Kártérítési jog, Úmjs. 7. (HVG-ORAC, 904/B5 oldal, 2015)

Kiadással kapcsolatos információk

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Fuglinszky Ádám, 2015

© HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2015

Kézirat lezárva: 2015. január 1.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel - elektronikus, fényképészeti úton vagy módon - a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISSN 2064-7514

ISBN 978-963-258-268-9

Budapest, 2015

A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása

Internet: www.hvgorac.hu

E-mail: info@hvgorac.hu

Felelős kiadó: a kft. ügyvezetője

Felelős szerkesztő: dr. Frank Ádám

Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Előszó, köszönetnyilvánítás, s néhány gondolat arról, hogy miről (és hogyan) szól ez a könyv

A kártérítési jogról és a szerzőről

A lét egyszerisége és megismételhetetlensége minden kor emberét, valamennyi tudományág képviselőjét foglalkoztatta és foglalkoztatja. Némi túlzással azt mondhatjuk: a polgári jog területén a létkérdéssel leginkább a kártérítési jog kénytelen szembesülni. Az események - a kártérítési jogban: a kár bekövetkezéséhez vezető események - bár a világ törvényszerűségei szerint, mégis, az ember számára előre kiszámíthatatlanul kapcsolódnak össze és válnak együttesen jogilag releváns okfolyamattá, további események eredőjévé; a polgári jog ingerküszöbét elérő találkozásuk a káreseményben valósul meg. Majd a következmény maga is okká válik, szálai szétválnak, szerteágaznak és további következmények végtelen sorozatát indítják el. Mind az események eredete, mind pedig a következmények teljes hálózata olyannyira összetett, hogy emberi eszközökkel a maga teljességében valószínűleg felmérhetetlen.

A kártérítési jog mégis éppen a fenti, valójában két létkérdésre keresi a választ. Egyrészt azt vizsgálja, hogy a múlt mely eseményeit, e történések mely összekapcsolódásait, kombinációit tekinthetjük jogi okozatosságnak, okozatossági értelemben vett beszámításnak. Másrészt, mely következményeket tekinthetünk még a káresemény részének, kompenzálandó következményének, vagyis hogyan alakítja ki a jogrend a megtérítendő kár fogalmát, hol húzza meg határait. A kártérítési jog e két kérdés megválaszolására irányuló törekvéseivel a lehetetlenre tesz kísérletet: az eredeti állapot helyreállításával, megközelítésével bizonyos értelemben vissza kívánja fordítani az idő kerekét, meg nem történtté kíván tenni megtörtént eseményeket. Nem csoda, ha a kártérítési jog folyton-folyvást a megismerés általános korlátaiba és filozófiai, illetve morális kérdésekbe ütközik. Ám éppen ez teszi kimeríthetetlenül érdekessé és nyitottá (jog)filozófiai felvetések befogadására is, miközben egyszersmind "kíméletlenül gyakorlatias" jogterület. A kártérítési jog ugyanis kihat az ember vagyoni és nemvagyoni eszközeinek, érdekeinek összességére. A kártérítési jog azt tükrözi, hogy az adott társadalomban mit tartanak értéknek, hiszen csak az minősülhet kárnak, amit a társadalom értékvesztésnek tekint. A felelősségi és kártérítési jogban kulturális, szociológiai, jogpolitikai és dogmatikai kérdések sűrítetten vannak jelen.

Jelen kötet szerzőjének érdeklődését mintegy tíz évvel ezelőtt keltette fel a kártérítési jog, amellyel azóta is mind elméleti (a hazai és külföldi szakirodalom és bírói gyakorlat tanulmányozása, Németországban és Kanadában folytatott összehasonlító jogi kutatások révén) mind gyakorlati szinten (ügyvédi munkája során) foglalkozik.[1] Bár a kodifikációs testületeknek nem volt tagja, mégis meghívottként részt vehetett azok kártérítési jogot (közelebbről: a kontraktuális és a deliktuális felelősséget) tárgyaló ülésein, ahol fel is szólalhatott, véleményét ismertethette. (Egyes javaslatait elfogadták, másokat nem.) Kártérítési jogi ismeretei elmélyítésére és kutatásai kiszélesítésére kitűnő lehetőséget biztosítottak az új kódexszel kapcsolatos előadásai, többek között a Kúrián, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, a Fővárosi Törvényszéken, a Magyar Igazságügyi Akadémián, továbbá a Magyar Biztosítók Szövetsége körében, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara képzésein, a Pest Megyei Kormányhivatalnál, a Belügyminisztériumban, a Magyar Postánál, valamint pénzügyi intézményekben, biztosítóknál és számos ügyvédi irodában. A hallgatóság kérdései, hozzászólásai számtalan jogesettel gazdagították és mindig új és új megvilágításba helyezték mindazt, amit a felelősségi jogról gondolt. Mindezért köszönet illeti az ezeken a fórumokon részt vett valamennyi kollégát, s nem utolsósorban az ELTE ÁJK hallgatóit, akik több mint egy évtizeden át kérdéseikkel, észrevételeikkel továbbgondolkodásra késztették a szerzőt.

A könyvről

2013 végén érkezett a HVG-ORAC Kiadó megkeresése, hogy egy kötetben foglaljam össze mindazt, amit a felelősségi jogról tízéves kutatómunka és gyakorlat után gondolok. Köszönettel tartozom Frank Ádám igazgató úrnak és Sáriné Simkó Ágnes sorozatszerkesztő asszonynak a felkérésért, mert a könyv megírásával nemcsak a különböző publikációkban megjelent korábbi kutatási eredményeimet foglalhattam össze, hanem foglalkoznom kellett a kártérítési jog általam korábban kevéssé vagy alig vizsgált részterületeivel is, illetve újra átgondolhattam, hogy a kártérítési jogi kirakós darabjai hogyan és miként illeszkednek egymáshoz.

E könyv megírására természetesen a polgári jogi kodifikáció adott alkalmat; de nemcsak arra vállalkozom lapjain, hogy az új kódex változásait bemutassam a kártérítési jog terén, hanem arra is, hogy átfogó képet adjak a magyar kártérítési jogról, ideértve a kontraktuális és deliktuális felelősséget, ezek egymáshoz való viszonyát, de nem kevésbé a kárfogalom és a kártérítési módok szabályait és bírói gyakorlatát. Állást foglalok abban is, hogy a korábbi bírói gyakorlat alkalmazható-e az új Ptk. hatálybalépését követően; s ahol a korábbi gyakorlat további érvényesülését prognosztizálom, ott e gyakorlatot részletesen bemutatom és elemzem. Ahol több megközelítés, értelmezés lehetséges, igyekszem valamennyit közölni, de állást is foglalni az általam helyesnek vélt megoldás mellett.

Könyvem az alábbiak szerint hét részre tagolódik:

Az első rész a kártérítési jog alapvető és strukturális kérdéseit tárgyalja. Az I. fejezet a kártérítési jog tárgyát, funkcióit és alapelveit mutatja be, amelyet a kontraktuális és a deliktuális felelősség egymáshoz való viszonya (II. fejezet), illetve a szerződéses felelősségkizárás és korlátozás (III. fejezet) elemzése követ.

A második rész a "Felelősség a szerződésszegéssel okozott károkért" címet viseli. Ezen belül önálló fejezetet szentelek a kontraktuális felelősség szabályainak, tényálláselemeinek (IV. fejezet), az új Ptk. kontraktuális felelősségi szabályai egyik legfontosabb újításának, az ún. előreláthatósági korlátnak (V. fejezet), valamint a közreműködőért való (kontraktuális) felelősség szabályának és egyes gyakorlati kérdéseinek (VI. fejezet).

A harmadik rész a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános alakzatát elemzi, a kapcsolódó szabályokkal együtt. E rész a deliktuális felelősség szerkezeti kérdéseinek és alkalmazási körének ("tárgyi hatályának") áttekintésével kezdődik (VII. fejezet), amit a kötet egyik leghosszabb, az általános deliktuális felelősségi generálklauzula tényálláselemeit részletesen bemutató VIII. fejezete követ. A károsult magatartásának jogi értékelését és a kármegosztást bemutató IX. fejezetet követően a többek közös károkozását taglaló X. fejezet zárja a könyv harmadik részét.

A negyedik részben az egyes különös deliktuális felelősségi tényállások követik egymást abban a sorrendben, ahogy a Ptk.-ban is szerepelnek. (Fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való felelősség: XI. fejezet; felelősség más személy által okozott kárért: XII. fejezet; felelősség vétőképtelen személy által okozott kárért: XIII. fejezet; felelősség közhatalom gyakorlásával okozott kárért: XIV. fejezet; termékfelelősség: XV. fejezet; felelősség az épületkárokért: XVI. fejezet; felelősség az állatok károkozásáért: XVII. fejezet.) A második, harmadik és negyedik részben tehát arra keressük a választ, hogy mikor, milyen feltételek fennállása esetén tartozik kártérítési felelősséggel a károkozó, vagy az a személy, akinek a konkrét károkozó magatartását valamilyen dogmatikai avagy jogpolitikai indoknál fogva be kell tudni.