A Győri Ítélőtábla Bf.94/2017/3. számú határozata erőszakos közösülés/szexuális erőszak bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 348. §, 352. §, 372. §, 381. §] Bírók: Péntek László, Szalainé dr. Joánovits Krisztina, Vajda Edit

Győri Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

Bf.III.94/2017/7.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Győrött, a 2017. november hó 15. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t E T :

A szexuális erőszak bűntette miatt vádlott neve vádlott ellen indított büntetőügyben a Tatabányai Törvényszék 2017. június 20. napján kihirdetett 4.B.490/2016/20. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére megállapított bűncselekmények jogszabályhelye: Btk. 197. § (1) bekezdés b) pont I. fordulat, (3) bekezdés b) pont, (4) bekezdés a) pont.

Ezért a másodfokú bíróság vádlott neve vádlottat halmazati büntetésül 6 (hat) év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és mellékbüntetésként 7 (hét) év közügyektől eltiltásra ítéli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú bíróság a kiszabott büntetésbe beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig eltelt időt.

A másodfokú eljárásban 8.500 (nyolcezer-ötszáz) forint bűnügyi költség merült fel, melynek viselésére vádlott neve vádlott köteles.

I n d o k o l á s

A Tatabányai Törvényszék a 2017. július 20. napján kihirdetett 4.B.490/2016/20. számú ítéletében vádlott neve vádlott bűnösségét megállapította 2 rb folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében (Btk. 197.§ (2) bekezdés, (1) bekezdés b.) pont II. fordulat, (3) bekezdés b.) pont (4) bekezdés a.) pont II. fordulat). Ezért a terheltet halmazati büntetésül 7 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A bíróság a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, megállapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon. Az eljárás során lefoglalt bűnjelről akként rendelkezett, hogy az az iratok részét képezi. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 210.077.-Ft bűnügyi költség megfizetésére.

A törvényszék ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, míg vádlott neve vádlott meg nem jelölt okból és céllal, védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség a BF.36/2017/5-6számú átiratában az ügyészi fellebbezést módosítva fenntartotta, a vádlott és védője fellebbezését alaptalannak ítélte.

Kifejtette, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat megtartva járt el, a tényállást a bizonyítékok mérlegelésével megalapozottan állapította meg.

Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére - indokolási kötelezettségének is eleget téve - okszerűen vont következtetést, a cselekmények minősítése a büntető anyagi jogi szabályainak azzal megfelelő, hogy a 6 és 7 éves kislány sértettek védekezésre képtelen állapotúak.

Álláspontja szerint a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést nemükben igen, tartamukban azonban nem elégségesek a büntetés céljának eléréséhez, figyelemmel a büntetéskiszabási körülmények súlyára és nyomatékára, azzal, hogy a fiatal felnőtt kor mellett a büntetlen előéletnek nincs jelentősége, s nem enyhítő körülmény az sem, hogy a cselekmények quasi csak veszélyeztették, de nem károsították a kiskorú sértettek erkölcsi, érzelmi fejlődését.

Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítélet annyiban változtassa meg, hogy a cselekmények alapesete a Btk. 197. § (1) bekezdése b.) pontjának I. fordulata, a vádlottal szemben kiszabott fegyházban végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát súlyosítsa. Egyebekben az indokolás helyesbítése mellett az elsőfokú ítélet helyben hagyására tett indítványt.

Másodfokon a vádlott beadványában az elsőfokú bíróság mérlegelő tevékenységét támadta védője pedig - a vádlottal egyezően kérésére - A.A. tanúnak ismételt kihallgatását indítványozta.

A másodfokú bíróság nyilvános ülésén megjelent fellebbviteli főügyészség képviselője az elsőfokú ítélet ellen az ügyész által bejelentett fellebbezést az átirata szerint módosítva tartotta fenn. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság sem abszolút, sem eljárási szabálysértést nem követett el, az általa megállapított ítéleti tényállás megalapozott. A bizonyítékok értékelése és bűnösség megállapítása körében előadta, hogy a vádlott tagadásával szemben az ítéleti tényállás alapjául a kiskorú sértettek édesanyjának részbeni tettenérése, vallomásai, a kiskorú sértettek - nyomozási bíró előtt tett - vallomásai, az óvoda, a szeretetszolgálat munkatársai, a családgondozók, a védőnő és a gyermekorvos vallomásai, az igazságügyi pszichiáter szakértői, továbbá pszichológus szakértői leletek és vélemények, előadások szolgálnak. A törvényszék indokolási kötelezettségét teljes körűen és mértékben teljesítette. A főügyészség képviselője a terhelti cselekmény jogi minősítése tekintetében is fenntartotta az átiratban foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy a Btk. 197. § (1) bekezdésének b.)pontja alapozza meg a vádlotti felelősséget, mely szerint szexuális erőszakot követ el az is, aki más védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotát használja fel szexuális cselekményre. Kifejtette álláspontját arról, hogy az Alkotmánybíróságnak a 2/2016. BJE-t 2017. október 31. napjával megsemmisítő 2017. július 11. napján meghozott III.232/2017. határozata azért nem érinti a perbeli nemi bűncselekmények minősítését, mert a 6 és 7 éves kiskorú személy védekezésre (s nem - mint, ahogy az ítélet indokolása tartalmazza - akaratnyilvánításra) képtelen. A vádlott cselekményei a Btk. 459. § (1) bekezdésének 27. pontja szerint nem vitásan szexuális cselekmények, míg a 6-7 éves kislány sértettek a Btk. 459. § (1) bekezdésének 29. pontja szerint eleve védekezésre képtelenek, amihez képest és ami helyett az akaratnyilvánításra képtelenség külön nem juthat szóhoz. Érvelése szerint a sértettek a vádlottnak - büntetőjogi értelemben - nem hozzátartozói (unokahúgai), azonban a vádlott felügyelete alatt állásuk (és ha az nem is, egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt állásuk) megállapítható, a folytatólagosság törvényi egység feltételei fennállnak, a magánindítvány a minősített szexuális erőszak büntethetőségének nem feltétele, de a feljelentést egyébként a kiskorúak édesanyja tette.

Rámutatott, hogy a kiszabott büntetés nem eléggé szigorú, melyből következik, hogy a mellékbüntetés súlyosítása is indokolt. A büntetéskiszabási körülmények tekintetében az átiratban írtakat kiegészítve hangsúlyozta, hogy az időmúlás ugyan megállapítható, de nem mondható jelentősnek; a fiatal felnőtt kor mellett azonban a büntetlen előélet nem enyhítő körülmény; mint ahogyan az sem, hogy a sértetteknél nem alakult ki traumatizáció, mert ha kialakult volna, úgy az súlyosító körülmény lenne; míg a folytatólagosság valóban súlyosító körülmény. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezéseit törvényesnek, a védelmi fellebbezést alaptalannak találta.