói döntéshozatal, illetve az egyesbíró által végzett, befogadhatóságról való döntés alkotmányossági szempontból elfogadható. Az Alkotmány is ismeri az egyesbíró intézményét, a 46. § (3) bekezdés kimondja, hogy "egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatalos bíró járhat el". Tehát az Alkotmány 46. § (1) bekezdésébe foglalt társas-bíráskodás elve nem sérül. Ugyanakkor az egyesbíró eljárásának az Alkotmány más rendelkezései által megkívánt garanciával övezettnek kell lennie. Érdemi, tartalmi döntés esetén valamilyen formájú jogorvoslatot kell biztosítani [amit jelen ügyben a Pp. 273. § (5) bekezdés első mondata teljesen kizár], avagy jogorvoslat nélkül is az Alkotmány keretei között tartható az egyesbírói döntés, ha a döntés előre meghatározott, mindenki számára megismerhető és pontosan kiszámítható formai szempontokon alapul. Ilyenkor kizárólag objektív, tárgyi követelményeknek való megfelelőség lehet a vizsgálat tárgya.

Az Alkotmánybíróság a fentiekben azt állapította meg, hogy - a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontja alkotmányellenessé nyilvánítása ellenére - az egyesbírói vizsgálatban az objektív, tárgyi követelmények vizsgálata mellett továbbra is jelen vannak érdemi, tartalmi elemek. Ezért az Alkotmánybíróság a Pp. 273. § (5) bekezdésének első mondatát (az egyesbírói döntés elleni jogorvoslatot kizáró rendelkezést) határozata kihirdetése napjával megsemmisítette, a Pp. 273. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó (magát az egyesbírói jogintézményt támadó) indítványt pedig elutasította. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az egyesbírói döntés ellen biztosítandó jogorvoslat esetén mind az Alkotmány 47. § (2) bekezdésének, mind a 2. § (1) bekezdésének sérelme kiküszöbölhető.

4. Az egyik indítványozó a Pp. 273. § (5) bekezdése tekintetében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte azért, mert nem biztosít jogorvoslatot az egyesbíró elutasító döntésével szemben. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez az indítványozói kérelem nem megalapozott. A Pp. 273. § (5) bekezdés első mondata kategorikusan fogalmaz: "az eljáró bíró határozatai ellen jogorvoslatnak nincs helye". Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a az Alkotmányból eredő szabályozási kötelezettség nem teljesítéséhez fűzi a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló alkotmánybírósági hatáskört. Jelen esetben nem az az alkotmányossági probléma, hogy a szabályozás hiányából eredően alkotmányos garancia sérül, hanem épp ellenkezőleg: a meglévő szabályozás zárja ki az Alkotmány által előírt garancia érvényesülését. A tételes rendelkezés (a meglévő szabályozás) vizsgálata az Abtv. 1. § b) pontja alapján az utólagos normakontroll alkotmánybírósági hatáskör alá tartozik, amely hatáskörben történő vizsgálatot az Alkotmánybíróság fentebb elvégezte.

Minderre tekintettel a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.

VI.

1. Az indítványozók a Pp.-nek e határozat IV. és V. pontjaiban elbírált rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására - a fentieken kívül - az Alkotmány számos egyéb rendelkezésére is hivatkoztak (lásd e határozat indokolásának I. pontját) . Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint amennyiben a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmány valamely tétele megalapozza, szükségtelenné válik, hogy az indítványozók által a jogszabály alkotmányellenességének alátámasztására felhozott egyéb érvek és indokok megalapozottságát vizsgálja és értékelje. Ezeknek a vizsgálatát az Alkotmánybíróság azért is mellőzte, mert ezekből semmiféle többletjoghatás nem következne. [Lásd a vonatkozó gyakorlatot: 31/1991. (VI. 5.) AB határozat, ABH 1991, 133, 136.; 27/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 444, 451.; 44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37,44.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 29/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 193, 200.; 21/2001. (VI. 21.) AB határozat, ABH 2001, 231, 236. stb.]

2. Egyik indítványozó - a felülvizsgálat Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontja alapján korlátozott voltára tekintettel - kérte a Pp. közigazgatási és társadalombiztosítási perekre vonatkozó 340. §, 340/A. § és 341. §-ai alkotmányossági vizsgálatát. Álláspontja szerint a közigazgatási és társadalombiztosítási határozatok egyfokú bírói kontrollja megköveteli, hogy ezekben az ügyekben felülvizsgálati eljárásra pusztán a jogszabálysértésre alapozott kérelemre is sor kerülhessen.

A Pp. társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó 341. §-a e tekintetben a közigazgatási perekre vonatkozó szabályokat követi, ezért az Alkotmánybíróság a Pp. 340. §, 340/A. § és 341. §-ai alkotmányossági vizsgálatát együtt végezte el.

Az Alkotmánybíróság elsőként azt állapítja meg, hogy jelen ügynek nem tárgya, és az Alkotmánybíróság a 8/2003. (III. 14.) AB határozatában már állást foglalt a közigazgatási perek egyfokú bírói jogorvoslati rendszerének alkotmányosságáról. (ABH 2003, 74.)

Az indítványozó a Pp. 340. §, 340/A. § és 341. §-ai alkotmányossági vizsgálatát a felülvizsgálat általában korlátozott voltára tekintettel kérte. Az Alkotmánybíróság e határozatában már megállapította a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba), bb) pontjai és 273. § (5) bekezdés első mondata alkotmányellenességét, amely értelemszerűen a közigazgatási és társadalombiztosítási határozatok felülvizsgálatát is érinti. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy az Alkotmány egyetlen rendelkezéséből sem következik, hogy közigazgatási vagy társadalombiztosítási perekben a jogerős döntések felülvizsgálatára az általánostól teljesen eltérő szabályokat kellene alkotni. A jogalkotó dönthet úgy, hogy ezen perek sajátosságait (ahogy az egyik indítványozó fogalmaz: "az állam az ellenérdekű és perelhető fél") figyelembe véve a felülvizsgálatot szélesíti, eltérő szempontokhoz köti, de ilyen követelmény az Alkotmányból kényszerítően nem következik. Habár az Alkotmány 50. § (2) bekezdése kifejezetten szól arról, hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét, de ez az alkotmányos rendelkezés is csak arra vonatkozik, hogy a közigazgatás törvénysértő határozatainak hatályosulását a bírói hatalom megakadályozhassa. [Lásd: 54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 197.] Ez a követelmény pedig - mint ahogy az Alkotmánybíróság többször utalt rá - az egyfokú bírói kontrollal teljesül [54/1996. (XI. 30.) AB határozat, ABH 1996, 173, 197.; 71/2002. (XII. 17.) AB határozat ABH 2002, 417, 426.; 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 82.].

Megállapítható továbbá az is, hogy a felülvizsgálat tekintetében a Pp. tartalmaz olyan rendelkezést, amely figyelemmel van a közigazgatási perek sajátosságaira. A Pp. 271. § a) pontja kimondja, hogy "nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen" - (s jellemzően ilyen a közigazgatási és társadalombiztosítási perekben hozott döntés)-, "kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi". A Pp. ezt lehetővé teszi. A 340/A. § (1) bekezdése úgy szól, hogy a fenti tiltás közigazgatási perekben nem alkalmazható, ha a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye. Tehát a Pp. e rendelkezése figyelembe vette azt, hogy a közigazgatási és társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálata főszabályként egyfokú, s ehhez igazodó módon megteremtette azt a kivételt, amelyből következően e perekben a felülvizsgálat - hasonlóan minden más jogerős bírósági döntéshez - igénybe vehető az általános szabályok szerint. Ezen túlmenő kivétel szükségessége az Alkotmány 70/A. §-ából sem következik.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 340. §, 340/A. § és 341. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

3. Több indítványozó kérte a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénymódosításáról szóló 2001. évi CV. törvény önálló - a Pp.-be be nem épített - 20. § (4) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát. Az átmeneti rendelkezések között található ezen előírás értelmében e törvénynek a felülvizsgálati eljárás szabályait megállapító rendelkezéseit a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben akkor lehet alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a jogerős határozatot még nem hozta meg. Az indítványozók szerint e rendelkezés visszamenőleges hatályú, ezáltal sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdése.

Az Alkotmánybíróság a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmával már több döntésében foglalkozott. A folyamatos ügyekben való alkalmazhatóság tekintetében az Alkotmánybíróság a következőképpen összegezte álláspontját: "Valamely jogszabály hatálybaléptetésével kapcsolatos alkotmányossági vizsgálat ugyanakkor nem pusztán az időpontok formális vizsgálatát jelent, hanem annál szélesebb. Azon túl, hogy szükség szerint figyelembe kell venni a Magyar Közlöny esetleges visszadátumozását épp úgy, mint az előfizetők részére történő kézbesítés időpontját [pl. 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131.], az alkotmányossági vizsgálat külön tárgya, hogy a folyamatos ügyekben történő alkalmazhatóság szempontjából a jogszabály miként rendelkezett. Hiába lép ugyanis egy jogszabály hatályba a jövőre nézve (formálisan nem sértve a felkészüléshez szükséges kellő idő alkotmányos követelményét), ha a folyamatos ügyekre is irányadó alkalmazhatóság miatt - tartalmában - az érintetteknek visszamenőleg állapít meg kötelezettséget, nyilvánít valamely magatartást jogellenessé. Ilyenkor a jogbiztonság sérelme ugyan úgy megállapítható, mint a formálisan is visszamenőleges hatályú kötelezettséget megállapító hatálybaléptetés esetén, vagy a "kellő idő" hiánya miatt." [365/B/1998. AB határozat, ABH 1998, 850, 852.]

Jelen ügyben megállapítható, hogy a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (4) bekezdése érinti a folyamatos ügyeket. Ha a módosítás hatálybalépése napján (2002. január 1-jén) a bírósági eljárás megindult, de jogerős döntés még nem született, akkor a felülvizsgálat, immár az új törvényszöveg által meghatározottak szerint (korlátozottan) vehető igénybe. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a felülvizsgálat 2002. január 1-jétől hatályos szabályai nem tartalmaznak visszamenőlegesen kötelezettséget megállapító rendelkezéseket és nem is nyilvánítanak valamely magatartást jogellenessé. A folyamatos ügyekben érvényesítendő jogbiztonsági szempontokat tehát a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (4) bekezdése nem érinti.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (4) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.

4. Egy indítványozó vizsgálni kérte a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdését is. E szabály értelmében a Bsz. hatálybalépése előtt meghozott irányelv, elvi döntés és kollégiumi állásfoglalás - amíg az a Bsz. alapján alkalmazható - a Pp. 270. § (2) bekezdésének b) pontja tekintetében a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteményében közzétett határozattal azonos megítélés alá esik. Az indítványozó szerint e rendelkezéssel a Pp. a jogegységi határozat rangjára emelte a korábbi irányelveket, elvi döntéseket és kollégiumi állásfoglalásokat.

Az Alkotmánybíróság e tárgyban elsőként azt állapította meg, hogy Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdése a Bsz. 105. §-ában meghatározottakra épül. A Bsz. 105. §-a szerint "Az e törvény hatálybalépését megelőzően hozott irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások az eltérő iránymutatást tartalmazó jogegységi határozat meghozataláig alkalmazhatók." Az elvi irányítás korábbi eszközeinek továbbélésével kapcsolatosan - a Bsz. 105. §-ának alkotmányossági vizsgálata során -az Alkotmánybíróság már kifejtette álláspontját a 12/2001. (V. 14.) AB határozatában: "Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem sérti a jogbiztonságot az irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások továbbélése az eltérő tartalmú jogegységi határozatig. Kétségtelen, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a jogegységi határozat egy új "minőséget" jelent a korábbi viszonylag tagolt szakmai irányítási eszközrendszerhez képest. A korábbi irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások tömeges, határidőhöz kötött felülvizsgálatát azonban semmi nem indokolja, ennek szükségessége az

Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből nem következik. Az irányelvek, elvi döntések és kollégiumi állásfoglalások egykori kiadásának megfelelő alkotmányos és törvényi (1972. évi IV. törvény 46. és 49. §-ai) alapja volt, meghozataluk - ugyanúgy ahogy a jogegységi határozat esetében - a Legfelsőbb Bíróság jogkörébe tartozott. Az Alkotmánybíróság a fenti indokok alapján a Bsz. 105. §-ának megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasította." (ABH 2001, 163, 175.)

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdése - a Bsz. 105. §-ára is figyelemmel - a Legfelsőbb Bíróság elvi kérdésekben történő, a joggyakorlat egységesítését szolgáló feladatának folyamatosságát biztosítja, a fenti határozatban kifejtett indokok e rendelkezésre is irányadók. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel a Pp.-t módosító 2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

5. Az Abtv. 48. §-a szerint benyújtott alkotmányjogi panaszok, az Abtv. 43. § (4) bekezdésében foglaltak alapján kérték, hogy ügyeikben az Alkotmánybíróság mondja ki az alkotmányellenes rendelkezések alkalmazási tilalmát is. Az Alkotmánybíróság 41/1998. (X. 2.) AB határozata szerint: "Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 48. §-a alkalmazásánál, ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, alkotmányos követelmény, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy - ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor - az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani." (ABH 1998, 306.) A jelen eljárás alá tartozó alkotmányjogi panaszok egyöntetűen a rendkívüli jogorvoslati eljárásban alkalmazott jogszabályi rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát kérték, ezért az Alkotmánybíróság - az idézett határozatát követve - az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerinti hatvan napot a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító döntés kézbesítésétől számította. E feltételnek az alkotmányjogi panaszok megfeleltek.

5.1. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok alapján megállapította, hogy a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 21.562/2003/6. számú, a Legfelsőbb Bíróság Pfv. 21.399/2003/2. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 35.520/2003/2. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II. 40.006/2002/2. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 39.063/2004/6. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv. EX. 39.068/2004/6. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 37.155/2004/2. számú és a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 20.116/2004/2. számú végzései tekintetében az alkalmazási tilalom kimondására irányuló kérelmek megalapozottak. Az indítványokhoz becsatolt iratok alapján megállapítható, hogy a fenti ügyekben kizárólag azért került sor az előzetes megvizsgálás során a felülvizsgálati kérelem elutasításra, mert a felek (az alkotmánybírósági eljárásban panaszosok) az ügy érdemére kiható jogszabálysértés mellett a jogegység biztosítása érdekében a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontokban foglalt valamely feltételre nem hivatkoztak, illetve ilyen ok nem állt fenn. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése szerint úgy rendelkezett, hogy az alkotmányellenes szabályok a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 21.562/2003/6. számú, Legfelsőbb Bíróság Pfv. 21.399/2003/2. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 35.520/2003/2. számú és a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II. 40.006/2002/2. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 39.063/2004/6. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv. EX. 39.068/2004/6. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 37.155/2004/2. számú és a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 20.116/2004/2. számú ügyekben nem alkalmazhatók.

Az Alkotmánybíróság jelen határozatában eljárási jogszabályi rendelkezést semmisített meg, s mondta ki az alkalmazási tilalmat a fenti ügyekben. A Pp. 361. § értelmében "A Legfelsőbb Bíróság az alkotmányjogi panasz orvoslása érdekében az alábbiak szerint határoz:

a) (...)

b) ha az Alkotmánybíróság eljárási jogszabályt vagy rendelkezést semmisített meg, megállapítja az Alkotmánybíróság határozatából következő eljárási jog gyakorolha-tóságát a vonatkozó eljárási szabályok megfelelő alkalmazásával, s szükség esetén az eljárás azon szakaszának újbóli lefolytatását rendeli el az azt befejező határozat egyidejű hatályon kívül helyezésével, melynek kimenetelére az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása hatással lehetett." Ebből következően, ha a Pp. XXIV. fejezetében szabályozott az "alkotmányjogi panasz alapján alkotmányellenessé nyilvánított jogszabály konkrét esetben történő alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárására irányuló eljárás" egyéb feltételei is fennállnak, a panaszosoknak lehetőségük nyílik, hogy kérelmüket a Legfelsőbb Bíróság tanácsa - a Pp. 274-275/B. §-ai szerint - érdemben elbírálja.

5.2. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Mfv. 10.492/2002/1. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 39.479/2003/6. számú, a Legfelsőbb Bíróság Pfv.II. 21.935/2003. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 39.660/2003/2. számú és a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 20.056/2004/2. számú ügyeivel összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszok alapján az alkalmazási tilalom elrendelésére irányuló kérelmet elutasította.

A Legfelsőbb Bíróság Mfv. 10.492/2002/1. számú ügyben a fél nemcsak a Pp. 270. § (2) bekezdés a), b), ba) és bb) pontokba foglalt ok fennállását nem valószínűsítette, de a Pp. 270. § (2) bekezdése által előírt jogszabálysértést sem jelölte meg valamely jogszabály, illetve jogszabályhelyre utalással. A Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 39.479/2003/6. számú és a Legfelsőbb Bíróság Kfv.E. 39.660/2003/2. számú ügyben szintén a jogszabálysértéssel kapcsolatos probléma körében került a felülvizsgálati kérelem az előzetes megvizsgálás alapján elutasításra, míg a Legfelsőbb Bíróság Pfv.E. 20.056/2004/2. számú ügyben konkrét jogszabály megjelölése nélkül és elsődlegesen iratellenességre hivatkozva terjesztette elő a panaszos a felülvizsgálati kérelmet. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.II. 21.935/2003. számú elutasító végzése, a perújítási kérelmet elutasító jogerős végzés (mint nem az ügy érdemében hozott végzés) felülvizsgálatának befogadhatóságára vonatkozott, amely problémát az Alkotmánybíróság jelen eljárásában nem érintette.

A fenti ügyekben - mivel a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálás alapján történő elutasítása nem kizárólag az alkotmányellenessé nyilvánított jogszabályi rendelkezésekhez kapcsolódik - az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn [az Abtv. 43. § (4) bekezdésébe foglalt, az alkalmazási tilalom kimondásának alapját képező] az Abtv. 48. § (1) bekezdésében meghatározott ("az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása") feltételei. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkalmazási tilalom elrendelésére vonatkozó kérelmeket - a jelölt alkotmányjogi panaszok esetén - elutasította.

A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr.

Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 180/B/2002.

Dr. Harmathy Attila alkotmánybíró különvélemény

Nem értek egyet a határozat rendelkező részének 1., 2., 3. és 5. pontjával. Álláspontom szerint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: Pp.) módosító 2001. évi CV. törvény (a továbbiakban: Tv.) támadott 9-14. §-át meg kellett volna semmisíteni. Indokaim a következők:

I.

A Tv. támadott 9-14. §-a a bírósági határozatok felülvizsgálatának új rendszerét vezette be. A Tv.-nek az Országgyűlés elé terjesztett javaslatához fűzött miniszteri

indokolás kifejti, hogy az új rendelkezések megváltoztatják a felülvizsgálati eljárás koncepcióját. E szerint a szabályozási elv szerint a jogerő áttöréséhez nem elég az anyagi és eljárásjogi szabályoknak megfelelő döntés követelménye, hanem a konkrét eseten túlmutató érdek meglétére is szükség van. Ez a többletet jelentő érdek a joggyakorlat továbbfejlesztése vagy a jogegység biztosítása.

Az indítványok alapján meg kell vizsgálni, hogy alkotmányjogi alapon elfogadhatók-e az új szabályok. Először annak tisztázására van szükség, hogy milyen változás következett be a felülvizsgálat új szabályozásával.

II.

1. A felülvizsgálat intézménye 1992-ben jelent meg a Pp.-ben.

Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban kimondta, hogy a törvényességi óvásról szóló szabályok alkotmányellenesek és megsemmisítette azokat (ABH 1992, 59.) . Az 1992. évi LXVIII. törvény a törvényességi óvás helyébe léptette a felülvizsgálatot (Pp. 270-275/A. §) .

A felülvizsgálat 1992-ben meghatározott szabályai szerint

- a jogerős ítélet (és meghatározott esetben a jogerős végzés) felülvizsgálatát - rövid határidőn belül - mindazok kérhették, akikre a határozat rendelkezést tartalmazott,

- ellenkérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem előterjesztésének volt helye,

- a felülvizsgálati tárgyalásra a fellebbezési tárgyalás szabályai megfelelően irányadók voltak,

- a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján döntött, de további iratok csatolására vagy bemutatására is felhívhatta a feleket,

- a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot hatályában fenntarthatta, vagy a jogszabálysértő határozat helyett új határozatot hozhatott, vagy a határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezhette és az ügyben eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasíthatta.

Az 1992. évi szabályozást tartalmazó törvényjavaslat miniszteri indokolása kiemelte, hogy a felülvizsgálati kérelem rendkívüli jogorvoslati lehetőség, e jogorvoslatra vonatkozó kérelem benyújtására alanyi jog áll fenn: "a felülvizsgálat nem elsősorban a törvényesség helyreállítását szolgálja, hanem a fél alanyi joga". Az indokolás szerint felülvizsgálati kérelemnek jogszabályt sértő határozat ellen volt helye, de a tényállás megalapozatlansága esetén is sor kerülhetett a határozat felülvizsgálatára.

Mindennek alapján az 1992-ben bevezetett felülvizsgálatról az állapítható meg, hogy bár jogerős határozattal szemben volt érvényesíthető, nagyrészt a fellebbezés (rendes jogorvoslat) sajátosságaival rendelkezett.

2. 1997-ben az igazságügyi szervezet reformjával összefüggésben módosult a Pp., és a szervezeti változásokkal összefüggésben módosult a jogorvoslati rend. Az 1997. évi LXXII. törvény módosította a felülvizsgálat szabályait is. Az ekkor megteremtett kis perértékű ügyek kategóriájában csak a Legfelsőbb Bíróság engedélye esetében kerülhetett sor a felülvizsgálatra. A felülvizsgálat engedélyezésének rendszerét az 1999. évi CX. törvény megszüntette, de a felülvizsgálati kérelmet kizárta abban az esetben, ha a vitatott érték nem haladta meg az ötszázezer forintot. Az ötszázezer forint értéket meghaladó jogvitáknál tehát a fellebbezés sajátosságaival rendelkező felülvizsgálati kérelem joga illette meg az érdekelt személyt.

3. A Tv. 2001-ben a felülvizsgálati rendszert alapvetően megváltoztatta. A változások egyik lényeges eleme, hogy a szabályozás új koncepciója szerint a felülvizsgálat kivételessé vált. A felülvizsgálati kérelem többé nem alanyi jogon illette meg az érdekeltet, hanem minden esetben engedélytől függővé vált. Az engedélyezésnél nem a jogorvoslat, hanem a jogegység lett az alapvető szempont. Kibővült továbbá az a kör, ahol nem volt helye felülvizsgálati kérelemnek (Pp. 270. és 271. §-a) . Átalakultak a felülvizsgálati eljárásnak a szabályai is, és ehhez igazodott a Pp. 340-341. §-a.

A Tv. által végrehajtott változtatás lényeges következménye tehát a felülvizsgálat jogorvoslati jellemzőinek megszüntetése, illetve a jogorvoslat egyes jellemző elemeinek és körének radikális visszaszorítása.

III.

A bekövetkezett változások alkotmányjogi megítéléséhez meg kell vizsgálni a jogorvoslatnak az Alkotmányban található szabályait és az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlatának elveit.

1. Az Alkotmány 57. §-ának (1) bekezdése kimondja a bírósághoz fordulás jogát. Az 57. § (5) bekezdése mindenki számára biztosítja a jogorvoslathoz való jogot abban az esetben, ha bírósági, közigazgatási vagy más hatósági döntés jogát vagy jogos érdekét sérti. Az 57. § (5) bekezdésében kimondott jogorvoslathoz való jogot az Alkotmány módosításáról szóló 1997. évi LIX. törvény 12. §-a azzal erősítette, hogy a jogorvoslati jog korlátozásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmada által elfogadott törvényi szabályt követel meg. Az Alkotmánynak ez a módosítása azt az okot is megjelöli, amely alapot adhat a jogorvoslati jog korlátozására: a korlátozás a jogviták ésszerű időn belül történő elbírálása érdekében, ezzel arányosan állapítható meg.

2. A jogorvoslat kérdéseiről az Alkotmánybíróság számos határozatot hozott.

Már az Alkotmánybíróság egyik korai időpontban meghozott határozata megfogalmazta azt, hogy mit jelent a jogorvoslathoz való jog: a jogorvoslat érdemi határozat ellen más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belül magasabb fórumhoz fordulás lehetősége [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 27, 31.]. Ezt a meghatározást a gyakorlat azóta is alapul veszi.

A jogorvoslatnak az alkotmányjog szempontjából lényeges elemét fogalmazza meg a törvényességi óvásról hozott határozat. Itt az Alkotmánybíróság azt emelte ki, hogy a jogorvoslati funkció feltételezi a jogorvoslati jognak az érintett személy részéről alanyi jog alapján történő gyakorlását [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 64.]. Ebből a határozatból nemcsak arra lehet következtetni, hogy nem lehet alkotmányos jogorvoslati jogról beszélni, ha a jogorvoslat gyakorlása nem alanyi jog alapján áll fenn. Megállapítható az is, hogy a jogorvoslati jognak az alkotmányjog szempontjából további lényeges eleme a határozatot hozó szervtől különböző, más szervhez, vagy bár az adott szervezeten belül, de más fórumhoz való fordulás lehetősége.

A jogorvoslat kérdésköre azonban bonyolult, sokféle összefüggésben jelentkezik. Emiatt a jogorvoslat alkotmányjogi megítélése is több tényezőtől függ. Ezt mutatja az Alkotmánybíróságnak az a szintén sokszor idézett állásfoglalása, amely azt vizsgálta, hogy milyen határozat ellen érvényesíthető jogorvoslatot biztosít az Alkotmány. Az Alkotmánybíróság itt a határozat (érdemi, ügydöntő) jellegét vette alapul; a határozat jellegének elbírálásánál az adott kérdésre vonatkozó tételes jogi értelmezést tekintette döntőnek, és figyelembe vette a határozat tárgyát, valamint az érintett személyekre gyakorolt hatását is [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 109.].

A jogorvoslathoz való jog gyakorlásának az adott ügy sajátosságaihoz igazodó értelmezése fejeződik ki a 46/2003. (X. 16.) AB határozatban is (ABH 2003, 488, 502-503.) . A jogorvoslat nyújtásának az adott ügy körülményeihez igazodó formáját kereste meg az 50/2003. (XI. 5.) AB határozat (ABH 2003, 566, 593.) .

3. Mind a jogorvoslat bonyolultsága miatt, mind a konkrét ügy sajátosságainak az Alkotmánybíróság határozataiban megjelenő ismételt hangsúlyozására tekintettel, fokozott mértékben szükség van annak ellenőrzésére, hogy az Alkotmánybíróság egyes határozatai a megfogalmazott tételeket milyen viszonyokra állapították meg.

Az alkotmányos jogorvoslati jog értelmezésével kapcsolatban nagy jelentősége van az Alkotmánybíróság azon határozatának, amelyet a törvényességi óvásról hozott. Erre a határozatra későbbi határozatok sora hivatkozik, de gyakran figyelmen kívül marad az, hogy a törvényességi óvással kapcsolatban az Alkotmánybíróság milyen viszonyokra, milyen körülményekre volt tekintettel, holott az adott körülmények döntő módon befolyásolták a kialakított álláspontot.

Az Alkotmánybíróság a törvényességi óvás szabályainak az Alkotmány több szabályával való ellentétét vizsgálta. Ezen keretek közé illeszkedett be a jogorvoslat kérdésének vizsgálata is. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben nem elsődlegesen a jogorvoslat alkotmányjogi kérdéseit akarta tisztázni. Nem az volt az eldöntendő kérdés, hogy egy- vagy többfokú jogorvoslat felel meg az Alkotmánynak; nem arra kellett válaszolni, hogy csak a rendes perorvoslat tekintendő-e az Alkotmány alapján jogorvoslatnak vagy idesorolandó a rendkívüli perorvoslat is. A jogorvoslat a többi vizsgált alkotmányossági kérdéshez viszonyítva mellékesen, az adott viszonyok által meghatározottan jelent meg.

A határozat indokolása világosan megfogalmazta, hogy: "az Alkotmánybíróság számot vetett a törvényességi óvás jogintézményét szabályozó rendelkezések megsemmisítésének következményeivel is, tekintettel arra, hogy e döntés a bírósági eljárást és a bírói szervezetrendszert egyaránt jelentősen érinti". Az Alkotmánybíróság tudatában volt annak, hogy a törvényességi óvás a gyakorlatban "az elvileg egyfokú perorvoslati rendszer 'biztonsági szelepeként', vagy egy másodszori fellebbvitel be nem vallott pótlékaként" működött. A jobb jogorvoslati rendszer kialakítása azonban nem az Alkotmánybíróság, hanem a jogalkotó feladata, többek között azért is, mert a korábbitól eltérő jogorvoslati rendszer létrehozatala a bírósági szervezetet érintheti. A szervezet átalakítása pedig nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Erre tekintettel állapította meg a határozat, hogy "az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat" [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 63, 68.].

Egyértelműen mutatja az Alkotmánybíróság által a törvényességi óvásról hozott határozatnál alapul vett megfontolásokat az indokolás további része is: "Az Alkotmánybíróság ugyanis tekintettel volt arra, hogy azok az okok, amelyek a törvényességi óvás egyéni jogvédelemre való és mintegy harmadfokú elbíráláskénti használatára vezettek, az óvás alkotmányellenessége kimondása után is fennmaradnak.... A törvényességi óvás megszűnése különösen sürgetővé teszi, hogy a törvényhozó kiküszöbölje a jelenlegi egyfokú jogorvoslati rendszer és a másodfokú eljárás szabályaiból adódó olyan helyzeteket, amelyek - elsősorban a büntetőeljárásban - a fellebbezéssel nem teszik megoldhatóvá bizonyos törvénysértések orvoslását." [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 69.]

Mindennek alapján megállapítható, hogy az Alkotmánybíróság a törvényességi óvásról szóló alapvető határozatában nem fejtett ki olyan - alkotmányossági vizsgálaton alapuló - általánosan érvényesítendő elvi álláspontot, amely szerint az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jog csak egyfokú jogorvoslatotjelent és azt sem alapozta meg, hogy a jogorvoslat csak a rendes jogorvoslatot jelenti, a rendkívülit nem.

4. A jogorvoslat alkotmányjogi megítélését azonban nemcsak a meglévő bírósági szervezetrendszer befolyásolta döntő módon. Más tényezők is hatást gyakorolnak a jogorvoslat felfogására. Az Alkotmánybíróság egy másik - szintén gyakran idézett - határozatában arra volt tekintettel, hogy az önkormányzati képviselők és polgármesterek választása esetén komoly érdek fűződik a viták gyors lezárásához. Erre tekintettel mondta ki az 1437/B/1990. AB határozat, hogy az Alkotmány nem írja elő sem a jogorvoslat eszközeit, sem fórumrendszerét, sem azt, hogy hány fokú jogorvoslati rendszerre van szükség. Mindennek alapján jutott az Alkotmánybíróság arra a következtetésre, hogy nem alkotmányellenes az a szabály, amely szerint a választási törvény megsértése miatt, továbbá a választási eredmény ellen tett kifogás tárgyában hozott bírósági határozattal szemben nincs helye jogorvoslatnak (ABH 1992, 453, 454.) .

Más esetben is megállapítható, hogy a jogorvoslati jog értelmezésénél döntő szerepe van az adott viszonylatban a jogvita gyors lezárása követelményének. Van olyan jogi szabályozási terület, ahol alkotmányos jogok gyakorlását akadályozhatná a jogviták sok fórumon keresztül történő folytatása. Ez tapasztalható például a gyülekezési joggal kapcsolatban: rendezvények szervezését tenné lehetetlenné a viták elnyújtása [55/2001. (XI. 29.) AB határozat. ABH 2001, 442, 463.].

Az elmondottak alapján az állapítható meg, hogy az Alkotmánybíróság gyakorlatában ténylegesen az az álláspont tükröződik, amely szerint a jogorvoslati jogot adott körülmények összefüggésében kell értelmezni.

5. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában számos további olyan határozat is van, amely azt mutatja, hogy a jogorvoslat kérdését árnyaltan kell kezelni. Ennek jelzésére szolgálhatnak azok a határozatok, amelyekben az Alkotmánybíróság nem elégszik meg a jogorvoslat formális lehetőségével:

- nem fogadta el az Alkotmánybíróság azt a jogszabályi megoldást, amelynél a jogorvoslat csak formális volt, a másodfokon eljáró ügyész tényleges jogkörébe utalta az előzetes letartóztatással kapcsolatos fellebbezés elbírálását [19/1999. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1999, 150, 156-157.],

- a jogorvoslathoz való jog kiüresítésének, alkotmánysértőnek minősítette az Alkotmánybíróság a jövedéki adóról szóló törvénynek az elkobzást kimondó határozat ellen biztosított panaszjogát [33/2002. (VII. 4.) AB határozat, ABH 2002, 173, 185.],

- a jogorvoslathoz való jog hatékony érvényesítési lehetőségét követeli meg az Alkotmánybíróság gyakorlata [más határozatokra is hivatkozva a 60/2003. (XI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 620, 625.].

6. Az Alkotmánybíróság nem áll meg a jogszabályban biztosított jogorvoslati jog szigorú tartalmi ellenőrzésénél. Több határozat a jogorvoslati jog biztosítását igényli olyan esetekben, ahol ezt jogszabály nem teszi lehetővé. Az Alkotmánybíróság ennek megalapozására az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése mellett más szabályokat, elveket is segítségül hív. Ennek példája az Alkotmánybíróságnak a népszavazási eljárással kapcsolatban hozott határozata, amely az államnak a joggyakorlás biztosítására irányuló intézményvédelmi kötelességére támaszkodva alkotmányos követelményként mondta ki a bírósági, alkotmánybírósági jogorvoslatot [52/1997. (X. 14.) AB határozat, ABH 1997, 331,332, 345.].

Az Alkotmánybíróság az Alkotmány más szabályainak segítségével is megvalósítja a jogorvoslati jog védelmét. Ilyen az a határozat, amely a vétségi eljárásban alkotmányellenesnek minősítette a jogorvoslati lehetőség túl szűk körre szorítását. Az indokolás a jogállamiság elve alapján hiányolta az eljárási garanciákat, rámutatva, hogy e hiány akadályozhatja az Alkotmány 57. §-ában biztosított jogok érvényesülését [49/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998, 323, 375.]. Kérdéses, hogy ennél a határozatnál nem játszott-e szerepet az 57. § (5) bekezdésének szűkítő értelmezése és nem ezért került-e sor más alapon azonos eredmény elérésére mint ami az 57. § (5) bekezdése alapján lehetett volna.

7. Az Alkotmánybíróság több olyan határozatot is hozott, amely a rendkívüli jogorvoslatokra is kiterjesztette az alkotmányos jogvédelmet. Az Alkotmány 57. §-a (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jognak meghatározott esetben a rendkívüli perorvoslatokra való kiterjesztéséig jut el az Alkotmánybíróságnak az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban hozott határozata. Ez a határozat mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg azért, mert az Országgyűlés nem szabályozta azokat az eljárásjogi következményeket, amelyek akkor biztosítanak megoldást, ha az Alkotmánybíróság konkrét esetben kizárja az adott esetre irányadó, alkotmányellenesjogszabály alkalmazását. A határozat indokolása szerint az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdéséből nem következik ugyan kényszerítően a rendkívüli jogorvoslattal történő szabályozás, de az alkotmányjogi panasz rendkívüli jogorvoslatának megteremtése alkotmányos kötelességgé teszi a jogsérelem valóságos orvoslásának kialakítását [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 188.].

Előfordul, hogy a rendkívüli jogorvoslat biztosításának az Alkotmány alapján fennálló követelményét az Alkotmánybíróság határozata nem az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdésére alapozza. Ennek a másfajta megalapozásnak példája az Alkotmánybíróságnak az a határozata, amely mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg azért, mert a Be. nem tette lehetővé a felülvizsgálatot a bíróságnak a tárgyalás mellőzése elnevezésű külön eljárásban meghozott, a végrehajtást próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó jogerős végzése ellen, amikor a bíróság a Btk. 90. §-ában meghatározott kizáró okok ellenére szabta ki a büntetést. A határozat indokolása a személyes szabadságnak a jogállamiság és a jogerő megsértésével előidézett sérelmére hivatkozik [5/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75, 82-86.].

8. Az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése alapján mindenki kérheti a jogait vagy jogos érdekeit sértő bírósági, közigazgatási és más bírósági határozatnak a határozatot hozótól eltérő más szerv által történő felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróság határozataiban megfogalmazódó fenti gyakorlat alapján - akkor is, ha ellentétes tartalmú határozatok is vannak - az állapítható meg, hogy ez a jogorvoslat az adott körülményektől függően lehet egy- vagy többfokú, az adott jogág minősítése szerint rendes vagy rendkívüli jogorvoslat. A jogorvoslati jog meghatározott körülmények között való érvényesítéséről szóló szabályok alkotmányosságának megítélésénél lényeges szempont, hogy a jogvédelem hatékony legyen, e szabályok más alkotmányos jogok érvényesítését ne akadályozzák, és ne befolyásolják aránytalanul hátrányosan más alkotmányos elvek - így a jogállam, a jogbiztonság elvének - érvényesülését. A jogorvoslati jog szabályozásánál a körülményektől függő elbírálás körébe tartozik annak mérlegelése is, hogy korábban nem létező jogorvoslati jog megadásának követelményéről van-e szó vagy korábban már jogszabály által biztosított jogorvoslati jog megszüntetéséről. Meglévő jogorvoslati jog megszüntetésének alkotmányossági vizsgálatánál szigorúan kell mérlegelni, hogy milyen alkotmányos jogok érvényesítését akadályozta a kérdéses jogorvoslat, illetve milyen alkotmányos elvek megvalósításánál jelent aránytalan hátrányt a jogorvoslat megléte.

A Tv. támadott szabályai ténylegesen a fellebbezés sajátosságaival rendelkező, alanyi jogon fennálló jogorvoslatot szüntetnek meg, és léptetnek helyébe engedélytől függő, túlnyomó részben nem jogorvoslati természetű felülvizsgálatot. Az engedély megadásánál döntő szerepet kapnak az egységes joggyakorlat kialakításának szempontjai. Az engedély megtagadása az eljárási jog garanciális szabályainak mellőzésével, a jogegységi kérdés mérlegelésével, egy személy által hozott olyan döntés, amely ellen semmilyen jogorvoslat nincs. A joggyakorlat egységének biztosítása a jogorvoslati jog elvonása nélkül biztosítható. A felülvizsgálat korábbi szabályai más jogok érvényesítése, a jogviták ésszerű időn belül történő elbírálása szempontjából aránytalan hátrányt nem jelentettek. Ezért a Tv. támadott szabályai alkotmányellenesek.

A fentiek szerint az Alkotmány 57. §-ának (5) bekezdése szerint jogorvoslatnak minősülő felülvizsgálati kérelem jogának részben megszüntetése, részben korlátozása a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvénnyel történhetett volna meg. A Tv. támadott szabályai nem felelnek meg ennek a követelménynek, alkotmányellenességük tehát ezen az alapon is megállapítható.

A Tv. támadott 9-14. §-ának rendelkezései szorosan összefüggenek egymással, ezért megsemmisítésük annak ellenére indokolt lett volna, hogy a támadott rendelkezések közül több önmagában nem tekinthető alkotmányellenesnek.

9. A Tv. említett rendelkezéseihez kapcsolódott a Pp. 340, 340/A. és 341. §-ára vonatkozó indítvány. A kifogás alapját szolgáltató, a Tv.-ben a felülvizsgálat új szabályait tartalmazó rendelkezések megsemmisítése jelenti a közigazgatási perekben hozott határozatok felülvizsgálatának és a társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatának tekintetében az összefüggés miatt jelentkező alkotmányellenesség megszüntetését.

10.Az elmondott alkotmányellenességi okoktól függetlenül megsemmisítendő lett volna a Pp. 271. §-ának a Tv. 10. §-ával beiktatott - szoros összefüggés alapján a vizsgálatba bevonandó az a rendelkezése, amely szerint a felülvizsgálat kizárásáról más jogszabály nem rendelkezhet. Így más törvények fölött álló, külön kategóriát alkotó szabály jött létre. Az Alkotmány 7. §-ának (2) bekezdésével ellentétes ez a jogalkotás rendjét megváltoztató rendelkezés (amelynek megalkotásához egyébként szintén a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges) .

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró