1061/B/1990. AB határozat
a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. § (1) bekezdésének d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelem vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény 3. § (1) bekezdésének d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó szerint a sztrájkról szóló 1989. évi VII. tv. (a továbbiakban: Szt.) 3. § (1) bekezdés d) pontja sérti az Alkotmány 4. §- ában foglaltakat azzal, hogy jogellenesnek minősíti a sztrájkot, ha az a kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt történik. Álláspontja szerint a jelenleg még hatályos kollektív szerződéseket döntően az "állampárti vezetésbe beépült" szakszervezetek kötötték általában 1-5 éves időtartamra, így az újonnan alakuló demokratikus szakszervezeteknek nincs lehetősége a kollektív szerződések tartalmának befolyásolására.
A munkaügyi miniszter az Alkotmánybíróság felkérésére kifejtette, hogy nemzetközi egyezményekben rögzített és a gyakorlatban is követett alapelv az egyes szakszervezetekkel szembeni semleges állami magatartás. Ennek feltételeit a munkaügyi miniszter szerint a hatályos munkajogi szabályok megteremtették. Az adott munkáltatónál működő valamennyi szakszervezetet/munkavállalói érdekképviseleti szervezetet(a továbbiakban együtt: szakszervezet) azonos jogok illetik meg, tehát mindegyiknek részt kell/lehet vennie a kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokban, magában a szerződés aláírásában, valamint módosítás esetére előírt eljárásban.
II.
Az Alkotmánybíróság eljárása során azt vizsgálta, hogy az Szt.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése sérti-e a munkavállalókat képviselő és érdekeiket védő érdekképviseleti szervezetek jogait.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 4. §-a szerint: "A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit." Az Szt. 3. § (1) bekezdés d) pontja a következőket tartalmazza: (jogellenes a sztrájk) " kollektív szerződésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerződés hatályának ideje alatt."
A kollektív szerződéssel összefüggő alapvető kérdéseket a Munka Törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: Mt.) szabályozza. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a munka világában a kollektív szerződés kiemelkedő szerepet tölt be a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolat, valamint a munkaviszony lényeges elemeinek szabályozása révén. A megkötésére jogosultak konszenzusa alapján létrejött kollektív szerződések, illetőleg az általa szabályozott viszonyok stabilitásához, kiszámíthatóságához a feleknek fontos érdeke fűződik. Ezeket az érdekeket a jogalkotó is védi azokkal a kogens előírásokkal amelyeket az érintettek a kollektív szerződés megkötésekor, módosításakor és felmondásakor nem hagyhatnak figyelmen kívül. E garanciális szabályok körébe tartozónak kell tekinteni az Szt. idézett rendelkezését is, mert azáltal, hogy a hatályban lévő kollektív szerződésben rögzített megállapodások megváltoztatásához nem engedi igénybe venni a sztrájk eszközét, a feleket az egyébként rendelkezésükre álló jogi eszközök alkalmazására szorítja.
Az Alkotmánybíróság nem talált közvetlen összefüggést az Szt. kifogásolt rendelkezése és az Alkotmány 4.§- ában foglaltak között, az pedig nem sérti az Alkotmány előírásait, hogy a jogalkotó - éppen a felek érdekeire is figyelemmel - jogi garanciákkal oltalmazza a kollektív szerződés intézményét. A sztrájk tilalma minden szakszervezetre egyformán vonatkozik, és ilyen értelemben valamennyiük irányban semleges.
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság szerint az Szt. idézett rendelkezése nem alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Az Alkotmánybíróság e döntése kialakításakor tekintettel volt arra is, hogy az új Mt. tervezete a kollektív szerződéshez kapcsolódó részletes szabályozás kialakításánál figyelmet kíván fordítani azokra a kérdésekre is, amelyekre a jelenlegi rendelkezések nem adnak minden szempontból egyértelmű választ.
Az Alkotmánybíróság eljárását az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján folytatta le. Határozatát megküldi az indítványozónak és a munkaügyi miniszternek.
Budapest, 1991. november 28.
Dr. Sólyom László s. k.
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.
alkotmánybíró
Dr. Herczegh Géza s. k.
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.
alkotmánybíró