BH 2015.12.343 Az adófizetési kötelezettség esedékessége időpontja a vizsgált eredeti időszakhoz kötődik, az utólagos vizsgálat során hozott határozat jogereje nem befolyásolja. Az adóhatóság mérlegelheti, hogy a tartozást mikor tekinti behajthatatlannak, de akkor így kell nyilvántartania, és ezt követően fordulhat a mögöttes felelős ellen [2003. évi XCII. tv. 14. §, 35. § (2) bek., 162. § (1), (2) bek.].

[1] Az adóhatóság 2006-2008 évekre a felperes édesanyjánál (továbbiakban: adós) bevallások utólagos ellenőrzését végezte, melynek eredményeképpen a terhére személyi jövedelemadó (szja) és egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben 12 022 889 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte járulékaival (adóbírság, késedelmi pótlék) együttes megfizetésére.

[2] Az adós önkéntes teljesítése hiányában végrehajtási eljárás indult, melyet azonban az adóhatóság eredménytelennek nyilvánított, miután megállapította, hogy az adósnak végrehajtható ingó-, illetve ingatlan vagyontárgya, gazdasági társaságban üzletrésze, pénzintézetnél elhelyezett megtakarítása nincs, illetőleg a letiltható jövedelme nem nyújt fedezetet az adótartozásra. 2013. július 11. és október 11. közötti időben a nyugdíjra vezetett letiltás útján mindössze 66 804 Ft térült meg. Ugyanakkor az adós 2011. szeptember 10. napján kötött szerződéssel - tehát már azt követően, hogy tudomást szerzett az őt érintő adóellenőrzésről - a felperesnek ajándékozta az ingatlan-nyilvántartásban Hegyhátsál 184. helyrajzi szám alatti ingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni illetőségét 1 400 000 Ft értékben, a haszonélvezeti joga fenntartásával. Ugyanezen módon a felperes édesapja is a felperesnek ajándékozta az ingatlanon fennálló 1/2 tulajdonrészét.

[3] Az elsőfokú adóhatóság a földhivatali adatok alapján megállapította az ajándékozás tényét és időpontját, a felperesnek juttatott tulajdoni hányad tiszta értékét (1 120 000 Ft-ban), majd 2013. október 15. napján kelt határozatával az adózás rendjéről szóló többször módosított 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (2) bekezdés b) pontja alapján kötelezte felperest, mint az adós adótartozásának megfizetésére kötelezhető személyt, hogy az adóst terhelő adótartozásból 1 120 000 Ft-ot fizessen meg.

[4] A döntés jogszabályi alapjaként hivatkozott még az Art. 14. §-ára, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 13. § (1)-(2) bekezdésére, 15. § (4) bekezdésére, 72. §-ára, valamint a Ptk. 677. §-ára is.

[5] A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2013. december 7. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[6] Utalt arra, hogy az adós tartozása a 2006-2008 évekre végzett utólagos ellenőrzés során feltárt adóhiányhoz kapcsolódott, a megállapítás az ezen időszakra benyújtott adóbevallás adataihoz képest történt. A személyi jövedelemadó-bevallások benyújtási határideje és az adófizetés esedékessége egyaránt a tárgyévet követő május 20-a. Az adós bevallási és adófizetési kötelezettsége tehát 2007. május 20. és 2009. május 20. között állt fenn, ez minősül az eredeti esedékesség időpontjának, melyre tekintettel az ajándékozás már az adókötelezettség keletkezését követően történt.

[7] A felperes keresetében az alperes határozatának az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte.

[8] Nézete szerint az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjában írt törvényi feltételek nem álltak fenn, illetőleg az adóhatóság tévesen értelmezte annak tartalmát. A felperes álláspontja szerint az adótartozás esedékessége a bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló eljárásban hozott másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. nap, azaz 2013. május 8-a volt. Ebből következően az adósnak az ajándékozás időpontjában még adókötelezettsége nem keletkezett. Az adókötelezettség fogalmát az adótörvények céljára hivatkozással nem lehet kiterjesztően értelmezni.

[9] A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10. K. 27.025/2014/3. számú ítéletével a keresetet elutasította.

[10] Utalt az Art. 14. § (1) bekezdésében rögzített "adókötelezettség" elemeire, ezen belül a d) pontban rögzített adófizetési kötelezettségre, mely az Art. 35. § (1) bekezdése szerint az esedékességkor áll be. Ez jelen ügyben 2007. május 20. és 2009. május 20. napja közé esett. Az eredeti esedékesség időpontján a bevallások utólagos ellenőrzése során hozott határozat nem változtat. Ettől eltérő jogértelmezés oda vezethetne, hogy az adót az eredeti határidőben be nem valló vagy be nem fizető adózó a fedezetet - még az ellenőrzési eljárás során hozott fizetésre kötelező határozat jogerőre emelkedése előtt - elvonhatná az adóvégrehajtás alól, ami ellentétes lenne az Art. 35. § (2) bekezdés b) pontjával elérni kívánt jogalkotói céllal.

[11] A bíróság álláspontja szerint a késedelmi pótlék megállapítása is alátámasztja, hogy az adó esedékessége az eredeti időponthoz kötődik, hiszen ellenkező esetben - késedelem hiányában - pótlék felszámítására sem kerülhetne sor.

[12] Végezetül rámutatott a bíróság, hogy alappal hivatkozott a behajthatatlanság tényére az adóhatóság, hiszen ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy az adóssal szemben folyó végrehajtási eljárás során a nyugdíjából 4 hónap alatt összesen 66 000 forintnyi tartozást lehetett letiltani, egyéb végrehajtható vagyontárgya pedig nincs.

[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet hiányos, kirívóan okszerűtlenül mérlegelte a bizonyítékokat, ezért sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. § (1), (3) bekezdését. A bíróság tévesen értelmezte az Art. 128. § (1) bekezdését, 35. § (2) bekezdés b) pontját, 37. § (1) bekezdését, és 162. § (1), (2) bekezdését. A felperes a keresetében foglaltakkal egyezően továbbra is állította, hogy az adótartozás esedékessége 2013. május 8-a volt, tehát az ajándékozás időpontjában az adósnak még adófizetési kötelezettsége nem keletkezett.

[14] Vitatta továbbá azt is, hogy az adóvégrehajtás eredménytelen lett volna. Álláspontja szerint ugyanis az a körülmény, hogy az adós nyugdíjának letiltásából négy hónap alatt csak 66 000 Ft folyt be, nem jelenti a követelés behajthatatlanságát. Egy tartozás vagy behajtható vagy nem, nincs "átmeneti" kategória. Az Art. 162. § (1) és (2) bekezdése szerint amennyiben az adóhatóság behajthatatlannak minősít egy adótartozást, akkor azt ezen a jogcímen kell nyilvántartani, és nem folytathat rá egyidejűleg végrehajtást is. Jelen esetben az adóhatóság a végrehajtást az adósnál továbbra is folytatja, a nyugdíjából egy év alatt 198 000 Ft-ot tiltott le, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az ítélet behajthatatlanságra vonatkozó megállapítása jogszabálysértő.

[15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

[16] A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 275. § (1), (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján - a felülvizsgálati kérelem keretei között - dönt.