BH 2016.1.2 A kiskorúval kapcsolattartás akadályozásának vétsége szempontjából az önhiba vizsgálata - szemben az 1978. évi IV. törvény szerinti jogállapottal, ahol ez a büntethetőségi előfeltételként meghatározott bírságolás körében a gyámhatóság feladata volt - a bíróságra hárul. Önhiba hiányában a cselekmény nem tényállásszerű [Btk. 210. § (1) bek.; 1978. évi IV. tv. 19. § (4) bek.; 149/1997. (IX. 10.) Korm. rend. 33. § (2), (4) bek.].

[1] A járásbíróság a 2013. március 18-án meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetése vétségében [1978. évi IV. tv. 195. § (4) bek.], ezért 1 évre próbára bocsátotta.

[2] A terhelt és védőjének fellebbezése folytán a másodfokon eljárt törvényszék a 2013. november 15-én meghozott és jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős határozat tényállásának lényege szerint: a terhelt és F. H. Sz. házasságából 2008. szeptember 24-én kk. F. A. R. nevű gyermekük született. Házasságuk 2010. elején megromlott. 2010. március 5-én F. H. Sz. kk. F. A. R. gyermekével Sz.-en a szüleinél tartózkodott. A terhelt innen vitte magával közös kiskorú gyermeküket 2010. március 6-án a b.-i közös otthonukba. F. H. Sz. ezt követően már nem tért vissza közös otthonukba, hanem a terhelttel szemben házasság felbontása és gyermekelhelyezés iránt keresetet nyújtott be és kérte ideiglenes intézkedéssel a gyermek nála történő elhelyezését. A bíróság 2010. június 23-án kelt határozatával a gyermekelhelyezéssel kapcsolatos ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasította, a gyermek a terhelt gondozásában maradt. Ugyanakkor a bíróság ideiglenes intézkedéssel szabályozta F. H. Sz. és kk. F. A. R. kapcsolattartását. A fenti végzés 2010. október 21-én jogerőre emelkedett.

[4] Az ideiglenes intézkedés szerint F. H. Sz. jogosult kk. F. A. R. gyermekével, az elvitel jogára is kiterjedően, a kapcsolatot tartani minden naptári páros héten csütörtök reggel 9 órától, vasárnap este 19 óráig, továbbá minden naptári páratlan héten szerda reggel 9 órától péntek este 19 óráig. Az anyai kapcsolattartások alkalmával a gyermek átadásának és átvételének a helye a korábbi közös lakás volt.

[5] F. H. Sz.-t a kapcsolattartás első alkalommal az előzetesen végrehajtható bírósági határozat alapján 2010. július 1-jén 9 órától illette meg.

[6] A terhelt a gyermeket sem 2010. július 1-jén, sem azt követően egyetlen alkalommal sem adta át a kapcsolattartásra minden alkalommal megjelenő F. H. Sz.-nek.

[7] Ezért az anya a kapcsolattartás végrehajtása iránt kérelmet nyújtott be a B. Városi Gyámhivatalhoz. A gyámhivatal 2010. november 25-én kelt végzéssel a kérelemnek helyt adott, és a kapcsolattartás akadályozása miatt a terheltet 50 000 forint bírsággal sújtotta. A terhelt fellebbezése folytán eljárt Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatal Osztálya e határozatot helybenhagyta, így az 2011. április 6-án jogerőre emelkedett.

[8] A terhelt önhibájából a vele szemben jogerősen kiszabott bírság után, azaz 2011. április 6-át követően egyetlen alkalommal sem biztosította az anya részére az ideiglenes intézkedésben szabályozott kapcsolattartást.

[9] F. H. Sz. a gyermekével 2010. március 5-e és 2012. december 17-e közötti időben kizárólag eseti jelleggel, a terhelt otthonában, a terhelt által meghatározott időpontokban, és a terhelt felügyelete mellett tarthatott kapcsolatot.

[10] A bíróság a terhelt és az anya házasságát a 2012. no­vember 20-án jogerőre emelkedett határozatával felbontotta, és a közös kiskorú gyermeket az anya nevelésében és gondozásában helyezte el, és a szülők kapcsolattartását újra szabályozta. A terhelt a gyermeket 2012. december 17-én átadta F. H. Sz.-nek.

[11] A bíróság jogerős határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt nyújtott be, arra hivatkozva, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

[12] Álláspontja szerint a terhelt javára büntethetőségi akadály, nevezetesen a társadalomra veszélyességben való tévedés, illetve a végszükség állapítható meg. Az eljárt bíróságok nem derítették fel a tényállást, nem vonták vizsgálódásuk alá, hogy a terhelt önhibájából akadályozta-e a kapcsolattartást. Sem a polgári, sem a gyámhatósági eljárás során nem került sor annak vizsgálatára, hogy a terhelt kizárólag az elvitel módját kívánta megakadályozni annak érdekében, hogy az általa kellő alappal vélelmezett veszélyhelyzetből mentse a kiskorú gyermeket.

[13] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványnak a tényállás megállapításait kifogásoló részét törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak ítélte, a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[14] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el.

[15] A Be. 423. § (4) bekezdésében írtakra figyelemmel a határozatokat a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján, valamint az (5) bekezdésre figyelemmel a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges más eljárási szabálysértésekre tekintettel is felülvizsgálta.

[16] Ilyen, a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértést nem észlelt.

[17] A Be. 423. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.

[18] A Kúria törvényben kizártnak tekintette a felülvizsgálati indítványnak és a terhelt észrevételeinek mindazokat a hivatkozásait, amelyek kétségbe vonták a terheltnek a jogerős határozatban rögzítettek szerinti szerepét, vitatták az eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő és tényállást megállapító tevékenységét, hiányolva az elégséges bizonyítékokat a tényállásban rögzítettek megállapításához. Amikor az indítványozó, az önhiba megállapíthatóságával kapcsolatos felderítetlenséget sérelmezi, valójában a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottságát vitatja, illetve a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség.

[19] A felülvizsgálati indítvány és a terhelt írásbeli beadványa - a felülvizsgálat eljárásjogilag megengedett keretei között a jogerős ítéletben rögzített tényállást figyelembe véve - a tényállást támadják, a jogerős ítéleti tényállásban nem szereplő, attól eltérő körülményekre hivatkoznak, ezért felülvizsgálat alapjául nem szolgálhatnak.

[20] A felülvizsgálat során az anyagi jogi kifogások kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el, és az abban nem szereplő, vagy attól eltérő tényre vonatkozó kifogás érdemben nem vizsgálható. A felülvizsgálat során a jogerős határozat ténybeli megalapozottsága, a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenysége, és ezen keresztül a bűnösség nem vitatható.

[21] A Kúria ezért a későbbiekben vizsgálandó anyagi jogi kérdésekben mindenben a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokban rögzített tényállásban foglaltakból indult ki.