BH 2018.3.99 A letéti szerződés alapján múzeumban kiállított tárgy nem áll általános védelem alatt. A kulturális javak védetté nyilvánítása iránti eljárásban a kulturális örökség védelmére vonatkozó jogszabályok az irányadók. A visszaviteli kötelezettség intézménye a közjog által szabályozott, nem azonos a letéti szerződéshez kapcsolódó visszaadási kötelezettséggel. A visszaviteli kötelezettség fennállását elsődlegesen az alkotás országba történő behozatalakor hatályos kulturális örökségvédelmi jogszabályok alapján kell vizsgálni [2001. évi LXIV. tv. (Kötv.) 46. §, 47. § (2) bek., 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 50. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 221. § (1) bek., 213. § (1) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.31473/2016/11., Kúria Kfv.38158/2016. (*BH 2018.3.99*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Munkácsy Mihály 1884-ben készült Golgota című festményét J. B. és P. B. tulajdonosok az 1991. június 24-én kelt szerződéssel letétbe adták a Magyar Nemzeti Múzeumnak azzal, hogy a Múzeum köteles a kép restaurálására és jogosult azt bármely más magyarországi múzeumban kiállítani. A festményt 1991 novemberében szállították Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A mű a restaurálást követően 1993-ban a debreceni Déri Múzeumba került, ahol az Ecce homo című festménnyel együtt mutatták be, majd 1995-től a trilógia harmadik darabjával, a Krisztus Pilátus előtt című művel együtt láthatta a nagyközönség. A Golgotát 2003-ban vásárolta meg a felperes, aki az Amerikai Egyesült Államok állampolgára. 2004. január 15-én a felperes a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatóságával a festményre ingyenes letéti szerződést kötött, mely 2006. január 22-én módosításra került. 2012. november 21-én új letéti szerződés jött létre egyéves időtartammal, mellyel a felek korábbi szerződései hatályukat vesztették. Az utóbbi letéti szerződésben meghatározott időtartam meghosszabbítás nélkül eltelt.

[2] A felperes és a Magyar Állam képviselői (a Miniszterelnökséget vezető miniszter és a Magyar Nemzeti Bank alelnöke) között a festmény megvásárlásáról tárgyalások folytak, melyek nem vezettek eredményre. A felperes 2015. június 7-én bejelentette, hogy a festményt elszállíttatja a Déri Múzeumból, mert az eladásról szóló tárgyalások megszakadtak, mivel a Magyar Állam 6 000 000 amerikai dollárt ajánlott fel az alkotásért, a felperes azonban 9 000 000 amerikai dollárt kért. Másnap, 2015. június 8-án a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ Műtárgyfelügyeleti Irodája a festmény védetté nyilvánítása tárgyában hivatalból eljárást indított azzal a tájékoztatással, hogy az alkotás az eljárás időtartalma alatt ideiglenesen védett. A Miniszterelnökség 2015. június 8-án közleményt tett közzé, mely szerint "a védési eljárással a Kormány azt kívánja elérni, hogy nemzeti festészetünk kiemelkedő alkotása magyar érdekkörben maradjon".

[3] Az elsőfokú hatóság eljárása során beszerezte a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria (a továbbiakban: SZM-MNG) kiegészített szakvéleményét, mely szerint a Golgota, mint a festő által készített trilógia egyik eleme egyedi, kiemelt jelentőségű és pótolhatatlan darabja a magyar kultúrának, ezért kiemelt védettségét minden körülmények között javasolja. A hatóság által megkeresett Kulturális Javak Bizottsága állásfoglalásában elismerte a Golgota fő mű jellegét és jelentőségét, ugyanakkor tulajdonosának külföldi illetősége, az e körüli tisztázatlan kérdések miatt, valamint a külföldi műtárgy-behozatali gyakorlat hosszabb távon történő élénkítése érdekében a védetté nyilvánítást nem támogatta.

[4] Az elsőfokú hatóság határozatában a Golgota című festményt védetté nyilvánította, annak őrzésével és kezelésével kapcsolatban feltételeket írt elő, kötelezte a felperest a festmény épségben tartására, őrzésére, szakszerű kezelésére és megóvására. Rögzítette, hogy ellenérték mellett történő tulajdonátruházás esetén az államot elővásárlási jog illeti meg, amely jogát a hatóságon keresztül gyakorolja. Előírta, hogy az alkotás csak a hatóság engedélyével vihető ki az ország területéről. Az indokolásban kiemelte, hogy a védetté nyilvánításnak nincsen ismert jogi akadálya, visszaviteli kötelezettség a festmény vonatkozásában nem áll fenn.

[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2016. február 19-én kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a festmény védettségét hatályában fenntartotta. Az indokolásban vizsgálta, hogy az alkotáshoz kapcsolódóan áll-e fenn külföldre történő visszaviteli kötelezettség. Hangsúlyozta, hogy a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 47. § (2) bekezdés b) pontja szerinti visszaviteli kötelezettség - mint a védetté nyilvánítást kizáró ok - szerepeltetését indokolttá tevő jogalkotói szándék nem a külföldi állampolgár tulajdonában álló kulturális javak magyarországi védetté nyilvánításának megakadályozása, hanem elsősorban a más állam kulturális örökségvédelmének elemeként, külföldi állam nemzeti joga alapján védetté nyilvánított, Magyarország területére ideiglenes kiviteli engedély alapján, visszaviteli kötelezettség mellett behozott kulturális javak engedélytől eltérő Magyarországon tartásának kiküszöbölése. A rendelkezésre álló bizonyítékok nem igazolják a felperes által hangoztatott külföldre történő visszaviteli kötelezettség fennállását. A letéti szerződésekben rögzített visszaadási kötelezettség nem azonos a külföldre történő visszaviteli kötelezettséggel. Az alperes kifejtette, hogy a Kötv. 2014. január 12-ig hatályos 46. §-a alapján a festmény, mint muzeális intézményben őrzött kulturális tárgy a törvény erejénél fogva védettnek minősült, így ezen határidő előtt egyedi védetté nyilvánítása fel sem merült. Az alperes részletesen indokolta, hogy a Kötv. 47. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt védetté nyilvánítást akadályozó ok nem áll fenn, mert az alkotás a magyar kultúrtörténet pótolhatatlan és meghatározó műve.

A kereseti kérelem és ellenkérelem

[6] A felperes keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Érvelése szerint a festmény a Kötv. 47. § (2) bekezdés b) és d) pontjai­ra figyelemmel egyrészt az országból visszaviteli kötelezettséggel került behozatalra, másrészt magyar kultúrtörténeti vonatkozással nem rendelkezik.

[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta azzal, hogy határozata nem jogszabálysértő.

Az elsőfokú ítélet

[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. A festmény - utóbb felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - magyar kultúrtörténeti vonatkozása tekintetében rögzítette, hogy a közigazgatási eljárás során az SZM-MNG-től beszerzett szakértői vélemény aggálymentesen alátámasztotta a Golgota pótolhatatlan és kiemelkedő jelentőségét, továbbá annak egyértelmű magyar kultúrtörténeti vonatkozását.

[9] A visszaviteli kötelezettség vonatkozásában a bíróság kiemelte, hogy a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló 2012. évi XCV. törvényben (a továbbiakban: Kktv.) meghatározott különleges védelem a festményre nem vonatkozik, mert az legfeljebb 12 hónapig tarthat, azonban a festmény 1991 óta Magyarországon található. Ezt meghaladóan a Kötv. 2014. január 12-ig hatályos 46. §-a alapján az alkotás ezen időpontig általános védelem alatt állt, ezért szükségtelen volt az egyedi védetté nyilvánítása.