A Kúria Bfv.420/2015/9. számú precedensképes határozata kiskorú veszélyeztetésének vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 30. §, 195. §] Bírók: Csere Katalin, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Nem hivatkozhat végszükségre az az elkövető, aki a nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását - a vele szemben emiatt korábban kiszabott bírság alkalmazása után is - a jogosult oldalán általa vélelmezett, de semmilyen módon alá nem támasztott veszélyeztetés lehetősége miatt nem teszi lehetővé.

Kapcsolódó határozatok:

Budakörnyéki Járásbíróság B.154/2012/22., Budapest Környéki Törvényszék Bf.399/2013/6., *Kúria Bfv.420/2015/9.* (BH 2016.1.2)

***********

KÚRIA

Bfv.I.420/2015/9.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év július hó 6. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A kiskorú veszélyeztetésének vétsége miatt folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budakörnyéki Járásbíróság 7.B.154/2012/22. számú ítéletét és a Budapest Környéki Törvényszék 2.Bf.399/2013/6. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Budakörnyéki Járásbíróság a 2013. március hó 18. napján meghozott 7.B.154/2012/22. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetése vétségében [1978. évi IV. törvény 195. § (4) bekezdés], ezért egy évre próbára bocsátotta.

A terhelt és védőjének fellebbezése folytán másodfokon eljárt Budapest Környéki Törvényszék a 2013. november 15-én meghozott és jogerőre emelkedett 2.Bf.399/2013/6. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítéleti tényállás lényege szerint: a terhelt és sértett édesanyja házasságából 2008. szeptember hó 24. napján a kk. sértett megszületett. Házasságuk 2010. év elején megromlott. 2010. március hó 5. napján a sértett édesanyja kk. sértett gyermekével vidéken a szüleinél tartózkodott. A terhelt innen vitte magával közös kiskorú gyermeküket 2010. március hó 6. napján a ... szám alatti otthonukba. A sértett édesanyja ezt követően már nem tért vissza közös otthonukba, hanem a terhelttel szemben házasság felbontása és gyermekelhelyezés iránt keresetet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, amelyben kérte ideiglenes intézkedéssel a gyermek nála történő elhelyezését. A bíróság 2010. június hó 23. napján kelt 14.P.101.689/2010/18. számú határozatával a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította, a gyermek a terhelt gondozásában maradt. Ugyanakkor a bíróság ideiglenes intézkedéssel szabályozta a sértett édesanyja és kk. gyermek kapcsolattartását. A Fővárosi Bíróság 50.Pfv.636.892/2010/11. számú, helybenhagyó határozata folytán a fenti végzés 2010. október hó 21. napján jogerőre emelkedett.

Az ideiglenes intézkedés szerint a sértett édesanyja jogosult kk. gyermekével, az elvitel jogára is kiterjedően, a kapcsolatot tartani minden naptári páros héten csütörtök reggel 9 órától, vasárnap este 19 óráig, továbbá minden naptári páratlan héten szerda reggel 9 órától péntek este 19 óráig. A páros és páratlan hetek további napjaiban a terhelt jogosult a gyermekkel a kapcsolatot tartani. Az anyai kapcsolattartások alkalmával gyermek átadásának és átvételének a helye ... szám volt. Amennyiben a gyermek betegsége, vagy a szülők oldalán előre látható okból a kapcsolattartás elmaradna, úgy erről a szülők külön megállapodást köthetnek, megállapodás hiányában az elmaradt kapcsolattartás nem pótolható.

A sértett édesanyját a kapcsolattartás első alkalommal az előzetesen végrehajtható bírósági határozat alapján 2010. július hó 1. napján 9 órától illette meg.

A terhelt a gyermeket sem 2010. július hó 1. napján, sem azt követően egyetlen alkalommal sem adta át a kapcsolattartásra minden alkalommal megjelenő anyának.

Ezért az anya a kapcsolattartás végrehajtása iránt kérelmet nyújtott be a ... Városi Gyámhivatalhoz, ahol a 2010. november hó 25. napján kelt 111-375-42/2010. számú végzéssel ennek helyt adtak, és a kapcsolattartás akadályozása miatt a terheltet 50.000,- forint bírsággal sújtotta. A terhelt fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatal Gyámügyi és Gyermekvédelmi Osztálya a 2011. április 6-án jogerőre emelkedett végzésével az első fokú határozatot helybenhagyta.

A terhelt önhibájából a vele szemben jogerősen kiszabott bírság után, azaz 2011. április hó 6. napját követően sem biztosította egyetlen alkalommal sem az anya részére az ideiglenes intézkedésben szabályozott kapcsolattartást.

A sértett édesanyja a gyermekével 2010. március hó 5. napja és 2012. december hó 17. napja közötti időben kizárólag eseti jelleggel, a terhelt otthonában, a terhelt által meghatározott időpontokban, és a terhelt felügyelete mellett tarthatott kapcsolatot.

A bíróság a terhelt és az anya házasságát a 2012. november hó 20. napján jogerőre emelkedett határozatával felbontotta, és a közös kiskorú gyermeket az anya nevelésében és gondozásában helyezte el, és a szülők kapcsolattartását újra szabályozta. A terhelt a gyermeket 2012. december hó 17. napján átadta az anyának.

A bíróság jogerős határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be arra hivatkozva, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

Álláspontja szerint a terhelt javára büntethetőségi akadály, nevezetesen a társadalomra veszélyességben való tévedés, illetve a végszükség állapítható meg. Az eljárt bíróságok nem derítették fel a tényállást, nem vonták vizsgálódásuk alá, hogy a terhelt önhibájából akadályozta-e a kapcsolattartást. Sem a polgári, sem a gyámhatósági eljárás során nem került sor annak vizsgálatára, hogy a terhelt kizárólag az elvitel módját kívánta megakadályozni annak érdekében, hogy az általa kellő alappal vélelmezett veszélyhelyzetből mentse a kiskorú gyermeket.

A Legfőbb Ügyészség BF.498/2015. számú írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványnak a tényállás megállapításait kifogásoló részét törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak ítélte, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A Kúria a felülvizsgálati indítványt - mivel azt nem az ügyész nyújtotta be a terhelt terhére - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.