BH 1995.7.431 Nem alapozza meg a rendszeres szociális járadékra vonatkozó igényt önmagában az, ha valaki a rokkantsági nyugdíjhoz az életkora szerint szükséges szolgálati idő felével rendelkezik [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 2. és 22. §].

A városi bíróság a vagylagosan előterjesztett kereseti kérelemnek részben helyt adva megváltoztatta az alperes első és másodfokú határozatait, és kötelezte az alperest, hogy 1991. május 1-jétől kezdődően állapítson meg a felperes részére rendszeres szociális járadékot. Indokolásának lényege szerint a felperes öregségi résznyugdíjra nem jogosult, mert az elismerhető (bizonyított) szolgálati ideje a minimálisan szükséges 10 évvel szemben csak 5 év és 193 nap, ez viszont - az egyéb feltételek meglétére figyelemmel - elégséges volt a rendszeres szociális járadék megállapításához.

Az alperes a fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes azért nem jogosult még rendszeres szociális járadékra sem, mert az utolsó aktív munkavégzése S. J. cs.-i szőlőjének 1988. évi, mintegy 50 napig tartott szezonális művelése - nem munkaviszony, hanem biztosítási kötelezettség alá nem eső vállalkozás keretében történt. Rendszeres szociális járadékra pedig csak azok a biztosítottak tarthatnak igényt, akiknek munkaképessége legalább 50%-ban csökkent, és emiatt őket munkaviszony vagy azzal egy tekintet alá eső más szolgálati viszony keretében nem lehet tovább foglalkoztatni, ugyanakkor egyéb nyugellátásra (még) nem szereztek jogosultságot.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.