EH 2004.1125 A biztosító és a károsult egyezsége kihat a károkozóra, mert ugyanazon káresemény miatt újabb kárköveteléssel vele szemben a károsult nem léphet fel [Ptk. 559. §, 286. §, 355. §, 240. §].
1998. február 21-én egy toronydaru rádőlt a felperes Mitsubishi Lancer típusú személygépkocsijára, emiatt a gépkocsi károsodott. Az alperes a beavatkozóval kötött vállalkozói felelősségbiztosítást, aki a szerződésben vállalta, hogy megtéríti mindazokat a károkat, amelyeket az alperes az építési, szerelési, kivitelezési munkálatok végzésével harmadik személynek okoz. A felperes és a beavatkozó 1998. március 6-án egyezséget kötöttek. Ebben a felperes 374 309 forint megfizetése mellett a kártérítést véglegesen elfogadta és a szerződés megtámadásának jogáról lemondott. A gépkocsit 1998. március 10-én javítatta ki, majd 2000. évben eladta.
A felperes 2000. március 24-én további követelést támasztott: 84 575 forintra az előzőleg kifizetett kártérítés javítási költség része után járó áfaként, 50 956 forintra a gépkocsiban bekövetkezett értékcsökkenésként tartott igényt. A beavatkozó ez utóbbi összeg kifizetése iránt intézkedett, míg a felperes további követelését elutasította. A felperes ezért módosított keresetében további 84 575 forint áfa, 21 824 forint a biztosító által kifizetett értékcsökkenés után a kár bekövetkezésétől annak megtérítéséig számított késedelmi kamatok, 25 000 forint gépkocsi-bérleti díj, 1867 forint gépkocsi-tárolási díj, 10 000 forint szállítási költség és 10 000 forint készkiadás, valamint ezek késedelmi kamatai megtérítésére kérte az alperes kötelezését. Álláspontja szerint a biztosítóval kötött egyezség megtámadásának jogáról való lemondás semmis volt, az egyezség megtámadható, így a szerződésen kívül okozott károk megtérítésének szabályai szerint teljes kártérítésre igényt tarthat az alperestől.
Az elsőfokú bíróság - a másodfokú bíróság által helybenhagyott - ítéletében 106 399 forint, ebből 84 575 forint után 1998. február 21-étől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamat és részperköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a megtámadási határidő megnyílta előtt az egyezség megtámadásának jogáról való lemondás a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése értelmében semmis. Ezért a felperes az általános elévülési időn belül a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján követelhette a kár megtérítését a károkozó alperestől. A biztosító és a felperes közti egyezség az alperest nem kötötte, a felperes azonban nem követelheti a kárnak azt a részét, amely máshonnan megtérült. A kereset összegét csupán a javítási költség után járó általános forgalmi adó és az értékcsökkenés kamata erejéig találta alaposnak, a további követelést bizonyítatlansága folytán utasította el.
A jogerős ítélet ellen a beavatkozó és az alperes terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet az ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében. A beavatkozó álláspontja az volt, hogy a megtámadás jogáról a megtámadási határidő megnyílta előtti lemondás érvénytelensége a Ptk. 239. §-a alapján nem vonta maga után az egész szerződés érvénytelenségét. A felperes az 1 éves megtámadási határidőt elmulasztva támasztott további követelést az alperessel szemben, aki helyett biztosítóintézetként ő maga volt köteles a helytállásra. Teljesítése az alperes követelésére és megbízásából történt, ezért az az alperesre is kiterjedt. A számla nélküli kárrendezésre hivatkozva jogsértőnek tartotta az általános forgalmi adó megfizetésében való marasztalását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmének indoka a beavatkozó álláspontjával megegyező volt, az egyezség megtámadásának jogáról történt lemondás és a követelés elévülési időben való érvényesíthetősége jogszabálysértő megítélése kérdésében.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
Az alperes és a beavatkozó a felülvizsgálat elrendelését megalapozó jogsértést az alperes jogszabálysértő marasztalásában jelölte meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás folytán kizárólag ebben a keretben vizsgálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése értelmében felelősségbiztosítás esetén a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. A Ptk. 559. §-ának (2) bekezdése szerint a biztosító a megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti, a károsult azonban igényét közvetlenül a biztosítóval szemben nem érvényesítheti.
A felelősségbiztosítási szerződésben tehát a biztosítási szerződés egy kárkötelemmel találkozik. A biztosított egyben károkozó, aki az általa okozott kárért kárfelelősséggel tartozik. A károsult helyzete a következő: a kárkötelem szabályai szerint köteles bizonyítani a kárt, annak mértékét és az okozati összefüggést a biztosított károkozó magatartása és a kár között. A károsult igényét a károkozó ellen jogosult érvényesíteni, a biztosító által felajánlott teljesítést azonban a Ptk. 286. §-ának (1) bekezdése értelmében köteles elfogadni. Az adott esetben a beavatkozó teljesítésével a felperes kára megtérült, erre nézve a beavatkozóval kötött 1998. március 6-án kötött megállapodásban nyilatkozatot is tett.
A felperes olyan időben kötött egyezséget a biztosítóval, amikor a gépkocsi javítása még nem történt meg és a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében meghatározott kár mértéke teljes bizonyossággal még nem volt ismert. A felperes az A. Biztosító által készített javítási kalkuláció alapján 338 298 forintra tartott igényt, ezzel szemben a beavatkozó magasabb összeget térített. Megállapodásuk tehát tartalmát tekintve megfelelt a Ptk. 240. § (3) bekezdésében foglaltaknak. Egyezséggel a felek a vitás vagy tisztázatlan kérdéseiket a bizonytalanság érdemi feloldása nélküli engedményekkel rendezik. Ez a megállapodási mód így értelemszerűen magában foglalja a tévedés lehetőségét, ezért rendelkezik úgy a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdése, hogy az egyezséggel való szerződésmódosítás érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak. Ez arra az esetre is áll, ha az egyezség megkötése után előkerült bizonyítékokkal a vitát vagy a bizonytalanságot el lehetett volna hárítani.
A biztosító és a károsult egyezsége, amellyel a károsult az adott káresemény kapcsán nyújtott kártérítést a követelés teljes kielégítéseként elfogadta, kihatott a károkozóra is. Ennek következtében ugyanazon káresemény miatt újabb kártérítési követeléssel a károsult nem léphet fel a károkozóval szemben. A károsult a Ptk. 240. §-ának (4) bekezdésén kívül eső okra hivatkozással támadhatja az egyezséget, amelynek a megtámadás jogáról való lemondás nem akadálya. A Ptk. 236. § (4) bekezdése szerint a megtámadási jogot megszüntető jogi ténynek a megtámadási határidő megnyílta után kell keletkezni, a megtámadott szerződésbe foglalt jognyilatkozatnak tehát ilyen jogi hatása nem volt. A joglemondás tehát érvénytelen volt, mely azonban a teljes szerződés érvénytelenségét a Ptk. 239. §-a alapján nem vonta maga után. A felperes azt állította, hogy az egyezség megkötésére az a körülmény késztette, hogy a biztosító szolgáltatásából javíttathassa ki a gépkocsiját. Arra is hivatkozott, hogy a kártérítés áfa-tartalmának érvényesíthetőségéről csak később, a gépkocsi eladása során szerzett tudomást. Ezek az állítások azonban a szerződés Ptk. 210. §-ának (1) és (3) bekezdésében meghatározott ok alapján való sikeres megtámadására nem alkalmasak. A biztosító későbbi kifizetése a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdése értelmében a megtámadási ok beismeréseként nem értelmezhető.
A felperes tehát alap nélkül támadta az egyezséget, ennek következtében a beavatkozó teljesítése teljes felperesi követelés kielégítésének minősül.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtett indokok alapján megállapította, hogy az alperes és a beavatkozó alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, emellett a megfelelő határozat meghozatalához szükséges tények az iratokból megállapíthatóak voltak, ezért a felperes keresetének elutasításával a jogszabályokkal összhangban álló új határozatot hozott.