A Kúria Kfv.35577/2014/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 14. §, 35. §, 162. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

Az adófizetési kötelezettség esedékessége időpontja a vizsgált eredeti időszakhoz kötődik, az utólagos vizsgálat során hozott határozat jogereje nem befolyásolja. Az adóhatóság mérlegelheti, hogy a tartozást mikor tekinti behajthatatlannak, de akkor így kell nyilvántartania, és ezt követően fordulhat a mögöttes felelős ellen.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.577/2014/6.szám

A Kúria a dr. Molnár Árpád ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a dr. Ráskai Márton jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. április 7-én kelt 10.K.27.025/2014/3. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.27.025/2014/3. számú ítéletét, valamint az alperes 3759008226 számú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

A kereseti és a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság 2006-2008 évekre felperes édesanyjánál (továbbiakban: adós) bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeképpen a terhére személyi jövedelemadó (szja) és egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben 12.022.889 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte járulékaival (adóbírság, késedelmi pótlék) együttes megfizetésére. Az adós önkéntes teljesítése hiányában végrehajtási eljárás indult, melyet azonban az adóhatóság eredménytelennek nyilvánított, miután megállapította, hogy az adósnak végrehajtható ingó-, illetve ingatlan vagyontárgya, gazdasági társaságban üzletrésze, pénzintézetnél elhelyezett megtakarítása nincs, illetőleg a letiltható jövedelme nem nyújt fedezetet az adótartozásra. 2013. július 11. és október 11. közötti időben a nyugdíjra vezetett letiltás útján mindössze 66.804 Ft térült meg. Ugyanakkor az adós 2011. szeptember 10. napján kötött szerződéssel - tehát már azt követően, hogy tudomást szerzett az őt érintő adóellenőrzésről - a felperesnek ajándékozta az ingatlan-nyilvántartásban H. ... helyrajzi szám alatti ingatlanon fennálló ½-d tulajdoni illetőségét 1.400.000 Ft értékben, a haszonélvezeti joga fenntartásával. Ugyanezen módon a felperes édesapja is a felperesnek ajándékozta az ingatlanon fennálló ½-d tulajdonrészét.

Az elsőfokú adóhatóság a földhivatali adatok alapján megállapította az ajándékozás tényét és időpontját, a felperesnek juttatott tulajdoni hányad tiszta értékét (1.120.000 Ft-ban), majd 2013. október 15. napján kelt határozatával az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 35. § (2) bekezdés b) pontja alapján kötelezte felperest, mint az adós adótartozásának megfizetésére kötelezhető személyt, hogy az adóst terhelő adótartozásból 1.120.000 Ft-ot fizessen meg. A döntés jogszabályi alapjaként hivatkozott még az Art. 14. §-ára, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban Itv.) 13. § (1)-(2) bekezdésére, 15. § (4) bekezdésére, 72. §-ára, valamint a Ptk. 677. §-ára is.

A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2013. december 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Utalt arra, hogy az adós tartozása a 2006-2008 évekre végzett utólagos ellenőrzés során feltárt adóhiányhoz kapcsolódott, a megállapítás az ezen időszakra benyújtott adóbevallás adataihoz képest történt. A személyi jövedelemadó bevallások benyújtási határideje és az adófizetés esedékessége egyaránt a tárgyévet követő május 20-a. Az adós bevallási és adófizetési kötelezettsége tehát 2007. május 20. és 2009. május 20. között állt fenn, ez minősül az eredeti esedékesség időpontjának, melyre tekintettel az ajándékozás már az adókötelezettség keletkezését követően történt.

A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Nézete szerint az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontban írt törvényi feltételek nem álltak fenn, illetőleg az adóhatóság tévesen értelmezte annak tartalmát. A felperes álláspontja szerint az adótartozás esedékessége a bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló eljárásban hozott másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. nap, azaz 2013. május 8-a volt. Ebből következően az adósnak az ajándékozás időpontjában még adókötelezettsége nem keletkezett. Az adókötelezettség fogalmát az adótörvények céljára hivatkozással nem lehet kiterjesztően értelmezni.