ÍH 2018.22 KÁRTÉRÍTÉS MŰTÉT SORÁN HASZNÁLT ORVOSTECHNIKAI KÉSZÜLÉK HIBÁJA MIATT ÉBERKÓMÁS ÁLLAPOTBA KERÜLT SZEMÉLY ÉS HOZZÁTARTOZÓI RÉSZÉRE

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Törvényszék P.20749/2014/28., Debreceni Ítélőtábla Pf.20438/2015/5., Nyíregyházi Törvényszék P.20749/2014/93., Nyíregyházi Törvényszék P.20749/2014/94., Debreceni Ítélőtábla Pf.20676/2017/4. (*ÍH 2018.22*)

***********

A fiatal felnőttként, rendkívül súlyos nem vagyoni hátrányokat elszenvedett beteg és hozzátartozói részére - az életminőség jelentős mértékű negatív irányú megváltozása miatt - lényegesen nagyobb összegű nem vagyoni kártérítés megítélése indokolt.

A hozzátartozók részére a beteg napi ápolása, felügyelete miatt megítélt kártérítési összegből a számukra kifizetett ápolási díj nyugdíjjárulékkal nem csökkentett, bruttó összegét kell levonni.

A tartozás részletekben való megfizetésének engedélyezése nem indokolt, ha a károkozónak a több éve meghozott jogerős közbenső ítélet óta tisztában kellett lennie azzal, hogy jelentős összegű fizetési kötelezettsége áll fenn, így arra kellő gondosság mellett tartalékot kellett volna képeznie.

Alkalmazott jogszabályok: a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959-es Ptk.) 355. §-ának (1), (2) és (4) bekezdései; a Polgári perrendtartásáról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 217. §-ának (1) és (3) bekezdései.

2010. május 5. napján az akkor 23 éves I. rendű felperesen az alperes jogelődjének urológiai osz­tályán vesekő-eltávolításra irányuló beavatkozást végeztek. A műtét során használt Calcusplit 27 6300 20 típusú orvostechnikai készülék hibája miatt az I. rendű felperes szervezetébe nagy mennyiségű levegő került, ezért a keringése összeomlott. Az így kialakult oxigénhiány folytán az I. rendű felperes éberkómás állapotba került, amely jelenleg is fennáll. Az elsőfokú bíróság közbenső ítélettel megállapította, hogy az alperest teljes kártérítési felelősség terheli mindazon kárért, amely a felpereseket e mulasztással okozati összefüggésben érte. A Debreceni Ítélőtábla a Pf.I.20.438/2015/5. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

Az I. rendű felperes a beavatkozás idején már nyolc éve együtt élt az élettársával: a VI. rendű felperessel. Közösen nevelték a kiskorú gyermekeiket, a műtét időpontjában 7 és 8 éves IV. és V. rendű felpereseket. A szüleitől: a II. és a III. rendű felperesektől külön költöztek, önálló családi házban laktak. Az I. rendű felperes munkaviszonyban állt, a minimálbérnek megfelelő összegű munkabért keresett, a VI. rendű felperes pedig kőművesként dolgozott.

Az I. rendű felperessel a beavatkozás óta fennálló éberkómás állapota miatt kontaktus nem teremthető, önállóan csak lélegezni tud, mozgásképtelen, táplálása szondán keresztül történik, székletét, vizeletét jelezni nem tudja, pelenkázásra szorul. Az ápolása során inhaláló gépet, a légutakban keletkezett nyák leszívására pedig szívógépet kell használni. Napi 24 órán keresztül felügyeletre, ápolásra és gondozásra van szüksége, amelyet a kórházból történt hazabocsátása, azaz 2010. szeptember 10. napja óta a szülei: a II. és a III. rendű felperesek látnak el. Ennek keretében a gyomorszondán keresztül pépesített ételekkel táplálják, fürdetik, a felfekvés elkerülése érdekében átmozgatják, lehetőség szerint felültetik, pelenkázzák, a kanult és a gyomorszondát tisztán tartják, átkötik, a légúti nyákot leszívják. Az általuk végzett gondos ápolás, gondozás és felügyelet következtében az I. rendű felperesnél felfekvéses fekély nem alakult ki, az ízületei kielégíthetően mozgathatóak. Az I. rendű felperes a műtét óta rokkantnyugdíjban, a II. rendű felperes pedig 2010. október 12. napja óta - az I. rendű felperesre tekintettel - ápolási díjban részesül.

A II. és III. rendű felperesek 2010. szeptember 10. napját követően a lakásukat teljes egészében az I. rendű felperes ápolásának és gondozásának megfelelően rendezték át. A leányuk mellett magukhoz vették az unokáikat: a IV. és az V. rendű felpereseket is, az ő ellátásukról és gondozásukról szintén ők gondoskodnak. Bár a VI. rendű felperes a fiaival együtt nem költözött a II. és a III. rendű felperesekhez, szoros kapcsolatot tart fenn velük, rendszeresen látogatja őket, és besegít mind az I., mind pedig a IV. és az V. rendű felperes ellátásába, gondozásába.

A felperesek a pontosított keresetükben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 355. §-ának (1), (2) és (4) bekezdései alapján arra kérték a bíróságot, hogy kötelezze az alperest:

- az I. rendű felperes részére 50 000 000 Ft, a II. és a III. rendű felperesek részére személyenként 15 000 000 Ft, a IV. és az V. rendű felperesek részére személyenként 40 000 000 Ft, a VI. rendű felperes részére pedig 15 000 000 Ft nem vagyoni kártérítés és járulékai;

- a II. és a III. rendű felperesek részére személyenként 2010. szeptember 10. napjától kezdődően a mindenkori minimálbér kétszeresének megfelelő összegű ápolási és gondozási díj, továbbá egyetemlegesen 1 200 000 Ft lakás-átalakítási költség; végül

- az I. rendű felperes részére 2010. május 6. napjától kezdődően a mindenkori minimálbér és az I. rendű felperes által kapott rokkantnyugdíj különbözetének megfelelő összegű jövedelempótló kártérítési járadék megfizetésére.

Az alperes a nem vagyoni kártérítési keresetet eltúlzottnak, a vagyoni kárigényeket pedig - bizonyítottság hiányában - részben vagy egészben alaptalannak minősítette. A beavatkozó az alperessel egyező perbeli nyilatkozatot tett.

Az elsőfokú bíróság az utóbb kijavított ítéletében kötelezte az alperest, hogy 12 havi egyenlő részletben fizessen meg:

- nem vagyoni kártérítés címen az I. rendű felperesnek 20 000 000 Ft-ot, a II. és a III. rendű felpereseknek személyenként 10 000 000 Ft-ot, a IV. és az V. rendű felpereseknek pedig személyenként 20 000 000 Ft-ot, valamint ezen összegek után 2010. május 6. napjától a kifizetés napjáig az elsőfokú ítéletben írt mértékű kamatot;

- jövedelempótló kártérítés címén az I. rendű felperesnek 2 777 865 Ft-ot és ennek 2014. január 16. napjától a kifizetés napjáig járó kamatát, 2017. május 1. napjától kezdődően pedig havi 48 863 Ft jövedelempótló járadékot;

- lejárt járadék címén a II. rendű felperesnek 6 778 447 Ft-ot és ennek 2014. január 16. napjától a kifizetés napjáig járó kamatát, 2017. május 1. napjától kezdődően pedig havi 141 030 Ft járadékot;

- lejárt járadék címén a III. rendű felperesnek 9 968 000 Ft-ot és ennek 2014. január 16. napjától a kifizetés napjáig járó kamatát, 2017. május 1. napjától kezdődően havi 191 250 Ft járadékot.

Megállapította, hogy bármely részlet elmaradása esetén az egész tartozás esedékessé válik. Az I-V. rendű felperesek keresetét ezt meghaladóan, a VI. rendű felperes keresetét pedig teljes egészében elutasította.

A határozatát azzal indokolta, hogy a felek által elfogadott orvos szakértői vélemény szerint az I. rendű felperes önállóan kizárólag lélegezni tud, minden egyéb vonatkozásban ellátásra szorul. Emiatt a testi és a lelki egészséghez fűződő személyiségi joga, valamint a családban éléshez fűződő személyiségi joga jelentős mértékben sérült. Rámutatott, hogy ezzel együtt az I. rendű felperes által követelt nem vagyoni kártérítés nem állt arányban a kár bekövetkeztekor uralkodó ár- és értékviszonyokkal, valamint a bírói gyakorlattal, így 20 000 000 Ft-ban állapította meg az őt megillető kárpótlás összegét.