BH 2017.6.204 Az adómegfizetésre kötelező határozatot megelőzően az adóhatóságnak nem kell alakszerű határozatot hoznia az adótartozás behajthatatlanságáról [2003. évi XCII. tv. (Art.) 35. § (2) bek., 162. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 213. §, 206. §, 221. § (1) bek., 339. § (3) bek.].

Pertörténet:

Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27025/2014/3., Kúria Kfv.35577/2014/6. (BH 2015.12.343), Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27866/2015/14., Kúria Kfv.35593/2016. (*BH 2017.6.204*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest, mint az M. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (Bt.) beltagját a társaságot terhelő, de attól behajthatatlan, mindösszesen 2 845 739 Ft összegű adótartozás megfizetésére.

[2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes 2015. június 24. napján kelt határozatában a fellebbezést elutasította és az elsőfokú adóhatósági határozatot helybenhagyta.

[3] Az alperes érdemi döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés f) pontjára, 145. § (1) bekezdésére, 150. § (3) bekezdésére, 160. § (4) bekezdés a) és b) pontjaira, (6) és (7) bekezdéseire, 164. § (6)-(7) bekezdéseire, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 108. § (1) bekezdésére, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és végelszámolásról 2006. évi V. törvény 22. § (1) bekezdésére alapította.

[4] Az alperes határozatának indokolása szerint a felperes bár hivatkozott végelszámolásra, és a Bt. változásával kapcsolatos egyéb adatokra, nem nyújtott be a cégbírósághoz olyan tartalmú okiratot, amely ezt alátámaszthatta volna, ezért fennáll a felelőssége a társasági vagyon által nem fedezett kötelezettségekért, a Bt.-től behajthatatlan adótartozásért.

[5] Az elsőfokú adóhatósági határozatban megjelölt tartozás a Bt. által benyújtott adóbevallásokon, az adóhatóság jogerőssé vált fizetési meghagyásán, az adóhatóság végrehajtási osztályának jogerős végzésein alapul.

[6] Az adóssal szemben lefolytatott végrehajtási eljárás eredménytelen maradt, a Bt.-től a tartozás behajthatatlan. Ennek indokai a következők: az elsőfokú adóhatóság végrehajtói által az adós fióktelepén 2014. október 10-én felvett jegyzőkönyv adatai szerint a Bt.-t a helyszínen cégtábla nem jelöli, ott gazdasági tevékenységre utaló jelet, lefoglalható ingóságot nem lehetett fellelni. Az adóhatóság 2014. november 17-én a társaság székhelyén is megkísérelte a végrehajtást, ahol a felperes mint ügyvezető úgy nyilatkozott, hogy az ezen a címen található lakás a berendezési tárgyakkal együtt magánszemély tulajdonát képezi. A Bt. gazdasági tevékenységet a rendelkezésre álló adatok szerint már több mint három éve nem folytat, követelése, pénzeszköze, más társaságban üzletrésze nincs, vagyontalan, pénzforgalmi számlája fedezethiányos, fizetésképtelen. A közhiteles ingatlan-nyilvántartás adatai szerint a Bt. ingatlan tulajdonjoggal sem rendelkezik. Az országos járműnyilvántartás adatai szerint pedig a Bt. tulajdonában álló gépjármű gyártási éve 1991., ezért a 24 éves tehergépjárművet, értéktelensége miatt, az adóhatóság jogszerűen hagyta figyelmen kívül.

[7] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Bt.-től lefoglalt Suzuki típusú személygépkocsit az adóhatóság áron alul, közel 1 000 000 Ft-tal a piaci értéke alatt értékesítette volna, és érvelésével ellentétben a tartozás elévülése sem következett be.

A kereseti kérelem és ellenkérelem

[8] A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, "jogellenességre és megalapozatlanságra" hivatkozott. Álláspontja szerint csak a teljes iratanyag beszerzését és értékelését követően állapítható meg, hogy a Bt. milyen aktívákkal rendelkezik, de erre a közigazgatási eljárásban, végelszámolás miatt, nem került sor. Kifejtette, hogy az adóhatóság nem tett meg minden szükséges lépést a Bt. vagyonának "érvényesítésére", mert a Bt. tulajdonában álló jármű értékbecslését vagy értékesítését meg sem kísérelte. Önmagában az a tény, hogy a Bt. a lefoglalt személygépkocsi áron alul történő értékesítése miatt nem terjesztett elő végrehajtási kifogást, még nem zárja ki azt, hogy jelen eljárásban kifogásolhassa az értékesítés körülményeit. Hivatkozott arra is, hogy a határozatok szerinti fizetési kötelezettség közül több elévült, ezért nemcsak ezek jogalapja, hanem összegszerűsége is kifogásolható.

[9] Az alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte.

A jogerős határozat

[10] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte.

[11] Az Art. 162. § (1) és (2) bekezdéseire alapítottan az volt a jogi álláspontja, hogy a behajthatatlanságról az adóhatóságnak külön döntést kell hoznia. Az alperes által becsatolt adófolyószámla nem alkalmas a behajthatatlan követelésként való nyilvántartás igazolására. Az ügyben az adóhatóság - a követelést behajthatatlankénti nyilvántartásának hiányában - nem volt jogosult a felperessel mint mögöttes felelőssel szemben adó megfizetésre kötelező határozatot hozni.

[12] Az új eljárás előírta, hogy az adóhatóságnak "a Bt.-vel szemben fennálló követelés behajthatatlansága esetén arról formális döntést kell hoznia és csak ennek meghozatalát követően kerülhet sor a mögöttes felelősség megállapítására, amennyiben ennek törvényi feltételei fennállnak".

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[13] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára. Azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság érdemi döntése nem felel meg az Art. 35. § (2) bekezdés f) pontjának, 162. §-ának. Álláspontja szerint a jogvita eldöntésére irányadó hatályos Art. szabályai szerint nem kellett alakszerű döntést hoznia a behajthatatlannak minősített adótartozásról, az elsőfokú bíróság jogszabálysértően írta elő a mögöttes felelősség megállapításának feltételeként az adótartozás behajthatatlanságának megállapítását, tévesen és indokolás nélkül hagyta figyelmen kívül a felek érvelését, így azokat a tényeket is, amelyek igazolják, hogy a Bt.-től a végrehajtási eljárás során a tartozást nem lehetett behajtani.

[14] A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[15] Az alperes másodlagos felülvizsgálati kérelme alapos.

[16] A bíróságnak közigazgatási perekben is kérelemhez kötötten kell eljárnia. A bíróság a felek közötti jogvitát, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) XX. fejezete szerint irányadó 3. §-a, 213. § (1) bekezdése, 215. §-a értelmében, csak erre irányuló kérelem alapján bírálhatja el, kötve van a felek által előterjesztett kérelmekhez, jognyilatkozatokhoz (KGD 2016.20., 2015.63., EBH 2016.03.K10 és EBH 2016.10.K26.). A keresetben a félnek nemcsak az érvényesíteni kívánt jogot, hanem az ennek alapjául szolgáló tényeket és azt ezt alátámasztó bizonyítékokat is meg kell jelölnie [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja]. A kereset tartalmának megítélésénél a bíróságnak a fél által előadott, fél által relevánsnak minősített tényekből kell kiindulnia. A bíróság adóügyi közigazgatási perben döntését csak a felek által előadottak alapján, az általuk keresetben, alperesi határozatban, illetve ellenkérelemben megjelölt tények és bizonyítékok értékelése után hozhatja meg. Hangsúlyozza e körben a Kúria még azt is, hogy adóügyi perben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel (Pp. 336/A. §), és a keresetmódosításra, illetve kiterjesztésre a Pp. 335/A. §-a speciális szabályozást tartalmaz.