8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet
a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról
A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII. 1.) MT számú rendelet (Mt. V.)6. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján - a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterrel, a művelődési miniszterrel, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökével, a Szakszervezetek Országos Tanácsával, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsával, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsával, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsával egyetértésben - a következőket rendeljük:
Általános rendelkezések
1. §
(1) A megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásának (foglalkozási rehabilitációjának) célja, az orvosi rehabilitációt követően, egészségi állapotának, szakképzettségének megfelelő munkavégzés biztosítása.
(2) A megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásának biztosítása - az e rendeletben megfogalmazott kivételekkel - annak a munkáltatónak [Mt. V. 99. § (2) c. pont] a feladata, ahol a dolgozó a megváltozott munkaképességének megállapítása idején, munkaviszonyban (szövetkezeti tagsági viszonyban) áll. Ezt a feladatát a munkáltató megfelelő munkakör biztosításával, szükség esetén betanítás vagy szakképzés segítségével látja el. A megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztató munkáltató e rendeletben meghatározott feltételek szerint a feladat ellátásához, pénzügyi támogatást igényelhet.
(3) Ha a munkáltató működési körén belül a megváltozott munkaképességű dolgozót igazolható körülmény miatt foglalkoztatni nem tudja, illetőleg a foglalkoztatására nem köteles [2. § (2) bekezdés], a foglalkoztatást a tanácsi szervek segítik elő.
(4) Ha a megváltozott munkaképességű dolgozó a munkáltató, illetve a tanácsi szerv megfelelő rehabilitációs intézkedését elfogadja, jogosult az e rendeletben meghatározott feltételek mellett kereset-, illetve jövedelem-kiegészítésre.
(5) Ha a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatását sem a munkáltató, sem a tanácsi szerv nem tudja megoldani, úgy részére az e rendeletben meghatározott feltételek mellett, átmeneti vagy rendszeres szociális járadékot kell megállapítani és folyósítani.
2. §
(1) E rendelet alkalmazása szempontjából megváltozott munkaképességű dolgozó az a munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói munkaviszonyban, vagy bedolgozói tagsági viszonyban álló dolgozó, aki:
a) egészségi állapota romlásából eredő munkaképesség-változás miatt eredeti munkakörében,* rehabilitációs intézkedés nélkül, teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált, de öregségi vagy rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékban nem részesül;
b) üzemi baleset vagy foglalkozási betegség következtében baleseti járadékban részesül és eredeti munkakörében munkáltatójánál teljes értékű munka végzésére tartósan alkalmatlanná vált;
c) gümőkóros betegség miatt munkáltatójánál, jogszabályi tilalom folytán nem foglalkoztatható;
d) a Munka Törvénykönyve 19. § (1) bekezdése alapján a munkáltatóval újból munkaviszonyt létesít;
e) a fegyveres erőktől, a fegyveres testületektől és a rendészeti szervektől megváltozott munkaképessége, illetőleg egészségi okból szolgálatra való alkalmatlansága miatt leszerelt.
(2) A munkáltató rehabilitációs kötelezettsége nem terjed ki:
a) a másodállásban és mellékfoglalkozásban foglalkoztatott, megváltozott munkaképességű dolgozóra,
b) az (1) bekezdés a) és c) pontjában megjelölt dolgozóra, ha a munkaképesség-változást, illetőleg megbetegedést a próbaidő tartama alatt állapítják meg.
A megváltozott munkaképességű dolgozó rehabilitációjával kapcsolatos munkáltatói feladatok
3. §
(1) A megváltozott munkaképességű dolgozót a munkáltató köteles elsősorban eredeti munkakörében és szakmájában foglalkoztatni. Ha ez nem lehetséges, a munkáltató működési körén belül olyan munkakörben kell őt alkalmazni, ahol egészsége további romlása nélkül, munkaképességét hasznosítani tudja. Ennek megfelelően a dolgozó munkaszerződését módosítani kell.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozót köteles
a) a munkakörülmények módosításával, elsősorban eredeti munkahelyén (munkakör) és szakmájában tovább foglalkoztatni, vagy
b) a munkáltató működési körén belül a dolgozó egészségi állapotának, korának és képzettségének figyelembevételével megfelelő munkahelyre áthelyezni, illetőleg
c) más munka végzésére betanítani, vagy szakképzésben részesíteni;
d) szükség esetén az e célra létrehozott külön üzemrészben foglalkoztatni;
e) részmunkaidőben alkalmazni;
f) bedolgozóként foglalkoztatni, ha a munkáltató tevékenysége erre módot ad.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott intézkedések költségei a munkáltatót terhelik.
4. §
(1) A munkáltatói rehabilitációs feladatok ellátásáért a munkáltató felelős. A rehabilitációs intézkedést a munkáltató vezetője (szövetkezet elnöke), vagy az általa kijelölt személy (továbbiakban: munkáltatói rehabilitációs megbízott) teszi meg.
(2) A szövetkezeteknél a munkáltatói rehabilitációs megbízottat a szövetkezet vezetősége jelöli ki.
(3) A szakszerű rehabilitációs javaslatok kidolgozása és a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásának figyelemmel kísérése érdekében annál a munkáltatónál, ahol üzemegészségügyi szolgálat, üzemi körzeti orvos (a továbbiakban: üzemorvos) működik, megváltozott munkaképességű dolgozókkal foglalkozó bizottságot kell létrehozni és működtetni. Mezőgazdasági szövetkezetben a vezetőség dönt arról, hogy a munkáltatói rehabilitációs bizottság feladatait a szövetkezet melyik szerve látja el. (Továbbiakban: munkáltatói rehabilitációs bizottság.)
(4) A munkáltatói rehabilitációs bizottság legalább három tagból áll. Vezetője a munkáltatói rehabilitációs megbízott, tagjai a szakszervezet munkahelyi szervének (szövetkezeti tagságnak) képviselője és az üzemi orvos.
A megváltozott munkaképességű dolgozókról való gondoskodás tanácsi feladatai
5. §
(1) A megyei (fővárosi), városi (megyei városi), fővárosi kerületi tanács rehabilitációs feladatait az egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve szervezi, a munkaügyi és a művelődési feladatot ellátó szakigazgatási szervek bevonásával.
(2) A rehabilitációs feladataik ellátására a tanácsi szervek rehabilitációs bizottságot
- a városban, megyei városban, a fővárosi kerületben helyi (a továbbiakban: helyi rehabilitációs bizottság),
- a fővárosban és megyékben területi (a továbbiakban: területi rehabilitációs bizottság)
hoznak létre.
(3) Az egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv e tevékenysége során:
a) ellátja a rehabilitációs bizottságok működtetésével kapcsolatos feladatokat,
b) szakmailag irányítja és ellenőrzi a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató célvállalatok és célszövetkezetek, védőmunkahelyek és szociális foglalkoztatók rehabilitációs tevékenységét,
c) időszakonként vizsgálja az átmeneti járadékban és a rendszeres szociális járadékban részesülők rehabilitációs foglalkoztathatóságának lehetőségét.
(4) A munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv tevékenysége során:
a) szervezi a munkáltatóknál (esetenként kötelezően elrendelt) munkaközvetítés útján, a megváltozott munkaképességű személyek elhelyezését,
b) kezdeményezi a bedolgozói tevékenység fejlesztését, több munkáltató együttműködésével szervezett közös munkahelyek kialakítását,
c) engedélyezi - a munkáltató felügyeleti szervének egyetértésével - a megváltozott munkaképességű dolgozók átképző tanfolyamainak szervezését
(5) A művelődési feladatot ellátó szakigazgatási szerv kijelöli azokat az iskolákat, amelyeknél a megváltozott munkaképességű dolgozók részére átképző tanfolyamot lehet szervezni.
6. §
(1) A helyi rehabilitációs bizottság illetékességi köre a városra, megyei városra terjed ki. A fővárosi kerületek tekintetében a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve - a munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv bevonásával - állapítja meg, hogy a helyi rehabilitációs bizottságok illetékességi köre egy, illetőleg több kerületre terjed ki.
(2) A községi, nagyközségi telephelyű munkáltatókra vonatkozóan a helyi rehabilitációs bizottságok illetékességi körét a megyei tanács egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve állapítja meg.
(3) A helyi rehabilitációs bizottság tagja: a bizottság székhelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv képviselője; az egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv vezetője által kijelölt az üzemegészségügyi ellátás területén dolgozó orvos; a Szakszervezetek Megyei Tanácsa (Szakszervezetek Budapesti Tanácsa), valamint a mezőgazdasági termelőszövetkezeti területi szövetség által kijelölt személy. A helyi rehabilitációs bizottság elnökét - a bizottság tagjai közül - az illetékes tanács elnöke és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa (Szakszervezetek Budapesti Tanácsa) közösen jelöli ki.
7. §
(1) A helyi rehabilitációs bizottság
a) végzi a rehabilitációs intézkedés véleményezését annál a munkáltatónál, ahol munkáltatói rehabilitációs bizottság nem működik,
b) intézkedik azokban az esetekben, amikor a munkáltatói rehabilitációs bizottság a munkáltató működési körén belül a megváltozott munkaképességű dolgozó számára nem tud megfelelő munkakört javasolni,
c) intézkedik annak a megváltozott munkaképességű dolgozónak a foglalkoztatásáról, akinek egészségi állapotában bekövetkezett javulás miatt rokkantsági nyugdíjának folyósítását megszüntették, és a korábbi munkáltató újbóli alkalmazási kötelezettsége a Munka Törvénykönyve 19. §-ának (1) bekezdése alapján nem állapítható meg,
d) ellátja a működési területén szükséges szervezési feladatokat.
(2) A helyi rehabilitációs bizottság szervezési feladatainak ellátásakor - a 6. § (3) bekezdésében felsorolt bizottsági tagokon kívül - kiegészül az illetékes tanácsi szakigazgatási szervek, területi érdekképviseleti szervek, társadalmi szervezetek képviselőivel, akiket az illetékes tanács elnöke jelöl ki, illetve kér fel.
8. §
(1) A területi rehabilitációs bizottság:
a) részt vesz - a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek kivételével - a munkáltatók rehabilitációs tevékenységének ellenőrzésében,
b) szakmailag irányítja a helyi rehabilitációs bizottságok munkáját,
c) összehangolja az egészségügyi és oktatási intézmények - szükség szerint a munkáltatók - rehabilitációs tevékenységét,
d) javaslatot tesz az e célra rendelkezésre álló tanácsi pénzeszközöknek a foglalkozási rehabilitációt segítő felhasználására.
(2) A területi bizottság tagjai: az egészségügyi s a munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerv együttes javaslata alapján az illetékes tanácsi szakigazgatási szervek, a területi érdekképviseleti szervek, a társadalmi szervezetek képviseli, akiket az illetékes tanács elnöke a Szakszervezetek Megyei Tanácsával (Szakszervezetek Budapesti Tanácsával) egyetértésben jelöl ki, illetve ér fel. A bizottság ülésén az Országos Orvosszakértői Intézet (a továbbiakban: OOSZI) területileg illetékes bizottságának képviselője meghívottként vesz részt.
A rehabilitációs eljárás
9. §
(1) A rehabilitációs eljárást a megváltozott munkaképességű dolgozó, az illetékes gyógyító-megelőző intézmény főorvosi bizottsága vagy az üzemorvos* kezdeményezi a munkáltatói rehabilitációs megbízottnál.
(2) Ha a munkáltatói rehabilitációs megbízott a rehabilitációra vonatkozó eljárás kezdeményezése napjától számított nyolc napon belül olyan foglalkoztatási javaslattal él, amelyet a dolgozó elfogad, akkor a (7) bekezdés szerint intézkedik a dolgozó foglalkoztatásáról. Ellenkező esetben a munkáltatói rehabilitációs megbízott a nyolc napos határidőn belül intézkedik - véleménye kikérése miatt - az illetékes munkáltatói vagy a helyi rehabilitációs bizottság összehívásáról, illetőleg megkereséséről.
(3) A munkáltatói rehabilitációs megbízott - a (2) bekezdésben foglalt kivételtől eltekintve - a rehabilitációs intézkedést a munkáltatói, vagy a helyi rehabilitációs bizottság véleményének figyelembevételével teszi meg.
(4) A munkáltatói rehabilitációs bizottság tizenöt napon belül írásban közli a foglalkoztatásról szóló javaslatát a megváltozott munkaképességű dolgozóval. Ha a munkáltatói rehabilitációs bizottság a munkáltató működési körén belül a megváltozott munkaképességű dolgozó számára nem tud megfelelő munkakört javasolni, erről a bizottsági ülést követő három napon belül írásban értesíti a telephely szerint illetékes helyi rehabilitációs bizottságot.
(5) A helyi rehabilitációs bizottság a megkeresést harminc napon belül ülésen bírálja el, amelyen meghívottként részt vesz a munkáltatói rehabilitációs megbízott. A helyi rehabilitációs bizottság javaslatának kialakítása előtt tájékozódik a megváltozott munkaképességű dolgozó munkáltatójánál vagy más munkáltatónál történő rehabilitációjának lehetőségeiről.
(6) A munkáltatói és a helyi rehabilitációs bizottság ülésére a dolgozót meg kell hívni.
(7) A (4) és az (5) bekezdésben meghatározott rehabilitációs javaslat alapján a munkáltatói rehabilitációs megbízott tizenöt napon belül intézkedik a dolgozó foglalkoztatásáról és erről a dolgozót írásban tájékoztatja. Ha a dolgozó foglalkoztatását nem lehet megoldani, a rehabilitációs megbízott tájékoztatja a dolgozót arról, hogy a 19-26. §-ban foglaltak szerinti ellátási igényét a társadalombiztosítási szervnél érvényesítheti.
10. §
A megváltozott munkaképességű dolgozó a 9. § (7) bekezdésében meghatározott intézkedéssel szemben, illetőleg amiatt, mert a munkáltatói rehabilitációs megbízott a tizenöt napos határidőn belül az intézkedést elmulasztotta, a munkaügyi (tagsági) viták eldöntésére vonatkozó rendelkezések szerint élhet felülvizsgálati kérelemmel.
A megváltozott munkaképességű dolgozó munkajogi védelme
11. §
(1) Nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát, bedolgozói munkaviszonyát
a) a 2. § (1) bekezdés a) pontjának hatálya alá tartozó dolgozónak, ha munkaképesség-változásának mértéke az 50 százalékot eléri,
b) a 2. § (1) bekezdés b) pontjának hatálya alá tartozó dolgozónak, amíg baleseti járadékban részesül,
c) a 2. § (1) bekezdés c) pontjának hatálya alá tartozó gümőkóros beteg dolgozónak mindaddig, amíg a foglalkoztatási tilalmat okozó betegsége a tüdőbeteg-gondozó intézet igazolása szerint fennáll.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt felmondási tilalom nem vonatkozik arra a megváltozott munkaképességű dolgozóra, aki magánmunkáltatóval áll munkaviszonyban, továbbá ha:
a) a munkáját ismételten nem megfelelően látja el, illetőleg a munka elvégzésére alkalmatlan, kivéve, ha nem megfelelő munkája vagy alkalmatlansága megváltozott munkaképességével függ össze,
b) a munkáltató a megváltozott munkaképességű dolgozó számára a munkáltató működési körén belül vagy azonos helységben más munkáltatónál - a helyi rehabilitációs bizottság véleményének figyelembevételével - egészségi állapotának, korának, képzettségének megfelelő új munkahelyet biztosít, illetőleg a betanítására vagy a szakképzettségére vonatkozóan javaslatot tesz és azt a megváltozott munkaképességű dolgozó nem fogadja el,
c) öregségi, rokkantsági nyugdíjra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, öregségi vagy munkaképtelenségi járadékra jogosult,
d) részére sem a munkáltató, sem a munkáltató telephelye szerint illetékes tanács végrehajtó bizottsága munkaügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve alkalmas munkahelyet biztosítani nem tud.
A megváltozott munkaképességű dolgozó szociális ellátása rehabilitációs foglalkoztatása esetén
12. §
Az a megváltozott munkaképességű dolgozó, aki eredeti munkakörében nem foglalkoztatható, a 13-18. §-okban foglaltak szerint keresetkiegészítésre, átmeneti keresetkiegészítésre, jövedelemkiegészítésre, vagy átmeneti jövedelem kiegészítésre jogosult.
13. §
(1) Azt a munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói munkaviszonyban vagy bedolgozói tagsági viszonyban álló megváltozott munkaképességű dolgozót, akit rehabilitálása érdekében áthelyeznek, illetve betanításban vagy szakképzésben részesítenek, az áthelyezés, illetőleg a betanítás vagy szakképzés megkezdésének napjától a 13-14. §-ban foglaltak szerint -keresetkiegészítésben kell részesíteni.
(2) A keresetkiegészítés jár:
a) a 2. § (1) bekezdés a) pontjában említett dolgozó esetében - ha a munkaképesség-változás mértéke az 50 százalékot eléri vagy meghaladja - a betanítás vagy szakképzés idejére,
b) a 2. § (1) bekezdés b) és d) pontjában említett dolgozó esetében - ha a munkaképességváltozás mértéke eléri, vagy meghaladja a 36 százalékot - időbeli korlátozás nélkül,
c) a 2. § (1) bekezdés c) pontjában említett dolgozó esetében - rokkantsága mértékétől függetlenül - addig az időpontig, amíg foglalkoztatási tilalmat okozó betegsége a tüdőbeteg-gondozó intézet igazolása szerint fennáll.
(3) A legalább 36 százalékos mértékű munkaképesség-változást elérő bányász dolgozó, ha földalatti bányamunkára való alkalmatlanság miatt más munkakörbe, illetve munkahelyre helyezik át, és életkortól függően az alábbiakban előírt ideig földalatti bányamunkát végzett, keresetkiegészítésre időbeli korlátozás nélkül jogosult:
(4) A (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a 2. § (1) bekezdés e) pontjában megjelölt, megváltozott munkaképességű dolgozó esetében.
14. §
(1) A keresetkiegészítésre jogosult megváltozott munkaképességű dolgozónak a (3) bekezdés szerint növelt összegű átlagkeresetét
a) ha átképzésben részesül, az átképzés időtartamára, a betanításnál legfeljebb tizenkét hónapra, szakképzésnél legfeljebb harminc hónapra a korábbi - nyugdíjjárulék levonásával számított - átlagkeresetének 100 százalékáig,
b) a 13. §-ának (2) bekezdése b) és c) pontjában, valamint (3) bekezdésében foglalt esetekben, ha átképzésben nem részesül, illetőleg az átképzést követően a korábbi átlagkeresetének 80 százalékáig,
c) a 13. § (3) bekezdésében megjelölt bányász dolgozó esetén pedig, ha a rehabilitációs intézkedés során egészségi állapotának megfelelő földalatti munkakörbe helyezik, a korábbi átlagkeresetének 90 százalékáig
kell kiegészíteni.
(2) Az átlagkereset számításának részletes szabályait külön jogszabály állapítja meg.
(3) Az átlagkereset összegét a keresetkiegészítés szempontjából növelni kell:
a) a baleseti járadék,
b) az üzemi baleset, illetőleg a foglalkozási betegség okozója által rendszeresen folyósított kártérítés vagy a polgári jog szabályai szerint megállapított és rendszeresen folyósított kártérítés összegével.
(4) A korábbi átlagkereset alatt általában a rehabilitációs intézkedést megelőző, illetve a 13. § (2) bekezdése b) pontjában megjelölt dolgozónál - ha a számára kedvezőbb - az üzemi baleset előtti, a (2) bekezdés szerint számított átlagkeresetet kell érteni. Továbbá ha az (1) bekezdés b) és c) pontjában megjelölt dolgozó számára kedvezőbb, az igény éves felülvizsgálatakor saját korábbi átlagkeresete helyett a munkáltatónál azonos munkakörű, szakképzettségű és gyakorlatú dolgozók igényérvényesítéskor kimutatott átlagkeresetét kell figyelembe venni.
15. §
(1) Azt a megváltozott munkaképességű dolgozót, aki munkaviszonyban, ipari szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói munkaviszonyban, bedolgozói tagsági viszonyban áll, és a 13. § alapján keresetkiegészítésre nem jogosult, átmeneti keresetkiegészítésben kell részesíteni, ha
a) az eredeti munkaköre alapján megállapított keresőképtelenség ideje alatt a rehabilitációs eljárásban részt vesz (előzetes orvosi rehabilitációs eljárás), továbbá
b) a 9. § (7) bekezdésében foglalt munkáltatói intézkedést elfogadja, és
c) az új munkakörében keresőképessé válik.
(2) Az átmeneti keresetkiegészítést az új munkakör szerinti keresőképesség első napjától addig kell folyósítani, amíg az eredeti munkakör figyelembevételével táppénz járna.
(3) Az átmeneti keresetkiegészítéssel a dolgozó új munkakörére irányadó és a 14. § szerint számított, növelt összegű átlagkeresetét a keresőképtelenség ideje alatt folyósított táppénz alapjául szolgáló, a nyugdíjjárulék levonásával számított átlagkereset összegéig kell kiegészíteni.
16. §
(1) Azt a megváltozott munkaképességű mezőgazdasági szövetkezeti tagot, akit rehabilitálása érdekében áthelyeznek, illetve betanításban vagy szakképzésben részesítenek, az áthelyezés, illetőleg a betanítás és szakképzés megkezdésének napjától jövedelem kiegészítésben kell részesíteni.
(2) A jövedelem-kiegészítésre való jogosultságnál és a folyósítás időtartamánál a 13. § (2), illetve (4) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
(3) A megváltozott munkaképességű tagnak a 14. § (3) bekezdés szerint növelt átlagrészesedését, ha átképzésben részesül - az átképzés időtartamára, a betanításnál legfeljebb tizenkét hónapra, a szakképzésnél legfeljebb harminc hónapra - a korábbi, a nyugdíjjárulék levonásával számított átlagrészesedésének 100 százalékáig, ha a 13. § (2) bekezdése b) és c) pontjában megjelölt megváltozott munkaképességű dolgozó átképzésben nem részesül, illetőleg az átképzést követően a korábbi átlagrészesedésének 80 százalékáig kell kiegészíteni.
(4) Ha a (3) bekezdés szerinti átlagrészesedésbe az eredménytől függő részesedést is beszámították, annak esedékességekor járó összegét az átlagrészesedéssel elszámolt időtartammal arányosan csökkenteni kell.
(5) A megváltozott munkaképességű tag korábbi átlagrészesedésének megállapításánál a 14. § (4) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell.
17. §
(1) Azt a megváltozott munkaképességű mezőgazdasági szövetkezeti tagot, aki a 16. § alapján jövedelem-kiegészítésre nem jogosult, átmeneti jövedelem-kiegészítésben kell részesíteni, ha a 15. § (1) bekezdésében foglalt feltételek együttesen fennállnak.
(2) Az átmeneti Jövedelem-kiegészítést az új munkakör szerinti keresőképesség első napjától - legfeljebb - az eredeti munkakör szerinti betegségi segélyezésre jogosultság lejártáig kell folyósítani.
(3) Az átmeneti jövedelem-kiegészítéssel a tag új munkakörére irányadó, és a 14. § (3) bekezdésében felsoroltakkal növelt összegű átlagrészesedést, a keresőképtelenség ideje alatt folyósított betegségi segély alapjául szolgáló átlagrészesedésének - a nyugdíjjárulék levonásával számított - összegéig kell kiegészíteni.
18. §
(1) A keresetkiegészítés, átmeneti keresetkiegészítés, a jövedelem-kiegészítés, átmeneti jövedelem-kiegészítés (a továbbiakban: kiegészítés) csak akkor állapítható meg, ha a megváltozott munkaképességű dolgozó a 9. § (7) bekezdésében foglalt munkáltatói intézkedést elfogadja.
(2) A kiegészítés az egyéb feltételek fennállása esetén akkor is jár, ha a megváltozott munkaképességű dolgozót a betanítás vagy szakképzés ideje alatt a munka (közös munka) végzése alól felmentették.
(3) A kiegészítés összegét - az átmeneti kereset-, illetőleg jövedelem-kiegészítés kivételével - naptári évenként újból meg kell állapítani.
(4) Nem folyósítható a kiegészítés, ha
a) a dolgozó részére egyébként sem jár munkabér, munkajövedelem (igazolatlan mulasztás, fizetés nélküli szabadság stb.),
b) a dolgozó a neki felróható okból a részére biztosított képzésben nem vesz részt.
(5) A megváltozott munkaképességű dolgozó részére a kiegészítést - a (6) bekezdés kivételével - a táppénz megállapítására és kifizetésére jogosult társadalombiztosítási szervek állapítják meg és folyósítják.
(6) A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag részére a kiegészítést a betegségi segélyt folyósító mezőgazdasági szövetkezeti szervek állapítják meg és folyósítják egyéb költségeik terhére.
A megváltozott munkaképességű dolgozók szociális ellátása rehabilitációs munkahely hiánya esetén
19. §
(1) Arról a nem rehabilitálható, megváltozott munkaképességű dolgozóról, akinek munkaviszonyát, szövetkezeti tagsági viszonyát, bedolgozói munkaviszonyát és bedolgozói tagsági viszonyát (a továbbiakban: munkaviszonyát) megszüntetik, illetőleg a mezőgazdasági szövetkezet tagjaként a közös munkában a megváltozott munkaképessége miatt nem köteles részt venni, és öregségi, rokkantsági nyugdíjra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, öregségi, vagy munkaképtelenségi járadékra, növelt összegű öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadékra nem jogosult, rendszeres pénzbeli ellátás útján kell gondoskodni.
(2) Az ellátás fajtái:
a) átmeneti járadék,
b) rendszeres szociális járadék.
20. §
(1) Átmeneti járadékra az alábbi feltételek együttes fennállása esetén az jogosult, aki
a) az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik és nem jogosult rokkantsági nyugdíjra,
b) az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül eléri és
c) munkaképesség-változásának mértéke az OOSZI orvosi bizottságának véleménye szerint legalább 50 százalék.
(2) Az átmeneti járadék a munkaviszony (a közös munkában való részvételi kötelezettség) megszüntetését követő naptól az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig jár.
(3) A megyei, fővárosi, megyei városi tanács végrehajtó bizottsága egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervének vezetője indokolt esetben olyan megváltozott munkaképességű dolgozó részére is kezdeményezheti az átmeneti járadék megállapítását, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt öt éven belül nem éri el. Az átmeneti járadék megállapítását ebben az esetben a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága engedélyezi.
(4) Az átmeneti járadékot a megváltozott munkaképességű dolgozó várható öregségi nyugdíjának 75 százalékát kitevő összegben kell megállapítani, a járadék összege azonban a rendszeres szociális járadék havi összegénél kevesebb nem lehet.
(5) Ha a megváltozott munkaképességű dolgozó átmeneti járadékra és özvegyi nyugdíjra (özvegyi járadékra) egyaránt jogosult, az átmeneti járadék összegét a következők szerint kell megállapítani:
a) ha az özvegyi nyugdíj összege alacsonyabb a (4) bekezdés szerint megállapítható átmeneti járadék összegénél, akkor az özvegyi nyugdíjat eddig az összegig kell átmeneti járadékkal kiegészíteni,
b) ha mind az özvegyi nyugdíj (özvegyi járadék), mind az átmeneti járadék összege alacsonyabb a nyugellátásról szóló jogszabályban a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes folyósításra meghatározott összeghatárnál, az özvegyi nyugdíjat az átmeneti járadékkal eddig az összeghatárig kell kiegészíteni.
21. §
(1) Megszűnik az átmeneti járadékra jogosultsága annak, aki
a) öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra vált jogosulttá;
b) az OOSZI orvosi bizottságának megállapítása szerint már nem rendelkezik 50 százalékot elérő mértékű munkaképesség-változással,
c) egészségi állapotának megfelelő és számára felajánlott munkahelyet indokolatlanul nem fogadja el,
d) az ország területét állandó letelepedés szándékával elhagyja, vagy a vonatkozó rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjában foglaltakkal kapcsolatos vitás esetekben a 4/1981. (III. 31.) EüM számú rendeletben foglaltakat kell alkalmazni.
22. §
(1) Annak a nem rehabilitálható megváltozott munkaképességű dolgozónak, aki az átmeneti járadék megállapításához szükséges feltételekkel nem rendelkezik, a 19. § (1) bekezdésében foglaltak fennállása esetén rendszeres szociális járadékot kell megállapítani, ha
a) a rokkantsági nyugdíjhoz az életkora szerint szükséges szolgálati idő felével rendelkezik, és
b) munkaképesség-változásának mértéke az OOSZI orvosi bizottságának véleménye szerint az 50 százalékot eléri.
(2) A rendszeres szociális járadék havi összege 1983. január 1-től 1850,- Ft. Ez az összeg a nyugellátások és egyéb ellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló jogszabályok szerint emelkedik.
(3) Ha a megváltozott munkaképességű dolgozó rendszeres szociális járadékra és özvegyi nyugdíjra (özvegyi járadékra) is jogosult, a rendszeres szociális járadék olyan összegben jár, amely az özvegyi nyugdíjat a nyugellátásról szóló jogszabályban a saját jogú és az özvegyi nyugdíj együttes folyósítására megállapított összeghatárig egészíti ki.
(4) Ha a rendszeres szociális járadékban részesülő megváltozott munkaképességű dolgozó a háztartásában olyan támogatásra szoruló hozzátartozójáról is gondoskodik, akinek eltartására köteles, járadékát minden ilyen hozzátartozó után legfeljebb havi hétszázhúsz forinttal lehet növelni. Nem növelhető a járadék összege olyan hozzátartozóra tekintettel, aki után a járadékban részesülő megváltozott munkaképességű dolgozó családi pótlékot kap.
(5) A rendszeres szociális járadék a munkaviszony (közös munkában való részvételi kötelezettség) megszűnését követő naptól jár.
23. §
A rendszeres szociális Járadékban részesülő megváltozott munkaképességű dolgozó - amennyiben azt a szociális körülményei indokolják - mindazokban a természetbeni és egyéb rendkívüli juttatásokban részesíthető, amelyekben a rendszeres szociális segélyezettek részesülhetnek.
24. §
(1) Megszűnik a rendszeres szociális járadékra való jogosultság, ha a járadékban részesülő megváltozott munkaképességű dolgozó
a) az egészségi állapotának megfelelő és számára felajánlott munkahelyet indokolatlanul nem fogadja el,
b) munkaképesség-változásának mértéke az OOSZI orvosi bizottságának véleménye szerint nem éri el az 50 százalékot,
c) az ország területét állandó letelepedés szándékával elhagyta vagy a vonatkozó rendelkezések megszegésével tartózkodik külföldön.
(2) Az (1) bekezdés a) pontjában foglaltakkal kapcsolatos vitás esetekben a 4/1981. (III. 31.) EüM számú rendeletben foglaltakat kell alkalmazni.
25. §
(1) Az átmeneti járadék, illetőleg a rendszeres szociális járadék megállapítását a munkáltató is kezdeményezheti a dolgozó nevében.
(2) Az átmeneti járadék, illetőleg a rendszeres szociális járadék iránti igényt a megváltozott munkaképességű dolgozó állandó lakóhelye szerint illetékes társadalombiztosítási igazgatósághoz (kirendeltséghez) kell benyújtani. A járadékot a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság folyósítja.
26. §
Az átmeneti járadékban, illetőleg rendszeres szociális járadékban részesülő megváltozott munkaképességű dolgozó a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatható.
A megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató munkáltatók pénzügyi támogatása
27. §
(1) Ha megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztat - igénylés alapján - dotáció illeti meg a vállalati jövedelemszabályozási rendszerről szóló 61/1982. (XI. 30.) MT számú rendelet 1. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott vállalatot, az 50/1981. (X. 27.) MT számú rendelet hatálya alá tartozó, kisszövetkezetet és kijelölt fogyasztási szolgáltató kisvállalatot, a 39/1979. (XI. 1.) MT számú rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott gazdálkodó szervezetet, továbbá a költségvetési üzemet.
(2) A (3) bekezdésben meghatározott mértékű dotáció a mezőgazdasági termelőszövetkezetet csak akkor illeti meg, ha a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatására üzemet, üzemrészleget hoz létre és tart fenn.
(3) A dotáció mértéke a megváltozott munkaképességű dolgozó részére kifizetett munkabér, illetve átlag munkadíj 40 százaléka.
(4) A rendelet mellékletében felsorolt célvállalatok (célszövetkezetek) körét és a dotáció mértékét a Pénzügyminisztérium külön állapítja meg.
28. §
(1) A dotáció szempontjából megváltozott munkaképességű dolgozónak kell tekinteni azt, aki:
a) egészségi állapotának romlásából eredően 40 százalékos vagy azt meghaladó mértékben megváltozott munkaképességű dolgozó. A dolgozó megváltozott munkaképességének orvosi szakvéleményezését a 4/1981. (III. 31.) EüM számú rendeletben meghatározott, a munkaköri alkalmasság orvosi vizsgálatára és véleményezésére illetékes egészségügyi szerv végzi,
b) üzemi baleset (foglalkozási betegség) következtében 36 százalékos vagy azt meghaladó munkaképesség-változás miatt baleseti járadékban vagy baleseti nyugdíjban részesül,
c) güműkóros betegsége miatt a munkahelyén jogszabályi tilalom folytán nem foglalkoztatható,
(2) Nincs szükség az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott eljárásra annál, aki:
a) vak, illetve gyengénlátó, és azt a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége által adott igazolvány vagy a személyi járadék folyósítására kiadott igazolás, illetve a vakok és gyengénlátók intézetébe történő elhelyezésről szóló határozat tanúsítja,
b) értelmi fogyatékos és szociális intézményi elhelyezéséről (szociális otthon, napközi otthon stb.) intézkedtek,
c) mozgássérült és szociális intézményi elhelyezéséről (szociális otthon, intézet stb.) intézkedtek,
d) 55 évnél fiatalabb nő, illetve 60 évnél fiatalabb férfi és részére rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg,
e) az OOSZI által legalább 40 százalékos mértékben megállapított munkaképesség-változást tanúsító igazolással rendelkezik.
29. §
A megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásának elősegítése érdekében igényelhető dotáció a munkáltató mérleg szerinti nyereségét, kisszövetkezet és kijelölt fogyasztási szolgáltató kisvállalat esetén az eredmény javára elszámolt támogatást növeli.
30. §
A dotáció bevallásánál, igénylésénél, kiutalásánál, egyéb eljárásnál, kezelésnél, ellenőrzésnél, a szabálytalanságoknál a pénzügyi-gazdasági ellenérzésről, továbbá a vállalati gazdálkodó szervezetek adó-igazgatására vonatkozó eljárás szabályairól szóló, illetőleg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló jogszabályokat kell alkalmazni.
Vegyes rendelkezések
31. §
(1) A megváltozott munkaképességű dolgozóval kapcsolatos egészségügyi feladatok végrehajtása során az egészségügyi dolgozóknak elő kell segíteni az orvosi és a foglalkozási rehabilitáció egységességét és eredményességét.
(2) A különböző rehabilitációs bizottságok munkájának szakmai-módszertani irányítását, ellenőrzését az Egészségügyi Minisztérium az illetékes országos intézetei útján látja el.
(3) A megváltozott munkaképességű dolgozó rehabilitációjával kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettséget az egészségügyi miniszter állapítja meg.
32. §
(1) Ha a 2. § (1) bekezdés e) pontjában megjelölt megváltozott munkaképességű dolgozó szolgálatra való bevonulása idején munkaviszonyban, bedolgozói munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozói tagsági viszonyban állt, e rendeletben foglaltakat annak a munkáltatónak kell teljesíteni, amely a bevonulás előtt a leszerelt dolgozót foglalkoztatta.
(2) Ha a 2. § (1) bekezdés e) pontjában megjelölt megváltozott munkaképességű dolgozó nem munkaviszonyból (tagsági viszonyból) vonult be szolgálatra (továbbszolgálatra), vagy leszerelése hivatásos állományból történik, illetőleg a fegyveres erőknél, fegyveres testületeknél és rendészeti szerveknél kinevezett vagy szerződéses polgári alkalmazott, a rehabilitálását - e rendeletben foglaltaknak megfelelően - a lakóhelye szerint illetékes helyi rehabilitációs bizottság látja el.
(3) Az (1)-(2) bekezdésben megjelölteknél a megváltozott munkaképesség, illetőleg egészségi okból adódó alkalmatlanság miatti leszerelésének tényét a fegyveres erők, a fegyveres testületek, a rendészeti szervek illetékes parancsnoksága igazolja.
33. §
(1) A szilikózis és azbestózis miatt megváltozott munkaképességű dolgozókról külön jogszabály rendelkezik.
(2) Ha tüdőbeteg gondozó intézet előzetes és időszakos orvosi vizsgálatra kötelezett munkahelyen foglalkoztatott dolgozónál azt állapítja meg, hogy a rendszeres gyógykezelés ellenére fertőző vagy arra gyanús, köteles erről a munkáltatót értesíteni, és abban a kérdésben is véleményt nyilvánítani, hogy a dolgozó milyen munkafeltételek mellett foglalkoztatható tovább.
34. §
A védőmunkahelyek és szociális foglalkoztatók szervezésével, működésével kapcsolatos feladatokat az egészségügyi miniszter külön szabályozza.
35. §
A megváltozott munkaképességű dolgozók szakmai képzését a művelődési miniszter külön szabályozza.
36. §
A munkáltató felügyeletét ellátó miniszter (országos hatáskörű szerv vezetője) a munkáltatói rehabilitációs megbízott és a bizottság munkájának elősegítése érdekében, az illetékes szakszervezettel egyetértésben irányelvet adhat ki a megfelelő rehabilitációs eljárás szervezetére és annak működésére. A termelőszövetkezetek vonatkozásában e feladatot a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa látja el.
37. §
(1) Ez a rendelet 1983. július hó 1. napján lép hatályba.
(2) A rehabilitációs bizottságokat legkésőbb 1983. szeptember hó 30-ig létre kell hozni, az új bizottságok megalakulásáig az 1/1967. (XI. 22.) MüM-EüM-PM számú együttes rendeletben meghatározott szervek látják el az új feladatokat.
(3) Azokban a jogszabályokban, amelyekben átmeneti segély kifejezés szerepel, a továbbiakban átmeneti járadékot kell érteni.
(4) A rendelet hatálybalépésekor keresetkiegészítésben, kiegészítő jövedelemben részesülők keresetkiegészítését, jövedelem-kiegészítését újból 1984-ben kell megállapítani.
(5) Egyidejűleg hatályát veszti
a) a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezéséről szóló 1/1967. (XI. 22.) MüM-EüM-PM számú együttes rendelet, valamint az ezt módosító 21/1971. (XII. 31.) MüM, a 20/1972. (XI. 4.) MüM rendeletek; a 24/1972. (XII. 31.) MüM-EüM-PM, a 10/1973. (XI. 21.) MüM-EüM-PM, a 29/1974. (XII. 24.) MüM-EüM-PM, a 9/1975. (VI. 27.) MüM-EüM-PM, a 18/1975. (XII. 28.) MüM-EüM-PM és a 18/1978. (XII. 30.) MüM-EüM-PM számú együttes rendeletek,
b) a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató vállalatok pénzügyi támogatásáról szóló 25/1979. (XI. 1.) PM számú rendelet, valamint az ezt módosító 68/1981. (XII. 30.) PM számú rendelet.
Dr. Schultheisz Emil s. k.,
egészségügyi miniszter
Dr. Hetényi István s. k.,
pénzügyminiszter
Melléklet a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM számú együttes rendelethez
A következő, megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató vállalatok részesülhetnek a rendelet 27. § (4) bekezdése alapján dotációban:
1. Fővárosi Kefe- és Seprűgyártó Vállalat, Budapest
2. Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalat, Szeged
3. Vas megyei Vegyesipari Vállalat, Szombathely
4. Fővárosi Kézműipari Vállalat, Budapest
5. Humanitás Műszaki, Textil és Munkavédelmi Eszközöket Gyártó Ipari Szövetkezet, Budapest
6. Piremon Mozgássérültek Egyesületének Papír és Melléktermék Feldolgozó Kisvállalata, Debrecen