A Kúria Bfv.528/2012/6. számú precedensképes határozata adócsalás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 276. §, 310. §] Bírók: Krecsik Eldoróda, Molnár Gábor Miklós, Schábné dr. Proszonyák Éva

A határozat elvi tartalma:

I. Adócsalás vétségének kísérlete esetén a tartozás kiegyenlítése mint büntethetőséget megszüntető ok értelemszerűen nem jöhet figyelembe, az elkövető legfeljebb a kísérlettől önkéntes elállással, illetve - befejezett kísérlet esetén - önkéntes eredményelhárítással mentesülhet a büntetőjogi felelősségének megállapítása alól.

II. A fiktív számlának az adóbevallás alapját képező könyvelésben való feltüntetése annak "felhasználását" jelenti akkor is, ha maga a számla nem kerül az adóhatóságokhoz benyújtásra, ekként ez a magatartás magánokirat-hamisítás megállapítása alapjául szolgálhat.

Kapcsolódó határozatok:

Békéscsabai Járásbíróság B.364/2010/13., *Kúria Bfv.528/2012/6.* (BH 2013.7.176)

***********

KÚRIA

Bfv.II.528/2012/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2012. november 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az adócsalás vétségének kísérlete és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Békéscsabai Városi Bíróság 10.B.364/2010/13. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálat során felmerült 8420,- (nyolcezer-négyszázhúsz) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Békéscsabai Városi Bíróság 2011. március 10. napján kihirdetett - és fellebbezés hiányában - 2011. március 16. napján jogerőre emelkedett 10.B.364/2010/13. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki adócsalás vétségének kísérletében [Btk. 310. § (1) bekezdés] és magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §). Ezért őt megrovásban részesítette. Rendelkezett a lefoglalt könyvelési bizonylatok kiadásáról és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az 1979-ben született, korábban már büntetett terhelt 2004-ben a békéscsabai székhelyű A-C-R Kft. ügyvezetője volt. A társaság az APEH B M Igazgatóságának illetékessége alá tartozott, a bevallásokat B-ra kellett benyújtani.

A terhelt a társaság könyvelésében és az adóhatósághoz 2004. október 22. napján benyújtott 2004. III. negyedévi általános forgalmi adó bevallásában felhasználta az A C Kft. nevében, ismeretlen személy által kiállított számlát, melyről tudta, hogy hamis. A terhelt a hamis számlában felszámított 127.664 forint ÁFA-t levonandó adóként vette figyelembe a bevallásában, és így, mivel a társaság ÁFA visszaigénylési lehetősége 2004. évben nem nyílt meg, a levonandó adóként elszámolt levonható ÁFA a következő időszakra átvihető, a fizetendő adót csökkentő adóként jelent meg a társaság adóelszámolásában. Ennek eredményeként a terhelt az adóhatóságot tévedésbe ejtve az általános forgalmi adóbevételt 128.000 forinttal kísérlete meg csökkenteni. Megfelelő értékesítési fedezet hiányában az ÁFA nem került levonásra.

A Be. 259. §. (1) bekezdésének alkalmazásával rövidített ítélet indokolása tartalmazza még az alkalmazott jogszabályokat.

II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy az adócsalás és a magánokirat-hamisítás vétségében bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.

Az indítvány szerint az adócsalás alapesetének kísérlete fogalmilag kizárt. Az adócsalás eredménytényállás, amelynek a befejezettségéhez az adóbevétel csökkenése szükséges. Az elkövető azonban nem büntethető, ha a vádirat benyújtásáig adótartozását kiegyenlíti [Btk. 310. § (6) bekezdés]. Ennél fogva az adócsalás alapesetének kísérleti alakzata fogalmilag kizárt. Ellenkező esetben ugyanis amíg a befejezett alapeseti adócsalás a büntetlenség lehetőségét hordozná, addig az alapeseti adócsalás kísérlete ilyen alternatívát nem tesz lehetővé. Egy ilyen álláspont sértené az arányosság és végső soron az igazságosság elvét is. Ennél fogva az adócsalás törvényi tényállásának csak az az értelmezése fogadható el, mely az alapeset kísérletét, mint elkövetési alakzatot kizárja.

A magánokirat-hamisítás vétsége a magánokirat felhasználásával válik befejezetté. Felhasználás minden olyan cselekmény, amelynek eredményeképpen az okiratról más személy tudomást szerez. Az ítéleti tényállásban írt felhasználás nem tényállásszerű, mivel azon csak olyan magatartás értendő, amelynek eredményeként az okirat joghatást válthat ki. Az adóbevallás elkészítése vagy a fiktív bizonylat irattárba helyezése nem felhasználás. Az elkészített valótlan tartalmú, valódi magánokirat - a 2004. évi III. negyedévi általános forgalmi adóbevallás - adóhatósághoz történt benyújtása felvetheti a magánokirat-hamisítás bűncselekményét, de az irányadó tényállás ezt a magatartást nem értékeli, így a felülvizsgálati eljárásban ez nem értékelhető. Mivel a magánokirat-hamisítás tényállási elemei közül az elkövetési magatartás hiányzik, ezért a büntetőjogi felelősség megállapítására az anyagi jogszabályok megsértésével került sor. A terhelt ezért - a Be. 427. §-ának (1) bekezdése alapján - a felmentését kérte mindkét terhére rótt bűncselekmény vádja alól.

A Legfőbb Ügyészség a BF.1309/2012. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Álláspontja szerint annak mind az adócsalás vétségével, mind a magánokirat-hamisítás vétségével kapcsolatosan kifejtett jogi okfejtése téves.

Az adócsalás az aktív megtévesztő magatartás megkezdésével a kísérlet szakaszába jut. Az irányadó tényállás alapján a terhelt az adóhatóságot azzal tévesztette meg, hogy a hamis számlában felszámított 127.664 forint ÁFA-t levonandó adóként szerepeltette az adóbevallásában. A bűncselekmény azért nem vált befejezetté, mert az eredmény, az adóbevétel tényleges csökkenése, nem következett be. A terhelt azzal a magatartásával, hogy a hamis számlát a társaság könyvelésében és az adóbevallásában felhasználta, a magánokirat-hamisítás vétségét is megvalósította. Az adócsalás és a magánokirat-hamisítás valóságos alaki halmazatban áll, amennyiben akár a felhasznált adóbevallás, akár annak mellékletét képező bármely irat hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú. Az irányadó tényállás alapján a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül került sor. A cselekmények minősítése és az alkalmazott intézkedés is törvényes, és a bíróság nem vétett abszolút eljárási szabálysértést sem. A Legfőbb Ügyészség ezért a jogerős ügydöntő határozat hatályában fenntartását indítványozta.

A terhelt a Legfőbb Ügyészség átiratára írásban észrevételt tett, amelyben megismételte a felülvizsgálati indítványában kifejtetteket. A magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában továbbra is azt hangsúlyozta, hogy az ítéleti tényállásban szereplő magatartás nem minősül magánokirat felhasználásának, mert a hamis okirat könyvelésbe történő elhelyezése vagy az adóbevallás elkészítésekor történő figyelembe vétele nem jár automatikusan annak a más személy tudomására jutásával. Az adóbevalláshoz az alapbizonylatokat mellékelni nem kell, arra pedig nincs adat, hogy a terhelt a fiktívnek minősített bizonylatot bárkinek megmutatta volna.